Végy egy Amerikából Angliába származott sonkakirályt, egy nem-is-olyan-gazdag (de annál gőgösebb) szépasszonyt, egy tehetséges (de még annál is pimaszabb) festőművészt, egy bájdús leánykát, aki egyeseket kék szemű egérre, másokat ellenben kínai porcelánfigurára emlékeztet, egy kisportolt komornyikot és bronzvörös menyasszonyát, egy tenorista ambíciókat dédelgető, amúgy elég bugyuta arisztokratát, egy lapátfülű amerikai bokszolót, akiből nagyralátó neje angol urat akar faragni – helyezd mindezeket egy ódon angol kastély mohlepte falai közé, és már indulhat is a hamisítatlan Wodehouse-regény, amely ezúttal sem okoz csalódást a híres angol mulattató magyar híveinek, akik Barabás András szellemes fordításában élvezhetik a Karikacsapást!
Karikacsapás 99 csillagozás
Eredeti cím: Quick Service
Eredeti megjelenés éve: 1940
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa
Enciklopédia 2
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 17
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Újra egy remek Wodehouse könyv, klasszikus angol humor, szinpadra való történet.
Több szerelmes párunk van ismét, Sally és Joss a kedvencem, ahogyan egymást húzzák, szédítik, remek helyzeteket létrehozva. Az idősebb páros JB és az ajakbiggyesztő ex-menyasszony már megfontoltabb, de nem kevésbé vicces. A helyszín a vidéki Anglia 4916 lakosú faluja, elragadó teázóval, komornyikkal és krimirajongó csaposlánnyal.
A történet egy festmény ellopása körül bonyolódik, mely többször gazdát cserél, természetesen a végén minden jóra fordul.
Még sosem csalódtam az íróban, ha vidámságra vágyom. Ez a könyve is ilyen. Imádom a történeteit, amik még a régi időkben játszódnak, szeretek ilyen könyveket olvasni. A történet megint fenomenális! Szereplőket nagyon megszerettem, mindig kicsit szomorú vagyok, mikor véget ér a történet. Sally és Joss hihetetlen volt :) és persze a sonkakirály és az Ő régi szerelme :) Persze komornyik is jár a történethez. Imádtam :)
Pont addig tartott, mint az eső.
Könnyű, laza, szórakoztató, (angol) humoros írás, csupa jellegzetesen fura figurával, képtelen helyzetekkel, szerintem remek fordítással, és briliáns Ínyenc sonka marketinggel, amit így 60 évvel később is megirigyelhetne a szakma… Nem mellékesen megnézném magamnak Loose Chippings-et a 4916 főjével, és legfőképpen a Gardénia Teaszalont „speciális atmoszféráját”;).
Mindenféle gond és bú és bánat mellé ez most tényleg úgy kellett nekem, mint egy falat – természetesen gluténmentes – kenyér.
Akkor vettem a kezembe, amikor komolyabb dolog olvasása nem nagyon ment, elkalandoztam, elméláztam könyvvel a kezemben.
Ezért került le a polcról ez a könyv, hogy megpróbáljam, tudok-e még nevetni, vagy teljesen oda a humorérzékem.
Hát tudtam. Nem hangosan, nem a térdemet csapkodva, hanem csak csendesen el-elmosolyodva. De úgy igen.
Fel is oldotta a lelkemet, amennyire csak lehetett.
Előjött a láncmese-effektus, mely szerint mindenki gyanús, mindenki gyanúsít mindenkit, miközben mindenki olyan képet vág, mint a ma született bárány. Vagy némely egyén szellemi képességeit tekintve, mint egy ma született birka.
De élveztem minden sorát, és valóban segített visszatérni az élők sorába.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, imádom a laza stílusát, a nem törödőm, életszerető, pozítív főhősöket, a karót nyelt komornyikokat, a tipikusan angol-amerikai ellentét szereplőket. Ezt akorszakot, amúgy is kedvelem, a szomorú hétköznapokat, mindig feldobja egy ilyen humorú mű. Most egy pár napig ilyent olvasok, jobb kedvem lesz, remélem minden hülyeség elviseléséhez erőt fog adni :)
Szeretek nyáron Wodehouset olvasni.
Azokat az „angolosan” körmönfont bonyodalmakat, amelybe egy tisztességes Ooo Hello! mindig belefér. Benny Hills Show-hoz hasonló kergetőzések, furcsábbnál furcsább helyzetekkel.
