Ribizliálom 75 csillagozás

Palya Bea: Ribizliálom Palya Bea: Ribizliálom

Könyvet ​írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok – mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket – kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki – de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok –… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Libri, Budapest, 2011
324 oldal · ISBN: 9789633100622

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Palya Bea


Kedvencelte 6

Most olvassa 9

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 46


Kiemelt értékelések

Leoni I>!
Palya Bea: Ribizliálom

Te Bejalány…örülök neked. Szeretem, hogy felvállalod magad, a saját utad járod, mersz ellenkezni, szembe szállni, kiállni magadért, és tanulsz a hibáidból, sőt, még mesélsz is róla. Örülök, hogy vannak még ilyen édesen mocskos szájú, kicsit bolond, de nagyon eleven hedonista vad kancák, betörhetetlen, nagypofájú-nagyfenekű, nyílt és őszinte fehérnépek.
Nem fogsz beállni a sorba sosem.
Én sem:)

Rea>!
Palya Bea: Ribizliálom

Csuda leány ez a Palya Bea! Alig tudtam letenni a könyvét tegnap este, és úgy sajnáltam, hogy vége lett. Nem akartam azonnal értékelni véleményezni, egyrészt mert késő volt, másrészt meg, akartam időt hagyni, hogy normálisra csituljon már le a lelkesedésem. De, nem akar :) Igaz adtam rá ma is egy lapáttal. Nekiálltam azokat a dalait meghallgatni, amelyekről mesélt milyen inspirációk hatására, hogy is készültek és amelyekre nem annyira voltam vevő régebben úgy első hallásra. Bánatomra nincs értő fülem az ő népzenéjére, ennek ellenére sok dalát imádtam eddig is. De most a könyv hatására még többet akartam, akartam ,akartam…Kényelembe tettem magam, szem behuny, fülhallgató fülre tesz, jó nagy hangerővel neki a dalainak…És basszus…azt vettem észre, hogy vigyorgok ezerrel és élveztem egyik másik olyan dalát is, amit addig sose. Teleszaladtam én is életkedvvel meg örömmel, egyszerűen magából átsugározza valahogy istenbizony.. Na és a könyve szavaival dettó ezt csinálja..mondjuk rám is fér, mert már lassan olvasáson kívül semmihez sincs kedvem általában. Hát ezt tudja a Bea..Még énekelhetnékem is támadt,(a család szerencséje, hogy épp nincs itthon) meg táncházba mehetnékem, meg tengerben úszhatnékom( Bea olyan szeretettel emlegette a horvát tengerparton levő Vrboskát, ahová nyaralni jár, ezt is úgy imádtam, mert én is pont ott nyaraltam, pár hétre rá, még mesélte is a házigazda a Beát . Annyi mindent szerettem ebben a könyvben. Csupa olyasmit, amiből olyan hiány van mostanában, amire ki vannak éhezve az emberek. Én legalábbis nagyon… Csodálatos Bea kitárulkozó őszintesége, életereje, a kitartása, a hite saját magában, a tudása, az öröme, a szeretete. Pont ilyesmit vártam a könyvtől, de még túl is teljesítette.

18 hozzászólás
fülcimpa>!
Palya Bea: Ribizliálom

Nem feltétlenül értékelni fogok, inkább a benyomásaimat írom le. Ez a Nő, csoda. Mármint Palya Bea. Érzem és értem. Különleges a zeneisége, a fejlődése, a magára találása. Még ha le is feküdt a körötte sertepelő férfiak háromnegyedével… ugyan már, meg ne botránkozzunk, ha erre volt szüksége ahhoz, hogy most végre anya legyen, egészségére!
Olvasom a történeteit és látom gyermekkori önmagam. Éneklés, szereplés, magnókazetta rongyosra hallgatása, lógás a természetben, kutya, macska. Én is parasztlány vagyok. Kis községből jövök, egyszerű létből. Csak ugye nem vagyok Palyabea jelenség.
Megcsinálta magát, így kell. Hallgatom a dalait, nézem a fotóit. Szép könyvet írt. Elővettem a kavalom, kedvem lett improvizálni. Mindenképpen összeköt bennünket a zene. Könyv, élmény, muzsika…
Meséltem belőle sokat édesanyámnak. Nagyokat röhögtünk. Volt olyan, hogy csípős megjegyzéseket tett rá, de érzem, kedveli. Kollégám őt vette meg édesapja születésnapjára. A hatásomra. Szép ajándék.
Olvassátok, ne fanyalogjatok! Aki különleges, az sokaktól távol áll. Én imádom a különleges embereket.
(Az pedig különösen összeköt bennünket, hogy Kovács Tamás Tobzy gyermekkori zenésztársam a Folkestrában dobolgatott vele.)

