A finn proletárirodalom kiemelkedő egyénisége, a finn elbeszélés sajátos hangú mestere, ma már klasszikusa. Haanpää 1905-ben született; egyszerű, de gazdag művészi tehetséggel megáldott, feltörekvő paraszti családból származott, és maga is megmaradt családja, szűkebb környezete körében egész életen át. Erdőmunkával, földműveléssel kereste kenyerét, és autodidaktaként szerezte azt a tudásanyagot, amit gazdag élettapasztalatai mellett írásra ösztökélte. Műfaja a sajátos finn „juttu” – az anekdota, a karcolat és a novella különös ötvözete. Ösztönös antimilitarizmusa már korán jelentkezik. A hadsereggel, a katonáskodással, a háborúval foglalkozó műveiben a katonai egyenruha többnyire a „kényszerzubbony” szerepét játssza. Novelláinak, regényeinek éles társadalombírálata, hadseregellenessége, baloldalisága miatt a harmincas években a polgári kiadók nemzetietlen írónak bélyegezték, és egy időre elzárkóztak kiadása elől.
Később azonban, és… (tovább)
A megélhetés furfangjai 2 csillagozás
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, de tetszett, persze voltak benne unalmasabb részek is. A fülszöveg azt írja, hogy „a finn proletárirodalom kiemelkedő egyénisége”, amitől egy kicsit tartottam. De semmi zavaró politikai fennhangja nem volt, szociális érzékenység volt benne, annyi amennyinek egy embernél lenni kell – szerintem. :)
Egy rövid regény, és két tucat apró novella, valamennyi a finn mindennapok egyszerű bemutatása, mindegyik hordozott valami apró tanulságot az életről, emberekről és önmagunkról. Nekem nagyon tetszett.
Népszerű idézetek
Kinn a földek és a falvak fölött a nyárvégi éjszakának az a sajátos, lágy sötétje terjengett, ami beérleli a zöld gyümölcsöt, költőivé teszi a lelket, fájóvá a boldogságot.
23. oldal (Sato törzsőrmester esete)
– Ha én azt mondom – folytatta a törzsőrmester teljes hévvel –, hogy az a nyírfa piros, és valaki maguk közül mást állít, akkor ez szembeszegülés a feljebbvalóval, amit a törvény szigorúan büntet.
(…)
– Kärnä káplár megértett-e? – dörrentett rá a törzsőrmester. – Maga szerint milyen színű ez a fa?
(…)
– Az a fa nem piros, törzsőrmester úr!
– Ellenkezni akar a felettesével?
– Ez nem ellenkezés, törzsőrmester úr, hanem ténymegállapítás. A fa nem engedelmeskedik a parancsszónak, de az ember érti a tréfát.
53. oldal (Sato törzsőrmester esete)
Arra is figyeltek, hogy a megye fiúgyermekei közül hihetetlenül sokan meghaltak csecsemőkorban vagy később, mielőtt egyáltalán megjelenhettek volna a sorozó bizottság szemléjén. Valósággal megszöktek. Elbujdostak hazafias kötelességük teljesítése, a haza védelmével járó gondok elől.
319. oldal (Országutak mentén)
