Szép ​versek 2011 7 csillagozás

Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 2011

A művek szerzői: Acsai Roland, Ayhan Gökhan, Bajtai András, Babiczky Tibor, Borbély Szilárd, Csobánka Zsuzsa Emese, Deres Kornélia, Dobai Bálint, Fehér Renátó, Fekete Vince, G. István László, Gál Ferenc, Géczi János, Gerevich András, Gömöri György, Győrffy Ákos, Hartay Csaba, Háy János, Juhász Ferenc, k. kabai lóránt, Kalász Orsolya, Karafiáth Orsolya, Kántor Péter, Kele Fodor Ákos, Kemény Lili, Kovács András Ferenc, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Kupcsik Lidi, Lanczkor Gábor, László Noémi, Lázár Bence András, Marno János, Nemes Z. Márió, Payer Imre, Pollágh Péter, Poós Zoltán, Sajó László, Simon Márton, Sopotnik Zoltán, Szabó Marcell, Szálinger Balázs, Szepesi Attila, Szolcsányi Ákos, Szöllősi Mátyás, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Térey János, Tolnai Ottó, Toroczkay András, Tóth Krisztina, Ughy Szabina, Vida Gergely, Villányi László, Vörös István

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szép versek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2011
240 oldal · ISBN: 9789631429329

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Piintyő>!
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011

„Mitől rossz egy vers?

A jó vers trafik. A közepes
vers kisállatkereskedés.
A rossz vers állatpiac.
A trafikban régi bútorokon
friss, még illatos dohányt
árulnak. Felvágva.
Csomagolva. A jó

vers állatpiac. A rossz
vers vágóhíd. A közepes
vers teherautó, ami
a kettő között ingázik.
Az állatpiacon kisliba
épp úgy kapható, mint
gyanútlan bika,

vagy dühös kandisznó.
A rossz vers állatpiac —
zsúfolt, véres, szar-
szagú, és eladásra szánják.
A rossz vers trafik. Buszjegy,
csecsebecse, cigi kapható.
A rossz vers szerzője

trafikos az állatpiacon.
A jó versé kisállat a ketrecben.”
(Vörös István)
Hát van itt kérem minden: trafik, kisállatkereskedés, állatpiac :)
Viccet félretéve: Úgy látszik maradi vagyok a versek tetszése tekintetében (is?). nekem ezek jó része túl modern. olyat a világért sem mondanék, hogy nem jók, pláne, hogy rosszak!, csak nekem kevésbé tetszenek. jobb szeretem a hagyományos verselési formát, mondandót. csak egyről: hát Kukorelly Endre mekkora meglepetés (csalódás)! egész másra számítottam a Pessoa-vers fordítása után. az annyira jó, amik meg ebben vannak, hát…
'Ha előadáson ülök akkor ne
hívogassál mert ki vagyok kapcsolva
egyébként barna volt
barna padlószőnyeg és te

a vasalódeszkán
írtál mert annak ügyesen lehetett
álligatni a magasságát
szerintem már kidobták"
stb…..stb…
Azért egy négyes megérdemel tőlem is, mert mondom, itt csak az én maradiságom miatt van, hogy nem kerültek hozzám közelebb egyes versei.

2 hozzászólás
lorem>!
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011

Nem nagyon tudom, hogyan tudnék egy olyan versgyűjteményt értékelni, amiben ennyiféle szösszenet kap helyet. Találtam benne olyat, ami. (Ezért már megérte.) És olyat is, ami kevésbé. De a lényeg úgyis az előbbi.

Nesseay>!
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011

ez volt az első Szép Versek verseskötet, amit olvastam. egyszerűen zseniális, a kortárs költők krémje. :)


Népszerű idézetek

Piintyő>!

Szerintem nincs,
ha van, nem látszik,
ha látszik, nem isten.

Kutyának csontot,
macskának tejet,
aki nincs, annak
semmit nem lehet.

