Isten ​Balkeze (Isten Balkeze 1.) 107 csillagozás

Paul Hoffman: Isten Balkeze

“Idefigyeljenek. ​A Shotover dűlőn található Megváltó Menedék neve egy átkozott hazugság, mert megváltásból egy fikarcnyit nem talál ott az ember, menedéket pedig még kevésbé.” A Megváltók Menedéke egy hatalmas, elszigetelt hely, ahonnan hiányzik az öröm és a remény. A legtöbb lakója még kisfiúkorában került oda, minden esetleges szándékuk és akaratuk ellenére, hogy hosszú évekig legyenek kénytelenek elviselni a Megváltó Lordok brutális zsarnokságát, akiknek a kegyetlensége és erőszakossága egyetlen célt szolgál – a Felakasztott Megváltó kiengesztelését. Senki nem ismeri ki magát tökéletesen a Menedékben, annyira végeérhetetlenek és kanyargósak a folyosói – amelyeket a vallási hevület évszázadainak bűze tölt be. Az egyik ilyen folyosón egy fiú áll és a sötét ablakon keresztül az éppen beérkező legújabb lakókat bámulja. Talán tizennégy-tizenöt éves lehet – nem tudja biztosan, ahogy senki más sem. Már rég elfeledte az igazi nevét, de itt Cale-nek hívják. Nem emlékszik semmire a… (tovább)

>!
Kelly, Budapest, 2010
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639943582 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 2


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

KillerCat>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Nem ájultam el tőle. Egyik szereplő sem került közel hozzám,egy cseppnyi izgalmat sem éreztem. Aztán olyan kurtán lett vége,hogy csak annyit kérdeztem:ennyi volt az egész?

Lex>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Még 2010-ben olvastam először a könyvet, és akkor 5-ösre értékeltem. Engem levett a lábamról, nagyon olvastatta magát és baromi gyorsan végeztem vele. De azóta eltelt 5 év, és bizony sok fantasy könyv megfordult a kezeim közt. Másodjára is nagyon olvasmányosnak tartottam és a hibái ellenére a folytatások is érdekelnek, de már értem, hogy miért nem futott be hazánkban, és mire föl ez a rengeteg rossz kritika.

Maga a történet egy klasszikus fantasy karakter köré épül, az árva, harcra nevelt fiú, Thomas Cale köré. Én nagyon szeretem az ilyen szereplőket, imádom azt a legyőzhetetlen érzést, ami körbe lengi a fiút. A cselekmény egyébként nem egy nagy durranás, nem kell sokat agyalnom azon, hogy felidézzem, mik történtek benne. De szerettem olvasni. Annak ellenére, hogy nagyfokú szerepe van benne a vallásnak, amit én általában nem csípek, de itt valahogy elfogadtam ezt is. A Megváltók tervei egyébként elég ködösek, mármint hogy hogyan akarják pontosan elérni a céljukat, ami eleve konkrétan csak a kötet legvégén derül ki. Addig elég homályos és zavaros minden, ez sajnos tény, bár az én kíváncsiságomat végig fenntartotta. Csúnya függővége van egyébként. :)

Mint említettem, Cale-t nagyon bírtam, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mire lesz képes, mit láthatunk tőle. És a mellékszereplőkkel is elégedett voltam, egyedül csak Arbell-t szerettem volna kinyírni. :D (Rothfuss könyveiben éreztem ugyanezt az ellenszenvet női karakter iránt, és mélységes sajnálatot a srác iránt, aki belé szerelmes.)

A világkidolgozás azt hiszem a legnagyobb gyengesége a történetnek, ami mellett sokat olvasott fejjel valóban nehéz elmenni. Nem tudjuk, mikor játszódik. Nem tudjuk, pontosan hol játszódik. Kapunk mindenféle nevet egy rakásra: Bering-szoros, York, Memphis, de meg vannak említve a norvégok, a magyar Szent István és még ír szetterek is. Szóval, mi van??? Őszintén szólva, igyekszem nem gondolni erre a katyvaszra, és hogy miért van így, bár mindig bennem motoszkálnak a kérdések, és ez őrjítő.

