Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Eredendő bűn 3 csillagozás ↑ 17%
Adam Dalglieshnek, a Scotland Yard parancsnokának – mellesleg jó nevű költőnek – ezúttal igazán \testre szabott\ feladat jut: egy patinás londoni könyvkiadóban, a velencei Ca\' d\'Oro Temze-parti másában székelő Peverell Pressben gyanús halálesetek történnek. A félreeső irattárban holtan találnak egy idős szerkesztőnőt – a körülmények ugyan öngyilkosságra utalnak, de mindenkit óvatosságra int az egész céget igen kellemetlenül érintő, talányos szerencsétlenségek sorozata: valami gonosz ismeretlen nemrégiben mindenféléket beleírt egy nagyra becsült szerzőjük könyvének korrektúrájába, egy másik készülő könyvnek meg az illusztrációs anyaga tűnt el szőrén-szálán. Pár hét múlva pedig egy harmadik szerző, a memoárjain dolgozó Lord Stilgoe névtelen levelet kap, amelynek írója azt kérdi, bölcs dolog-e a Peverell Pressnél megjelennie, amelynek a háza táján valamivel korábban elhunyt két másik szerző… Az ügyet tovább bonyolítják a cégvezetők közt… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1994
Várólistán 3
Kívánságlistán 2
Népszerű értékelések
+
>!
+Katherine_Grey ♥
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
P D James öregszik, a világ is és sajnos Adam Dalgliesh is. Igaz, ő ugyanolyan zseniális. De mintha a világ piszkosabb, a nagyszabású bűnügyi sztori kisszerűbb, az angol arisztokrácia pedig még plebejusabban haszonleső lenne. Kissé túl sok kiadói ügymeneti részlet, de izgalmas, realista detektívtörténet.
>!
+Rita_Nyirati
Azért én minden krimit Agatha Christie-hez mérek, ez az igazság, s ezért egy ötös skálán én 4,4-re értékelem ezt a könyvet. Nem annyira tetszett, hoyg humornak egy szikráját sem találtam benne, az egyetlen poént is megmagyarázta, te jó ég. Nyilvánvaló volt, hogy egy szűk körben kereshető a gyilkos, ez rendben volt, de nem történt semmi rávezetés, hoyg lehessen töprengeni rajta, hanem egyszercsak, valahol az utolsó 15 oldalon besűrűsödtek az események, s kiderült az igazság. Ettől azért lehetett volna finomabban is megoldani.
>!
elefes I
100 oldal után leraktam. Nem szeretem a vége-hossza nincs leírásokat, amikor mániákusan, mindent, de mindent be akar mutatni az író. Kit érdekel. És azt sem szeretem, amikor úgy tudom meg, hogy az egyik szereplő mivel foglalkozik, hogy a másik szereplő közli vele: „Te ezzel és ezzel foglalkozol.” Ilyet nem mondunk, hé.
