Kaspar ​Hauser testvérei 6 csillagozás

A vadember nyomában
P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei

Kaspar ​Hauser, az emberektől elzártan nevelkedett fiú történetével korától kezdve egészen napjainkig rengeteget és rengetegen foglalkoztak. A különös vadember és a hozzá hasonlóan emberektől elvadultan felcseperedett, valódi Tarzanok és Mauglik meséjét néhányan csupán elrettentő kuriózumként borzongták végig, holott ezek a rémmesék valójában az emberi lét legkomolyabb kérdéseit feszegetik. Vajon eleve gyengeelméjűnek születtek ezek a szerencsétlenek, vagy a társadalomtól, az emberek közösségétől való elszakadás fejlesztette vissza eredetileg velük született képességeiket? Elsajátítható-e felnőttkorban az emberi viselkedés, a beszéd, a társadalmi együttélés szabályrendszere? Egyáltalán, mi teszi az embert emberré? A születés vagy a neveltetés? P. J. Blumenthal író-újságíró a témában egyedülállóan gazdag anyagot gyűjtött össze: száz, kisebb-nagyobb részletességgel feldolgozott esettanulmány segítségével mutatja be a Kasparhoz hasonló gyermekek különös fogadtatását a társadalomban és… (tovább)

Eredeti cím: Kaspar Hausers Geschwister. Auf der Suche nach dem wilden Menschen

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Európa, Budapest, 2006
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781069 · Fordította: Szántó Judit
>!
Európa, Budapest, 2006
468 oldal · ISBN: 9789630781060 · Fordította: Szántó Judit

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

III. Pál pápa


Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei

Kicsit olyan, mint Ráth-Végh István könyvei, de ezt pontosabban megfogalmazni csak akkor tudnám, ha pontosan meg tudnám mondani, milyenek is a Ráth-Végh István könyvei. Egy rendkívül művelt, olvasott, kitűnő humorú, egyéni látásmódú könyvmoly anekdotikus hangnemben megírt ismeretterjesztő esszéi – jó lesz így, vagy kihagytam valamit? Na, Blumenthal is efféle, csak nem tud olyan jól írni, mint Ráth-Végh. Viszont elfogulatlanabb, tárgyilagosabb, mondhatnám: tudományosabb.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/22/p_j_blumen…

7 hozzászólás
moni79>!
P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei

A téma nagyon érdekes, de a könyvben kicsit sok volt az esetismertetés, és kevés az értelmezés, általános leírás. Inkább témafelvetésnek nevezném, mint mély elemzésnek, a pszichológiai részek pedig viszonylag felszínesek. De viszonylag laikusként tanulságos volt, érdemes elolvasni.

mefi69>!
P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei

A nagyon sok esetismertetés ellenére tömény és száraz. Az esetek jelentős többsége olyan régi, hogy alig maradt fent valami hihető dokumentáció, ami miatt szinte csak fikciónak tűnik egy-egy történet. Az időben hozzánk közelebb álló esetek már mindjárt érdekesebbek, de persze ott meg nem lehet egyértelműn állást foglalni a tekintettel a kontrollálatlan körülményekre (ez utóbbi tény szerencsés, nem lenne jó, ha ilyen kísérleteket végeznének).

Koncz_Judit>!
P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei

Nagyon érdekes téma. Az első rész és a vége tetszett igazán. Az elején a különféle pszichológiai és antropológiai kísérletek, a végén pedig a közelmúltból származó példák.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

