Megszólal a sírvilág 84% 22 csillagozás

Valami csoda folytán az évenként egymás után sorjázó szeptember hónapokban minden érdeklődőbb ötödikes gyerek régész akar lenni. Ugyanígy éreztem ötödikes koromban magam is, és mindkét lányom is átesett ezen a korszakon a megfelelő időben. A történelemoktatás ötödik évfolyamban kezdődik, s éppen a történelem „segédtudományaival”, amelyek királya egyértelműen a régészet. Amikor segédtudományokról olvasunk, nyugodtan értsük úgy, hogy e tudományok nélkül nem létezne hiteles történetírás, csak valami játszi képzelgés, valószínűségek önkényes mérlegelése, aminek a tudományhoz vajmi kevés köze lenne.
A többi a blogomon: http://konyvtamasz.wordpress.com/2012/06/14/passuth-laszlo-megszolal-a-sirvilag/

Maga a kerettörténet nem egy nagy szám: az a fülszövegből kiolvasható -bár, ha jól meggondolom a magyar pusztáról Szumátrára kerülni s ott japán fogságba esni, majd Mexikóban kikötni, nem egy mindennapi dolog. De van egy olyan érzésem, hogy Passuthnak csak ürügy volt ez a történet, hogy elmondhassa mindazt, amit tud: márpedig nagyon széleskörű tudással rendelkezik (lehet, hogy ő maga is érdeklődött a régészet iránt kicsit komolyabban is, nemcsak műkedvelőként?). Mert ebben a könyvben olyan mély archeológiai ismeretekről tudósít, s olyan mélyreható kutatásnak kellett megelőznie, hogy szerintem kellett egy plusz hajtóerő, mert csak magáért az írásért nemigen tette volna meg. Olvashatunk itt a tikali Hatodik Templom feltárásáról, a török Boghazköy régészeti kincseiről, a régészeti világkongresszusról, etruszk halotti kultuszról, s nem utolsó sorban a hazai kutatásokról. Egy kicsit sokalltam is egy könyvben. Nagyon tömény. 596. oldal, de nagyon apró betűs, s emiatt lassan haladtam vele. No meg Passuthnak a stílusa sem olyan *pörgős*, de mindemellett a tőle megszokott egyéni stílusban, igényes megfogalmazásban, korrekten, kicsit azért távolságtartón, de mindenképpen alapos tudás hátterével. Erről a komoly, alapos felkészültségről egyébként szinte minden könyvében meggyőződhetünk (már ha olvassuk :) ), hiszen annyiféle történetet megírt: zeneszerzőkről, festőkről, különböző korok, s különböző országok történelmi személyiségeiről, s ezek mind a nagy ismereteket, felkészültséget mutatnak.
A könyv fülszövegében, ha jól emlékszem úgy van fogalmazva, hogy izgalmas kalandok (vagy valami ilyesmi), hát én erre nem mondanám. Izgalmasnak inkább krimit, vagy kalandregényt neveznék. Erre inkább azt mondanám érdekes, mert én magam csodálattal vagyok a régészet iránt, érdekelnek ezek a dolgok, s számomra még izgalmasak is, csak nem hétköznapi értelemben. Nekem tetszett a könyv, de amiért mégiscsak négyésfél, az az, hogy az elején is említett kerettörténet kicsit szentimentálisra, s talán kicsit hihetetlenre is sikeredett, persze tudom Amerika a lehetőségek országa, de én már csak ilyen földhözragadt parasztivadék vagyok :D

A magyar puszta, Budapest, Bécs, London, Amszterdam, Szumátra, Mexikó, Isztambul, majd ismét a magyar puszta.
Így ad keretet Passuth könyvének, melynek főszereplője a második világháború alatt és után régésszé váló, a magyar pusztáról származó fiú, Imre. Már-már mesébe illő élettörténete színes, kalandos, régésszé válása is egyértelmű és felfelé ívelő. Világhírűvé válik és keze mindig szerencsés a feltárások során, legyen az Mexikóban, Törökországban, ill. a magyar pusztán.
Érdekes történet, ismereteket adó.
Az egyetlen, amiért mégis csak négy csillag, hogy szinte mindig ott ér véget egy-egy rész, amikor már kezdene izgalmassá válni, ill. szinte már túl „tökéletes” ez az élet, ami ennek az Imre fiúnak kijutott…

A blogomon:
http://hieratica.freeblog.hu/archives/2011/11/08/Megszolal_a_sirvilag/#

Gyerekkoromban olvastam, és annyira tetszett, hogy sokáig régész akartam lenni. NAgyon megmaradt bennem az egész történet.

