Grafitnesz 95 csillagozás

Parti Nagy Lajos: Grafitnesz Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Kétségtelenül az utóbbi időszak egyik legjelentősebb költői teljesítménye a Grafitnesz. Minden ízében nagyszabású vállalkozás. Bravúros falfirkák szövődnek egymásba ezeken a lapokon. Parti Nagy Lajos több mint tíz évig rajzolgatta őket. Klasszikus motívumok ezredvégi átiratai groteszk hangszerelésben. Merthogy koncert is ez, sokhangú. Első hallásra úgy tűnik, mintha az előadó mellé ütne, aztán kiderül, hogy ezek a „tévesztések” egy sajátos és nagyon tudatosan felépített összhanggá állnak össze. Parti Nagy játékos könnyedséggel ugrál át szakadékokon, mi meg nézzük-hallgatjuk, és örülünk, hogy ilyen is van. Mármint költészet. A verseket a szerző előadásában hallgathatjuk meg.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2007
218 oldal · ISBN: 9789631423242
>!
Magvető, Budapest, 2003
ISBN: 9789631425826 · Felolvasta: Parti Nagy Lajos
>!
Magvető, Budapest, 2003
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423247

Enciklopédia 4


Kedvencelte 14

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Cukormalac>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

“hogy legyek neki saját halottja
legyél nekem károgta per te
csőrébe vitte cédulám
valami parte”

Felesleges lenne bármilyen, mélyenszántó elemzésbe bocsátkoznom*, így is túl elfogult vagyok… Már csak azért is, mert az ebben szereplő Szívlapát egy részletével (a tizenkettedikes nyelvtankönyv egyetlen értékelhető momentumaként) kezdődött a PNL iránti rajongásom. Azóta megvolt már három-négy alkalommal és szerintem messze ez a legtökéletesebb verseskötete – nem véletlenül olvasom újra évente. Ebben vannak a legszebb (Drótváz zöld, Dallszöveg, Gesztenyeméz, Tandorírt vers, Kis őszi rádióvers, Egy hosszú kávé, Pékszombat, Csigabú) és legjobb (Őszi Hedwigek, Rókatárgy alkonyatkor, Három bárzong, Notesz, Kacat, bajazzó, Europink, Petőfi Barguzinban, Halk, talmi vers, A hawai hó, Szívlapát) költemények, no meg az első Őszológiai gyakorlatok is.

Amikor azt hinnénk, hogy ebben a fajta posztmodern költészetben már nem lehet újabb csúcsokat meghódítani, jön ez az esszenciális csoda. Angyalosi Gergely mondja: „Nem szükséges különösebb lélektani éleslátás ahhoz, hogy megállapítsuk: aki olvasó hajlandó elmerülni Parti Nagy új kötetének világában, számíthat rá: megváltozik a viszonya az anyanyelvéhez.” Bravúros. Ahogy a roncsolt közbeszédet, a közhellyé süllyesztett fogalmakat, az utcanyelvet és (megint csak) a komplett magyar költészet hagyományát szétszedi – összegyúrja – újjáépíti, az egyedülálló. Tulajdonképpen és túlnyomórészt merő blaszfémia, de annyira zseniális, hogy nem tudom nem imádni. (Mert hát ez is mi már: “hazám hazám te min – de nem.”) Ennek az embernek a vénájába van kódolva minden, amit formai és tartalmi szempontból a vers(ek)ről tudni érdemes – húsz évvel ezelőtti gyűjteménye sokadszorra is elképesztő remix-esztétika.

*Németh Zoltán különben is jobb benne: link.

>!
Magvető, Budapest, 2003
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423247
VERDI>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Olvasni/hallgatni.

Olvastam, olvasás közben nem beszélek, vagyis hallgattam.
Hallgattam, ahogy felolvasta a verseket, vers-EKÉt amelyek végigszántottak, mert rám fért már egy ilyen füzet, ami fizet, olyan amilyen leszek, vagy vagyok, grafitneszek, grafitokok.

Olvasom, hallgatom.

Hogy mit látok benne, nem tudom?
Nem egy Faludy, nem olyan okos, Parti mint ahogy a neve is mossa, inkább játékos, ahogy a szavakkal játsztatja a rímelés, a mímelést, az valami jó mesés, nem csak a szemnek, a szájnak, amikor az elme olvassa, a száj hangosan ledarálja, ezt Parti kiválóan prezentálja.
Nem egy József Attila, Ő túl bravúros, Parti a zenét hozzáteszi, majdnem olyan mint Ő, penget, húroz, játszik, mint szél a felhővel, vagy kisgyerek az emelővel, mint szellem a temetővel, vagy a teremtővel, vagy sír a szemfedővel.

