Bocsáss meg magadnak 2 csillagozás

Küzdelem a belső cenzorral

Van-e olyan ember, akit nem fog el a bűntudat vagy a rossz lelkiismeret érzése, amikor olyasmit tesz, amit „nem volna szabad”? Amikor túl sokat ettünk, tiszteletlenül vagy gonoszul viselkedtünk másokkal szemben, munkánkat hanyagul végeztük, azonnal működésbe lép a belső cenzor, amelynek az a feladata, hogy viselkedésünket a „helyes” és a „helytelen” kategóriákba való besorolással minősítse. A tilalmak a neveltetés, a hagyományok és a konvenciók hatására alakulnak bennünk szabályrendszerré, és bizony a legtöbbünknek terhére vannak. De szükségünk van-e rájuk egyáltalán? Lehet-e tőlünk idegen, mégis sajátunkká vált tilalmi rendszerrel szakítani, ki tudunk-e bújni kedves határozottsággal a cenzor öleléséből, anélkül persze, hogy felelősségtudatunkat feladnánk.

életmód magyar nyelvű pszichológia pszichoterápia

Athenaeum 2000, Budapest, 2004

208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639471526 · Fordította: H. Reviczky Dóra

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 2

Kiemelt értékelések

proteus

2011. március 23., 16:37

Peter Uffelmann: Bocsáss meg magadnak Küzdelem a belső cenzorral

Szemellenzővel, mint söröslovak, a kocsis indulatán függve, húzzuk magunk után nehéz terhünket: történeteinket, őseink történetét. Nincs más nézőpont, nem tudunk hatni végzetünkre, lóságunk az egyetlen jelen, az istráng egyenletes feszülése nyugalmunk és elég is ezt elfogadnunk. Talán csak az az egyetlen probléma, hogy nem vagyunk söröslovak. Először hülye gondolatnak tűnhet, de próbáljuk nyugodtan ki, esetleg csak néhány jól eltalált szóra van itt szükség a kocsishoz. Kezdetben, például elég lehet az, hogy visszanyerítjük neki: hó, esetleg, azt hogy: gyí. Tuti, hogy megzavarodik és rémülten szalad majd a kocsma felé. De ne bánkódjunk, erről – egész biztosan – az ötödik söre után is csendben hallgatni fog, úgyis visszatér, és talán másnap az abrakból is több jut majd.