A ​púpos 92% 49 csillagozás

Jófajta kosztümös kalandregény.
Igazából azóta el akartam olvasni, hogy gimnáziumban megnéztük a belőle készült filmet (https://snitt.hu/filmek/a-pupos-1997). Azt most meg újra akarom nézni azóta, hogy elkezdtem a könyvet.
Henri de Lagardère meg az egyik kedvenc főszereplőm.

Egy ideje kezdenek kimenni a divatból, és eltűnni a hétköznapok könyvespolcairól ezek a régi remekművek, és azok a kalandregények, amelyek közé ez a könyv is hozzátartozik. A nemes egyszerűsége, és a történet gördülékenysége ellenére mégis sokkal túlmutat ezeken a kategóriákon. Nem voltak hatalmas titkok az olvasó számára, hiszen a fülszövegből, és a könyv első pár fejezetéből látni a történet alappillérjeit, vagyis Nevers herceg halála, a lánya „elrablása” és Gonzague ármánykodásai gyorsan tisztázódnak. Annak ellenére hogy nem sok titok volt rejtve előttem sem, mégis érdekelt, lekötött minden egyes oldala a könyvnek. A karakterek sokszínűsége, néhol karakterfejlődése/változása sem elhanyagolható, leginkább spoiler miatt voltam boldog, mivel ő végül átállt Lagardere-ék oldalához. A szerelmi szál igazán ritka eset, és mégis szépnek hatott, egyfajta emelkedettséget adott a történethez. Bármennyire is szeretném a jók pártját fogni, mégis Gonzague mellé áll egy kis rész a csodálatomból. Nyilván elítélendő amit az egész életében tesz, mindenkit kihasznál, a saját érdeke szerint cselekszik, hogy minél magasabbra kerüljön, közben nem retten el semmilyen eszköztől – szóval óriási hatalmat és pénzt akar maga köré halmozni, de végül ahogy ő mondja, olyan magasra száll, hogy megszédül – és le is esik, amire persze nem számít. Mégis, szónoki és valamiféle megnyerő beszédkészségének köszönhetően kihúzza magát sok buktató helyzetből. Aurore anyját tudom leginkább megérteni, a jelleme gyorsan átfordulhatott volna rosszabbá, de örülök, hogy nem így történt. Összességében öt csillagot tudok adni, ha nem hatot, erre a könyvre, mert bárhogy is keresek, nem találok benne semmi kivetnivalót, olvastatta magát, rabul ejtett, és szívbe markolt ez a történet. Ha nem fog meg az 1997-ben készült film, amit tizenévesen csodálva néztem (leginkább Lagardere-Aurore kapcsolata miatt) akkor eszembe sem jutott volna hogy elolvassam a film alapjául szolgáló könyvet. Kedvencem lett!

Igazi kalandregény volt a javából. Elvarázsolt, magával ragadott. Régóta ott lapult a polcomon a könyv, örülök, hogy egy kihivás miatt olvastam el. Mikor megvettem, örültem, hogy ennek a csodás filmnek könyv volt az alapja.
Az 1959-ben készült filmet láttam, még tini koromban. Egy kicsit szerelmes is lettem a markáns arcú Lagardére lovagot megszemélyesitő Jean Marais-ba. Ilyen tiszta, önzetlen szerelmet szerettem volna én is.
A könyvet mos olvasva, sok minden beugrott a filmből. Nem tudnék dönteni, hogy melyik volt a jobb. Bár tisztán emlékeztem a filmre, – nagyon megragadott akkor –, de igy könyvben is nagyon olvasmányos, igazi csemege volt számomra. Volt ebben minden, árulás, cselszövés, barátság, szeretet, szerelem és természetesen a végére mindenki elnyeri azt, amit már a könyv elején kivánunk.

Ajjj, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem.
Az író, ahogyan leirta a történetet nagyszerű volt. A legfőképpen Aurore és Lagardere párbeszédei, csodálatosak! *.*
Ajánlom a könyvet bárkinek, sőt, ezt a könyvet mindenkinek érdemes elolvasni egyszer az életében.
A százalékot meg nem értem. Egy ennyire jó könyvnek miért nincsen legalább 94%-96%-a? Ez nekem magas. >.<
A történet hamar beindul, ami miatt már nagyon megszerettem ezt a storyt. A főhősnő elmeséli a gyermekkorát, s igy sikerül igy jobban megkedvelnem őt, és sikerül megismerni Aurore és Lagardere történetét, amit az eltelt tizennyolc év összefoglalt.
Tehát, aki kívánságlistára, vagy esetleg várólistára tette a könyvet, annak mihamarabb ajánlom az elolvasását mivel egy nagyszerű történet, és az olvasó sem fog csalódni benne. ;)

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje készült a könyv alapján, de csak most jutottam el odáig, hogy el is olvassam. Imádom a történetet, a stílust, a kort. Bár a végén Gonzague hosszú monológjai már kicsit idegesítettek…

Fordulatos, gyors kalandregény, leíró részek szinte nincsenek is benne. A könyv elején a történet kezdetét néhány bekezdésben összefoglalja az író, aztán átugrunk tizennyolc évet, hogy a dolgok közepébe csöppenjünk, ahol minden ármány és cselszövés.

Nekem úgy rémlik izgalmas könyv, ezért meglep a jelenlegi gyenge közepes átlag. Aki a középkori történeteket szereti, annak biztos bejön.

Nem számít, hányszor olvasom ezt a könyvet, még mindig imádom. Sokszori olvasás után is izgalmas és magával ragadó a történet. A korleírás részletes, az olvasó könnyen oda tudja képzelni magát. Aki szereti a az ilyen típusú történeteket, annak kihagyhatatlan könyv.

Mamáéknál kiskorom óta csábított ez a könyv, de a címe alapján nem gondoltam, hogy érdekes lehet. Milyen nagyot tévedtem!
A történetvezetése zseniális, fordulatos, jól kitalált!
A szereplők, akárcsak a hús-vér emberek egyszerre rendelkeznek jó és rossz tulajdonságokkal, a hősökért végig rajongtam, az áldozatokért aggódtam, a gonoszt pedig szívemből megvetettem.
Egy olyan könyv ami végig leköt, és ennyi, ilyen intenzitású érzelmet vált ki belőlem, csak öt csillagos lehet!

Igazából tetszett. Ami viszont meglepett, hogy hiába láttam vagy 5 filmadaptációját, így is volt olyan rész, ami egyik filmben sem volt benne, így volt a könyvben újdonság. A köny és a filmek is csak hajszálnyival maradtak le a Monte Cristo grófjától.