Gyilkosok ​és kertek 79% 39 csillagozás

Megszerettem az írót, tetszett a stílusa, színes és érdekes. Ne várjon senki pörgést-ahogy mások is írták, nem tipikus krimispoiler. Dél-amerikai világ, mitológia, kertek története*, különös hangulatú az egész könyv.

Egy könyve van még magyarul a szerzőnek-engem érdekel, de sajnos nem hiszem, hogy lenne majd még-az ilyen „köztes létű” művek nem népszerűek,nem illenek sémákba, nem követik a divatot, nem éri meg a kiadónak:(
Ilyesmi volt nemrég A halál és a pingvin-szépen népszerűsítettük itt páran, lett is új kiadás, és sajnos persze az ukrán háború is közrejátszott ebben.
Én az ilyen kortárs irodalmat szeretem, Kurkov, Borisz Akunyin, a Bojangles szerzője, talán még tudnék egy keveset említeni.
*Kertek: ami túlírt és dögunalmas volt nekem a divatos sikerkönyvnél, az itt lekötött.

Jó pár éve olvastam a Párizsi rejtélyt, ez kicsivel jobban tetszett. A környezet mindenesetre érdekes, a szerző nem ír rosszul, és egy idő után egész jól beindul a cselekmény is. Van hulla bőven, meg ideológia is a gyilkolászáshoz – vagy a kertek csak elterelik a figyelmet? Aki nem a skandináv krimik izgalmát és pörgősségét keresi, és nem zavarja, hogy meg tudja fejteni a rejtélyt, nyugodtan megpróbálkozhat vele.

Korábban olvastam az író előző könyvét, ennek az előzményét, és elmondhatom, nagyon nehezen haladtam vele, szenvedtem sokszor. Ezt viszont gyorsan sikerült elolvasnom, jól haladtam vele, élvezetes volt lapról lapra látni kibontakozni a történetet.
Egy részlet, amit a 174. oldalon osztottak meg velünk, számomra már sokkal korábban egyértelmű volt – mosolyogtam, hogy jól tippeltem.
És a gyilkos kiléte is kb a történet 3/4-énél kezdett kirajzolódni.
Tetszett, hogy szinte folyamatosan zajlottak az események, mindig volt min gondolkodni. Jó volt csalódni eddigi tapasztalatomban, nevezetesen, hogy a dél-amerikai könyvek csak és kizárólag altató hatással lehetnek rám.
Habár ehhez a történethez érdemes elolvasni az előzményt is a visszautalások miatt, nagyon tudom ajánlani a krimi és a dél-amerikai irodalom kedvelőinek.

Ez egy igazán jó krimi, amiben különböző kertekben sétálhatunk, közben pedig ismerkedhetünk mitológiával, irodalommal, és nem utolsó sorban megoldunk egy rejtélyes gyilkosságsorozatot.

A mai pörgős krimik után nagyon furcsa volt ezt a könyvet olvasni. A kertekről való elmélkedés valahogy nekem nem igen volt összeegyeztethető a gyilkossági cselekményekkel.
Lassan, nagyon lassan indul be a cselekmény. Azt éreztem, hogy gyilkosságok oka a múltban gyökerezik, azon a bizonyos összejövetelen résztvevők a célpontok. Volt egy jó erős tippem is a gyilkos kilétére – és persze megint nem találtam el a gyilkost elsőre, de a második tippem már helyes volt.
Nem volt rossz csak másra a számítottam, igaz még argentin szerzőtől nem olvastam krimit, legközelebb tudom mire számíthatok.

– Mi az, hogy Sub Rosa Klub?
– Sub Rosa? Hm. Hallott már a rózsakeresztesekről?
– Igen. Azok olyan alakok, akik titokban összejönnek, és nem tudom, mit csinálnak.
Na, ez nem olyan.
Itt inkább nem annyira titokban összejönnek kertekről filozofálni, hogy aztán az éj leple alatt szörnyű dolgok történjenek. Nem hiszem, hogy Voltaire így gondolta ezt a műveljünk kertjeinket dolgot – ami a Lictor rózsákat illeti, egészen biztos vagyok benne, hogy nem így gondolta.
Kicsit nehezen rázódtam bele, aztán viszonylag hamar összeraktam, ki a gyilkos, és még a motivációt is megfejtettem, de cserébe a regény hangulata egészen kiváló.

Rendkívül szórakoztató volt számomra, pont olyan krimi, amit szeretek: magándetektívek, kis misztikum, Atlantisz, kertek, s a végén az összes eset egy naggyá áll össze. Mindez nagyon olvasmányosan, tele jobbnál-jobb mondatokkal. Kifejezetten szerettem.

A kertekről szóló részek, Atlantisz legendájának beleszövése teszik érdekessé a regényt. A krimiszál annyira nem tetszett: bár a gyilkos kilétére nem sikerült rájönnöm, a nyomozás maga nem volt túl izgalmas. A szereplők nem tudtak bevonni az életükbe, ezért csak kívülről szemléltem az eseményeket.

Nem tudom, de annyira nem fogott meg. Vontatott, számomra unalmas volt. Lehet, még egyszer el kell majd olvasnom. A cselekmény sem tetszett, és a vége sem.

Annyira nem szokványos krimi,lassan halad,de szép lassan összeérnek a szálak és kibontakoznak az összefüggések.Nem morbid,nem durva hanem intellektuális krimi.Nem ilyenhez vagyok szokva,így kicsit nehezen rázódtam bele,de a történet vitt.Voltak benne unalmas részek,de nekem a könyv felénél már tiszta volt,hogy ki áll minden gyilkosság mögött,így nem volt meglepi a végére.