Hősöm tere 86% 94 csillagozás

Egy faktumi tény, hogy kedvelem a disztópikus írásokat. Az is faktumi tény, hogy rég olvastam ilyen nyelvi sziporkába, humorba és iróniába bújtatott kőkemény odamondást. Odamondást az igazságfolytonos felelősség és jövőfolytonos fajhaza nevében és érdekében világgalambságról ábrándozóknak – a világ palomistáit egyesíteni igyekvő minden palomista mozgalomnak. Fajtársak igyekezetének, akik a fajjövő biztosítékát keltetőkben és fajbeültetésben látják. Azoknak, akik nem rettennek vissza egy kis szárnybeültetéstől (igaz, kizárólag galamb-kompatibilis, ultraspeciális, mirigymentes idombőrrel rendelkezők esetében alkalmazzák), ha a fenti megoldások mellett a Red Bull sem érné el a kívánt hatást. Mert szárnyak mindenképp kellenek. Elengedhetetlenek. De nem akármilyen szárnyak. A Csejkoszki sirályszárnyak elvetendők, nem kell híggalamb-, sem faszkakukkszárny sem, a szervezet kilökné magából. Kizárólag ébredő, friss szárnyak kellenek. Meg Tubica Cézárok, akik szilárd hite és meggyőződése: senki nem alávalóbb a másiknál, legföljebb fölébb. Ezért kell a Szárnyalás Háza is és néha egy kis dunáztatás. De most coki a víznek meg a gályának, mert az árja az úr, karomkeresztes barna pizsamában. Meg ami van még: hulla a Balatonban. Méghogy hullám? Hullámzó? Olyan nincs. Csak hulla. Voltál és nincsesz. Rághatod a búzagumit.
Basszáj, ezek megnőttek. Vagy az ország ment össze. Galamb! Hajnal hasad! Tisztabúzát kívánnak. Szemenszedettet. Becsipegeted? Vigyázz, még szárnyad nő tőle, oszt repülhetsz meg burukkolhatsz!

Azt hiszem most már hivatalosan is Parti-arc lettem.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Állatok, hatalom, Orwell. … És ez mégis más. Talán mert "a világ arcvonala, nem értelmiségi tökvakarás". :)
Abszurditás magasfokon, de azért akár…
Alapvetően nem volt kedvem semmilyen fiktív ideológiai maszlagot olvasni, ez mégis benyelt. Talán azért is maradt meg az érdeklődésem, mert ezzel párhuzamosan olvasom Kerouac Doktor Sax-ét, és abban is, hacsak említés szintjén is, de ott vannak a Galambisták.
Ami nagyon átjön, az a rettegés írói oldalról. Talán el is gondolkodtató, hogy mit teremt a képzelet, és hogyan válik valósággá, ami felett meg már nincs befolyásunk. Pedig szerintem lehetne, ezt egy kicsit hiányolom a regényből. Csak a bénultság és a beletörődés.
Muszáj megemlíteni a nyelvi világot, ami itt megteremtődött. Érdekes, izgalmas, vicces, "a többi csak tollpúder, szezámmag a lószaron", de néhol nekem a ló túloldala is benne van. Esetenként a kevesebb a több.
Ezekkel a szőrözésekkel együtt is azt kell mondanom, hogy rendben van a könyv, valami újszerű a magyar irodalmi palettán.

– Tudod, miért utálom a galambokat?
– Nem. Miért?
– Mert nem tisztelik, hogy én vagyok a csúcsragadozó! – mondta a kollégiumi szobatársam és hessentett egyet és utánarúgott egy – a Ferenciek terén sétáló – galambnak, ami komótosan elhúzódott előle, igazolva állítását. Ez valamikor 2000 körül történt, lehet Parti Nagy innen merítette az ihletet. De inkább lehet, hogy nem. Mármint az ihlet nem, mert ez megtörtént, így, ahogy elmondtam.

Gyűlölöm a galambokat, ha írtam volna egy állatmesét, tuti a galambok meg a lajhárok lennének a rossz fiúk. Ennek ellenére továbbra sem tudom Pati Nagy prózáját felmagasztalni. Nem tudom miért, a versei alapján kellene, de mégse megy.
Túl népszerű lett már ez a nyelvi játék, túl közhelyes. Esterházy finomabban csinálta, kevesebb játék, kicsit több érthetetlen rész és ezzel, mint a szülinapos, lett „bölcsebb is talán”. Amióta az összes internetes újság (origo, index, 444, stb.), újblogger (nézzétek csak ezt pölö http://herizonford.tumblr.com/post/49940122085/a-nemzetkozi-eszpresszougyek-tortenete) meg Uj Péter így ír, önmagában már közhelyé lettek a próza mint táj, a nyelv mint cél, az abszurd mint egyetlen világos dolog jelszavak.

