Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Valami sumákság 24 csillagozás
Keggs csupán kezdő komornyik volt még, amikor kihallgatott egy titkos tanácskozást dúsgazdag munkaadója és annak vendégei között. A tizenegy pénzmágnás azzal a céllal adott össze egyenként ötvenezer dollárt, hogy fiaik közül az örökölje majd a kamatos kamattal jócskán megnövekedett összeget, aki a legutolsóként nősül meg.
Huszonhat évvel később, amikor csupán ketten vannak már versenyben, az időközben nyugalomba vonult exkomornyik elérkezettnek látja az időt, hogy pénzzé tegye értékes ismereteit. Ravasz tervet eszel ki, hogy minél nagyobb sápot húzhasson az üzletből. A két fiatalember egyike, a multimilliomos, ám elképesztően fukar és pénzéhes Roscoe Bunyan, mihelyt tudomást szerez a dologról, nyomban kiadja az útját bájos menyasszonyának, aki történetesen Keggs unokahúga. Az érdekes és mulatságos események egyik központi alakja Lord Uffenham, az elszegényedett és – Wodehouse regényeiben gyakori figura – kissé kelekótya brit főrend, aki egészen eredeti módon boronálja össze… (tovább)
Eredeti cím: Something Fishy
Eredeti megjelenés éve: 1957
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Ezt vártam az írótól. Visszautazunk egy kicsit az időben. Ez most egy kicsit nyugisabb könyv volt, több öregebb és kevesebb fiatal főszereplővel. Jópofa a nyugdíjban lévő komornyik, ahogy keveri a szálakat. Nem mindig történik minden úgy, ahogy szeretné, ez sok probléma okozója. Jó kis történet.
Talán halványabb ez a regény, humor tekintetében, ugyanakkor van egy érdekes történet, és van boldog befejezés. Keveset időzünk az arisztokrácia köreiben, egy bohókás lord szerepel csak, akit viccesen,de elnéző szeretettel ábrázol az író. A negatív figurák az önző, gazdag pénzemberek, a lecsúszott angol főrendek kifigurázása háttérbe szorul. A kedves fiatal szereplők sem léha lógósok itt, dolgosak és törekvők-megérdemlik, hogy ők is részesüljenek egy különlegesen létrehozott pénztőke áldásaiból. A pöffeszkedő újgazdag pórul jár, bár a „nagy büntetése” egy kissé erőltetett házasság, és némi pénzköltés a milliókból.
A fordítás sajna nem a legjobb, nyilván nem könnyű az író humorát, gyakran szarkasztikus szófordulatait átültetni, de néhány könyvénél már találkoztam elég jó szövegekkel is. Hahh, eredetiben kéne olvasni:)
Ismét remek humor egy tipikus Wodehouse történetben. Tetszett, ahogyan a visszavonult komornyik irányította a szálakat a saját ízlése szerint. Imádtam a cserfes főszereplő-lányt.
Egy jó hír: van feloldása a soha, sehol teljességében ki nem írt P. G-nek! Mégpedig: Pelham Grenville. Gondoltad volna?
P. G. Wodehouse azon írók sorába tartozik, mint Terry Pratchett, Kurt Vonnegut, Edgar Burroughs, Rejtő Jenő és sokan mások: ha olvastad egy könyvét, voltaképpen mindet olvastad, ám ennek ellenére mégis el akarod olvasni mindet, sőt, ha lehet, a polcon is legyen ott hiánytalanul az életmű, hogy ha a világ valami apokaliptikus disztópiába zuhanna, legalább a minőségi, vésztartalék olvasnivaló meglegyen.
Wodehouse hősei jobbára ugyanabból a társadalmi osztályból kerülnek (az alsó középosztály, lecsúszott arisztokraták, nagybácsik, unokaöccsök, unokahúgok, balfék barátok) témája és mindig hasonló (szerezzünk pénzt és szerezzük meg a szerelmünket) és a stílus is teljesen változatlan, néha körülményes körmondatok, pazar poénok, helyzetkomikumok, félreértések, happy end. A szereplők a legritkább esetben múlatják az idejüket munkával, vagy ha mégis, akkor az, tökéletes bizonyossággal álíthatjuk, nem reggel nyolctól délután négyig való robot, hanem valami szellemi szabadfoglalkozás, kurátor, magán detektív, ilyesmi. Ezért a nap bármely szakában van lehetőségük a történetük cselekményének a bonyolítására, megkavarására, az egymás elleni, vagy egymás érdekeinek az érdekében végzett cselekedetekre.
Szóval ha az ember elolvas Wodehouse-tól bármit, akkor biztos lehet benne, hogy azt olvassa majd újra és újra minden könyvben, megbízhatóan ugyanabban a minőségben, sőt, jobbára még tartalmilag is, és ha változnak is a szereplők, a cselekmény, a központi probléma, annyira mégsem változik egyik sem.
