!

Az internet pszichológiája 11 csillagozás

Patricia Wallace: Az internet pszichológiája

A kötet szociálpszichológiai ismeretek birtokában elemzi, hogy mi történik a csevegőszobákban, a levelezési listák, az online játékok használata közben. Szemügyre veszi, hogyan változik meg időbeosztásunk az új technológiák révén, mikortól beszélhetünk internetfüggőségről, és beszámol a gyakran hangoztatott veszélyekről, mint a pornográfia, az agresszió, és ezek növekvő jelenlétéről a hálón.

Eredeti megjelenés éve: 1999


Hirdetés

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

+
>!
Amrita_noita I
Patricia Wallace: Az internet pszichológiája

ezt én félbe hagyom. sokszor érthetetlen, általam sose használt internetes portálokról és annak szabályairól ír, amit unok. érezhetően régi a könyv, ami témáját tekintve szarvashiba. egy-két érdekes dologra valóban felhívja a figyelmet, de inkább bele-beleolvasgatni jó, nem elolvasni elejétől a végéig.

3 hozzászólás
+
>!
spinakker
Patricia Wallace: Az internet pszichológiája

Hasznos bevezető könyv, de az internet és a számítógép rohamos fejlődése miatt már most kezd elavult lenni. Ki játszik manapság MUD-okkal, vagy van fennt lev.listán? Szívesebben olvastam volna MMORPG-kről, közösségi hálókról, blogokról. Ezekért természetesen nem Wallace-t hibáztatom, hanem a szakmát, ami nem foglalkozik eléggé ezzel a jelenségkörrel, pedig a most születő generáció ebben nő fel.


Népszerű idézetek

+
>!
Sceurpien IMP

Vonzalom és szerelem a hálón (a személyközi vonzalom pszichológiája)
[…]
Egy tréfás tesztkérdés azt tudakolja, hogy 'Több barátod van-e az interneten, mint a való életben?' Bárhogyan válaszolnánk is, nem kell meglepődnünk, ha azt halljuk, hogy az emberek szoros kapcsolatokat és szerelmi kötelékeket alakítanak ki a hálón, és némely kapcsolat meglehetősen tartósnak bizonyul.
[…]
Amikor az idegenek elkezdenek csoportokban dolgozni, miközben a számítógépet használják kommunikációra, meglehetősen bizonytalan képük alakul ki egymásról. Néhány hét leforgása alatt benyomásuk a csoport tagjairól (akár negatív, akár pozitív) fokozatosan egyre markánsabb lesz. A hírcsoportban ez az ütemezés befolyásolja a barátság alakulásának mintázatát, így nem meglepő, hogy a régebbi résztvevők alakítanak ki több személyes kapcsolatot.
[…]
A való életbeli helyzetekben a személyközi vonzalom legerősebb mágnese – bár ez lehangolóan hathat – a fizikai vonzerő.Bár azt valljuk, hogy 'a szépség nem minden', a valóság mégis az, hogy a fizikai vonzerőnek hatalmas haszna van, ha azt akarjuk, hogy kedveljenek minket. Ez különösen igaz az ellenkező nemre, de a saját nem tagjaira is. A kellemes külsejű emberekről alkotott sztereotípiáink továbblépnek a kellemes a puszta külsőnél. Vidámabbnak, társaságibbnak, melegebb szívűnek, sikeresebbnek és intelligensebbnek ítéljük őket. […] Bizonyos kapcsolatokban az internet kihúzza a lábunk alól a szőnyeget, és – legalábbis eleinte – nem támaszkodhatunk jó megjelenésünkre… Ez megteremti a lehetőségét annak, hogy megismerhessük egymást a fizikai vonzerő sztereotípiáinak súlya nélkül.
[…]
A való életbeli távolság azért segíti elő a vonzalmat, mert a közelség elvárásokat kelt a jövőbeni kapcsolatra. Ha tudjuk, hogy valakit újra látni fogunk, mert ugyanabban a háztömbben lakik, barátságosabban viselkedünk vele.
[…]
Vajon a hasonlók vonzzák egymást, vagy az ellentétesek? Melyik az érvényesebb szabály? A kérdés nagyon is divatos, s úgy tűnik, a hasonlóságok fontosabbak. […] A hasonlóság nagyon nagy erő a személyközi kapcsolatokban, de ésszerű azt feltételezni, hogy lehet a másiknak néhány olyan tulajdonsága, ami jobb, ha különbözik a miénktől. Nem lenne boldog együtt egy szadista és egy mazochista?
[…]
Ha valaki kedvel bennünket, hajlamosabbak vagyunk az illetőt viszontszeretni. Részben azért, mert ez hízelgő számunkra, vonzalma növeli önértékelésünket, és meleg, puha, kellemes érzés fog el, amikor más szeret minket. Ha csak megtudjuk, hogy valaki kedvel minket, az jót tehet az énünknek, és a legközelebbi találkozáskor hajlamosak vagyunk egy kissé másként viselkedni vele – talán egy kicsit melegebben, kicsit barátságosabban. A másik észreveszi a változást, és kedvezően reagál rá, még jobban szeret bennünket , és még kedvesebben bánik velünk. Ahogy a fizikai vonzalom megteremti a pozitív bánásmód és pozitív válasz spirálját, ez történik akkor is, ha valaki szeret bennünket.