Elég ebből egy-két flekk, nekem tömény, mint a konyakos meggy rummal, erőltetett, mint a fajvédők hatalomátvétele. Jobb szeretem, ha rókatárgyakról, meg szódalovaglásról ír. Az szerintem jobban áll neki. Sárbogárdi Jolántól eltérően ez még hosszú is volt. Lassan olvasni meg nem láttam értelmét. Így szégyen, nem szégyen, idén ez lett az első könyv, amit félbehagytam a háromnegyede után. Majd még befejezem, de már jobban szenvedtem, mint a palomisták közé keveredett duplahősünk.

Nem mernék mélyebb elemezgetésbe merülni, mert azt hiszem sokkal több minden van ebben a könyvben, mint amit az én galambnyi agyacskám felfogni képes. Viszont a hangulat, a humor és az egész bizarr társaság belém égett. Orwell-i utóérzéseim, és nyomasztó félelmeim vannak.
Akármennyire is nem az én stílusom ez a könyv, azért tisztán érzem, hogy Parti Nagy Lajos kivételes író. Mind a stílusa, mind az ötletei és humora egyedi és összehasonlíthatatlan.
Az író és a főhősének összemosodásának ötlete már Maugham Színház című könyvében is magával ragadott, Partinál még észveszejtőbbre sikeredett.

Hogy röviden összefoglaljam: dacára a dacárandóknak, egészen a satöbbiig menően nagyon élveztem ezt a könyvet. „Anyag, mi? Mehet novellába, mi? Kicsit fölvizezed és hadd menjen, mi?”
És loptam belőle egy jó gondolatot: „ha mindenki rendfenntartó lesz, nem lesz többet rendetlenség” – holnap ki kell nevezzek valahol egy pár rendfenntartót.

Hát, fajmajomkáim, én bevallom, bele voltam(vagyok?leszek?) esve a Rencikébe. Hát faszkakukk legyen a nevem, ha nem ő a legjobb nő a világon. A tollai meg a kloáká… na persze ilyen nagy közönség előtt erről nem burukk, mert én is úrigalamb vagyok, ugyebár. Nem szeretem ugyanis az olyan csajokat, akik nagyon töltöttgalambok (olálá!), bár volt már egy-kettővel dolgom, de csak amolyan szükségmegoldások voltak. Tetszett a tolluk, na.

Egyébként meg az olyan szárnyasbetéteket se nagyon csípom, akikre ránézel, és szemüveg kell, hogy öt méterről meglásd, mert olyan vékony, mint egy ilyen ultramodern laptop.

Há de nem így van, basszáj? Mert abba ti biztosak lehettek, hogy szerintem ez így van, és aki szerint meg nem, annak ott a Balatony Lajoska ugye, kitömetlek, kakadúkám, ugye? Vagy a liftakna. Na de azt úgyse nem akarjátok, igaz-e? Megröptetlek, hogy a galambdúc adja a másikat, na, diktálom. Írjad, basszáj, mer húslift.

Na. Mit is akartam? A micsurinomba, annyit tollászkodtál, hogy elfelejtettem. Ja meg üzenem a Parti Nagy nevű fajmajomnak, hogy jó volt a könyved, basszáj.

Mindenkinek, aki politizálásra adja vagy akarja adni a fejét – a biharipokolbéla tankönyv előtt – elolvastatnám… Remekmű, igaza van a fülszövegnek.
¤
„guanóházi grillstrici”
„a tett halála az okos tojás”

Parti Nagy egy őrült. A szó legnemesebb és legpozitívabb értelmében persze. Ezt a regényét meg egyszerűen imádom, bár tipikusan az az olvasmány, amit még a kezembe kell majd vennem, mert azt hiszem, sok mindent nem vettem még észre benne. Bár ebben meg segített a szakirodalom. Nagyon megnyugtató és jó érzés volt, hogy viszonylag sok szakirodalmat találtam hozzá, 1-2 tanulmány pedig nagyon jó volt.
A galamboktól, azt hiszem, távol tartom magam ezek után. :D
Ja, a dolgozatomra pedig kéretik ötöst adni. Köszi.:D

„Mert az embernek mindent szabad, ugye? Egyelőre, főemlőském, mondta, egyelőre, ami nem mindörökké.”
Na tubicáim, Lajosunk itt aztán rendesen aládúcol a renceridegenségből kikandikáló fajmajomkolóniának . Kloákaszagú ideológiát tojik a galambtollnok. Szervezetazonosságba összekommunikálja a génszobrászati húsüzemből összedarált fiókákat egy léptékbeteg faszkakukk. Lehet ám vigyázni basszáj tubi ca or not tubi .