Nem él a világban
és nem él bennem.
Bejönni nem akar,
elhagyni nem mer.

Két mindenség: az
enyém, s ami nem.
Hever a küszöbön,
ott is van, és itt sem.

Ki fázik – kérdem – ő
vagy én – számolok,
mert számon kér.
Nekem adta mindenét,

s én mégis elvesztem
mindenem. Áldott,
aki jön, de nem
jön senki sem.

Gyere kiabál valaki
a másik szobából.
Hozz pokrócot.
fázik a gyerek.

Rosszak az ablakok,
behúz a hideg, vagy
rosszul fűtenek.
Nyitom a szekrényt.
Megyek.

Háy János: Betlehemi ének 79-80.oldal · Háy János

Piintyő>!

Ma gyávaságtól, gyűlölettől tartok,
miközben hosszú, kongó alagútban
keresem: miben akadt el a múltam,
mikor maradtak el a sziklapartok;

kerültem szerteszét futó fövenyre,
törtem, morzsoltam össze a gerincem,
ocsúdtam fel, hogy adott szavam sincsen,
hogy mindenből kiútat lesek egyre;

hoogy mindig másban szeretnék lakozni,
hogy összecsap fejem fölött a vágyam
s a földre nem tudom magam lehozni;

keveset éltem, sokat kitaláltam,
s szerettem volna úgy összebogozni
a szálakat, hogy végüket ne lássam.

László Noémi: Tüske 136. oldal · László Noémi

Piintyő>!

Batthyány Ilona körmeit vágja.
Két menyecske áll mellette
és vödörbe gyűjti a legszebb darabokat.
Tizenhat az egyik, és tizennyolc a másik,
de beszédhibásak. Szenet szopogatnak,
ha nem figyel az úrnő,
mert az ásványok a föld királyai.
Batthyány Gábor térdig iszapban
túrja a kastélykertet,
szájában agyagpala.
Itt van elásva anyja fejéből fél kiló,
ha megtalálja, visszautaznak
Pestre a zsidó orvosok.
Az úrnő zsebkendőjébe harap
és téli álomra küldi a lányokat,
de őt magát egész éjjel
ébren tartja a kanca-rothadás.
Uram, hol késel?
Az esős évszak beállt.

Nemes Z. Márió: Heraldika 155. oldal · Nemes Z. Márió

8 hozzászólás
Piintyő>!

És körbe-körbe járkál évre év,
mint börtönudvaron rab, cellamély
sötétjén vétlen lélek, s fent nagy éj
partján sosem dereng föl végre rév,
kikötni hely, se megnevezni név –
nincs semmi, senki megnevezhető.
Csak tudni kell: ez egy lemeztető,
az rácsos ablak, ez vér, az fehér…
A szó alakja elvész, majd felér
a nyelv hegyére, s máris megfagyott
a csend jegén… Mondhatni: megvagyok,
tömbházi létben, újdon bőrzekék
közt régi árny, ki rója körzetét,
lakótelepre ingáz napra nap –
némulva fájnak, nem jajonganak,
fegyelmezettek s jók az emberek, de
szabadságuk törvénytelen pereg le.

Kovács András Ferenc: Ötvenes évek. Önarckép · Kovács András Ferenc

Piintyő>!

Óvatosan a tartály fölé hajolok,
de nem hunyom be a szemem.
Ez minden, amit fel tudok ajánlani,
egy hibátlan rosszullét,
magamért, pontosabban magam
helyett, és néhány kényelmes fotel.

Vajon, ha látnátok most,
tényleg büszkék lennétek rám?
Bíztatnátok ti is, kart karba öltve,
hogy, na még egy kicsit,
csak ügyesen, fuldokoljak tovább?

Én másképp akartam
emlékezni rátok, de nem tehetek róla,
mindenki elhitte, hogy annyit szenvedtem,
bizonyítanom kell tehát.
A víz, mint a bársony,
hirtelen begyűrődik a tüdőmbe,
és kiszorít mindent, ami mozdítható.

