Tizenegy perc 77% 869 csillagozás

egy olyan nő, aki azt hiszi, a maszturbálástól gyereke lehet, beáll prostinak. és köztük ő az értelmiségi. olyan elvont dolgokról filozofál, hogy hujuj. és a szerelem, amit totál értelmetlenül művel. hát, Coelho bácsi, gratulálok. ilyen fosból meggazdagodni teljesítmény…

Sok kurvának lehet a Bibliája. Aztán elhajítják.

Pár nap alatt kiolvastam. Az elején még nem is igen éreztem különlegesnek, nem nagyon tudtam azonosulni a lánnyal , aki minden kényszerítés nélkül, saját akaratából állt örömlánynak. De ahogy haladtam a történettel egyre inkább megértettem a lényegét. A szerelem keresését, a szerelem kivárását, majd tényleges megélését. Az ember legnehezebb próbatétele, hogy megtalálja a másik felét, aki tényleg kiegészíti, és ha megtalálta tudni megtartani az örökös birtoklási vágy ellenére.Sokat gondolkodtam a könyvben szereplő „fájdalom” szerepéről is. Az élet szerves része a fájdalom, és hogy valóban lehet -e belőle gyönyör és boldogság, szabadság és mámor? Mindenki máshogy éli meg a fájdalmat, de hiszem hogy egy magasabb dimenzióban képes a gyönyörrel párosulni.

Mindenesetre elgondolkodtató könyv, kihagyhatatlan.

Nem árulok zsákba macskát, két korty kávé között el fogom árulni, hogy Coelho, azért nem akkora szám, mint ahogy azt egyesek gondolják…erős idegzetűeknek és hangsúlyozni szeretném, hogy ez az én véleményem, más attól még imádhatja. Na szóval…
1. Coelho nagyképű, azt hiszi és ezért úgy írja le, mintha mindent tudna, pedig frászt…hogy is érthetné meg teljes egészében egy férfi a női orgazmust? Én a helyében nem írtam volna ennyire magabiztosan róla, főleg, hogy azért akadnak részek, ahol ő is ködösít…
2. A szex fontos. Akármit is ír ez a csávó, abban is igaza van, hogy mindenhonnan ez folyik, de attól még fontos. (Most abban nem megyek bele, hogy a férfiak egy része internetes pornőfüggő – aki egyébként kíváncsi a Változó agyban erről egy érdekes fejezetet találhat)
3. Az emberek prűdek, mert a társadalmi normák ezt diktálják. Ez a „nem beszélünk róla és mégis van”, szerintem ez már átalakulóban van, hiszen az internet adta szabadság miatt, most már akár névtelenül is választ kaphatunk a kérdéseinkre. (pl.: Terhes leszek-e, ha a fiúmat orálisan elégítem ki? stb.)
4. Szexuális felvilágosítás. Szükség volna rá, főleg a fent említett kérdés miatt is, de nem úgy, mint ahogy az ma folyik. Bemegy valaki, aki nem élvezi az osztály bizalmát, és előadja szárazon a tényeket, hogy hát van a pénisz, és behatolás előtt húzzunk óvszert – na itt már erősen kuncog az osztály…olvastam egy ilyen felvilágosító könyvecskét, amelyet a legkisebb öcsém kapott. Őszintén szólva a megfogalmazás miatt szarrá röhögtem magam. Hiába lett fontos az az információ, azért a tálalás nem mind1.
5. Mellesleg tipikus a könyv – útkeresés, kaland, meg az igaz szerelem. De azért bírom a csókát (ironikus), először leírja, hogy nem találhatja meg az ember az igazit, aztán mégis. Szar szemét a világ, de mégsem??? Szóval mi van?? Nem található meg a boldogság, de aztán mégis?? Útmutatást akarna adni, de aztán nagyon nem jön neki össze.
6. Megtalálni önmagamat az orgazmus által?? Na ettől kaptam már nagyon dilit. Meg hogy az ember szeret szenvedni, és mindennap ezt teszi…meg ez a szerelem birtoklós dolog…nem akarja, hogy övé legyen a csávó, de mégis. Elhatározza, hogy elmegy, de azt akarja, hogy marasztalja a férfi……………….És nem értettem, hogy a történetbe, hogy illett bele a könyvtárosnő G pont és csikló előadása…olyan feleslegesnek tűnt, főleg, hogy nem efelé irányította az író a cselekményt, legalábbis szerintem.
A szerelem-gyönyör-fájdalom triumvirátusáról akart írni Coelho, azt hiszem…és még a címről nem is írtam, hogy szerintem egy kissé elhibázott.
Összefoglalva: nem tetszett, taszít. A csillagok annak köszönhetik jelenlétüket, hogy ez az első ebookom és happyztem, hogy végig tudtam olvasni. Teljesítmény…indulhat a kövezés, bár én előre szóltam!

