Paulo Coelho: Veronika meg akar halni 4.03 / 768

Van élet a halál előtt. Csak előbb majdnem meg kell halni.

de hát így nem lehet mesélni!
veronika aznap hatkor ébredt. aki korán kel, aranyat lel. veronika meg akar halni, de a remény hal meg utoljára. blabla.
akkor se lehet túl elégedett magával az ember, ha hosszas kínlódás után magától jut ilyen gondolatokra, de így leírva még rosszabb.

A könyv elolvasása után megfogadtam, hogy őrültebb leszek. :D

Nem értem, nem értem, nem értem!!
Mi ebben a jó? Mint egy gyenge gimis próbálkozás fogalmazásórára, előre megadott témában, hármas alá.
Nemrég újraolvastam, hátha megértem a népszerűség titkát.

pongyola fogalmazás, közhelyes, szájba rágott gondolatok, okoskodó, bölcselkedő mondatok.
mesterkélt szereplők mesterkélt megnyilvánulások

Pedig az alapsztoriból annyi mindent ki lehetett volna hozni.
Ok, hogy megváltozott Veronika gondolkodása, de hogyan? mitől? egyik napról a másikra? én találjam ki?
Mert egy nő azt mondta neki legyen őrült, és maszturbáljon? És másnap már őrült volt, boldog és hirtelen már tudott élni és gyönyört talált? honnan tudta hogyan kell? ez nem ilyen egyszerű.
Pont a lényeg maradt ki.

Pszichológiai regény? Miért?

Nem vagyok nagy Coelho-rajongó, de ezt a könyv csodálatos. Először a filmet láttam, és csak aztán vettem kézbe a könyvet. Nagyon szerettem mindkettőt.

Lehet, hogy még kéne várnom vele vagy fél napot, hogy értékeljem.
Mindenféle érzelmi szálszerűségek fűzögetnek össze vele, komolyabbak, meg kevesebbek, rövidebbek, hosszabbak.
A bezárt de mégis kifinomult világból való szabad és nyitottan egyszerű létbe való csapongáson át nekem valahogy a világon keresztül az önmagamhoz vezető út bejárását mutatja meg.
A fordulata pedig varázslatos. Ahogy értelmet ad egy ilyen ember élete értelmezésének, és a tudatnak, hogy meg fog halni. Ahogy ez mindent megváltoztat és emberibbé tesz, mint azt bárki bárhogy is akart valaha.
– Bárcsak másnak is ment volna ennyire értékelni az életét, amiről tudja hogy menthetetlenül VÉGET fog érni!

Eddig úgy voltam Coejjóval, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Most, hogy elolvastam egy régóta halogatott könyvét, most is így gondolom.
Bár a történet korántsem volt annyira nyomasztó, mint ahogy azt a cím sugallta, és szerencsére nem Veronika próbálkozásait kellett olvasni 220 oldalon keresztül.
Nem figyeltem fel semmilyen életszemléletet befolyásoló igére – csupán egy remekül felépített könyvet olvastam. Nem kizárt, hogy máskor is elolvasom majd, vagy, hogy megpróbálkozom más Coelho könyvvel. (egyelőre hosszú időre elég volt ez is.)

Első Coelho-könyvélményem, igazából azért olvastam el, mert feltűnt, hogy az utóbbi időben egyre többen olvasnak Coelho-könyveket és kíváncsi voltam. A választás meg azért erre esett, mert érdekesnek találtam a címét: vajon ki ez a Veronika és miért akar meghalni?
Előbb megnéztem a filmverziót és csak utána olvastam el: már a film elején is felötlött bennem, hogy mi van, ha átverés ez az egész szívbetegség – gyanítom a könyvet olvasva is rájöhettem volna, ha az lett volna az első. De a történet másodjára, más verzióban ugyanúgy megfogott, érdekes hangulatot, különös légkört áraszt. Igazából nem is magáért a történetért (amit hamar megfejtettem) vagy a nagy Coelho-igazságokért (ami néhol elég mesterkélt) tetszik, hanem azért a furcsa atmoszféráért amit az író megteremtett és a karakterekért szeretem. Talán kicsit durva lenne azt mondani egy öngyilkos lány történetére, hogy a könyvből áradó életérzés miatt kedvelem, de valami ilyesmi. :)

nem rossz… nem rossz, de szerintem a végét sokkal szebben meg lehetett volna írni. Ez így túl tárgyilagos volt talán túl erőltetett. Az ötlet maga viszont nagyon jó és rengeteg Coelho-igazság van benne, amit talán nekem is meg kéne talán fogadnom…

Ez után a könyv után nem volt kedvem többé Coelhot olvasni.