De nem lehet Wodehouse-t nem szeretni. MInt megtudtam, kedvenc írója volt Evelyn Waugh-nak, Rudyard Kipling-nek, vagy Douglas Adams-nek, Terry Pratchett-nek, de kedvenc írója Salman Rushdie-nak és Stephen Fry-nak. Nincs mit szégyellnünk, ha a különösebb társadalmi mondanivaló, a lélekbúvár elmélyedése hiánya, a Nagy Frankó megmondásának a hiánya ellenére azt mondjuk, Wodehouse-t bármikor olvasunk.
Az is érdekes viszont, hogy miközben megbízhatón egyenletes színvonalú könyvek garmadáját írta (nem számoltam meg pontosan, de száz fölött), voltaképpen nagyon nehéz egyet kiválasztani, hogy az a legjobb.* Sőt, ha egyenként nézzük, tulajdonképpen azt mondjuk egyenként mindre, hogy fergeteges szórakozás volt, de kiszámítható és voltaképpen nem egy nagy durranás. Miközben PGW-t úgy szeretjük, ahogyan van. A csuda se érti ezt!
A Valami sumákság, meglepő fordulat, a pénzszerzésről szól, meg a szerelem megtalálásáról, sokadik verzióban ugyanúgy. A fülszövegben voltaképpen ott van a történet, ami nincs, az meg olvasás közben hamar kitalálható. Az olvasó meg úgy csinál, mint a kisgyerekek, akik kukucsosat játszanak: tudják, hogy fel fog bukkani a felnőtt a fotel karfája mögött, de amikor ténylegesen meg is teszi, picit mindig hátrahőkölnek, majd nagyot kacagnak. És kérik, hogy újra bújjon el, és ismét jöjjön elő.
Hogy mi a könyvről a konkrét véleményem, az alábbi linken megtalálod, ahol szó van még egy ELADÓ OCTAVIÁ-ról, meg a gyereknevelésról is:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2018/11/03/p_g_wodehous…
* Ha belegondolok, nekem azért a Dinamit bácsi talán mégis a szívem csücske. (https://moly.hu/ertekelesek/1575235)
A Wodehouse-tól megszokott kedves történet, kicsit több öreg bácsival, mint bolondos fiatal párral:)
Humoros, csalafinta, sumák egy történet. :D Nagyon tetszett, biztosan olvasni fogok még Wodehouse-tól. :)
Ha nem olvastam volna a Jeeves történeteket tetszett volna. De mivel olvastam így az az érzésem volt hogy ez volt az egyik felvezető regény Bertie-ék kalandjaihoz.
A karakterek ugyanazok. Szerencsétlen újgazdag ficsúrok, ravasz komornyik, gazdag nagybácsi/nagynéni és persze egy előkészítendő házasság.
Kicsit változatosabb mint a Jeeves sorozat, helyenként mosolyogtató néha kacagtató, de legtöbbször csak játék a szavakkal és a helyzetekkel.
Népszerű idézetek
Maga egy fiatal lány, Elphinstone, aki most indul neki az életnek, ezért adok magának egy tanácsot, amely hasznára válik majd. Tartózkodjék a festőműtermekben rendezett bohém dáridóktól! És ha úgy érzi, muszáj részt vennie ilyeneken, ragaszkodjék hozzá, hogy árpanyákot szolgáljanak fel magának.
54. oldal
– Milyen gyorsan lehet házasságot kötni?
– Mint a villám, föltéve, hogy van diszpenzációja.
– Akkor a biztonság kedvéért kettőt is beszerzek.
– Magam is így tennék. Ha tartalék is van belőle akkor nem lehet gond. – Lord Uffenham egy pillanatig csöndben volt. Mélyen megindultnak látszott.
– Tudta-e – mondta végül –, hogy a heringsirály párzáskor felfúja a nyakát, kinyitja a csőrét, és visszaöklendez egy jókora mennyiségü emésztetlen táplálékot?
– Ne mondja! Ez, ugye, az anglikán egyház esketési szertartásának nem része?
– Nem hinném. Mindazonáltal – mondta Lord Uffenham – érdekes gondolat.
162. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- James Herriot: A repülő állatorvos 95% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak 88% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok 88% ·
Összehasonlítás - Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi 84% ·
Összehasonlítás - Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban 80% ·
Összehasonlítás - James Herriot: Minden élő az ég alatt 97% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül 93% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: Az eltévedt golyó 93% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: Mort 90% ·
Összehasonlítás - Nick Hornby: Egy fiúról 89% ·
Összehasonlítás