Természetesen mindezekhez szükségeltetik egy gazdag ÁMERIKÁBÓL származó házaspár, egy hősszerelmes festő, egy pénztelen rokon, egy igazi sonkakirály, és persze az utánozhatatlan és mindent összezavaró komornyik.
Garantáltan megdolgoztatja a rekeszizmokat, ezért a kockázatok és mellékhatások elkerülése végett, fokozott óvatossággal olvassuk a tömegközlekedési eszközökön.
A maga nemében tökéletes. Wodehouse sosem okoz csalódást, ha hangos olvasva-nevetéssel akarom a buszok népét zavarba ejteni. :D
Azt már megtanultam, hogy Wodehouse könyveit nem szabad tömegközlekedve olvasni: a legváratlanabb pillanatban tör rá veszett nyerítés a gyanútlan olvasóra. Pedig ebben a könyvben is találkoztam elhamarkodott eljegyzéssel, eladósodott rokonnal, szigorú úrnővel, faragatlan mágnással, mindenlében komornyikkal, és persze valamivel, amit sokan szerettek volna megszerezni… mégis gondtalan, felhőtlen, angolos szórakozást kapunk, és persze időnként hasogató rekeszizmokat.
Annyira nem vagyok oda az angol humorért, de Wodehouse valahogy másként csinálja. Szeretem és nagyon jól szórakoztam :)
Ez a sonka téma bejövős, pláne azért, mert imádom én is :D
Tetszett a házasságosdi, hogy megtalálta mindenki a párját, főként sonkakirályunk, rég elveszett exmenyasszonyában. És Sally és Joss is jó páros voltak.
Népszerű idézetek
Olyan csökönyös, hogy meg kell számolni a lábait, nehogy összetéveszd egy öszvérrel.
175.
maga az a fajta fickó, aki emberek százait lenne képes gyanúba keverni, miután egy díszes papírvágó késsel a hátában magára találnak a könyvtárszobában.
20.
– És nem a pénz hozza a boldogságot.
– Igaz, de ha belegondolsz, a boldogág sem hoz pénzt.
224.
A Gardénia Teaszalonban J.B. Duff a mellénye utolsó három gombját is kigombolta, és harákolva dőlt hátra a székén. A pincérnő éber őrködése mellett már rég legyűrte a francia krémest, s most újabb tortaszállítmány fenyegette. Mr. Duff sötéten nézett a jövőbe. Érezte, súlyos árat kell még ezért fizetnie – pénzben és szenvedésben is.
Egy teaszalonba azonban nem lehet csak úgy bemenni és tétlenkedni. Viszont távozni sem lehet, ha az emberre odakint egy megvadult komornyik leselkedik.
A pincérnő kihozta a tortát. Tűnődő arckifejezése jelezte, hogy önmagát kísérletező tudósnak, vendégét pedig laboratóriumi tengerimalacnak látja.
– Tudja mit? – kérdezte, mert újabb ötlete támadt. – Ha ezzel végzett, szólok a szakácsnőnek, hogy süssön magának egy kis palacsintát. Jó?
– Oké – felelte halkan Mr. Duff, de nem annyira halkan, hogy gyomra ne hallotta volna meg. Meghallotta, ijedtében ugrott egyet, és szánalmasan összekuporodott. Már meg se próbálta megérteni, hogy mi folyik a felvégen.
153-154. oldal
Vidám Hahó! törte meg a csendet, s amikor Sally megfordult, éppen azt a valakit pillantotta meg, aki körül a gondolatai jártak. Claines Hallban ugyan nem volt szokás, hogy az inasok a kertben csatangoljanak, de Joss Weatherbyt erről senki sem világosította föl.
– Szóval itt bujkál? – mondta Joss. – Tudja, ebben a félhomályban összetévesztettem egy erdei nimfával.
– És az erdei nimfáknak mindig hahózni szokott?
– Szinte mindig.
– Gondolom, tudja, hogy egy inasnak nem illik hahót kiabálnia mások után.
– Valahogy csak el kellett kezdenem a beszélgetést.
76-77. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak 88% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie – Charles Osborne: Pókháló 88% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula… 93% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Tizenhárom almafa 92% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron 85% ·
Összehasonlítás