Steph 61% 27 csillagozás

Ez az egy pont nem azért jár, mert ez a könyv megérdemli. Mert nem. Hatalmasat csalódtam. Azért jár, mert szeretem (szerettem? nem tudom, nem merem újra olvasni, nehogy elvesszen a varász) a Twilight-könyveket, és az írónő is szimpatikus, meg különben is! Szeretem megismerni az írókat, akiktől olvasok, így Stephenie-nek is utána olvastam.

Na de ez a könyv…

Először is, mikor olvasni kezdtem, akkor esett le, hogy hé, hát ez az író magyar! Akkor meg

1)Miért FORDÍTOD le a neved??
2)Felőlem írjál amerikai íróról, de mi lenne, ha utána néznél vagy valami, nem pedig őúgy tájékozódnál amerikáról, hogy flimeket nézel??

Csalódtam. Azt hittem, ha már magyar, akkor nem próbálja meg magát így átvariálni. De tévedtem.

– Filmcímek:
Minden egyes megemlített film címét angolul írta le, majd zárójelben a magyar címét. Azoknál is, amik magyar nyelven, magyar címmel is megjelentek. Ez nem így szokás, ha magyar vagy! Nagyon tudott idegesíteni, de utána már néha a magyar címet használta .

– Angol szavak:
Na, ez az a rész, ami a legjobban elkeserített. Hogy 'amerikaibbnak" tűnjön, a szerző olyan kifejezéseket használt, mint garage sale, cool, high school és társai. A következő mondato képzeljük el: "Amikor Stephenie a high schoolba járt…" Így. Na kérem szépen ebből két dologra következtetnék. Első eset, mikor nem tudom, hogy magyar a második, mikor tudom:

1) Hogy adhatták egy olyan fordítónak a könyvet, aki nem tudja azt lefordítani, hogy HIGH SCHOOL?? (mellékes megjegyzés: egy Hannah Montana kötetecskében a Zombie High-t fordítótták Zombik a csúcsonnak. Csak a fordítók miheztartása végett).
2) A szerző teljes mértékben lealacsonyítja magát. Ettől az egésztől el kezdtem lenézni, és már nem is kinevetni, hanem sírni a szánalmasságán. És az amerikai kisvárosokat épp úgy festette le, mint a rózsaszín, habos filmekben. De rról senki nem tájékoztatta, hogy ha ilyet akar valóságnak beállítani, akkor vagy e is írjon, vagy legalább feltételezésként írja, ne kijelentésként! Elnézést, ha durva vagyok.

– Mormonok:
Ha egy szóban kéne kifejeznem, miről is szól a könyv kb fele-háromnegyede, annyit mondanék: Mormonok. Mert tényleg. Mindet, a Twilight összes mondatát, fejezetét, részét, helyszínét, logikáját és tejbegrízét a szerző Stephenie vallásához kötötte. Mindent. Ha egy heszín ehhez meg ahhoz kicsit közel volt, ahhoz ÉS a mormonokhoz. Össze-vissza kötötte a szálakat, és már az elejétől fogva semmi értelme nem volt.

Fájt. Nagyon.

Na de akkor egy kis pozitívum: A borítón lévő kép csodaszép. Imádom :)

Elég sok minden nem tetszett benne. Kezdve azzal, hogy úgy állítják be Steph-et, mint valami szentet. Én az életéről akartam olvasni, egy tömjénező, valóságtól elrugaszkodott verziót. Elhiszem én, hogy nem voltak nagy balhéi, de valahogy egyáltalán nem tűnt életszerűnek az egész. Másrészt, az író (mármint ez a Paul Bush) tök hülyének nézi az olvasót szerintem. Mi az, hogy meg kell magyarázni, hogy ki az a Mark Twain? Ezt még egy 10 éves is tudja! Ráadásul, kb több szó volt a mormon vallásról, mint magáról Stephenie Meyerről. És nem teljesen értettem azt sem, hogy most magyar-e vagy angol az a drága lélek, aki írta, mert a borítón persze Paul Bush van, de a belső borítón már Bokor Pár. Oké, tegyük fel, hogy magyar. Ez esetben miért nem lehet lefordítani azt, hogy high school? (Folyton a HSM jutott róla eszembe.)
Egyébként pedig mindig is sejtettem, hogy túl van misztifikálva ez a dolog, hogy hú, micsoda sztori a Twilight, a nő megálmodta, meg mittudomén. Sőt, állítólag valami balhé is volt, hogy egy ember azt állította, hogy ő találta ki a történetet, Steph meg ellopta. Nos, akármennyire is szeretem az Alkonyatot, azt még én is tudom, hogy egy ilyen sztorit nem egy nagy wasistdas kitalálni. Még én is írtam ilyesmit, akkor most pereljem be én is?!

