„Buenos Aires, 1894. Craig detektív halála után tanítványa, a Párizsi rejtélyből már ismert Sigmundo Salvatrio vezeti a híres nyomozó irodáját. Első megbízását egy kissé bolondos költőtől kapja, aki eltűnt barátját keresi. A rutinfeladatból titokzatos, szövevényes bűnügy lesz, amelynek középpontjában egy régiségkereskedőből, egy vadászból, egy pszichiáterből, egy költőből és egy igen gazdag üzletemberből álló társaság, a „kertek filozófusai” állnak. Valamennyien lehetséges áldozatai,
ugyanakkor tettesei is lehetnek az elképesztő, brutális gyilkosságsorozatnak. A mesterien szőtt cselekményszálakból végül a legváratlanabb megoldás bontakozik ki…
"
Gyilkosok és kertek 39 csillagozás
Eredeti cím: Crímenes y jardines
Eredeti megjelenés éve: 2013
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Spanyol krimi Kossuth
Enciklopédia 4
Szereplők népszerűség szerint
Most olvassa 3
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Megszerettem az írót, tetszett a stílusa, színes és érdekes. Ne várjon senki pörgést-ahogy mások is írták, nem tipikus krimispoiler. Dél-amerikai világ, mitológia, kertek története*, különös hangulatú az egész könyv.
Egy könyve van még magyarul a szerzőnek-engem érdekel, de sajnos nem hiszem, hogy lenne majd még-az ilyen „köztes létű” művek nem népszerűek,nem illenek sémákba, nem követik a divatot, nem éri meg a kiadónak:(
Ilyesmi volt nemrég A halál és a pingvin-szépen népszerűsítettük itt páran, lett is új kiadás, és sajnos persze az ukrán háború is közrejátszott ebben.
Én az ilyen kortárs irodalmat szeretem, Kurkov, Borisz Akunyin, a Bojangles szerzője, talán még tudnék egy keveset említeni.
*Kertek: ami túlírt és dögunalmas volt nekem a divatos sikerkönyvnél, az itt lekötött.
Jó pár éve olvastam a Párizsi rejtélyt, ez kicsivel jobban tetszett. A környezet mindenesetre érdekes, a szerző nem ír rosszul, és egy idő után egész jól beindul a cselekmény is. Van hulla bőven, meg ideológia is a gyilkolászáshoz – vagy a kertek csak elterelik a figyelmet? Aki nem a skandináv krimik izgalmát és pörgősségét keresi, és nem zavarja, hogy meg tudja fejteni a rejtélyt, nyugodtan megpróbálkozhat vele.
Korábban olvastam az író előző könyvét, ennek az előzményét, és elmondhatom, nagyon nehezen haladtam vele, szenvedtem sokszor. Ezt viszont gyorsan sikerült elolvasnom, jól haladtam vele, élvezetes volt lapról lapra látni kibontakozni a történetet.
Egy részlet, amit a 174. oldalon osztottak meg velünk, számomra már sokkal korábban egyértelmű volt – mosolyogtam, hogy jól tippeltem.
És a gyilkos kiléte is kb a történet 3/4-énél kezdett kirajzolódni.
Tetszett, hogy szinte folyamatosan zajlottak az események, mindig volt min gondolkodni. Jó volt csalódni eddigi tapasztalatomban, nevezetesen, hogy a dél-amerikai könyvek csak és kizárólag altató hatással lehetnek rám.
Habár ehhez a történethez érdemes elolvasni az előzményt is a visszautalások miatt, nagyon tudom ajánlani a krimi és a dél-amerikai irodalom kedvelőinek.
A mai pörgős krimik után nagyon furcsa volt ezt a könyvet olvasni. A kertekről való elmélkedés valahogy nekem nem igen volt összeegyeztethető a gyilkossági cselekményekkel.
Lassan, nagyon lassan indul be a cselekmény. Azt éreztem, hogy gyilkosságok oka a múltban gyökerezik, azon a bizonyos összejövetelen résztvevők a célpontok. Volt egy jó erős tippem is a gyilkos kilétére – és persze megint nem találtam el a gyilkost elsőre, de a második tippem már helyes volt.
Nem volt rossz csak másra a számítottam, igaz még argentin szerzőtől nem olvastam krimit, legközelebb tudom mire számíthatok.
– Mi az, hogy Sub Rosa Klub?
– Sub Rosa? Hm. Hallott már a rózsakeresztesekről?
– Igen. Azok olyan alakok, akik titokban összejönnek, és nem tudom, mit csinálnak.
Na, ez nem olyan.
Itt inkább nem annyira titokban összejönnek kertekről filozofálni, hogy aztán az éj leple alatt szörnyű dolgok történjenek. Nem hiszem, hogy Voltaire így gondolta ezt a műveljünk kertjeinket dolgot – ami a Lictor rózsákat illeti, egészen biztos vagyok benne, hogy nem így gondolta.