1931. június 26-án Gua, a hét és fél hónapos kis nőstény csimpánz – amelyet a floridai Orange Parkban lévő Yale Egyetem antropoid kísérleti állomása adott kölcsön – beköltözött a Kellogg családhoz. Kelloggék Donald nevű kisfia ekkor tíz hónapos volt. Az elképzelés az volt, hogy Gua és Donald minden megkülönböztetés nélkül, testvérpárként nevelkedjenek.
A két apróság magas etetőszékben étkezett, tanulgatták, hogy kell a kanállal bánni, egymás után fürösztötték őket, és hálóruhába öltöztetve aludtak a gyermekágyban. Az akkoriban divatos nevelési módszerhez híven bilire is ültették őket, hogy szobatiszták legyenek. Nos, ez utóbbi feladattal a kismajom hamarabb megbirkózott, mint a kisgyerek, mint ahogy a kanalat is sokkal ügyesebben forgatta.
[…] Gua sok tekintetben – főleg fizikailag – sokkal gyorsabban fejlődött, mint Donald. Gua vakmerően ugrándozott és mászott a ház körül, és valósággal a példaképe lett Donaldnak, aki a mászást például a majomtól leste el. Dr. Kellogg megállapította, hogy Donald a majomnak köszönhetően sokkal gyorsabban mászik, mint a vele egykorú gyermekek. […] Csak egy tekintetben volt Donald verhetetlen: az utánzásban. Mert nem a majom a majmolás nagymestere – hanem az ember.
[…] Fokozatosan leállt a beszédfejlődése is: tizenkilenc hónaposan éppen csak hat szót tudott mondani, holott ebben a korban a normális szókincs ötven szóból áll. Ezzel szemben tekintélyes készlete volt a Guától átvett morgás-, kiáltás- és ugatásszerű hangokból. És Kellogg, a tudós így állapíthatta meg, mekkora szerepet játszik a vad gyerekek életben maradásában az utánzókészség.
Kilenc hónappal később Kellogg felhagyott a merész kísérlettel, habár elhatározását nem támasztja alá, meggyőző indokkal. Feltételezhetjük azonban, hogy aggódott a fia miatt, aki a legjobb úton volt a tarzanosodás felé.

59-61. oldal, Az állat, amelynek lelke van

Timár_Krisztina I>!

[…] amilyen mértékben hajlandók vagyunk rá, hogy az állatot felértékeljük és ámulattal fedezzük fel benne a kommunikációképesség legszerényebb jelét is, éppoly buzgón nyilvánítjuk fajidegenné azt az embert, akinek ismérvei túlontúl elütnek a mieinktől. E baljós jel jegyében zajlott például Európa és Amerika találkozása. Kolumbusz és utódai a karibi térség meztelen indiánjainak „vad” megjelenését mintegy felhatalmazásként értelmezték arra, hogy rabszolgasorba döntsék, kizsákmányolják és adott esetben lemészárolják őket. Nem sokat segített az sem, hogy 1537-ben III. Pál pápa Sublimis Deus című bullájában végre elismerte: az új-hispániai idegeneknek is halhatatlan a lelke. A fekete afrikaiakkal folytatott rabszolga-kereskedelem és az amerikai Dél államaiban dívó rabszolgagazdaság csak addig állhatott fenn, ameddig a fehér kereskedők és gazdálkodók meggyőződéssel hittek a feketék alacsonyabb rendűségében.
[…]
Az ember és az állat közötti határterület tehát bizonytalan, veszélyekkel, félreértésekkel és reményekkel teli zóna – és ezen a területen éltek a mi vadembereink is. Emiatt gyakran látnak bennük a két világ közötti közvetítőt, és ennek megfelelően kihasználták őket.

21-22. oldal, Hol a határ ember és állat közt?

Kapcsolódó szócikkek: 1537 · III. Pál pápa
1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Ha azonban a következő, Penny Pattersonnal folytatott párbeszéd nem a gondozónő kitalációja, úgy a gorilla még gondolkodik is. Amikor Koko és gazdája egy gorillacsontváz képét nézegették, dr. Patterson megkérdezte:
Patterson (kézjelekkel és hangosan): Él-e ez a gorilla vagy halott?
Koko (kézjelekkel): Halott, viszontlátás.
Patterson: Mit érez a gorilla, ha meghal? Örül, bánkódik, fél?
Koko: Aludni.
Patterson: Hová mennek a gorillák, ha meghalnak?
Koko: Kényelmes lyuk. Viszontlátás.
Patterson: Mikor halnak meg a gorillák?
Koko: Gondok, öreg.

