Váratlanul, az éjszaka sötétjében egy fénysugár jelent meg az égen, ami egyre nagyobb és csillogóbb lett. Jane-nek elakadt a lélegzete, Michael a csodálkozástól meg sem tudott mukkanni. Ahogy a fénysugár közeledett, egyre inkább emberi alakot öltött, és rövidesen kivehető volt, hogy ez nem más, mint a csudálatos Mary Poppins, a dadatündér. Fekete szalmakalapjában és ezüst gombos kék kabátjában maga volt a megtestesült varázslat.
Mary Poppins, aki legutóbb oda-vissza jeggyel szállt fel a ringlispílre, amely azután elrepítette a földről, fel, egyenesen a csillagos égbe – újra visszatért. Ez a zsörtölődő, mesebeli dadatündér, ha kedve tartja, felpattan egy tűzijátékrakétára, és már le is pottyan egy sötét novemberi estén a parkba, a Banks család és a többi régi barát igaz örömére. Kalandjainak harmadik kötetében megint csak érdekesnél érdekesebb utakra vezérli Jane-t. Michaelt, az ikreket meg a pólyás Annabelt. Azután pedig – hisz minden… (tovább)
A csudálatos Mary kinyitja az ajtót (A csudálatos Mary Poppins 3.) 79 csillagozás
Eredeti cím: Marry Poppins Opens the Door Collins
Eredeti megjelenés éve: 1944
Kedvencnek jelölte 11
Most olvassa 1
Várólistán 17
Kívánságlistán 10
Népszerű értékelések
Költői kérdésem : Miért unom ezeket a könyveket?
Elgondolkodtam:
Miért nem mosolyog többet Mary?
Ha elviszi egy izgalmas helyre a gyerekeket, a végén miért tagadja le az egészet és nézi teljesen hülyének őket, amikor elkezdnek beszélni róla?
Sokszor morcos Mary Poppins, mégis nagyon szeretik a gyerekek, miért?
Valamint a legnagyobb dilemmám, miért vált ki belőlem ennyi kérdést egy gyerekkönyv? :))
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Önálló olvasóvá válásom első nagy felfedezése volt, hogy van egy harmadik Mary Poppins is. Lelkesen haza is hoztam a könyvtárból – és felolvastattam magamnak. Számomra a könyv mindig egy mesélő hangon hangzik el, amit nagyon szeretek. Ez a regény talán kevésbé sikerült, mint az első kettő (a novellafolytatásokat pedig be kell valljam, nem is szeretem). Mégis, A macska, aki a királyra nézett, s különösen a szívszorító befejezés megéri az olvasást!
Majdnem mindegyik történet megegyezik az előző kötet történeteivel, csak épp más köntösben (pl árpacukor lovak – léggömbök). Mégis piritósszagú, kanadalló-melegű, gyömbérkalács-ízű, olyan Mary Poppins-os az egész regény, így nem lehet nem szeretni.
Mary semmit sem változott az előző részekhez képest, bár érdekes módon a Banks gyerekek se nagyon. Ugyanolyan típusú csudálatos történetek, mint korábban, ezért ha az előzőek tetszettek, ezek is fognak. Jó volt, hogy az előző könyvek néhány szereplője ismét megjelent, visszautalások történtek a korábbi könyvekre. Azonban emiatt csak az utolsó történetnél szükséges a korábbi könyvek ismerete. Érezhető volt, hogy ez a sorozat utolsó része, Mary többet nem tér vissza, ezért kicsit szomorkás volt (a folytatásokban Mary már nem visszatér, hanem az eddigi három látogatása során megesett dolgok szerepelnek).
én nem is tudtam, hogy létezik 3-tól több rész – én, sajnos annak idején eddig jutottam, és tudom, hogy alig tudtam letenni
Népszerű idézetek
Még a libapásztorlánykák meg a kiskondások is elégedetlenkedtek. Mivel pedig köztudomásúlag ezek a világ legboldogabb teremtményei (hisz voltaképpen nem más egyik sem, mint megannyi álruhás királyfi és királykisasszony), nos, ebből nagyjából elképzelhetitek Bendegúz király birodalmának állapotát.
85. oldal
És ahogy ott ballagtak, az eszük a márványfiún járt, akitől az ajándékokat kapták; a márványfiún, aki egyetlen kurta órácskáig táncolt és játszott a parkban. Arra gondoltak, hogy most ott áll magában a talapzatán, magához szorítja a delfint-és örökké néma, örökké mozdulatlan, és a boldog fény elhagyta az arcát. Sötétség száll majd rá, és beburkolja a csillagfényes éjszaka. És büszkén és magányosan áll ott, lenéz a kis tó vizére, s a nagy tengerről és messzi-messzi hazájáról álmodik…
149. oldal
Robertson Ay állával szorította le a csomaghalmot, és elgyötörten lehunyta szemét. Jane és Michael szívükből szánták, de magukat még sokkal jobban.
158. oldal
Amolyan komor, sivár reggel volt, amitől az embernek eszébe jut, hogy nemsokára itt a tél.
(első mondat)
Azután a maga derekára kanyarította a mérőszalagot, és elégedett mosoly terült szét az arcán.
JOBB, MINT VALAHA, SZINTE TÖKÉLETES-hirdette a mérőszalag.
30. oldal
Nyögve ringott egy ütemre az öt hinta. Halványult a délután, szürkült a park, ahogy ott billegett a lábuk alatt. De Jane és Michael észre sem vette. Beburkolta őket az álom, álomban lengtek Mary Poppinsszal, fel-le, föld és ég között, imbolygó, lebegő, zsongító álomban, amely nem ér véget soha.
178
– Ma van újév napja, Mary Poppins? – kérdezte Michael.
– Igen – felelte nyugodtan Mary Poppins, és letette a tányért az asztalra.
Michael ünnepélyesen nézett rá. És közben a Hasadékra gondolt.
– És mi is, Mary Poppins? – bökte ki végre a kérdést.
– Mit ti is? – tudakolta Mary Poppins, és szipákolt.
– Boldogan élünk, míg meg nem halunk? – kérdezte Michael izgatottan.
Mary Poppins ajka körül gyengéd-szomorkás mosoly játszott.
– Talán – mondta elgondolkodva. – Attól függ.
– Mitől, Mary Poppins?
– Tőletek – mondta Mary Poppins csöndesen, és odavitte a lángost a kandallóhoz…
80-81. oldal
– Jaj, igazán nem úgy gondoltam, Mary Poppins! Igazán… igazán nagyon köszönöm. Csak hirtelen az a gondolatom támadt…
– Azok a támadó gondolatok egy szép napon még nagy bajba kevernek! Csak emlékezz a szavamra! – förmedt rá Mary Poppins.
85. oldal
– Szép este? Mihez? – tudakolta Michael. Remélte, hogy Mary Poppins nem érzi majd nagyon egyedül magát, ha valamennyi barátja egyszer csak faképnél hagyja. „De hát végtére is – gondolta – én még akkor is itt vagyok neki, és ennél többet nem kívánhat!”
275. oldal