Tagadhatatlanul nagy utat jár be a történet főhőse, Imre. A magyar pusztai részek, a mexikói kalandok érdekesek, színesek, átélhetőek. Engem zavart a háborús rész, ott mintha ketté vált volna a történet, megtört. Olvasni jó volt, sokkal másabb, könnyebb, mint az előző könyveit. Teljesen más hangnemben íródott.

Remekmű! Csodálatos, ahogy Passuth ír. Ezek a csodaszép magyar nyelven írt mondatok nagyon hiányoznak a mai irodalomból. Sirató Imre története rendkívül megindító. A kisbojtár, akit felkarol a híres filmrendező, a tanulóévek Londonban, a szumátrai kaland a II. világháború közepette, a maya, hettita, etruszk ásatások, majd a hazatérés indián feleségével. Csodálatos a végkifejlet, ennyi vándorlás, és tudományos munka után a világ minden részén, Imre itthon, a pusztán ahol bojtárkodott, feltárja az avar fejedelem sírját. Ez a regény tanuságtétele a hazaszeretetnek, ne feledjük a könyv az ötvenes évek végén íródott. Passuth nem bonyolódik politikai fejtegetésekbe, abban az időben nem is lehetett volna. Helyette példaértékű a pusztai ember vendégszeretete, érdeklődése a múlt iránt. Ahogy befogadják a maya asszonyt, az ma is elgondolkodtató. Mai világunkban annyi idegengyűlölet, meg nemértés közepette ez a mű üdítően hat lelkivilágunkra. Mindenkinek melegen ajánlom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Igazi fejben mozizás élmény. Nagyon jó volt ennyire szép mondatokat olvasni, csak úgy előgördültek a belső szemem elé a leírt alakok, történések, tájak. Első olvasmányom volt az írótól, biztos vagyok benne, hogy még továbbiak fogják követni. A nyelvezet az tényleg elvarázsolt. A történet is tetszett, egy-két részt azért hiányoltam, hogy nem is említi az író, például azt, hogy ugye egy háború is végigfut a regényen, még ha nem is meghatározó szálon, de azért kíváncsi lettem volna, hogy ennyi év után mi történ a főhős családjával Magyarországon. A regény végén visszatér szülőföldjére, ahol csodálatos régészeti leírásban lehet részünk, de megemlékezés sem esik a közvetlen családtagokról. Ez furcsa volt számomra, de a szavak szépsége nyújtotta élmény kárpótolt. Szerintem remek olvasmány lehet tizenéves fiataloknak is, már ha még van igény szép magyar szót olvasni, egy nem vámpíros, nem gyilkolós történeten keresztül.

A regény kerettörténete a hortobágyi pusztáról indul,a kisbojtár Sirató Imre személyében,és ott is ér vegett de akkor Imre már mint régész feltárja az avar kagán sirját.
Kissé meseszerű,az iró Imre fejlődése során kiséri végig a különböző helyszineket.
Szimaluron,még csak mint a filmrendező asszisztense,a háború miatt Mexikóba került hazánkfia felfedezi a hatodik Tikali templom csodálatos szobrait ,a maja fejedelem sirját.
Hosszú tanulás után elkerül a török hittita régészeti kincseihez.
Majd belekostól az etruszk sirvilág feltárásába.
Végül ismét itthon a pusztán a messze gyermekkori emlék,hogy ott valamikor csontokat vetett ki a furógép,és ime rátalál a nagy leletre az avar kagán sirjára.
Az egész régészeti leirás azt mutatja hogy az iró nagyon is otthon van a témában.

Itt kapcsolodik egy kissé Cortez Mexicó meghoditoja emlitésével a másik könyvéhez az Esőisten siratja Mexikót.