Olvasás után az első reakcióm egy jó nagy MEH volt. Volt bennem egy olyan érzés, hogy oké ez így mind szép és jó, de annyira hiányzik még valami ebből a könyvből. Valami, ami őrületesen jóvá tehette volna a sztorit.
Viszont az is megfordult a fejemben, hogy lehet teljesen más lenne ez az értékelés és a könyvhöz való viszonyom ha a Moon Called-ot nem a Magic Bites után olvasom el, hiszen számomra a két könyv számos ponton szöges ellentéte egymásnak. A Magic Bites halálos iramban tempójú cselekménye után, szabályosan unatkoztam a Moon Called-on. A Magic Bites kizárólag cselekmény központú, a Moon Called karakter és cselekmény központú olvasmány. A Magic Bites olvasása közben csak a cselekményre koncentráltam, a Moon Called-nál tulajdonképpen mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy mi történik. Egész egyszerűen nem horgonyzott le a sztori…
DE! A világ miatt Nagyon megérte olvasni. Milyen menő már ez az egész skinwalker koncepció! Pusztán emiatt az egy apró kis részlet miatt folytatom a sorozatot, hogy még többet tudjak róluk, és hogy kiderüljön miért is olyan különlegesek. A vámpírok, mint védelmi pénzt szedő smekszi maffia tagok? Pazar. Mekkora ziccer már, hogy a könyvben szereplő egyik varázslény fajt az amerikai televangelist-ek kezdik kifúrni (és milyen amerikaiasan bánnak el velük hejjj)! Illetve ezek a varázslények a saját „alfajuk” alapján választanak hivatást, amit szintén meglehetősen találékonynak találtam. És még nem is beszéltem a hierarchia rendszerről a amerikai vérfarkasok között? Az én társadalomtudományokra programozott fejemnek rögtön az amerikai kivételességtudat jutott az eszébe, ami kettő dolgot jelent: társadalomtudományokat tanultam öt évig, és az amerikai politika mára már guilty pleasure számomra, kettő: ez a gondolatmenet vagy apró részlet jobban lekötött, mint a sztori maga.
Az a bajom, hogy ezek csak színes részletek, a fűszerek maguk. Viszont a fő alapanyagok az egész könyv szívei és lelkei nem érdekeltek túlzottan. Mármint, persze tök jó, hogy van egy autószerelő Mercynk, aki egyébként egy meglehetősen szerethető karakter,de hogy izgultam érte? Nope.. ugyanez igaz a többi szereplőre: jó hogy vannak? igen… emlékeszem a nevükre? (ellentétben a Magic Bites-cal?) igen. de érdekelnek? nem …
Mindenek ellenére mégis folytatom a Moon Called-ot. Pontosan azért mert karakter lehet fejleszteni, jó sztorit bármikor lehet írni, de sz*r világból nem lehet várat építeni, és az utóbbi nagyon is a helyén volt.