Kisemberek sorsa, misztikum, érzelem, némi transzcendencia – ezek Coelho írásművészetének kulcsszavai. Coelho művei közül eddig a Veronika meg akar halni című regény jelent meg kiadónknál 2001-ben, illetve a szerző főművének tartott Az alkimista.
Az ördög és Prym kisasszony-ban Coelho egy zárt közösség próbatételét ábrázolja. Egy hegyvidéki kis falucskában játszódik, ahol főleg öreg emberek, földművesek és pásztorok leszármazottai élnek. Egy szép napon titokzatos idegen érkezik a faluba, akiben többen az ördögöt vélik fölfedezni. Az idegen gazdagságot ígérve ráveszi Prym kisasszonyt, a fiatal szállodaalkalmazottat arra, beszélje rá a falu népét, hogy öljenek meg valakit maguk közül, és olyan jutalmat kapnak, amivel újra felvirágoztathatják a falut. Chantal Prym, aki nagyon szeretné megváltoztatni az életét, vajon minden gátlás nélkül az idegen bűntársa lesz? A faluközösség enged-e a kísértésnek, és valóban kiválaszt soraiból egy… (tovább)
Az ördög és Prym kisasszony 429 csillagozás
Eredeti mű: Paulo Coelho: O Demônio e a Srta. Prym
Eredeti megjelenés éve: 2000
Kedvencnek jelölte 23
Most olvassa 9
Várólistán 67
Kívánságlistán 32
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Majdnem. Majdnem adtam rá három csillagot. De akkora közhellyel zárta le az erkölcsi dilemmát, mint egy táktor. (Bocs, @krlany, de ez volt az első hasonlat, ami eszembe jutott a kilógó lóláb után.)
Mert egyébként olvasmányos is volt, nem akart költőieskedni, nem voltak benne Nagybeűs Főnevek, és az angyal-ördög még kb. belefért a fikciós egyezményembe, szóval nem idegesített a halálba. De az utolsó előtti fejezet utolsó 3 mondata simán megért mínusz egy csillagot.
És ezennel feladom az utolsó kenetet az esélynek. Mert kettő is volt, de van egy rakás sokkal jobb könyv, amit el kéne olvasni.
Ez volt Coelhotól a negyedik könyvem. Ha egy író stílusa,írásmódja ,eszközei nem tetszenek első nekifutásból,attól még nem mondok le arról,hogy újabb esélyt lássak benne.Úgy vélem egy egész írói munkásságot nem lehet egy, esetleg két könyv alapján úgy megítélni,hogy az hiteles tudjon maradni.Az eddig elolvasott könyvei közül ez volt az,ami a legjobban tetszett.A téma ,a történet egyaránt megfogott.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Jó és a Rossz minden emberben ott van. Nem lehet tudni, hogy melyik győz a döntésednél az ördög vagy az angyal.
„Az idegen ördöge azt vette észre, hogy a lány angyala
egyre erősebben ragyog, és kezd minden a visszájára fordulni.”
Mondjuk, Coelhótól ez még szerintem egészen jó. (Régebben volt ami megfogott benne, ám mostani írásai leginkább olybá tűnnek mintha egy 10 tagú pr csapat dobná őket össze, 5 oldalankénti rendkívül szigorú bugyuta közhelyek beiktatásával.)
Mondjuk, hogy ez a regény a jó és a rossz harcáról szólt. (De ez is mekkora általánosítás már?!) Bár szerintem nem egészen erről szólt, csak egyszerűen az emberi természetről, befolyásolhatóságról, hatás-ellenhatásról, a választás filozófiájáról. Úgy kb. Mert azért nem minden jó és rossz, meg fekete vagy fehér. Ugye…
Mert az emberek már csak olyanok: úgy akarnak változtatni az életükön, élni a „nagy”, mindent jobbra fordító lehetőséggel, hogy lehetőleg azért semmi, de semmi ne változzon közben.
Hát, mondjuk, hogy nekem ennyit adott ezzel Coelho. :)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Jó és a Rossz minden emberben ott lakozik és állandó harcban állnak egymással. Tudja ezt a megkeseredett szívű Idegen is, aki a 281 lelket számláló, kihalófélben lévő kis faluba érkezik, hogy az ottani embereket megkísértse. Az ő életének, úgy érzi, vége már, hát tudni akarja, olyan romlott-e mindenki, mint ő véli, vagy mégse?
Chantal, a fiatal csaposlány élete eddigi részében csak várt és mindig csalódott. Most éppen ő kerül az Idegen útjába, cselekednie, dönteni kell: képes lesz-e változtatni végre az életén, s ha igen, milyen áron?
Sikerül-e a lakosoknak ellenállni a kísértésnek? Vagy mindenre képesek lesznek a felkínált aranyért?
Coelho nagyon érzékletesen rajzolja meg az emberekben zajló lelki folyamatokat, közben történeteket mesél a Bibliából, Leonardóról, szinte példabeszédszerűen.
Viszonylag rövid a történet és nem is igazán eseménydús, mégis megfogott.
A sok kedvencelést látva, gondolom, más is így volt ezzel.
Coelho nálam mindig eléri, hogy elgondolkozzam azon, hogy az adott szituációban én mit csinálnék.
Az alkimista című borzasztóan rossz regénye után kellemes csalódás Coelhótól ez a mű. Kicsit olyan Dürrenmattos (Az öreg hölgy látogatása), fontos szerepet kap a jó és a rossz harca-klisé. Az író próbál filozofikus lenni, de nem sok sikerrel. Épp ezért szeretik szerintem annyira a könyveit: a történet nem túl bonyolult, de valami nagy igazságot rejt, közben sok okos dolgot megtudunk az életről, mindezt kivetíthetjük a saját életünkre is, és ilyenkor örülünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, érzéseinkkel (lásd a sok facebook-idézetet – Coelhó az egyik legnépszerűbb…). Egy újszülöttnek minden vicc új, úgyhogy Coelho könyveit viszik is, mint a cukrot…Előre is elnézést kérek a rajongóktól, de én úgy gondolom, eléggé túlértékelik a szerzőt.
Népszerű idézetek
…a Jónak és a Rossznak ugyanaz az arca, minden csak attól függ, hogy életünknek melyik pillanatában találkozunk velük.
– Jó napot! – köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját és biccentett.
– Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
– Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi és megmutatta nekik a helyet. – Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
– Jöjjenek csak nyugodtan bármikor. – felelte a férfi.
– Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
– Mennyország.
– Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország.
– Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent. – Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják. Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat.
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesz nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat…
Nem tudok olyan jó lenni, mint amilyen szeretnék.. de olyan rossz sem, mint amilyennek lennem kéne
… az ellenfél meggyöngítésének a legjobb módja, ha elhitetjük vele, hogy mellette állunk.
A sors akkor állít minket nagy döntések elő, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.
Az ember ugyanis nem azért viselkedik a társadalom előírásai szerint, mert annyira szereti betartani a törvényeket, hanem mert fél a büntetéstől.
