Kétségtelenül az utóbbi időszak egyik legjelentősebb költői teljesítménye a Grafitnesz. Minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti Nagy Lajos több mint tíz évig rajzolgatta őket. Klasszikus motívumok ezredvégi átiratai groteszk hangszerelésben. Merthogy koncert is ez, sokhangú. Első hallásra úgy tűnik, mintha az előadó mellé ütne, aztán kiderül, hogy ezek a „tévesztések” egy sajátos és nagyon tudatosan felépített összhanggá állnak össze. Parti Nagy játékos könnyedséggel ugrál át szakadékokon, mi meg nézzük-hallgatjuk, és örülünk, hogy ilyen is van. Mármint költészet. A verseket a szerző előadásában hallgathatjuk meg.
Grafitnesz 95 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2003
Enciklopédia 4
Kedvencelte 14
Most olvassa 1
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
“hogy legyek neki saját halottja
legyél nekem károgta per te
csőrébe vitte cédulám
valami parte”
Felesleges lenne bármilyen, mélyenszántó elemzésbe bocsátkoznom*, így is túl elfogult vagyok… Már csak azért is, mert az ebben szereplő Szívlapát egy részletével (a tizenkettedikes nyelvtankönyv egyetlen értékelhető momentumaként) kezdődött a PNL iránti rajongásom. Azóta megvolt már három-négy alkalommal és szerintem messze ez a legtökéletesebb verseskötete – nem véletlenül olvasom újra évente. Ebben vannak a legszebb (Drótváz zöld, Dallszöveg, Gesztenyeméz, Tandorírt vers, Kis őszi rádióvers, Egy hosszú kávé, Pékszombat, Csigabú) és legjobb (Őszi Hedwigek, Rókatárgy alkonyatkor, Három bárzong, Notesz, Kacat, bajazzó, Europink, Petőfi Barguzinban, Halk, talmi vers, A hawai hó, Szívlapát) költemények, no meg az első Őszológiai gyakorlatok is.
Amikor azt hinnénk, hogy ebben a fajta posztmodern költészetben már nem lehet újabb csúcsokat meghódítani, jön ez az esszenciális csoda. Angyalosi Gergely mondja: „Nem szükséges különösebb lélektani éleslátás ahhoz, hogy megállapítsuk: aki olvasó hajlandó elmerülni Parti Nagy új kötetének világában, számíthat rá: megváltozik a viszonya az anyanyelvéhez.” Bravúros. Ahogy a roncsolt közbeszédet, a közhellyé süllyesztett fogalmakat, az utcanyelvet és (megint csak) a komplett magyar költészet hagyományát szétszedi – összegyúrja – újjáépíti, az egyedülálló. Tulajdonképpen és túlnyomórészt merő blaszfémia, de annyira zseniális, hogy nem tudom nem imádni. (Mert hát ez is mi már: “hazám hazám te min – de nem.”) Ennek az embernek a vénájába van kódolva minden, amit formai és tartalmi szempontból a vers(ek)ről tudni érdemes – húsz évvel ezelőtti gyűjteménye sokadszorra is elképesztő remix-esztétika.
*Németh Zoltán különben is jobb benne: link.
Olvasni/hallgatni.
Olvastam, olvasás közben nem beszélek, vagyis hallgattam.
Hallgattam, ahogy felolvasta a verseket, vers-EKÉt amelyek végigszántottak, mert rám fért már egy ilyen füzet, ami fizet, olyan amilyen leszek, vagy vagyok, grafitneszek, grafitokok.
Olvasom, hallgatom.
Hogy mit látok benne, nem tudom?
Nem egy Faludy, nem olyan okos, Parti mint ahogy a neve is mossa, inkább játékos, ahogy a szavakkal játsztatja a rímelés, a mímelést, az valami jó mesés, nem csak a szemnek, a szájnak, amikor az elme olvassa, a száj hangosan ledarálja, ezt Parti kiválóan prezentálja.
Nem egy József Attila, Ő túl bravúros, Parti a zenét hozzáteszi, majdnem olyan mint Ő, penget, húroz, játszik, mint szél a felhővel, vagy kisgyerek az emelővel, mint szellem a temetővel, vagy a teremtővel, vagy sír a szemfedővel.