Vidéki gyerekkort, homályos vágyat,
egy bizonytalan testben szétáradó szégyent.
Apa, anya, rátok sincs már szükség,
olyan sima lett minden, sűrű és áttetsző.

Pedig én megvetem azt, aki alszik.

Krusovszky Dénes: Chris Burden-másolat (Velvet Water) 121.oldal · Krusovszky Dénes

3 hozzászólás
lorem>!

Ezen a fotón csak a szemed látszik, meg a pléd,
amibe csavarva ültem én is, egyébként meztelenül,
egyszer. Amikor néhány napja véletlenül
összefutottunk egy szórakozóhelyen, végig erre
a képre gondoltam – te közben illedelmesen érdeklődni
próbáltál a mivanvelemről, vagy valami más, közepesen
érdektelen dologról. Mit mondhattam volna? Hogy
egy szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban?
Már hajnalodik. Ha lenne tévém, most bekapcsolnám.
Vagy épp ki. Ülök, a szoba üres, fehér fala
ilyenkor lesz kék. Mint akinek a szájába ment
egy szőke hajszál és képtelen szabadulni tőle,
csak ez jár a fejemben. Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,
vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.

Simon Márton: Szeretnék lenni, de nem (171. oldal) · Simon Márton

Piintyő>!

Na helo már tűkön ülök mennék haza most épp 1
óra 2 perc van visszaváltottam farmerra a csini
kosztümömből eszméletlen
sok pasziánszot játszom itt a gépen mert

addig legalább békén hagynak
azzal hogy jó mellem van meg
ilyesmi én kedvességre
vagyok szocializálva mosolygok

ha jó ha rossz nem küldöm el a picsába a
taplókat inkább én megyek odébb na
mindegy amúgy meg mit kéne írnom

hogy két szónál többet is válaszoljál? megadom
a témát ne legyen benne foci
se nő se az a szó hogy rekkenő

***

Mindenki bemutatkozott egy
névre sem emlékszem elkezdtek beszélni halál
általánosságban hogy kellene valamit csinálni
de mit irodalmi műsort de
ki kíváncsi az irodalomra kéne pénz
de nincs pénz stb. nyafogás hablaty egész
este csak erről beszéltek közben tökrészegre itták magukat po
tyapálinkával szerinted ne nyafogjak hanem csináljam?

vagy ki tudok még ebből hátrálni? vagy előítéletes
vagyok nehézkes és lusta nem hogy örülnék? nagyon kedvesek
voltak de nagyon nem szimpatikusak olyanok

akiktől nekem rossz kedvem lesz
sokat panaszkodtak sokat ittak sokat
fecsegtek aztán a vége az lett hogy.

Kukorelly Endre: Előbb volt sistergés aztán a recsegés kávézás közben mondtam a (985ab) · Kukorelly Endre

3 hozzászólás
lorem>!

Kérdezd meg magadtól, elszármazott,
Elköltözött, álmait hajszoló,
Mindig máshol jöttment fiú,
Eszedbe jut-e néha az apád?
Van egy apád, úgy él mögötted,
Mint egy ivartalan és elkötött
Senki, aki nagyétkű fiút nemzett,
De az a fiú elment,
És ha veled dicsekszik,
Nem tud otthon senkit se felmutatni.
Apaságában naponta cáfolódik,
Megszólítatlanul tartja magát
Mint egy poros háló, alád;
Ahogy te épülsz,
Minden nap büszkébb,
Minden nap keserűbb
Ember lesz az apád.

Nyilván gondoltál arra, hogy meghal.
Nyilván tudod, hogy épp idegenben
Leszel, amikor elér a híre,
Nyilván felkészülsz arra a hírre –
De arra gondolsz, hogy egy halálnak
Képei vannak?
Áll a szobában, mint egy zsák, eldől,
Lever valamit, valamit eltör,
Arcára esik, majd fölemelik
– gondolsz-e arra,
Hogy egy halálnak képei vannak?
Játszol-e, mondd csak, ezzel a képpel?
Nem kéne egyszer leülni vele,
S megígérni, hogy ott leszel aznap?