Jók a szavak, amiket egymáshoz pakol, ami a fejedben, körülötted csüngnek, ottan?, vagy valahol, benned, hogy igazán meghallgasd, olvasd el, benned is meg kell ezeknek lenned.
Az irodalmat faragja, mint az ács, avagy a barkács, ahogy farag, mindig viszi a faanyagot, és a faanyag az a test, amire a festő épp ráfest, de most egy köl-TŐ aki/amely, valamely ága ír, és tömöríti, görbíti, mint mágnes a teret, vagy mint meleg lángja a hideg tejet.
Hasonlítani nem érdemes, az irodalommal játszik, van egy szó, amiből becsszó, formál neked olyat, amitől beszarsz, megnevettet, a lapjai maga alá temetnek, megölnek, de mégis mindig valahogy újjáteremtenek

Volt egy-két érthetetlen sora, mit nem, nagyon sok, majdnem az egész, hogy megértsd, ahhoz nem elég a merész, játékosnak kell lenned, igen, annak kell lenned, és ne felejtsd el hogy legyen jó a kedved, és nem szabad az eddigiekbe belemerengned.

Valami mást ad mint a többi költő versei:
Egy kicsit túlfőzött egy kicsit nyers,
na ilyen egy jó magyar Parti vers.

Kicsit játékos, egy kicsit magával ragad, vannak kisebb, és van ami, kissé túl nagy falat.
Lenyeled és emészted, mint fal a mészt, ami megvéd, de közben elemészt.

Az Őszológiai tantárgy feleletein belől rengeteg más ismert vers sorai vannak újra ébresztve, vagy újra elaltatva.

Rímek, melyek:
kifestik a szürke magyar fehér lapokat,
megkeresik azokat a magokat,
amin az ember csak elmazsoláz,
amiben égek, na ez a, na ez a PARTI LÁZ

Parti maga nagy ARC:
Akarom
Rímjeit
C'mon!!!

Olvastam, most-már hallgatok.

13 hozzászólás
Arianrhod>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Van költészet, és van versírás. Ez az utóbbi. Lehet, hogy nem tett jót nekem, és a kötetnek sem, hogy James Joyce után olvastam (részben). Mert mindketten kiválóan tudnak új szavakat és időnként érthetetlen kifejezéseket, valamint érthető szavakból kevésbé érthető mondatokat gyártani. De ez a költői szabadság. Csak amíg Joyce minden összeválogatott szava egy szójátékon túl valami szimbólum, ami jelképezni is akar valamit, általában mondanivalót, addig Parti míves szóképeinek csak a játék és a gyönyörködtetés (l'art pour l'art) a célja. Ez nekem pedig nem költészet.

15 hozzászólás
tgorsy>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Azt hiszem mostantól Parti Nagy a legkedvesebb kortárs költőm.

DaTa>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Nehezen indultunk, nagyon döcögött kapcsolatunk az elején, de a végére elragadt, magáévá tett, kedvenc lett (majdnem). Mást nem is tudok mondani.

encsy_eszter>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Parti Nagy most kap tőlem hideget-meleget.

Tobzódik a képekben, az olvasó csak úgy kapkodja a fejét ide-oda. Több vers is volt, ahol nem tudtam, hogy én vagyok-e olyan buta, hogy nem értem (rókatárgy?!), vagy itt nincs is mit megérteni. Végül úgy döntöttem, hogy próbálom csak a dallamát élvezni ezeknek a verseknek, értelmezgetés nélkül. Ez többnyire sikerült, igazi pattogós kis sorokat eszkábált össze ez a Parti Nagy… pam-paramm-param.
Tetszettek az antik verseléssel megírt szösszenetei, de legjobban az archaizálás és az intertextusok. Azt szeretem különösen benne, hogy bátor szóalkotó – és elferdítő.

Ügyes kis versek voltak, négy csillagot kapna, ha nem lett volna ott az a fránya Őszológiai gyakorlatok. Hány oldal is volt?! Meg se számolom. Sok. Talán Poe írta, hogy egy versnek olyan terjedelműnek kell lennie, hogy az ember együltő helyében végigolvashassa. Oké, ezek gyakorlat ok , de valami tagolás, vagy ilyesmi igazán nem ártott volna. Szinte belefulladtam a hetedik-nyolcadik oldal után. Túl sok volt belőle.