Először is: sáálálááá befejeztem és enyém a baglyos csudi szép plecsni:)))
Aztán,végül is amennyire rettegtem, hogy nem fog tetszeni,végül is olvasható volt.Nem hagytam félbe,tehát van ennél lényegesen kevésbé csúszó könyv is.Rengeteg idézetet írtam ki belőle,de ilyen mélyen szántó gondolatok vagy hogy ilyen legondolkodtató lenne,na ez nem jött át…vagy csak én vagyok sekélyes…egyenlőre nem fogok rögtön egy új Coelhoba kezdeni,de nem kizárt, hogy életem során ha nagyon nem lesz mit olvasnom talán még egyet kiolvasok majd..talán..valamikor…

Coelho egyik legjobb könyve. Egy hozzáfűzni valóm lenne: a szexuális perverzitás megjelenése a könyvben nem saját magáról szól. Azt üzeni, hogy ahhoz, hogy tudjuk, mi kell nekünk az életben, egy kicsit mindenbe bele kell kóstolnunk, így találhatjuk meg önmagunkat, és azt, amire igazán szükségünk van.

A köznyelv szerint ez is szar, mint a többi „Koejjo”. Tűzzétek fejemet a vár fokára, de nekem tetszett. Juszt is. És még színházban is tervezem. Na pláne.

Azért vettem a kezembe a könyvet mert meg szerettem volna érteni, hogy mások mit szeretnek rajta. Meg egyáltalán Coelhón. Évekkel ezelőtt elolvastam a Veronikát. Egekig dicsért könyv volt, olyan jókat hallottam róla, hogy alig vártam, hogy a kezemben tarthassam, és megérthessem azt a hatalmas mondanivalót, amit a barátaim beharangoztak. Nos hatalmas mondanivaló nem volt csak egy rakás közhely szájbarágva.
A 11 perccel ugyanez a helyzet. Tény, hogy olvastatja magát, én mégis többször letettem mert egyszerűen meguntam, hogy minden 5. oldalon ugyanazokat a mondatokat olvasom újra, így kemény 1 hetembe telt mire végigrágtam magam rajta. A főszereplőlánnyal nem lehetett azonosulni (remélem nem is volt cél), valahogy nem tudok együtt érezni egy ennyire buta és naiv lánnyal. Az egész egy cselekmény nélküli leírás volt. 'Maria csalódott a férfiakban'. Hogyan? Mikor? Miért?. Az ilyenfajta közlések miatt keletkezett bennem egy óriási ellenérzés már a regényke elején, a legnagyobb ostobaságnak pedig azt az idézetet tartom, ami ott figyel a borító hátulján „ van könyv, amely álmodni hív- és van, amely megmutatja a valóságot”. Talán, de ez nem az. Ez minden igyekezet ellenére csak egy mese marad habbal, ráadásul a rossz fajtából. A szerelemről pedig lehet közhelymentesen és máshogy is írni. Szerintem.

Az eleje egy kicsit vontatott volt, de utána már nem tudtam letenni a könyvet.

Főiskolás éveim alatt ismerőseim között felcsapott a Coelho láz, és nagyon dicsérték. Akkoriban nem az olvasás, hanem más érdekes dolgok kötötték le a figyelmemet. Egy évvel ezelőtt @ritusss tól kaptam meghívót a Moly-ra, és azóta is molyfüggő vagyok. Kíváncsivá tett mit tud ez a Coelho, hogy ilyen világsikerű könyvei vannak. Ezen felbuzdulva @ritusss tól kölcsönkértem az Alkimistát. Nem volt rossz, de nem is győzött meg. Amolyan filozófikus mese, elgondolkodtató, és nem minden esetben valósághű.
Gondoltam egyet, egye-fene elolvasom a Tizenegy percet is, hátha okosabb leszek, így azt is kölcsönkértem @ritusss tól. :) Ez jobban tetszett, de ez sem lett a kedvencem. Az eleje és a vége mozgalmas volt, élveztem mikor pörögtek az események, gyorsan is haladtam. A közepe kicsit rágósra sikerült, Maria vívódásait kicsit unalmasnak találtam.
A cím találó, a téma tetszett, az is, hogy olyan nyersen írt róla, és az is, hogy minden fejezet után elolvashattuk mit gondol és érez Maria. Összeségében három és fél csillag.