végül is nem volt ez olyan rossz könyv, csak valahogy olyan volt az egész, mintha minden kis „apróság” mögött valami hű de nagy jelentéstartalmat keresne az író. az Alkonyat egy jó történet és ahogy a Stepenie is mondja a könyv hátulján lévő idézetben, az a lényeg hogy olyan történetet írt, amit ő maga is szívesen olvas és szeret. nem hiszem hogy a könyvek megírása alatt minden mondatnál arra gondolt, hogy na ebbe most milyen jelentéstartalmat lehet belerakni a fiatalok meg az anyukák számára… egyszerűen csak élvezni kell a könyveket, nem pedig mindenféle baromságot belemagyarázni.

lehet, hogy ezt majd a könyvek után kellene. vagyis kellett volna. elég sok utalás van benne mindenféle regényrészletekre és a szereplők viselt dolgaira, amikről fogalmam nincs… viszont most már tuti, hogy A burok körözve lészen, tetszik amit megtudtam róla.
nem tudom, hogy a hivatásos rajongóknak mennyi új az írónő és a könyvek körüli dolgokból, de lehet, hogy érdekes lehet.

Ha érdekel a mormon vallás, akkor olvasd el. Leginkább csak erről szól a könyv. Volt benn pár új infó is, de elgondolkoztam rajta, hogy vajon mennyi annak az igazságalapja.

Hiába vagyok fan, ez csak egyszer olvasható könyv. Nem mondom, hogy nem tudtam meg érdekes dolgokat Steph-ről, de igencsak azt éreztem, ezek nem az ő gondolatai és érzései voltak, hanem az íróé.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jó is lehetett volna, hiszen Sthephenie Meyer életéről, hátteréről ad infókat, amikre kíváncsi is voltam. De nem ilyen módon megírva.
[Először is nem értem, miért kellett Bokor Pál nevét Paul Michael Bush-ra változtatni. Talán jobban fogy a könyv, ha azt hiszik, nem magyar írta? Biztosan úgy gondolta, hogy ha már angol neve van, egy pár kifejezést is angolul fog használni a könyvben: garage sale, high school, T-shirt, cool. Miért engedte ezt a szerkesztő? ]
Köszönöm a teljes körű továbbképzést a mormon vallásról! De ez még hagyján. Ami legjobban nem tetszett, az a világ sarkított, demagóg, és a valóságtól elrugaszkodott leírása volt. Eszerint csak kétféle fiatal létezik. Vannak a rossz, erkölcstelen fiatalok, akik csak füveznek, szexelnek, és dicsőítik az erőszakot. És vannak a jó, erkölcsös fiatalok – amilyen Meyer is volt, a valóságos szent –, akik csak egymás kezét fogják, egy korty alkoholt nem isznak, és életükben nem látnak horrorfilmet. Az író azt rágja a szánkba, hogy az Alkonyat tulajdonképpen a jó tinik győzelme a rossz tinik felett, amivel megmutatják a romlottaknak, milyen erkölcsösen is lehet (és kell) élni.
Aztán mikor párhuzamot vont aközött, hogy a mormon vallás alapító atyja egy álom alapján alapította meg az egyházát, és Meyer is egy álom alapján kezdte el írni az Alkonyatot, már majdnem eldobtam az agyam. Jó néhány ehhez hasonló blődli van a könyvben. Pl. az is, hogy Meyer nem vetkőzéssel, hanem egyéniségével hívja fel magára a figyelmet. Könyörgöm, mutasson már egyetlen írónőt, aki vetkőzik…