5 hozzászólás
+
>!
[névtelen]

Függetlenül attól, hogy kihez beszéltek,a nők több indoklást és fokozó kifejezést használtak, mint a férfiak, és több egyetértést jeleztek a társuknak. A férfiak több hangzószünetet használtak, mint például az ööö, aaa, vagy ömmm.

257. oldal (Osiris, 2006)

2 hozzászólás
+
>!
Melchiadesian

Az internet olyan hely, ahol mi, emberek időnként meglehetősen furcsán cselekszünk és lépünk kapcsolatba másokkal. Hatása néha igen pozitívnak látszik, míg máskor olyasmit művelünk online, amit egyébként soha nem tennénk, s amit később megbánunk. Ugyanakkor az internet olyan környezet, amelyet felhasználóként befolyásolhatunk és alakíthatunk – különösen, ha tudatában vagyunk, hogy szemléletünket és viselkedésünket hogyan és miért változtatja meg.

2. oldal

+
>!
[névtelen]

Vajon, amikor a férfiak és a nők megjelennek a kibertérben, meg tudjuk-e mondani, hogy ki milyen nemű pusztán a mondanivalójuk és az előadás módja alapján? Egyesek azt gondolják, hogy igen, ám látván a különbségek finomságát és tünékenységét, ezt a kijelentést nagyon valószerűtlennek vélem. Ugyanakkor egy egész sor regiszterrel rendelkezünk a különböző társas helyzetekre, s míg ugyanazon különbségek némelyike megjelenik, mások nem tűnnek fel.
Azt várhatnánk például, hogy a nők azon hajlama, hogy több érzelmet vigyenek a nyelvhasználatukba, oda vezet, hogy több smiley arcot használnak online üzeneteikben.
[…]
A megdöbbentő az volt […] hogy a nők több személyeskedő vitában vettek részt, és több ellenállást mutattak a férfiakhoz képest. Nem származott sok küldemény tőlük – mindössze a levelek 16,4 százaléka –, ám aránytalanul több piszkálódást tartalmaztak, mint a férfiakéi.

7 hozzászólás
+
>!
[névtelen]

A kialakuló kapcsolatok sebezhetőek, az emberi természet és az internet természete miatt. Az emberek túl sokat tárhatnak fel magukból, és valószerűtlenül idealizálhatnak másokat, és képzeleghetnek virtuális társukról.