Jók a szavak, amiket egymáshoz pakol, ami a fejedben, körülötted csüngnek, ottan?, vagy valahol, benned, hogy igazán meghallgasd, olvasd el, benned is meg kell ezeknek lenned.
Az irodalmat faragja, mint az ács, avagy a barkács, ahogy farag, mindig viszi a faanyagot, és a faanyag az a test, amire a festő épp ráfest, de most egy köl-TŐ aki/amely, valamely ága ír, és tömöríti, görbíti, mint mágnes a teret, vagy mint meleg lángja a hideg tejet.
Hasonlítani nem érdemes, az irodalommal játszik, van egy szó, amiből becsszó, formál neked olyat, amitől beszarsz, megnevettet, a lapjai maga alá temetnek, megölnek, de mégis mindig valahogy újjáteremtenek
Volt egy-két érthetetlen sora, mit nem, nagyon sok, majdnem az egész, hogy megértsd, ahhoz nem elég a merész, játékosnak kell lenned, igen, annak kell lenned, és ne felejtsd el hogy legyen jó a kedved, és nem szabad az eddigiekbe belemerengned.
Valami mást ad mint a többi költő versei:
Egy kicsit túlfőzött egy kicsit nyers,
na ilyen egy jó magyar Parti vers.
Kicsit játékos, egy kicsit magával ragad, vannak kisebb, és van ami, kissé túl nagy falat.
Lenyeled és emészted, mint fal a mészt, ami megvéd, de közben elemészt.
Az Őszológiai tantárgy feleletein belől rengeteg más ismert vers sorai vannak újra ébresztve, vagy újra elaltatva.
Rímek, melyek:
kifestik a szürke magyar fehér lapokat,
megkeresik azokat a magokat,
amin az ember csak elmazsoláz,
amiben égek, na ez a, na ez a PARTI LÁZ
Parti maga nagy ARC:
Akarom
Rímjeit
C'mon!!!
Olvastam, most-már hallgatok.
Van költészet, és van versírás. Ez az utóbbi. Lehet, hogy nem tett jót nekem, és a kötetnek sem, hogy James Joyce után olvastam (részben). Mert mindketten kiválóan tudnak új szavakat és időnként érthetetlen kifejezéseket, valamint érthető szavakból kevésbé érthető mondatokat gyártani. De ez a költői szabadság. Csak amíg Joyce minden összeválogatott szava egy szójátékon túl valami szimbólum, ami jelképezni is akar valamit, általában mondanivalót, addig Parti míves szóképeinek csak a játék és a gyönyörködtetés (l'art pour l'art) a célja. Ez nekem pedig nem költészet.
Parti Nagy most kap tőlem hideget-meleget.
Tobzódik a képekben, az olvasó csak úgy kapkodja a fejét ide-oda. Több vers is volt, ahol nem tudtam, hogy én vagyok-e olyan buta, hogy nem értem (rókatárgy?!), vagy itt nincs is mit megérteni. Végül úgy döntöttem, hogy próbálom csak a dallamát élvezni ezeknek a verseknek, értelmezgetés nélkül. Ez többnyire sikerült, igazi pattogós kis sorokat eszkábált össze ez a Parti Nagy… pam-paramm-param.
Tetszettek az antik verseléssel megírt szösszenetei, de legjobban az archaizálás és az intertextusok. Azt szeretem különösen benne, hogy bátor szóalkotó – és elferdítő.
Ügyes kis versek voltak, négy csillagot kapna, ha nem lett volna ott az a fránya Őszológiai gyakorlatok. Hány oldal is volt?! Meg se számolom. Sok. Talán Poe írta, hogy egy versnek olyan terjedelműnek kell lennie, hogy az ember együltő helyében végigolvashassa. Oké, ezek gyakorlat ok , de valami tagolás, vagy ilyesmi igazán nem ártott volna. Szinte belefulladtam a hetedik-nyolcadik oldal után. Túl sok volt belőle.
Olyan példány került hozzám a könyvtárból, amit egy gondolom magyaros, gondolom lány már összejegyzetelt. Megdöbbentően sok mindent nem vett észre!