Kicsit nehezen rázódtam bele, aztán viszonylag hamar összeraktam, ki a gyilkos, és még a motivációt is megfejtettem, de cserébe a regény hangulata egészen kiváló.
A kertekről szóló részek, Atlantisz legendájának beleszövése teszik érdekessé a regényt. A krimiszál annyira nem tetszett: bár a gyilkos kilétére nem sikerült rájönnöm, a nyomozás maga nem volt túl izgalmas. A szereplők nem tudtak bevonni az életükbe, ezért csak kívülről szemléltem az eseményeket.
Nem tudom, de annyira nem fogott meg. Vontatott, számomra unalmas volt. Lehet, még egyszer el kell majd olvasnom. A cselekmény sem tetszett, és a vége sem.
Annyira nem szokványos krimi,lassan halad,de szép lassan összeérnek a szálak és kibontakoznak az összefüggések.Nem morbid,nem durva hanem intellektuális krimi.Nem ilyenhez vagyok szokva,így kicsit nehezen rázódtam bele,de a történet vitt.Voltak benne unalmas részek,de nekem a könyv felénél már tiszta volt,hogy ki áll minden gyilkosság mögött,így nem volt meglepi a végére.
Népszerű idézetek
– Sosem fogok rájönni, mi szerint lett rendezve ez a könyvtár, témák vagy szerzők szerint…
– Életszakaszok, emlékek szerint. Együtt tartom az egy-egy nyár vagy egy-egy utazás során elolvasott könyveket.
– Nem jobb az alfabetikus sorrend?
– Persze, hogy nem. Maga talán alfabetikus sorrendben emlékszik vissza a dolgokra?
– Nem, dehogy.
– Nahát, mert én se. S a könyvtár legyen emlékezet. Egyik dolog felidézi a másikat.
150. oldal
– Craig asszony, ön hisz a szellemekben?
– Miért, ön talán nem? – Közelebb húzta a székét, és halkabbra fogta a szót, mintha attól félne, hogy valaki kihallgathat bennünket. – Amikor idekerültem, ebbe a házba, nagyon komornak találtam… Akkor még élt Renato édesanyja.
– Láttam a fényképét. Magas, tiszteletet keltő hölgy volt.
– Ájtatos, de rémes asszony volt. Az volt a legnagyobb erénye, hogy mindennap misére járt. De volt egy nagy hibája: hogy haza is jött a templomból.
253. oldal
– Amikor Irene kicsi volt, azt kérdezte tőlem: „Papa, a dolgoknak este is ugyanolyan a színük?” A megnyugtatására azt feleltem, hogy igen, mert úgy gondoltam, hogy egy elmosódott színű kert képe felzaklatja a kislányt. Erre azt mondta: „Akkor miért látjuk szürkének őket, vagy feketének? Ha a rózsák pirosak, akkor villanyoltás után miért nem pirosak többé?” Ekkor kezdtem azon fáradozni, hogy elhozassam a kertembe a Lictor rózsákat, mert egyedül ezeket látjuk pirosnak a sötétben is.
– És tényleg pirosnak látszanak éjjel is?
– Hát persze – vágta rá Diácono méltatlankodva, amiért kétségbe vontam a gazdája állítását.
– Londonból hozattam, tanulmányozni kezdtem őket, s azt hiszem, rájöttem, két oka is van annak, hogy ezek a rózsák legyőzik a sötétséget. Az egyik az erős színük, amely a legkisebb fényben is képes pirosan pompázni a szemünk előtt. A másik az illatuk. Olyan erős illatot árasztanak, amely felidézi bennünk a piros színüket, ezért ha este látjuk, ilyennek véljük őket. Irene órákon át bámulta a rózsákat, boldog volt, hogy az este amely minden másnak elmossa a színét, a Lictort békén hagyja.
– A Lictornak vérszíne van – állapítottam meg.
161-162. oldal
Feketébe van öltözve. Ha én ebben a forróságban feketébe öltöznék, azt csakis azért tenném, hogy előre meggyászoljam magam, mert holtan vágódnék el a sarkon, annyi szent.
172. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2. 94% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: A Koromfekete szív 92% ·
Összehasonlítás - Anthony Horowitz: A selyemház titka 93% ·
Összehasonlítás - Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben 92% ·
Összehasonlítás - Diana Hunt: Jack árnyékában 91% ·
Összehasonlítás - Wolf Haas: A Brenner és a Jóisten 92% ·
Összehasonlítás - Anthony Grey: Smaragdhajsza 94% ·
Összehasonlítás - Boros Botond: A Markoláb 90% ·
Összehasonlítás - Caleb Carr: A Halál angyala 89% ·
Összehasonlítás - Lee Child: Éjféli szállítmány 89% ·
Összehasonlítás