ppeva P>!
Palya Bea: Ribizliálom

Karácsonyra kaptam, fél éve szemezek vele. Ribizliszemezés Túl sok jót olvastam itt róla, meg túlságosan sütött a remény az ajándékozó szeméből, hogy majd szeretni fogom. Tartottam az elvárásoktól.
Nem volt sok közöm korábban Beához, hallottam persze a dalait, hallottam énekelni, de sok dala tetszett, sok meg nem. Ezzel persze más énekesekkel, zenészekkel is így vagyok, mert nem a ritmust, a sodrást, a kavargást keresem a zenében (sem), hanem a szépívű, csendes dallamokat, melódiát és melankóliát. Ami ezzel találkozik, azt szeretem, a többinek meg jó esetben rácsodálkozás vagy rábólintás jut, vagy annyi se. Ritka az a tomboló zene, ami magával tud ragadni.
Szóval mások vagyunk. Nagyon.
Mégis megérintett, mégis végigálmodtam a könyvet vele, mellette, ellene…
Mert nekem is volt egy álmom… Azt mesélik, előbb énekeltem, mint beszéltem (pedig azzal se vártam sokáig). Bármi dallam volt, fújtam vele, aztán utána is, egyedül, csapatban vagy a botfülű, de énekelni imádó bátyámmal együtt. Főként a népdalokat, a népzenét imádtam mindig. Énekeltem az iskolában, a zeneiskolában. Arról álmodoztam, hogy népdalénekes leszek…
Nem lett ebből aztán semmi. De azért én folyton énekeltem, és mindig zengett tőlem meg a népdalaimtól a ház. A gyerekeim is a népdaléneklésemen nőttek fel. Furcsa, de észre se vették, mikor elhallgattam… És csak mostanában idézik fel újra: „Jé, ez ismerős, ezt énekelted nekünk, mikor kicsik voltunk!”
Aztán volt nekem a zene. A komolyon kívül jött a népzene is, talán két évig játszottam egy népiegyüttes zenekarában. Nagyon csodáltam a „nagyokat”, a gyűjtőket, imádtam hallgatni, énekelni a gyűjtésekből hozott zenéket, dalokat. Volt egy pont az életemben, mikor választhattam volna a komolyzene és a népzene között, amikor mehettem volna kisinasnak Sebőék mellé. Nem azt választottam. De gondolatban néha vissza-visszatérek ehhez a keresztúthoz, és eljátszom vele: mi lett volna, ha…
Más lett volna. De olvasva Bea könyvét, látom, hogy az nem az én utam lett volna. Hiányzott, hiányzik belőlem a lobogás, a hiperaktivitás, a magammutatás vágya. Az a tehetség, ami napi 20-24 órában lefoglalja az ember minden érzékét, minden gondolatát. A csakazenezenezene.
Csodáltam ezt a tehetséget, ezt a lobogást a könyvben. Ezt a zenével, zenében élést.
Megnevettetett és elgondolkoztatott. Méghogy a sze-re-lem mi-ré-dó! Miért nem dó-ré-mi? Miért süllyed, ahelyett,hogy emelkedne?! Még abban a dalban is, ami azt mondja: „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem…”, még ott is do-ré-mi-vel kezdődve emelkedik…
Rácsodálkoztam a lélekkifordításra, ilyen mélyen sose vágytam kimutatni, megmutatni, mit érzek, mit gondolok… De a módszerek, amivel megoldja, rendezi a belső feszültségeket, rokonok az enyéimmel – csak az enyém inkább befelé, az övé meg inkább kifelé. Bár nincs két annyira különböző ember, akik valamiben ne hasonlítanának egy kicsit, mégis úgy éreztem, megszólított, hozzám is beszélt, és én válaszoltam neki.
A szüleit meg, igen, magában hurcolja az ember. Az a pont, mikor elengedi a fájdalmakat, a gyerekkori sérelmek terhét, lényeges pillanat. Ott kezdi elfogadni, megérteni a szüleit is. Ott kerül hozzájuk is közelebb, meg saját magához is. Én tisztán emlékszem erre a pontra, erre a pillanatra.
Igaza van ám Beának: „Olvassák, kapcsolat születik a szöveg és az olvasó közt, és mindenki a maga történetét fogja a szövegből kiszedegetni. Azt és úgy hallja meg belőle, ami neki fontos.”
Hát erről szólt nekem ez a könyv.
Tanultam is ám belőle sokat, megtanultam például, hogy én a legjobbppeva-verseny első helyezettje vagyok. :)
És most, jutalmul ezért az első helyezésért, nekilátok, és meghallgatom a könyvben szereplő összes zenét!!! :)