Az író stílusa bizony nem egyszerű, szó szerint imádja az összetett mondatokat. Voltak nehezen kibogozható mondatok a könyvben, és erre csak rátett még egy lapáttal a fordítás is. Én feladom. 5 könyvet olvastam Farkas Veronika fordításában, kettővel voltam megelégedve. Mostantól, hacsak nem tudom kikerülni, akkor nem veszek olyan könyvet, amiben benne van a keze. Pontatlan volt, mert volt, hogy 2x is angolul hagyott benne nevet, amit előtte már magyarosított. Voltak magyartalan mondatai (igaz, az írónak is voltak értelmezhetetlen mondatai, és nyilván nem csak annyi, amennyire most rábukkantam, mert fordítói hibának véltem) és durva félrefordításai. Pl: Warrant – körözés (ami helyes, de ez esetben inkább csak parancs volt), illetve Kitty the Hare – Cica, a Here (maradjunk a vadnyúlnál – nem is értem!!!)

A kiadás a Kelly kiadótól megszokott (második könyvem tőlük, de lehet, azóta már javultak, hisz volt rá pár évük): elgépelések, gondolatjelek hiánya, dőltezés elfelejtése. Egyszóval: trehány.

FFG>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Annak ellenére, hogy 14 év körüli a főszereplő, nem egy könnyed, laza ifjúsági fantasy… Az ember bele borzong az elején…

10 hozzászólás
petrichor>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

A borító egyszerűen fantasztikus! Nagyon-nagyon tetszett, ha azt kellene csillagozni, megkapná a maximumot. De sajnos a történet – vagyis inkább az, ahogy meg volt írva – nem volt olyan szuper. Az alaptörténet tetszett, de valahogy csak a közepétől indult be a könyv. Egészen addig kevés szereplő volt, nem nagyon történt semmi érdekes a szökésen kívül.
Azt éreztem egészen úgy a könyv feléig/háromnegyedéig, hogy az író nem tud még írni, akkor kezdett belejönni, egészen addig a mondatai túl hosszúak voltak. Túl sok információt, leírást akart belesűríteni az alkotó egy mondatba, ezáltal elvesztették értelmüket.
Ez egy keményebb fantasy, amihez kitartás kell, ha végig akarjuk olvasni. Vannak benne kemény részek, harcok, viszont a szerelmi szálat sem hanyagolták el.

1 hozzászólás
ladybird12>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Nagy csalódás volt nekem ez a könyv. Bevallom, borító alapján ítélkeztem és nagyon orra estem a végén. A történet merő unalom volt, egyik karakter sem volt szimpatikus, a szerelmes pártól pedig a falba vertem a fejemet. A végén erősen utaltak arra, hogy nincs vége a sztorinak, de én úgy csuktam be a könyvet, hogy köszönöm szépen, én itt végeztem, még ezt a részt sem fogom újra olvasni.

Fairymysz>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Először is, nem igazán értem az alacsony pontszámot ennél a könyvnél. Lehet, hogy nem a legjobb disztópiás regény és sok hibája is van, de az biztos, hogy ennyire azért nem rossz.
Az elejétől kezdve lekötött, bár azért örültem volna, ha valahol a könyvben megtudjuk, hogyan alakult ki ez a világ, ez az életforma. Mert így bumm a közepébe tényleg elég zavaró volt. Viszont én többekkel ellentétben szerettem Cale karakterét, a maga számító hidegségével, aki azért tud szeretni és tud félni is.
Én egy pillanatra se untam, mindig történt valami, vagy éppen elmondtak valamit, ami érdekelt. A Megváltók aztán tényleg elmebetegek. Érdekes volt a keresztény vallásnak ez a kifacsart, döbbenetes gyakorlása és erre is nagyon kíváncsi lennék, hogy sikerült idáig eljutni. Szóval sok kérdés maradt bennem, amikre gondolom a másik két kötetből megkapnám a választ, ha a kiadó folytatta volna. És ezért dühös vagyok.

Heléna_Szilágyi I>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Kár érte. Lassan indult be a sztori, de tetszett a világ, és imádtam a karaktereket. Cale-t meg a sleppjét. Ez a regény az a fajta nyers és sötét fantasy, ami a kedvencem. A szerelmi szál is bejött. Egyedül a narráció zavart. Ma már nem divatos kibeszélni az olvasónak, sőt egyenesen irritált, hogy kokettálni próbált velem a mesélő, vagy olykor utólag magyarázkodott. Lehet, megpróbálkozom a folytatással angolul, bár jócskán fel kell kötnöm a gatyám, ahogy ránéztem a fülszövegre…

