Szent ​István-vándorlás az Országos Kék-túra mentén 1 csillagozás

Peták István: Szent István-vándorlás az Országos Kék-túra mentén

Ez a könyv melléktermék. No, nem a Magyar Televízióban futó Szent István vándorlás című filmsorozat melléktermékeként értelmezem elsősorban, hanem életem, gondolkodásom, természethez való viszonyom hatvan éves gyakorlatának melléktermékeként. … Tanítómestereimet követve e könyv – egy sorozat első kötete – is azt szolgálja, hogy minél többen induljanak el a Kék-országúton, s hogy minél többen tudjanak látni, hallani, gyarapodni. … A Szent István vándorlás 1938-ban a nemzeti összetartozás érzésének ébresztését kívánta elérni. E feladat soha sem érhet véget. Az iskolában kapott tudásesszenciákat csak az országot gyalogosan bejárva, egy-egy helyen hosszasan guggolva lehet igazán megérteni.

>!
Kairosz, Budapest, 2002
332 oldal · ISBN: 9639406368

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Zrínyi Ilona


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

dokijano >!

A Zemplén állatvilága is rendkívül gazdag. […] Legnagyobb méretű hazai gyíkunk, a zöldgyík sem ritka. Rokona a törékeny kuszma, vagy lábatlan gyík. Külső megjelenésében nagyon hasonlít a kígyókhoz, de mozgó szemhéja azoktól bizton megkülönbözteti.

18. oldal, Zempléni-hegység (Kairosz, 2002)

5 hozzászólás
dokijano >!

    Petőfi Sándor a barlangi vezetőktől hallotta a következő mondát: „Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot ásni; azonban itt nem boldogulván, másfelé fordultak. Képzelhetni, mit fáradoztak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg a félig kész pokol oldaláról és tetejéről…”

287. oldal, A Baradla-barlang (Kairosz, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Petőfi Sándor
dokijano >!

1979-ben mutatta be a Magyar Televízió a Másfélmillió lépés Magyarországon című nagysikerű filmsorozatát, amely az addig elsősorban csak a szervezett természetjárók körében ismert Országos Kék-túra útvonalat általánosan ismertté tette, bejárásához pedig kedvet ébresztett.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1979 · kéktúra
dokijano >!

    A barlang állatvilágáról csak annyit említünk meg, hogy eddig több mint 450 fajt írtak le a kutatók, s természetesen legnagyobb részük alacsonyrendű, apró testű állatka, mint például a Baradla-barlang vakbolharákja, a szemercsés vakászka, a magyar vakfutrinka, s az a gilisztafaj, amelyet mindeddig csak a Baradla Rövid-Alsó-barlangjában találtak meg. A nagyobb állatok jellegzetes képviselői a denevérek, amelyektől azonban a hölgyeknek sem kell félniük, mert napközben azok rendszerint pihennek, várják az esti nyugalmat, amikor aztán nyugodtan vadászhatnak az apró rovarokra. Vannak növények is a barlangban, de ezek a villanyvilágításnak köszönhetik létüket, s a barlangászok nem nagyon örülnek a különféle moháknak, páfrányoknak. Ezért aztán mindent megtesznek, hogy a villanyvilágítás csak a legszükségesebb ideig legyen bekapcsolva.

281. oldal, A Baradla-barlang (Kairosz, 2002)

dokijano >!

    Közvetlenül Jósvafő előtt, a Gerge-bércen van a hucul ménes szállása, pihenőhelye. A hucul ló a Kárpátok hegyvidékének primitív kis ló fajtája. A primitív itt azt jelenti, hogy ez egy ősi típusú ló, azaz nagyon közel áll genetikailag és megjelenésében is, a jelenlegi kultúrlovak őseihez, a tarpához és a takihoz. A Kárpátokban elsősorban málhás és nyerges lóként használták. A nevét is innen kapta: a hucul szó hegyi embert is jelent, hiszen ez egy kárpáti népcsoportnak a neve. A hucul ló tehát ennek a népcsoportnak a lovát jelzi, azaz hegyi lovat jelent.

253-254. oldal, A hucul ménes (Kairosz, 2002)

dokijano >!

A Hársas (530 m) K-i oldalában megyünk felfelé.
Hársas, mert kúpján, s a Vecsem-bükki részén nagyon sok hársfa található a mesés szépségű töbrök oldalában. Sajnos az utóbbi időben a hársfák közül sok a 'megélhetési bűnözés' áldozatául esett. Derékban vágják ki őket a hársfa-virágot szedő, elsősorban roma származású gyűjtők. Van, aki évenként több mázsa szárított hárs-virágot ad le a gyűjtőben. Ennek ellenére soha, senkit nem vontak még érdemben felelősségre, pedig az erdőtörvény kimondja, hogy mindenki csak saját szükségletét meg nem haladó mennyiséget szedhet az erdő étkezésre alkalmas áldásaiból. Állítólag 2001-ben végre indult egy bírósági eljárás az egyik vandál gyűjtő ellen, a természetvédelmi törvény alapján. A nagy kérdés az, hogy elítélik-e az illetőt, s ha igen, megfelelő mértékű lesz-e a büntetés, vagy amolyan 'ejnye-bejnye' súlyú lesz? Egyszer csak meg kellene regulázni az erdőből nem élni akaró, hanem az erdőt felélő vandál embereket.

239-240. oldal, Az Aggteleki karszt (Kairosz, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: 2001 · hársfa
dokijano >!

    Mindenek előtt arra az ikonra hívnám fel a figyelmet, melyen az Istenszülő a gyermek Jézussal látható. Híres és szép képe ez a templomnak.
    Két oldalt látható egy-egy koporsó alakú oltár. Ha felhajtjuk egy kicsit az oltárterítőt, előtűnik az oldalukon lévő festmény: Szent Kozma és Szent Damján képe. Mind a ketten orvosok voltak, akik ingyen gyógyítottak, természetesen elsősorban az erdők mezők gyógyító növényeivel. Nem véletlen tehát, hogy a mogyoróskaiak, akik szintén az erdőből, az erdővel éltek s a gyógynövényekkel orvosolták magukat, e két gyógyító szentet idéző képet tartották fontosnak a templomban elhelyezni.

140. oldal, Mogyoróska - Látnivalók (Kairosz, 2002)

dokijano >!

„lábatlan tyúk”: ez egy köret, ami a töltött csirke töltelékéből (tojás, zsemle, máj, fűszerek) készül, olajban, palacsintasütőben kisütik, szósszal és füstölt hússal eszik.

138. oldal, Mogyoróska - Tájjellegű étel (Kairosz, 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamaskó Ödön: Zempléni hegység
Országos Kéktúra
Bajor Zoltán: Budapest természeti kalauza
Müller Nándor: Barangolások a Mecsekben
Török András: Nagy Budapest könyv
Berki Zoltán – Kovács Attila Gyula (szerk.): Bükk – turistakalauz térképpel
Cseh Zita (szerk.): Bükki túrák
Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park
Szádváry Gyula: Túraélmények Írottkőtöl Hollóházáig
Szamota István (szerk.): Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, 1054–1717