3 hozzászólás
korkata>!
Palya Bea: Ribizliálom

Palya Bea művészetével az ismerkedésem évekkel ezelőtt kezdődött. Egy internetes játékon belépőket lehetett nyerni. Ebből az egyik az ő koncertje volt. Annyira, de annyira megakartam nyerni. Egyszerűen csak kíváncsi voltam arra amit csinál. Nyertem, de nem csak a két jegyet, hanem egy fantasztikus élményt is. A következő az Egyszálének című album bemutató koncertje volt. Már a hely is csodálatos volt. Bea Pécsett a Cella Septichora-ban állt ki egyszál magában a közönség elé és énekelt. Felejthetetlen élmény. A harmadik amikor a pécsi Zsolnay negyedben a zenés tárlatvezetésén vehettem részt, ahol a személyiségével elérte, hogy én aki szinte soha nem énekel hangosan, együtt énekelt a többiekkel. A legtöbbet azonban a Nő című albumot bemutató koncertje adta számomra. Hozzám eddig ez áll a legközelebb.
Ennyi élmény után kíváncsian vettem kezembe a könyvet. Szerencsére nem kellett csalódnom.
Már a cím is nagyon tetszett, egyszerű, különleges, hívogat, hogy elolvassam. A könyvön átütött a koncerteken megismert előadó személyisége. Érdekes volt olvasni egy-egy album megvalósításának történetét, ahogy a pályatársait megjelenítette.
Palya Bea mesél. Őszintén, szókimondóan, sírva-nevetve. Számomra a könyv üzenete, hogy járjam a saját utam, ha kell lassítsak, de soha ne adjam fel.

1 hozzászólás
Miestas>!
Palya Bea: Ribizliálom

Bizony Bea -"Álom, álom kitalálom "-, jól döntöttél, hogy megírtad életed krónikáját. Humorosan, őszintén, nyíltan, mosolygósan, időnként jól odamondva, de szerethetően, nevetősen, sírósan kesergősen, olyan igazi magyar lány módjára.

geszti>!
Palya Bea: Ribizliálom

Szeretem ezt a Nő-t… Szeretem a dalait, de még inkább szeretem ezt a könyvet, ahol ennyire őszinte, humoros, nyílt mer lenni. Csilingelnek a szavai a lapokon, olvasás közben hallom a hangját, és sokszor érzem, hogy összekapcsolódnak a gondolataink.

„Annyit küzdöttem magammal, próbáltam elfojtani egy csomó dühöt. Bemagyaráztam, hogy minden jól van, ahogy van, zen vagyok, lélegzem, várok, türelem, anyám picsája… és a francokat volt jól! Nem volt jól! És én sem voltam már jól benne!
És egy pillantás alatt történt a változás.
Megyek most egy új, tágasabb úton, magamat úgy látom, mint kislánykoromban, viháncolok, ugrándozok, lebegtetem a szoknyámat, kajánul nevetek, minden mozdulat öröm, és érzem, szép vagyok, pusztán csak mert élek.
Ez van most. Elég jó.
Szia tenger, szia szél, szia zöld, szia kék.
Jövök még.
Most megyek haza lüktetni.”

6 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!
Palya Bea: Ribizliálom

Kedvelem az énekesnőt, de könyvet vagy ne írjon vagy gyakoroljon még. Nem igazán jók ezek az önéletrajzi könyvek. Jobb ha mások írnak róla, ahogy ők ismerik kívülről.
Több helyen unatkoztam, nem vitt a történet, főleg mikor a koncertekről, utazásokról mesélt.
Nem éreztem át az ő érzéseit!
A magánkönyváramban egyel kevesebb lett az olvasatlan könyv, de katarzist nem okozott!

Judy22>!
Palya Bea: Ribizliálom

Olyan PalyaBeás. Szertelen, vulgáris, szókimondó, anekdotázó, szerteágazó, hangulatos, változékony. Életrajz és mesélős könyv egyben.
Követhetetlen és zavaros.

DAndrea>!
Palya Bea: Ribizliálom

Másfél nap alatt „befaltam”, finom kis Ribizli volt! Most szépen akkurátusan végighallgatom Bea munkásságát (mert ezidáig kimaradt), és még közelebb került hozzám az énekesnő, pedig szinte semmit nem tudtam róla. Bírom ezt a kozmopolita életet, a lelkem mélyén én is erre vágyom/vágytam, de nem vagyok én palyabea, belőle csak egy van:)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Miestas>!

A szeretés az a folyó, a düh benne a faág, amit áradáskor hoz a víz. Az ág ott van egy ideig, aztán eltűnik, a folyó marad.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: düh · szeretet
2 hozzászólás
Chillingó>!

Pedig én úgy látom, hogy pont akit igazán szeretek, arra dühös is lehetek, biztonságban vagyok vele, és így minden érzést megmutathatok neki. Eszembe jutott akkor egy kép. A szeretés az folyó, a düh benne a faág, amit áradáskor hoz a víz. Az ág ott van egy ideig, aztán eltűnik, a folyó marad.

