A helység kalapácsa 302 vélemény
Csukás István ajánlója:
Jókedvében írta a Helység kalapácsát Petőfi Sándor, csak úgy buzog, forr, sistereg ma is e szertelen vidámság, humor; ahogy olvassuk, vidámak és jókedvűek leszünk mi is.
Nincs ennél nagyobb ajándék, s hálás szívvel köszönjük a költőnek a derüs perceket és könnyebb lesz tőle a lelkünk, amíg együtt élünk a gunyorosan de nagy szeretettel megírt teremtményeivel.
Nevetve elmerengünk azon is, hogy e különös hősi eposz csipkelődve, fricskázva kicsúfolja a dagályos hőskölteményeket is, alkalmazva a fennkölt fogásokat a földhözragadt témában.
Sajdik Ferenc jókedvűen tovább álmodja és újra teremti az elbeszélő költeményt. Ámulva és elragadva nézzük, hogy milyen könnyedén hangolódik rá s rajzolvafesti látható képét e bumfordian tenyeres talpas történetnek.
E szinte határtalan beleélő képesség elkápráztat és bűbájol, felerősíti a derűt, tovább hegyezi a csipkelődést, cseppfolyósabbá teszi az érzelmességét. Hibátlanul követ minden hangot, a lélek hajlásait, bátran hozzá teszi saját megjegyzéseit, ahogy például megrajzolja a menekülési útvonalat a templomból.
Méltó alkotó társa a zseniális költőnek s így lett ez a könyv új és csodálatos alkotás.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Dacia, 1972 | 64 | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 11
Kívánságlistán 4
Népszerű értékelések
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a versecskét, ugyanis senki sem fog belehalni a 37 oldalba, amit kitesz. Lassan olvasóknak, gyérebb fantáziájúaknak, vagy olyanok számára, akik nem olvasnak, talán 1-2 órát kitesz, de talán elnyeri tetszésüket a mű és rájönnek, hogy nem olyan rossz dolog könyvmolynak lenni és olvasni. Egy könnyed történet, amelyet akár levezetőnek is ajánlhatunk valamilyen nagyobb hangvételű olvasmány után. Valószínűleg kötelező olvasmányként is éppen ezért szerepel, mert Petőfi ritka vidám pillanatainak egyikében vetette papírra Fejenagy történetét.
Értékelés: 8.5/10
(Később blogban)
lehetett volna többször jó kedve Petőfinek. itt véget is ért a számomra értékelhető alkotásainak sora.
Pont az Iliász után olvastam és szétröhögtem rajta az agyam :DDDD
1 komment
Régebben elképzelhetetlen volt január 1-e A helység kalapácsa nélkül. Mesélő: Gábor Miklós, a többiek, Major Tamás, Bessenyei, és még ilyen óriások.
ZSE-NI-Á-LIS !!!
Amíg nem olvastam, el sem tudtam képzelni, hogy Petőfi viccelni is tud.
Kimondottan jókat mulattam. Rendkívül kellemes mű, én inkább ezt erőltetném Petőfitől, semmint a János Vitézt. Sajnálom, hogy csak most szántam rá magamat, már réges-rég el kellett volna olvasnom. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!
bárcsak több ilyent írt volna petőfi barátunk! neki többet lett volna jókedve, nekünk meg több irodalmilag jó alkotás lehetne a kezünkben tőle.
Meg volt ez többször is! Jól esett, amikor a megyei napilap folytatásokban leközölte: minden ebédemet végigröhögtem. :)
Népszerű idézetek
Iszonyú vala a látvány látása,
Amelyet láttak.
43. oldal (Negyedik ének)
S a vérnek közepette
Búsongva tünődött
Egy leharapott fül.
44. oldal (Negyedik ének)
Vannak ugyan, kik
Állítani merészek,
Hogy Erzsók asszonyom arcát
Nem a szende szemérem,
Hanem a borital festette hasonlóvá
A hajnali pirhoz.
De ezek csak pletyka beszédek;
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort…
Csak úgy dönti magába.
Ilyen a rágalom aztán!
15. oldal (Második ének)
"Oh széles tenyerű Fejenagy,
Helységünk kalapácsa
S csapra ütője szivem hordójának!
Még kételkedel?…
Ártatlan vagyok én,
Mint az izé."
32. oldal (Harmadik ének)
Csend vala hát;
Csak két éhes pók harcolt
Életre, halálra
Egy szilvamagon-hízott légy combja felett;
De, oh balsors! a combot elejték.
Egy egér fölkapta, s iramlott
Véle az oltár háta mögé
A tiszteletes reverendájába,
S lakomáz vala,
S a pókok szeme koppant.
„Megvan… ahá, megvan!” rikkanta,
S komoly orcájára derû jött:
Mint kiderûl példának okáért
A föld, mikor a nap
Letépi magáról
A felhõk hamuszín ponyváját;
Szintén így kiderûl
A sötétlõ konyha is éjjel,
Ha kólyika kezdi gyötörni
A mopszli-kutyácskát,
S a tekintetes asszony
Rémûlve kiált
A cselédi szobába:
„Panni te! kelj fel,
Rakj tüzet, és melegíts téglát…
De szaporán!”
Panni pediglen
Föltápászkodik… egy két
Botlásnak utána
Kijut a konyhába… kohával, acéllal
Meggyujtja a taplót,
Taplóval a kéngyertyát,
Kéngyertyával a szalmát,
Szalmával a fát,
Hogy téglát melegítsen
Hasacskájára a mopszli-kutyának.
Mondom: valamint illyenkor
Kiderûl a konyha sötéte,
Úgy oszlott a ború
Hõsünk komor orra hegyérõl,
Midõn e szót ejtette ki: „Megvan!”
Vitéz Csepü Palkó,
A tiszteletes két pej csikajának
Jókedvű abrakolója,
Így adta bizonyosságát
Ékesszólási tehetségének:
„Bort!”
19. oldal (Második ének)
De ti, akiknek szíve
Keményebb dolgoknál,
A test alsó részébe hanyatlik
Oh ti kerűljétek szavamat!
Első ének
Így adta bizonyosságát
Ékesszólási tehetségének:
„Bort!”
Fölfogta azonnal
A szemérmetes Ezsók
E szónoklat magas értelmét,
Második ének