Csak semmi igazságtalanság, én is megdöbbentően kevés dolgot vettem volna észre, ha nem olvasom el előre az elemzéseit. Vagy a sarokba vágom a negyvenedik szócsonkolás után – elsőre vicces, másodszorra unalmas, harmadszorra idegesítő, mondaná az apukám.
A végére aztán belejöttem, meg PNL is, a kedvenceim az archaizált szövegek lettek, meg Esterházy köszöntése.
Nem szokásom a versesköteteket pár nap alatt elolvasni. Most mégis megtettem, mert kíváncsivá tett: vajon miről szól a következő “ciklus”. Úgy látszik, Parti Nagy Lajosnak mindegy, időmértékes vagy magyaros verselés a feladata, remekül megoldja. Ugyanez a helyzet, ha ismert költők stílusában írja meg véleményét az akkori világról. Legjobban Tsuszó Sándor és Virágos Mihály művei tetszettek.
Legjobban a szóképei tetszettek, de stílusra Varró Dani és Lackfi sokkal közelebb állnak hozzám :)
PNL verseit az utóbbi időkben olvasgattam, mondhatni elolvasgattam, de ez azért nem ilyen egyszerű persze, most egy jó darabig még hordozgatom majd magammal a Grafitneszt, abszurd helyzetek után felcsapom gondolatban az Őszológiai gyakorlatokat, esténként meg vigyorgok csak úgy magamnak az értelmetlenségig torz, és talán épp ezért nagy kedvenc Rókatárgy alkonyatkor sorain. Nem tudnám egyébként megmondani, hogy miért, de talán az egymás mellé pakolt szavak szabadsága tetszik, és nem csak a Rókatárgy… esetében: az egész köteten átlengő szabálytalanságok furán viccessé teszik, egyben el is távolítják saját nyelvemet, saját gondolataimat is.
Népszerű idézetek
Őszológiai gyakorlatok
(részlet)
„írta Dumpf Endre”
*
*
*
még nyílnak a völgyben a kerti virágok
még zöldel a nyárfa az ablak előtt
de látod amottan az udvar mélyén
hogy jár a hűtő vaslapátja?
na
*
egy őszológián
az ember kinéz és
dől a vers rakásra
fogom és megírom
ó te szép mimézis
megvagy a hatása
csak kinéz ablakán
ott úsznak a versek
szép rácsos papíron
az égbolt hablatyán
*
itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
isten tudja hogy mivégből
jövök haza a büféből
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem
*
Szegény szívem nyirokba gázol,
vak holdnyirokba, s bármi ez,
legmélyemül nem is hiányzol,
és nem foghatlak semmihez.
(gázolaj) (részlet)
Egy hosszú kávé
Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszu kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul,
mint kondenzált ökörnyál,
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszu árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.
itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
isten tudja hogy mivégből
jövök haza a büféből
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem
Őszológiai gyakorlatok (részlet)
Jajjj, úgy élvezem én az élet,
ottan annyira wash and go,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.
Löncsölő kislány
Pékszombat
Hogy kellenek a szombat reggelek,
hol csigatelve szívem és a szám,
hol kávé brummog, hogyha felkelek
helyettem is, ha nyelvem lomha tán.
Hogy kellene a harsány napsütés,
csíkos terasz egy portugál hotelben,
ropogtatnánk a cukornádat és
szájon csókolnálak a fotelben,
a szádnak boldog pékillata lenne,
és pékfiúcskák sürögnének benne,
épp rollniznának valami csudát,
s mint kakaó a kakaós csigában,
úgy forogna a boldog csönd a szánkban,
csak lusta nyelvünk járná át meg át.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Varró Dániel: Szívdesszert 89% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Duna utca 95% ·
Összehasonlítás - Faludy György: Vitorlán Kekovába 97% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén 94% ·
Összehasonlítás - Terék Anna: Halott nők 93% ·
Összehasonlítás - Bereményi Géza: Versek 93% ·
Összehasonlítás - Baka István: Versek ·
Összehasonlítás - Szöllősi Mátyás: Állapotok 93% ·
Összehasonlítás - Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus 91% ·
Összehasonlítás