1 hozzászólás
AeS P>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Olyan példány került hozzám a könyvtárból, amit egy gondolom magyaros, gondolom lány már összejegyzetelt. Megdöbbentően sok mindent nem vett észre!
Csak semmi igazságtalanság, én is megdöbbentően kevés dolgot vettem volna észre, ha nem olvasom el előre az elemzéseit. Vagy a sarokba vágom a negyvenedik szócsonkolás után – elsőre vicces, másodszorra unalmas, harmadszorra idegesítő, mondaná az apukám.
A végére aztán belejöttem, meg PNL is, a kedvenceim az archaizált szövegek lettek, meg Esterházy köszöntése.

odivne>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Nem szokásom a versesköteteket pár nap alatt elolvasni. Most mégis megtettem, mert kíváncsivá tett: vajon miről szól a következő “ciklus”. Úgy látszik, Parti Nagy Lajosnak mindegy, időmértékes vagy magyaros verselés a feladata, remekül megoldja. Ugyanez a helyzet, ha ismert költők stílusában írja meg véleményét az akkori világról. Legjobban Tsuszó Sándor és Virágos Mihály művei tetszettek.

Batus>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

Legjobban a szóképei tetszettek, de stílusra Varró Dani és Lackfi sokkal közelebb állnak hozzám :)

6 hozzászólás
fogs_affair>!
Parti Nagy Lajos: Grafitnesz

PNL verseit az utóbbi időkben olvasgattam, mondhatni elolvasgattam, de ez azért nem ilyen egyszerű persze, most egy jó darabig még hordozgatom majd magammal a Grafitneszt, abszurd helyzetek után felcsapom gondolatban az Őszológiai gyakorlatokat, esténként meg vigyorgok csak úgy magamnak az értelmetlenségig torz, és talán épp ezért nagy kedvenc Rókatárgy alkonyatkor sorain. Nem tudnám egyébként megmondani, hogy miért, de talán az egymás mellé pakolt szavak szabadsága tetszik, és nem csak a Rókatárgy… esetében: az egész köteten átlengő szabálytalanságok furán viccessé teszik, egyben el is távolítják saját nyelvemet, saját gondolataimat is.


Népszerű idézetek

kornél>!

Őszológiai gyakorlatok
(részlet)

„írta Dumpf Endre”

*
*
*

még nyílnak a völgyben a kerti virágok
még zöldel a nyárfa az ablak előtt
de látod amottan az udvar mélyén
hogy jár a hűtő vaslapátja?
na

*

egy őszológián
az ember kinéz és
dől a vers rakásra
fogom és megírom
ó te szép mimézis
megvagy a hatása
csak kinéz ablakán
ott úsznak a versek
szép rácsos papíron
az égbolt hablatyán

*

itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
isten tudja hogy mivégből
jövök haza a büféből
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem

*

4 hozzászólás
encsy_eszter>!

Szegény szívem nyirokba gázol,
vak holdnyirokba, s bármi ez,
legmélyemül nem is hiányzol,
és nem foghatlak semmihez.

(gázolaj) (részlet)

Frank_Waters I>!

Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkon,
kavarva hosszu kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul,
mint kondenzált ökörnyál,
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszu árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.

2 hozzászólás
danaida>!

mért legyek én szobatiszta
kiterítenek úgyis
mért ne legyek szobatiszta
kiterítenek úgyis

203. oldal

Dün P>!

és mint a tejberizsa máma
déltől egy tömbben ültem

144. oldal, Őszológiai gyakorlatok (részlet)

encsy_eszter>!

itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
isten tudja hogy mivégből
jövök haza a büféből
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem

Őszológiai gyakorlatok (részlet)

Frank_Waters I>!

Jajjj, úgy élvezem én az élet,
ottan annyira wash and go,
annyi fitneszet látok-hallok,
és még hambi is kapható.

Löncsölő kislány

1 hozzászólás
Batus>!

szőlőkacsok szempillavakkanása

45. oldal (Rókatárgy alkonyatkor)

5 hozzászólás
encsy_eszter>!

beszélek, tehát vétkezem

Drótváz zöld (részlet)

encsy_eszter>!

Pékszombat

Hogy kellenek a szombat reggelek,
hol csigatelve szívem és a szám,
hol kávé brummog, hogyha felkelek
helyettem is, ha nyelvem lomha tán.
Hogy kellene a harsány napsütés,
csíkos terasz egy portugál hotelben,
ropogtatnánk a cukornádat és
szájon csókolnálak a fotelben,
a szádnak boldog pékillata lenne,
és pékfiúcskák sürögnének benne,
épp rollniznának valami csudát,
s mint kakaó a kakaós csigában,
úgy forogna a boldog csönd a szánkban,
csak lusta nyelvünk járná át meg át.

Kapcsolódó szócikkek: kakaós csiga

Hasonló könyvek címkék alapján

Varró Dániel: Szívdesszert
Petri György: Összegyűjtött versek
Terék Anna: Duna utca
Faludy György: Vitorlán Kekovába
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Terék Anna: Halott nők
Bereményi Géza: Versek
Baka István: Versek
Szöllősi Mátyás: Állapotok
Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus