Dahlia néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események… (tovább)
Jeeves szabadságon (Jeeves 12.) 24 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1960
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Reginald Jeeves · Bertram Wooster
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Engem ez most annyira nem kötött le, de tény, hogy egy csomó jóság volt benne, mint Wodehouse minden könyvében. Nincs író szerintem aki ennyire szórakoztatóan és viccesen tud írni a semmiről is. Sok fordulat és izgalom ezúttal nem volt, viszont a dilis szereplők és a kulisszák, a vidéki kastély, a végeérhetetlen nyár ismét minden pénzt megértek.
Sajnos Jeeves szabadsága kurtára sikerült… Bertie nem nékülözhette inasának hallal táplát agysejtjeit.
A helyszín ismét Brinkley Court, Dahlia néni rezidenciája és a történet kezdetén egy meglepetés-szerűen jegyességbe lépő Bertie Woostert találunk. Aztán – ahogy az lenni szokott – a jegyesség hol fennáll, hol nem, más egyéb jegyességektől függően. A történet csemegéje, hogy Bertie szívelyes barátságot köt Glossop ideggyógyásszal, akivel eddig nem sikerült megkedveltetnie magát. Olvashatunk régi iskolai emlékeket és izgulhatunk újra a marha-fölöző holléte miatt.
Összességében szórakoztató Jeeves könyvet olvashattunk újra.
Arra, hogy mosolyt csaljon az arcomra, azt hiszem mindegyik Wodehouse könyvecske tökéletesen alkalmas. Bár olvastam már jobb történetet is Bertie és Jeeves kalandjairól, a (könyv)sorozatra jellemző minden vicces és jópofa tulajdonság megtalálható ebben a könyvben is.
Hát egy percnyi nyugta se lehet a komornyiknak? Hát nem ha Mr. Wooster a munkaadója. Bertie jó barátjával ismét ellátogat nénikéjéhez. Jeeves jól megérdemelt szabadságát tölti, helyette Dahlia néni újdonsült komornyikaj Sir Roderick Glossop kerül előtérbe hogy megfigyelhesse az alanyokat. Bertinek a nők ismét nem tudnak ellenállni fejezetenként változik a családi állapota és a féltékeny udvarlók és vőlegények és persze a volt iskola igazgatója még miket tartogat számára az itt a kérdés, és persze az hogy Bertie meddig bírja Jeeves nélkül.
Legalább olyan jól szórakoztam, mint az előző könyvnél, amit a sorozatból olvastam. Most már tudom, hogy néhány motívum visszatérése nem véletlen.. de azért remélem nem fogok velük találkozni minden könyvben.
Népszerű idézetek
– Olvas? – kérdeztem.
Leeresztette a könyvét – úgy láttam, Cream mama műveinek egyike volt –, s rám villantotta felső ajkát.
– A megfigyelőképessége nem vezette magát félre, Wooster. Igen, olvasok.
– Érdekes könyv?
– Nagyon. Úgyhogy számolom a perceket, amíg újra módom lesz zavartalanul folytatni az olvasását.
Meglehetősen gyorsan vág az agyam, s legott észrevettem, hogy a légkört nem a legnagyobb szívélyesség jellemzi. Nem pajtáskodó modorban beszélt az ipse, és nem is pajtáskodva nézett rám. Egész magatartása azt látszott sugallni, hogy úgy érzi, olyan helyet foglalok el a szobában, amelyet egyéb célokra jobban tudna hasznosítani.
191-192. oldal, Feredőző szépségek (Ciceró, 2003)
– Bocs, hogy megvárakoztattam, Jeeves – mondtam. – Remélem, nem unatkozott.
– Ó, nem, uram, köszönöm. Kitűnően elszórakoztam a Spinozámmal.
– He?
– Spinoza Etikájával, amellyel ön volt szíves a múltkoriban megajándékozni.
– Ó, ah, igen, emlékszem. Jó könyv?
– Rendkívül, uram.