Az orosz cárnő, a kimondósdi és a Carnegie Hall

Kapcsolódó szócikkek: düh · szeretet
Chillingó>!

Vállaljam be, ami van belül, akkor lesz rend kívül.

(Labirintusban, a dühtől a megértésig

Miestas>!

Vidám és őszinte lény voltam, sokszor fordultam kifelé, imádtam ha imádnak. Ugyanakkor szerettem egyedül is időzni a kertvégi ribizlibokrok alatt, ott volt az én rejtekhelyem.

14. oldal

lauranne>!

Menni, azt már jól tudok, nekem maradni nehezebb.

Libri, 2011, 116.

alaurent P>!

Én Psychében magamra ismertem, az ő versein keresztül a saját történetemet is megénekeltem. Mérges lettem a Sanyikára (off: Weöresre). Most miért kellett kinyírni azt a szerencsétlen nőt, Sanyika!? Figyelj már, figyelj, Sanyika, én is sok voltam, engem is furcsállott a környezetem, rám is követ dobáltak, nem így kell énekelni, nem így kell lemezt csinálni, nem így kell élni, én is én is lobogtam, én is én is akartam, én is férfiak karjában vigasztalódtam, de nem szűnt a lobogás, égtem hát tovább. Én is bizonytalan voltam, én is akartam, hogy szeressen a világ még, még, még, én is kicsit cigány vagyok, az én apám is árva kicsi törékeny apóka, énnekem is volt zsarnok öreg báróm, aki mellett elapadt a kedvem, nekem is támadt abortuszom, én is énekeltem, én is írtam, én is vagyok gyönyörű fekete prücsök, én is vagyok provokálós nagypofájú báróné… De Sanyika! Én tovább akarok énekelni, lobogni is akarok, szaladni, nevetni, égni, igen, élni akarok. Nem akarok már fájni ennyit, nem akarok egyedül maradni. Halál, te is, huss innét.

229. oldal

1 hozzászólás
Chillingó>!

Anyukám kérdezte egyszer, kedves iróniával, miután egy újabb barátomat bemutattam, fiam, lesz még? Én is ezt kérdeztem magamtól akkoriban…
Hát persze lett még, de azért előtte pihentem egy hosszabb időszakot. És nagyon jót tett a férfiatlan idő, ez a magammal-levés. Csak magammal. Tábla kint: Átalakítás miatt ZÁRVA.

Mangó, gyűrű, szanatórium

Szelén>!

Bementem egy terembe, ott állt harminc-negyven-ötven ismeretlen kis lurkó, kíváncsi, kapcsolódásra éhes szempárocska, édes kis gyerekek, és azt mondtam, hogy képzeljétek, van egy virágom, rózsa, nagyon imádom, az ablakot kitárom, illatos a világom, de ma reggel, amikor felkeltem, a virágágyásban a rózsám helyén üres lyuk tátong, nagyon szomorú vagyok… Ki lophatta el, hát a gonosz boszorkány! Jöttök velem megkeresni, segítetek? Igeeeen! Akkor is, ha hosszú az Út? Igeeeen! akkor is, ha nagyon félelmetes, tele van akadállyal? Igeeeen! És nem volt kérdés, a semmiből egyszer csak ott voltak a lovaink, ráugrottunk a hátukra, a semmi egyszer csak hegy lett, völgy lett, a semmi egyszer csak szűk alagút lett, átugratni való folyó lett, a semmiből előjött a boszorkány, a semmiből előkerült az olyan nagyon hiányzó rózsám is. A semmiből előjöttünk mi is, a semmiből valami lett, a semmiből minden lett. És nem kellett hozzá semmi.

216-217. oldal

lauranne>!

Készült egy zenekari fotó ott a tengernél, állunk sorban, jól beszívva, a szászcsávási cigány gyerek, a vizibicikli-kölcsönzős csávó, az olasz maffiózó, az enyhén retardált édespofa és a mosolytündér. Palya Bea Quintet promó fotó.

Libri, 2011, 168.

Kapcsolódó szócikkek: maffiózó · Palya Bea
Bencuska>!

Vendéglátóink a kisadag fogalmát nem ismerték,olyanok,mint az anyukám…Hiába, falun az evés a legfontosabb nyelv, akkor, ha szeretetet és tiszteletet akarnak kifejezni.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Garaczi László: Hasítás
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Békés Pál: Csikágó
Leda D'Rasi: Egy boszorkány naplója
J. Goldenlane: A jósnő hercege
Mike Menders: Macsókarácsony
Gaura Ágnes: Attila koporsója
J. Goldenlane: Pokoli balhé
Elle Kennedy: The Deal – Az üzlet