Szálinger Balázs: Apa-monológ (182. oldal) · Szálinger Balázs

Piintyő>!

Ő a gazda

Ősz, de rendesen,
mint a legöregebb hónap,
úgy közelít. Rágyújt,
külön fázik, nincs vele szó,
ne hűljön meg. Megőszült,
mint a gyógyszer,
de tejüvegen át is
világít, mert ő az.
Övé az év, ő a gazda.
Övé 79, az édes
romok mind alatt

(…..)

A vér lámpája

79, se dobok, se trombiták,
csak a fejfák.
Feleresztették a lámpát
az égre, mint egy sárkányt.
A lámpák éve. Ez a lámpa
volt már.
Megszerezni a tükröt,
amiben 79-ben apa és anya
összeállt. Ott a lámpa.
Lecsavarom. Persze az is van,
hogy talán. Az mindig van

Pollágh Péter: A cigarettás 159-160. oldal · Pollágh Péter

Piintyő>!

Hazánk csak a fantázia hajnalálma,
pedig egykor a teljességet osztotta
szét, de mára csak kő maradt a régi
tettek helyén, hová nem ültetnek
jövendőt, mert az mélyebb földet
kíván, mint a jelennek arasznyi kérge.

Vonulunk a síkság halvány izzása
felé, mint autókaravánok az M5-ösön.
Nem nézünk az őrültekre, kik Istent
és hazát imádni hívnak, mert
már nem is látszanak, hisz' látót
és látványt egybeszőtte az éj.
Csodát vártunk az úttól, miközben
magukra hagytuk a szülőket,
a testvéreket és az állatokat.
Csodát vártunk, de a csoda csak
késett, és maradt a szégyen.

A kamrában, ahol bekapcsolva
maradt a Sokol rádió, a krumpliból
új csíra tekeredett fel, hogy varázsa
ráfonódjon az öregekre, akik ásítva
rámolják az edényeket, és úgy
őrzik az örökségbe kapott zsíros
bödönöket, mint legnagyobb
ereklyénket, a nyelvet. Hálatelten
mentek a busz elé, amikor
hazaérkezett a fiú, hogy ruháit
testvéreinek adja.

Hazajönnek hát, hogy helyes
irányt adjanak a szokásoknak,
hogy elszálljon az agy vak
homálya, és a sokféle kedvtelés
között kedvére bánkódjon
mindenki a zord időn.

De a testvérek nem kérnek ebből,
hisz' bánkódni ők is tudnak. És
ahogy a jég rést enged magán,
mint Menny és Föld határán a kéj,
kettéválik minden, hogy teljessé
váljon az egymás iránti gyűlölet.
Hogy a fiú gyűlölje az öccsét,
az apa gyűlölje a sógort. Mert
mindenkinek mást jelent a haza,
és mindenki másképp árulja el.
Mindenkinek másképp szakad be
az ég, mindenkiről másként
vesz mintát a sors. Csak
a drága föld marad ugyanaz.

Poós Zoltán: Maradt a szégyen 162-163. oldal · Poós Zoltán


Hasonló könyvek címkék alapján

Bazsányi Sándor (szerk.): Szivárványbaleset
Alexander Brody (szerk.): Felhő
Simon Márton – Valuska László (szerk.): Apokalipszis, most?
Szentmártoni János (szerk.): Az év versei – 2006
Beck Zoltán – Mucsi Zoltán – Vecsei H. Miklós (szerk.): Barátom, aki voltál
Bárány Bence – Élő Csenge Enikő (szerk.): Felhajtóerő
Gál Attila (szerk.): Űrbálna
Gáll Attila (szerk.): Mozdonytűz
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): A tavaszi szél titkai
Nagy Koppány Zsolt (szerk.): Enumeráció