AgiVega IP>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Kevés könyv került hozzám olyan különös úton, mint ez, és kevés könyv váltott ki belőlem annyira vegyes érzelmeket, mint ez.
A körzeti orvosom, egy kedves, hetvenes éveiben járó bácsika nyomta a kezembe, közölve, hogy már hetek óta tartogatja a fiókjában, arra várva, hogy felbukkanjak a rendelőjében, és kölcsönadhassa, meg hogy szerinte ez is „olyasmi” fantáziavilág, mint az én könyveim. Mit ne mondjak, távolról sem hasonlít a kettő. :P
Mások molyos véleményeiből azt látom, hogy jobbára az első száz oldal tetszett nekik, a többit pedig unták. Én viszont fordítva vagyok bekötve, mint a legtöbb moly, így aztán az első 100-120 oldalt tiszta szívből gyűlöltem, legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet, és már-már azon voltam, hogy abbahagyom, a doktor bácsinak pedig megmondom, hogy köszönöm a kedvességét, de sajnos én ezt képtelen vagyok elolvasni. Aztán csak erőt vett rajtam a Mazochista Moly Hajlamom, és folytattam. A középső bő száz oldalt gyenge közepesnek találtam, de már elviselhetőbbnek, mint a brutálisan sötét és gyomorforgató első harmadot. Aztán az utolsó harmaddal már egészen ki voltam békülve – vicces, hogy sokan pont az utolsó harmadot nem olvasták már el, mert hogy jaj, de unalmas! Pedig szerintem éppen hogy nem volt az! Tetszett, ahogy a szereplők a csata felé sodródtak, tetszett Cale összetűzése Solomon Solomonnal, és egyenesen lebilincselőnek találtam a csata leírását (igen, nő létemre imádom a jól megírt csatajeleneteket, pl. az Egri csillagokban is rajongok az ostromért, és a Sharpe-könyvekben is majdnem minden csatajelenetet lélegzet-visszafojtva olvasok végig). Szóval igen, az utolsó 30-40 oldalt már kifejezetten értékeltem.
Mivel az első harmadára legfeljebb másfél csillagot adhatnék, a közepére max. hármat, a végére meg négy és felet, átlagolásos alapon kap tőlem a könyv egy nagylelkű hármast. Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen „magas” pontszámot adok neki, sőt, azt sem, hogy egyáltalán végigolvasom. De már nem bánom, hogy végigolvastam, mert tulajdonképpen érdekes volt, csak az elejét kell jól elfelejtenem. :P Most már kíváncsi lennék a folytatásokra, bár kétlem, hogy megjelennek magyarul, és annyira azért nem tetszett, hogy beszerezzem angolul. De ha valaki tudja, hogyan folytatódik a történet, és spoilerezhetnékje támad, csak nyugodtan, kíváncsian várom. :)

4 hozzászólás
Roszka>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Olvasás előtt, szokásomtól eltérően, olvasgattam az itteni értékeléseket. Nagyon nem lettem lelkes tőlük. Eléggé lehúzták.
Nagyon jól indul a könyv, szinte faltam a sorokat, gyerekekről, akiket igen brutális módon nevelnek, azt hiszem a legjobb kifejezés- katonának. A szökésük igen tetszetős volt, a továbbiak is jól sikerültek, azután azt vettem észre, nem igazán érdekel már a történet.
Úgy 80 oldallal a vége előtt, nagyon ellaposodott, hiába volt a csata, valahogy nem volt életszerű. Majd 3-4 oldallal a vége előtt, kiderült ki is ez a fiú, mire született, és akkor, amikor ismét izgi lett volna, bumm és vége. Valahogy jobban ki kellett volna dolgozni.

Eden_Ambré>!
Paul Hoffman: Isten Balkeze

Remek alapötlet, rossz kivitelezés. Az író túl sok mindent akart egy könyvbe sűríteni, ami nem jól sült el. A karaktereknek nincs mélysége, nincs fejlődés. Cserébe vannak filmes klisék és idegesítő jelenetek. A kutyák oldalakon át sikoltoznak, a lovak is sikoltoznak a csatatéren; Cicaváros vezetőjét másként nem lehet említeni, csak úgy, hogy Cica, a Here (illetve egy helyen bent felejtették az angol nevét, Kittyt).
A világ kidolgozatlan, az idő ismeretlen. Vannak nevek, amiket az író csak megemlít, de nem tudjuk meg, ki mit akar, mi a motivációja, így teljesen feleslegesnek éreztem odabiggyeszteni.
A kalandok és csaták ellenére az egészet statikusnak találtam. A szerelmi szál szerintem abszolút nem kellett volna, de csak mert ilyen formában lett tálalva. Az egyik oldalon még nem történik több nézésnél (heteken át), a következőben pedig a nagy összeborulás elintéződik annyival, hogy a két szereplő a paplan alatt éjszakázott. Nagyon hiányoltam a leírásokat, az érzelmeket. Plusz rossz pont jár a „magyarázom, nem mutatom” stílusért.
Mindezek ellenére a végére olyan érzésem támadt, hogy szeretném olvasni a folytatást, egyes-egyedül Cale furcsa karaktere miatt. Hátha fejlődik valamicskét.