66-67. oldal, Az állat, amelynek lelke van

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Az áttörést egy felfedezés hozta meg: kiderült, hogy a gorillák és csimpánzok képesek egy módosított, a süketnémákéhoz hasonló jelnyelv elsajátítására. A három legismertebb „beszélő” majom két csimpánz, Washe és Nim Chimpsky, valamint egy Koko nevű gorillahölgy, akik közül az immár harmincéves Koko a legsikeresebb: az ezredforduló idején ezer kézjel volt a birtokában, és kétezer angol szót értett meg. Számos óhajt képes kifejezni, rengeteg tárgyat ismer fel névről, viccelődik, szitkozódik, sőt még hazudni is képes.

65. oldal, Az állat, amelynek lelke van

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Hiszen ha a beszéd nem árulná el nekünk, még azt sem tudnánk, mitől alma az alma. Micsoda voltaképpen az emberi lény, ha nincs birtokában a beszédnek, amelyet immár később sem sajátíthat el? Mi ez az elvonultság, amely annyira különbözik az eltávozottakétól – és hát mind eltávoznak, bármily különbözők voltak is az életben. De mennyire különbözhet a vad gyermek valamitől, amit nem is ismer?

10-11. oldal, Elfriede Jelinek: Idegenül. Előszó

Timár_Krisztina I>!

Azt hinnők, a napilapok és a televízió korában a bennünket nap mint nap elárasztó tudósítások megalapozottabbak, mint a régebbi, kevésbé mediatizált korok meséi és hiedelmei. Ám az információs korszakban az áldozatokat és a tetteseket bámulatos gyorsasággal dolgozzák fel szórakoztatás és horror egyfajta elegyévé. S mivel a hírekben szereplő emberek többnyire nem személyes ismerőseink, hamarosan újra elnyeli őket a feledés […].

329. oldal, Gonosz szülők

Timár_Krisztina I>!

Az ember beszédképességét előszeretettel használják az értelem mércéjéül. Más szóval azt a személyt, aki némának született, valamiféle beszédzavarban szenved vagy csak egy ismeretlen nyelven képes kifejezni magát, a társadalom alig fogadja el jobban, mint a vadembert. […] Ám a beszéd elsajátítása nem mindenütt válik a társadalmi elfogadottság mércéjévé. Nem egy társadalomban a beszédzavarban szenvedő embert éppenséggel a sámánok vagy a szentek közé sorolják.

70. oldal, Az ember, akinek nincs lelke

Timár_Krisztina I>!

A bökkenő persze ma is ugyanaz, mint a múltban: hogyan találjunk közös nyelvet az állatokkal? Ez lehetetlen: párhuzamos világukhoz sajnos nem vezet út, és minden bizonnyal ez a kudarc okozza, hogy nem tiszteljük őket kellőképpen.

56. oldal, Az állat, amelynek lelke van

Timár_Krisztina I>!

Milyennek képzeljük azt a fajta magányt, amelyben vannak ugyan lépések – gyakran négykézlábasak, ahogy az állatoktól ellesték, mert úgy sokkal gyorsabb a helyváltoztatás –, de az állatokon kívül senki nem lépdel mellettük, úgy, ahogy mellettünk lépdel a beszéddé vált tudat? […] De az idegenek, a vademberek húsában-vérében nem lakozik semmilyen ige, ők – ha az ilyen gondolatot egyáltalán el lehet viselni – tökéletesen egy szál maguk vannak.

9. oldal, Elfriede Jelinek: Idegenül. Előszó


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Aiken: Cybercsapda
Steven Pinker: Az erőszak alkonya
Robert Macfarlane: Lennvilág
Jonice Webb: Ismeretlen érzelmek
David A. Clark – Aaron T. Beck: Szorongás és aggodalom munkafüzet
Hahner Péter: A Vadnyugat
Robert Wright: A buddhizmus élő igazsága
Christian Zuccarelli – Fabrice Virgili – Gabriella Cadié – Hélène Trocmé – Michael Rapoport – Vladimir Troubetzkoy: A megújuló világ rendje
John Allen Paulos: Számvakság
Stephen Greenblatt: Egy reneszánsz könyvvadász