Veronika meg akar halni 79% 1063 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vigyázat, spoilerhegyek.
Ha ez a regény valaminek a paródiája lenne, akár még tetszene is. Ha jól értem, nem az, sőt, mind az író, mind a rajongók nagyon komolyan veszik az „üzenetet”, a „stílust”, meg ki tudja még mit nem. Ami azért meglepő és elgondolkoztató számomra. Na mindegy. Nézzük akkor, hogyan készül egy ilyen regény.
Végy egy adag divatos szingli nyafogást (azóta nem annyira divatos, de ez van), olvass hozzá pár oldalt tetszőleges New Age könyvekből, fuss át felületesen egy átlagos önsegítő könyvet, az ezekben található legkevésbé gyakorlatias gondolatokat lassan adagold irományodba, sőt, időnként nagyobb dózisokat is adhatsz tetszőleges szereplők szájába. Találomra keress rá mindenféle elcsépelt triviákra (pl. QWERTY billentyűzet és más effélék), az a feladat, hogy ezek is benne legyenek a sztoriban, ettől lesz a könyved mai és eredeti. Írd bele magadat is valahova a történetbe, ez ugyan a hardcore Coelho rajongókat némileg összezavarja, viszont most már legalább a posztmodern kedvelőinek is dobtál egy csontot. Pszichiátriai félműveltségedet is nyugodtan tedd közszemlére, aki idáig eljutott az olvasásban, annak már úgysem lesz kedve pont ezen fennakadni, a legfelületesebb populáris pszichológia pedig pont elég a hardcore rajongóknak, ennél többet úgyse tudnának elviselni a valóságból. Nekik az őrültség valami roppant romantikus dolog, ne vegyük el a kedvüket tőle… Hogy valami történet is legyen, végy egy átlagos Romána vagy mitudoménmilyen regényfüzetet, és bátran keverd össze az abban talált életbölcseletet az eddig csokorba szedett badarságaiddal. Ne felejtsd el a legelcsépeltebb kliséket addig ismételtetni a szereplőiddel, míg a legmegátalkodottabb kíváncsiskodó is belefárad a hitetlenkedésbe, és feladja a próbálkozást, hogy az írásodban bármi értelmet találjon. Saját örömödre tűzdeld meg néhány szoftpornó jelenettel az egészet, hiszen meg kell felelni a hardcore rajongók elvárásainak is. A heppiendre ügyelj, mi lenne már, ha a végén valaki még fogná magát és tényleg meghalna.
Fejős Éva és Danielle Steele rajongói feltehetően ezt a könyvet is kedvelni fogják, bár akadnak benne Dan Brownra emlékeztető stíluselemek is. Komolyan, sokkal komolyabban tudnám venni, ha valaminek, – bárminek,- a paródiája lenne.
Bárkinek szívesebben ajánlom az Ideggyogyó (The Couch Trip) című alkotást (Dan Aykroyd és Walther Matthau a főszerepben), az ugyanis sokkal jobban megfogja a témát, közvetíti az üzenetet, sőt, bár legalább ilyen valószerűtlen, valóban szórakoztató, sőt, a története is becsületesen föl van építve, sőt, szeretnivalóak a szereplők is, és egy pillanatig sem próbál abba a hamis illúzióba ringatni senkit, hogy most aztán tényleg megmondja a tutit (pedig eléggé:), vagy hogy most majd megváltoztatja bárki életét, vagy hogy ez egy életfilozófia…
Visszatérve Veronikára: a legostobább könyv, amit az utóbbi 10 évben olvastam. de most már legalább senki nem mondhatja, hogy azért nem tetszik/értem/vagyok kíváncsi rá, mert még nem olvastam tőle semmit.
Természetesen mindez csak az én szubjektív véleményem: nincs annyi jelentősége, hogy bárki megbántva érezze magát miatta, vagy vitatkozni próbáljon vele. Számomra tulajdonképpen az egész könyvnek nincs annyi jelentősége, hogy vitatkozni próbáljak miatta bárkivel.

