Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Még mindig Provence (Provence-trilógia 3.) 46 csillagozás
A Provence-trilógia befejező darabjában Peter Mayle, aki már bejárta e vidék lenyűgöző tájait, és jól ismeri az itt élők olykor különösnek tűnő szokásait, most új ismeretektől bölcsebben, de a tőle megszokott könnyed stílusban osztja meg tanácsait olvasóival. A szarvasgomba-vadászat és a „zöldfülű” kertészkedés, vagy a világ legjobb dugóhúzójának bemutatásán kívül ezúttal még Provance fővárosába, Marseille-be is elkalauzol minket, ahol lakomázhatunk egy benzinkútból átalakított étteremben, beleszagolhatunk a parfümkészítés művészetébe, megismerhetjük egy jóképű hentes halálának történetét, és néhány tippet kaphatunk a lusta vasárnapok eltöltéséhez. De nem maradnak hoppon azok sem, akik az egyedülálló provence-i ínyencségek leírásai miatt kedvelik Mayle könyveit… „Provence még mindig gyönyörű… – írja a szerző. – A modern világ két veszélyeztetett árucikke, a béke és a csend itt még hozzáférhető.” És tegyük hozzá: a felhőtlen életöröm is, amely Peter Mayle soron következő Provence… (tovább)
Eredeti cím: Encore Provence
Eredeti megjelenés éve: 1999
Enciklopédia 11
Kedvencelte 3
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Kedves könyv. A francia gasztronómia ízeivel, színeivel, kultúrájával szokásaival ismerkedhetünk meg. Könnyed, magával ragadó stílusban kalauzol a lenyűgöző tájakon az író. A szarvasgomba vadászathoz, az extra szűz olivaolaj termesztéshez, a békés, hétvégék eltöltéséhez is tippeket kapunk. A Provance trilógia egyes darabjai különálló olvasmányként, sorrendi kötöttség nélkül is szórakoztatóak.
Kétségkívül vannak benne érdekes részek is, pl. a látogatás Grasse-ba, a parfümkészítés fellegvárába, vagy a különféle olajfákról, olivaolajokról szóló leírás, de összességében azt éreztem, hogy Mayle már csak ismételgeti önmagát. Provence még mindig csodálatos, fantasztikus, meleg van, meg néha cudar idő, folyamatosan pompás ételekkel eszik degeszre magukat és legurítanak utána két üveg jófajta bort, és persze ott vannak szarvasgombával csencselők meg a pétanque-ozó kisöregek is.
A fordító valamilyen rejtélyes oknál fogva nem fordította le a francia mondatokat és kifejezéseket, illetve az Orrokat (parfümőröket) főállású szimatolókra :D sikerült magyarítania.
Talán a leggyakrabban olvasott Mayle könyvem. A legkedvesebb fejezetem (nem is csak ebből az egy művéből, hanem talán az összesből) a provence-i vasárnap délután eltöltésének módozatai. És persze itt is fellelhető a megszokott hangulat: az érzékletes és szeretetteli táj- és személyleírások (amiktől mindig Provence-ba utazni támad kedvem), és az ételek (amitől viszont a hűtőt fosztanám ki oda-vissza).
A hangsúly áttevődött az evés-ivás területére, ami számomra egy picit fáj. Jobban örültem volna, ha további színes képeket és benyomásokat kapok az ottani életből. Kaptam így is, de nem annyit és olyat, mint amihez eddig hozzászoktam.
Én szerettem ezt az anekdota-füzért, de csak annak ajánlanám, aki tud franciául és érdeklik a provence-i ételspecialitások. Szerencsére én tudtam élvezni, viszont a fordítás tehetett volna valamit azért, hogy ne csak a Provence-ot ismerők értsék.
Az első kötettől sem kaptam meg azt az életérzést, amit a Napsütötte Toszkána nyújtott, de azért jó volt. Most mégis belevágtam ebbe a kötetbe is, és az elején eléggé elcsüggedtem, mert ez meg közel sem volt olyan, mint amit vártam. Aztán elengedtem az elképzeléseimet, és belejöttem a könyvbe, élveztem is. Ez már nem az otthonteremtésről, hanem sokkal inkább a provence-i hétköznapokról, szokásokról, ételekről szól. Érdekes olvasmány.
Mayle könyveitől mindig megéhezem.
Hogy miről szólt a könyv?
Semiről és mindenről.
Egy szelet Provance, egy szelet Franciaország, szokásokkal, illatokkal, ízekkel.
Népszerű idézetek
Milyen kár, hogy a fényképezőgép nem képes megörökíteni az illatokat, mert egy remek, forró nyári nap Haute Provence-ban minden ízében van olyan emlékezetes, mint a napfénybe olvadó levendula- és zsályamezők látványa. Szikkadt föld és szikla, a gyógyfüvek fanyarsága, a meleg szellő, a fűszeres forróság illata – a táj lepárolt esszenciája. Egyszer minden bizonnyal ezt is palackozni fogják.
Szerintem nincs kellemesebb módja a bevásárlásnak egy provence-i piacon eltöltött két-három óránál, legalábbis én még nem találtam jobbat. A színek, a bőség zavara, a lárma a néha kissé különc eladók, az illatok kavalkádja, a kóstolónak kínált sajtszeletek, a falatnyi pirítósok vagy a tapenade mindez pompás szórakozássá változtatja a kezdetben kényszerű feladatnak induló reggelt.
55. oldal
Az emberi test, mint a tudós koponyáktól hallhatjuk, olyan gépezet, ami a használattól fejlődik.Tétlen állapotban sorvadni kezdenek az izmok,és az egyéb mozgó alkatrészek is gyorsabban romlanak, mint folyamatos igénybevétel esetén
És ki tudna elképzelni bármely étkezést egy-két pohár bor nélkül, természetesen a gyomor érdekében?
16. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kajdi Csaba – Papp Gergő (Pimaszúr): A nagy Cyla-sztori 89% ·
Összehasonlítás - Anthony Bourdain: A konyhafőnök vallomásai 86% ·
Összehasonlítás - Eddie Jaku: A világ legboldogabb embere 96% ·
Összehasonlítás - Robert Graves: Én, Claudius 93% ·
Összehasonlítás - Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia 91% ·
Összehasonlítás - Jane Goodall – Douglas Abrams: A remény könyve 91% ·
Összehasonlítás - Antonia Fraser: Marie-Antoinette 93% ·
Összehasonlítás - Antonia Fraser: Mária, a skótok királynője 92% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie Mallowan: Így éltünk Mezopotámiában 90% ·
Összehasonlítás - Nyerges Attila – S. Tóth János: Egy ismerős arc 89% ·
Összehasonlítás