Népszerű idézetek

borostyan P>!

– A magány nagyszerű dolog, Cale, mégpedig két okból. Az egyik, hogy az ember egyedül lehet általa, a másik pedig, hogy nem kell másokkal lennie.

173. oldal

Mes>!

Mint azt pontosan tudta, nincs az a kábítószer, legyen bármily ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint másvalaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni, miközben arra is képes az ember, hogy egyetlen pillantással összetörje őket.

181. oldal

rlb_32557241>!

TUDOM, hogy a tudás minden gonosz gyökere. Az a ribanc Éva tudni akart mindent, és ezzel bocsátott ránk, mindannyiunkra bűnt és halált.

93. oldal, 9.

island>!

Senki, aki valóban értelmes, nem fogadhat el semmit pusztán azért, mert egy tekintélyes személy kijelenti. Semminek az igazságát el ne fogadd, amit nem te magad bizonyítottál be.

20. fejezet

Marée_Noire>!

A magány nagyszerű dolog, mégpedig két okból. Az egyik, hogy az ember egyedül lehet általa, a másik pedig, hogy nem kell másokkal lennie. … A szociábilisság kockázatos dolog. Akár végzetes is lehet, mert azt jelenti, hogy kapcsolatban kell maradni az emberekkel, akik közül a legtöbben unalmasak, perverzek és ostobák, és csak azért akarnak velünk lenni, mert nem bírják elviselni a saját társaságukat. A legtöbb ember untatja önmagát, és nem igaz barátként üdvözölnek minket, hanem szórakoztatásként, mint egy táncoló kutyát, vagy valami féleszű színészt, aki tele van érdekes anekdotákkal.

Gooblin>!

Tudom, hogy neked nincs szükséged arra, hogy én tájékoztassalak, miszerint ez a világ maga a pokol, de próbáld meg megérteni, hogy a férfiak és a nők egyrészt ebben a pokolban kínlódnak, másrészt viszont ők azok, akik a kínzást végzik.

Viktorius>!

Ne feledd, a bosszú a legjobb bosszú.

352. oldal, 35. fejezet (Kelly, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Tautológia
4 hozzászólás
csartak P>!

Az ember lehet nemes, önfeláldozó és minden, ami csodálatra méltó tulajdonság – léteznek ilyenek, csak az a baj, hogy ezek a nemes erények általában jönnek-mennek az emberekben. Senki nem várja, hogy egy jó kedélyű férfi, vagy egy kedves nő jó kedélyű és szívélyes legyen minden egyes nap minden egyes pillanatában, ennek ellenére mindenki felháborodik, ha valaki egy hónapig vagy egy évig megbízható, utána pedig egy óráig vagy egy napig nem az.

170. oldal

csartak P>!

Tudom, hogy neked nincs szükséged arra, hogy én tájékoztassalak, miszerint ez a világ maga a pokol, de próbáld meg megérteni, hogy a férfiak és a nők egyrészt ebben a pokolban kínlódnak, másrészt viszont ők azok, akik a kínzást végzik.

184. oldal

AgiVega IP>!

…hogy megnézze, ahogy felakasztanak két tizenhat évesnél alig idősebb fiatalembert. Mindkettejük nyaka körül egy-egy tábla lógott, amin az állt: ERŐSZAKTEVŐ.
– Mi az az erőszaktevő? – kérdezte Roy Megváltó az őrétől, mert az ártatlanság és a gonosz nagyon jól megfért benne egymás mellett.
– Olyasvalaki, aki fizetés nélkül próbál távozni – jött a válasz.

242. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Karen Marie Moning: Iced – Megnyílik az ég
V. E. Schwab: A Fényigéző
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Dan Wells: Csak a holttesteden át
Keiran Rowley: Hanyatlás
Csurgó Csaba: Kukoricza
Neil Gaiman: Sosehol
Laura Thalassa: The Emperor of Evening Stars – Az Esti Csillagok Császára