– Gondolom, a végén kiderül majd, hogy a komornyik volt a tettes.
138. oldal, Az asszony ingatag (Ciceró, 2003)
| → |
|---|
– […] ha nem jutok hozzá hamarosan ahhoz a szódás whiskyhez, én szétporladok. Nem bánja, ha rögvest el is indulok felkutatni a forráshelyét, Mrs. Travers?
– Magam is épp ezt akartam javasolni. Inalj hát, és lefetyeld tele magad, én boldogtalan ifjú, alkonyati szarvasbikám.
– Úgy érzem, énrám is rám férne egy szíverősítő – szólt Bobbie.
– Rám is – mondtam, e populista eszmét hirdetők uszályába szegődve.
163. oldal, Egy palack pincehűs portói (Ciceró, 2003)
– Na és a súlyos szellemi feszültség, melynek itt állandóan ki vagyok téve, az nem számít?
– Fikarcnyit se. Nyitva tartja a pórusaidat.
Erre valószínűleg holmi meglehetősen csípős válasszal kellett volna reagálnom, de mivel semmi ilyesmi nem jutott eszembe, eltekintettem tőle.
63. oldal, Cream mama gyanakszik (Ciceró, 2003)
És miközben még javában e csapás súlya alatt szédelegtem, az éltes rokon máris egy újabbat mért rám, éspedig a mázsás fajtából.
– És ott van Aubrey Upjohn meg a mostohalánya, Phyllis Mills is – mondta. – Hát így fest a brancs. Mi az? Asztmás vagy?
Nyilván arra a fütyülő zihálásra célzott, mely az imént hagyta el ajkamat, és be kell vallanom, az bizony nagyon is hasonlított egy dögrováson lévő kacsa halálhörgéséhez. Ámde teljesen jogosnak éreztem a zihálást. Egy gyöngébb férfiú olyanformán nyítt volna, mint egy családi kísértet.
1. fejezet
– Nincs saját akarata?
– Csipetnyi se. Hogy egy példát mondjak, pár nappal ezelőtt Upjohn elvitte őt Birminghambe, hogy a repertoárszínház előadásában megtekintsék Csehov Sirályát, mert az szerinte nevelő hatású. Hát szeretném én látni, hogy engem valaki arra próbáljon rávenni, hogy megnézzem Csehov Sirályát! Phyllis azonban csak bólintott, s így szólt: „Igen, apuci.” Még csak meg se kísérelte, hogy ellenszegüljön. Ebből is jól láthatod, mennyi önálló akarat szorult belé.
Csakugyan jól láttam. A történet erőteljes hatást tett rám. Ismerem Csehov Sirályát. Agatha nénikém egyszer rábírt, hogy az egyik előadásra vigyem már el a fiacskáját, Thost az Old Vicbe, és részint az abból adódó feszültség folytán, hogy megpróbáltam követni bizonyos Zarecsnaja meg Medvegyenko nevű szereplők habókos ömlengéseit, részint pedig amiatt, mert kénytelen voltam folyvást résen lenni, nehogy Thos eliszkoljon a nagy nyílt térségek felé, roppant mérvű kínszenvedést álltam ki. Nem volt szükségem további bizonyítékra annak alátámasztására, hogy Phyllis Mills olyan lány, akinek mottója mindig is ez: „Ahogy apuci jónak látja”.
48. oldal, Upjohn, a tanbetyár megjelenik a színen (Ciceró, 2003)
| → |
|---|
A sorozat következő kötete
 | Jeeves sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- James Herriot: A repülő állatorvos 95% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak 88% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok 88% ·
Összehasonlítás - James Herriot: Minden élő az ég alatt 97% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül 93% ·
Összehasonlítás - Richard Osman: Az eltévedt golyó 93% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: Mort 90% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák 87% ·
Összehasonlítás - Tom Sharpe: Kertész a vártán 88% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája 85% ·
Összehasonlítás