Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A férfi 25 csillagozás
Palotai Boris regényeinek java abból a fogékonyságból született, amellyel elmúlt évtizedeink legégetőbb emberi gondjaira, legdrámaibb élethelyzeteire figyelt fel, néha elsőként íróink közül. És természetesen bátorságából, ahogy ezekről a kérdésekről gondolkodni mert. A férfi-ben annak a ténynek a tragikus veszélyeivel vetett számot, hogy az üldözések, a haláltáborok túlélői és a tömeggyilkosságok egykori végrehajtói, a fasizmus kiszolgálói a háború utáni mindennapokban gyanútlanul összesodródtak, egymás mellett éltek.
A regény hősnője gyermekeit, férjét vesztette el a lágerekben. Visszatérve testi-lelki dermedtségben tűri el a napok múlását. S egyszer csak vak erővel tör fel belőle az élni akarás, egy szenvedélyes szerelem képében – vagy kíséretében. És a kegyetlen véletlen folytán éppen egy volt csendőr, egy rejtőző gazember lett a választottja, tehát öntudatlanul beszennyezte ezzel az érzéssel gyászát, igazát, tragédiáját.
Eredeti megjelenés éve: 1964
Enciklopédia 3
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Palotai Boris megrázó (Várj! Meglepődök. Ja, nem.) történetet írt, értelemről, érzelemről, meg hogy ezek ketten nincsenek köszönőviszonyban. Életről, és túlélésről, no meg a halálról.
A hazatérésről, az emlékezésről, a feldolgozásról (nem sertés, trauma)… még talán a megbocsájtásról is.
Olyan Palotais regény ez, amelyből szokás szerint megtudjuk, hogy a fekete nem mindig fekete, a fehér se mindig fehér, és ami távolról szürke, az közelről lehet még színes…
És most a történettel nem is foglalkoznék.
2022/22, otthoni polc, 10/17 eddigi értékelés
Jól megírt, rövid, de velős könyv. Kényelmetlenül feszeget csupa „kis” és „nagy” kérdést, de még a kis kérdések is kellemetlenek: szégyelljük a párunkat egy társaságban, a deportálásból hazatérő lakását már (törvényesen) mások lakják, elfogadhatunk-e egy irhabundát ajándékba (mikor másoknak még rendes ruhájuk sincs)?
A nagy kérdésekre pedig nincs jó válasz – sőt az írónő szerint egyáltalán nincs válasz, semmilyen sincs.
A II. világháború utáni Magyarországon mindenki keresi a helyét, Etelka és idős barátnői igyekeznek ismét feleleveníteni a korábbi összejöveteleik aprósüteményes hangulatát. Hozzá tér haza Judit, aki túlélte a koncentrációs tábor borzalmát, viszont az egész családját elveszítette. Nagyon félelmetes számomra, amikor az egyik ember úgy gondolja, hogy korlátlan hatalma lehet egy másik ember felett, és erre mindenféle indokot kitalál. A kiszolgáltatottságnál, reménytelenségnél talán nincs is szomorúbb. Judit ugyan hazatér, de nem tudja hogyan élhet tovább. Nem gondol a jövőre, mert az számára nincs, viszont az emlékeire sem hagyatkozhat.Palotai Boris visszafogottan, egyszerű, rövid mondatokkal, párbeszédekkel tökéletesen érzékelteti a végtelen bánatot, hogy soha senkinek nem lenne szabad áldozatnak lennie. Lassú, komor, szomorú regény.
Érdekes, hogy több értékelő unalmasnak találta a könyv első részét, engem pedig nagyon megfogott. Kíváncsian vártam, hogy mi megy végbe egy olyan ember lelkébe, aki hatalmas testi és lelki megrázkódtatások után hazaérkezik a semmibe, gyakorlatilag a „senkihez”. Judit az átélt borzalmak hatására szinte megsemmisült. Fájdalmát, magányát, emlékeit, szenvedéseit palástolja, miközben a túlélők többségének közönyével találja szembe magát. Képes lesz-e – az aránylag gyors testi felépülés után – lelkileg is úgy felépülni, hogy újrakezdjen, megtalálja önmagát és visszataláljon az életbe? A könyv ezekre a kérdésekre adta meg a választ. A történetet átszövő szerelmi szálat „mellék” eseményként fogadtam, mely segítségével mélyebben ismerhettem meg a főszereplő valóságos, közeli alakját. Imádtam a könyvből megismert idős hölgyek társaságát, ellentétes és sokszínű karakterükkel (ha róluk olvastam emlékeimben mindig felbukkant Prou: Bernardiniék terasza c. műve).
Ajánlás alapján kezdtem olvasni, és mondhatom nem bántam meg, még így sem, hogy a könyv negyedénél úgy tűnt… A 30. oldal környékére érve megfordult a fejemben, hogy talán le kellene tenni, mert eddig nem sikerült lekötnie a soroknak, aztán kapott még 5 oldalnyi lehetőséget, és mintha csak megérezte volna, mert villantott. :) …így lett belőle egy nagy kedvenc. :)
Népszerű idézetek
– Megszagoltam. – Piri megtöltötte kávéval a lombikot. – A szerelemnek olyan átható szaga van, mint ennek a frissen pörkölt kávénak. – Az orra alá dugta – Lehet ezt nem érezni? Messziről megcsapja az ember orrát.
98. oldal (Szépirodalmi, 1968)
– Itt állunk egy csomó gazdátlan gyöngédséggel… maga is, én is. Szükségünk van valakire : egymásra.
148. oldal (Szépirodalmi, 1968)
Az utcai gázlámpákat éppen most gyújtották meg. A gázlángokat vízbe fullasztotta a havas eső, lánglegyezőiket rázták, és nem világítottak… A sötétség a házak köldökéig ért.
149. oldal (Szépirodalmi, 1968)
Sohasem fog már jóllakni. Az idegeiben őrzi az éhséget, az éhségtől való rettegést. Mindjárt elviszik a maradékot. A szalmazsákjába gyűjtött kenyérhéjakra gondol, a kondér aljára ragadt főzelékre, amit papírra kapart, s éjjel evett meg a pokróca alatt.
45. oldal (Szépirodalmi, 1968)
Kezd elege lenni belőle, gondolta Etelka néni. Múltkoriban két Mikszáth-könyvet kölcsönzött neki, amikor visszahozta, csak annyit mondott: tetszett. Semmi mást. Na persze… az ilyen kapcsolat nem tarthat soká. Csoda, hogy eddig tartott. Egy Mikszáth-regényről nincs más mondanivalója, csupán az, hogy tetszett.
112. oldal (Szépirodalmi, 1984)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány 96% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt 95% ·
Összehasonlítás - Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg 94% ·
Összehasonlítás - Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje 94% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - David Foenkinos: Charlotte 93% ·
Összehasonlítás - Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam 93% ·
Összehasonlítás - F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye 90% ·
Összehasonlítás - Ellie Midwood: A legbátrabb nő 92% ·
Összehasonlítás