Abbahagytam. Pedig jó szándék vezérelt. Keresni akartam valamit, amibe belekapaszkodhatok, a hetente itt-ott kibontakozó unalmas, anticoelhos viákban. Hogy azért, aki olvassa, az mégis olvas, meg hogy a gaz is szép tud lenni tavasszal, messziről. Ez nem jött össze. Nem is azzal van gond, hogy Coelho nem tud írni. Az achilles-sarka az egésznek számomra Coelho ezoterikus misztikájában van. Ahogy, és amilyen alpári és közönséges módon itt ebben a könyvben az orvostudományt ellenségképként vázolta fel, az szánalmas. Ehhez már nincs idegem. Ennyi történt. Elgáncsolt a gaz. Nincs jelentősége. Kérem oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló.

Van élet a halál előtt. Csak előbb majdnem meg kell halni.

„Soha senkire nem haragudott, mert az azt jelentette volna, hogy cselekednie kell, harcolnia az ellenféllel – aztán pedig tűrni az előreláthatatlan következményeket, mint például a bosszút.”
Ez…
ez borzalmas.
Ha ez lett volna az első könyv, amit Coelhotól olvasok, azt gondolnám, az óvodás megfogalmazás a fordító hibája. Így viszont tudom, hogy ez csakis az írót minősíti. Soha nem láttam még Coelho arcát, nem hallottam őt beszélni, de úgy képzelem, hogy nagyon buta ember lehet. Döbbenetes, mennyire távol áll tőlem az ő világa.
A dialógusok élettelenek, valótlanok, átélhetetlenek, megfogalmazhatatlanul bugyuták. Most ugye el kellene gondolkodnom az életem értelmén, el kellene határoznom, hogy kilépek a megszokott malomból, mert minden perc drága, bla bla bla… de…
de érzem, hogy máris távolodik tőlem ez a könyv, minden Mély Mondanivalójával. Az elejére még éppen hogy emlékszem. Úgy fél órája végeztem vele, de a közepe már homályos.
Várjunk csak, mi is volt a vége?
Huss!
Repülj Magvas Coelhoi Életbölcsesség, Szabad Vagy, Talán Másból Majd Kiűzöd A Keserűséget Ezzel A Vécépapírral.
Ígéretemet teljesítve vettem kézbe ezt a regényt. Végre nincs több dolgom Coelhoval az életben.

A könyv elolvasása után megfogadtam, hogy őrültebb leszek. :D

Valaki adjon egy méretes pofont Veronikának. És utána induljon el, hogy móresre tanítsa Coelho Mestert.

Na…magam is meglepődtem, de tetszett.
Talán pont azért mert jókor olvastam…mostanság nekem is ilyen világvége, nincs kedvem az élethez hangulatom van.
A könyv elgondolkodtatott, és tanácsokat adott. Egy kis lelkesedést, és reményt…tudom, hogy ez csak egy könyv, de el tudom hinni, hogy rajtam múlik az életem és nekem kell változtatnom.
Úgy kezdtem el a könyvet, hogy több Coelhot nem akarok látni, csak végezzek ezzel és teljesítsem a kihívást…de ez megváltozott. :)

biztos bennem van a hiba: a korom, a könyvek, amiket olvasok, az érdeklődési köröm stb., de egyszerűen nem fogom fel, hogy miért lett akkora valaki C…
ahogy már vki megfogalmazta: minden gondolatát vki, vhol, vmikor már leírta.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kegyetlen, etikátlan, de hatásos. Carpe diem XX. századi módszerekkel.
Nem őrültnek kell lenni, csak önmagadnak, mindenféle sallang- és elvárásmentesen.
Eduard rendben van, Veronika meg egy hülye picsa, és nem az öngyilkosság miatt.
A „paradicsomi víziók” képsorozatot meg jó lenne látni.
Kicsit sok volt nekem a normális vs. másság tanmese, ami ugye egyformasághoz vezet és akkor ki is a más? ezt túl sokszor nyomta az orrom alá, hogy el ne felejtsem, pedig egy jó gondolat, elsőre is megmarad az emberben, nem kell folyton ismételgetni.
Egyébként meg nem rossz.

Első könyvem a szerzőtől,s nem igen hittem hogy ez a fajta könyv, mármint az ilyen elmélkedős az én világom lenne, mivel én általában szeretem ha van pár bordatörés egy regényben. :)
Hamar befejeztem, hosszabb terjedelemhez vagyok szokva, ráadásul még lassú depis zenét is hallgattam közben. Elgondolkodtatott, s az biztos hogy ha egyszer úgy érzem hogy kicsúszik alólam a föld, biztos elolvasom újra. :)