+
>!
[névtelen]

Begépelt szavaink az internet számos környezetében központi helyet foglalnak el, és a megfigyelőnek alig van az ASCII karaktereknél több támpontja, hogy a természetünkről képet kapjon. A korai kutatások, amelyek az online társas érzelemkifejezéseket vizsgálták – azokat, amelyek egy személy melegszívűségéről vagy hidegségéről alkotott benyomáshoz vezetnek –, azt mutatták, hogy mindannyian hűvösebbnek, feladatorientáltabbnak és lobbanékonyabbnak tűnünk fel, mint amilyenek valójában vagyunk. Az 1970-es években Starr Roxanne Hiltz és Murray Turoff végezte el az egyik első ilyen vizsgálatot: összehasonlították, hogy az emberek hogyan fejezik ki magukat számítógép közvetítette és közvetlen találkozásokkor, s eredményeik nem jósoltak nagy jövőt az ifjú médiumnak. A kétféle elrendezésben elemezték a kijelentéseket, és azt találták, hogy a közvetlen kommunikációban részt vevő csoportok többször fejeztek ki egyetértést egymással. Az online találkozón jóval ritkábban fordult elő az egyszerű „ühüm", amit arra használnak, hogy jelezzék, értik a közlést, és egyetértenek vele. Ez nem túl meglepő: furcsa lehet ilyesféle mondatokat beírni, míg kimondani őket teljesen természetes. Az viszont meglepő volt, hogy a számítógépen kommunikáló csoport több egyet nem értést fejezett ki, s kevesebb olyan megjegyzést tett, ami enyhíthette volna a feszült helyzetet. Úgy látszott, mintha egymás idegeire mentek volna, s viselkedésük inkább rontott a helyzeten, semmint javított. Ezek a különbségek
könnyen magyarázatul szolgálhatnak az internet barátságtalanságára.

31-32. oldal

8 hozzászólás
+
>!
[névtelen]

Az emberek sokkal inkább hajlamosak azoknak segíteni, akikről úgy gondolják, hogy hasonlítanak rájuk a rassz, a kultúra, a nézetek, kor és egyéb jellemzők alapján. Az interneten, ahol sokféle ember megfordul, mindez kevésbé látható. A hasonlóság megítélése főként a nézetek és az érdeklődés megítélésére korlátozódik.

244-245. oldal (Osiris, 2006)

+
>!
[névtelen]

A különbségek egy része megegyezik a sztereotípiákkal, míg mások ellentmondanak nekik. […]
Judith Hall például rengeteg anyagot tekintett át arról, hogyan értelmezzük a nem verbális jelzéseket, amelyek az érzelmi állapotról nyújtanak információt. Azt találta, hogy a nők jobbak ezeknek a jelzéseknek a megfejtésében; a férfiaknál jobban tudják 'olvasni' a ki nem mondott érzelmi üzeneteket.
[…]
Mivel az emberek arcát a hálón nem látjuk, a nők nem képesek a fent tárgyalt speciális képességüket kihasználni. A szavakat látjuk, így a nyelv és a nem közötti kapcsolat még fontosabbá válik.

2 hozzászólás
+
>!
[névtelen]

Mivel a kellemes külsejű embereket előnyösebb színben színben látjuk… […] Nem túl meglepő, hogy azok a férfiak, akik úgy gondolták, gyönyörű nővel beszélgetnek, sok tekintetben kedvezőbben ítélték meg partnerüket. Feltételezték, hogy kiegyensúlyozott, humoros, társaságkedvelő és általában bámulatos. Akik kevésbé vonzónak hitték beszélgetőtársukat, nem voltak ennyire elragadtatva partnerük viselkedésétől és tulajdonságaitól.

+
>!
[névtelen]

Egy másik személlyel való szoros kapcsolat feltételez némi közvetlenséget és feltárulkozást. Egyre kellemesebben érezzük magunkat vele, így rábízhatjuk az érzéseinket, álmainkat, önbizalomhiányunkat, és biztosak lehetünk abban, hogy nem fog elutasítani vagy hibáztatni bennünket. Normális esetben ahhoz, hogy elérjük ezt a fajta bensőségességet, a kölcsönösségre támaszkodunk. Ha elmondunk valamit magunkról, ő is elmond valamit magáról. Az idő múltával a csere elmélyül, és a két ember egyre több információt fed fel a másiknak önmagáról. A feltárulkozás tánca kényes és problémákkal terhes lehet. Például ha a legmélyebb érzéseinket túl korán vagy vagy nem megfelelő helyzetben öntjük ki, a másik személy labilisnak gondolhat bennünket.


Hasonló könyvek címkék alapján