Új könyv! A halál jár Pemberley-ben szerzőjétől! Ártatlan vér: Philippa Palfrey-t, akit egy jómódú házaspár fogadott örökbe, régóta foglalkoztatja, hogy kik lehetnek vér szerinti szülei. Arról ábrándozik, hogy valójában egy arisztokrata és egy szobalány titkos szerelmének gyümölcse. Amikor betölti a tizennyolcadik életévét, a törvény lehetővé teszi, hogy kiderítse magáról az igazságot. Addig ismeretlen származása azonban szörnyű titkot rejt, döbbenetes felfedezése örökre megváltoztatja az életét. Philippa hamarosan rájön, hogy nem ő az egyetlen, akit érdekel, hol lehetnek a szülei… Az Ártatlan vér kitűnő lélektani krimi P. D. James tollából, amely az önazonosságnak és az élet értelmének a kérdéseit kutatja. „A Krimi műfajában a művészet csúcsa" The Times „Egyre gyorsabban vert a szívem a végkifejlet felé." Evening Standard „Lebilincselő pszichológiai tanulmány vérségről, bűnről és bosszúról" Sunday Telegraph „Feszültséggel teli, feszes írás, melyben a pszichológiai csavarok… (tovább)
Ártatlan vér 31 csillagozás
Eredeti cím: Innocent Blood
Eredeti megjelenés éve: 1980
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
2020/120. könyvtár
Ez egy különleges könyv. A „Legjobb 100 klasszikus krimi” brit listáján a 66., és a listára nyilvánvalóan az egyedisége miatt került fel.
Ugyanis bűnügyi történet, de nem igazi krimi; nyomozás(féleséget) látunk, de rendőrséget már éppen csak nyomokban. Elsősorban lassú folyású lélektani történet, komor hangulattal és erős szociológiai érzékenységgel ("skandináv krimi"), érinti pl. a bűn-rehabilitáció több aspektusát. * Bár még erősebben van jelen a szereplők eléggé árnyékos jellemzése, de ezt végig reálisnak éreztem, nem túlzónak. (Magyarul: ilyenek vagyunk.)
Így a könyv nehezen olvasható, és ezt a szerző stílusa sem könnyíti meg. (Általában az a technikája, hogy új személy, intézmény vagy környezet felbukkanása esetén egy fejezetnyi alapos (alkalmanként kimerítő) részletgazdaságú leírást kapunk…)
Mégis tetszett, miért?
– Először is szerencsém volt, hogy előzetesen olvastam értékeléseket, tudtam, mire számíthatok. Ezt a könyvet NEM KRIMIKÉNT kell olvasni.
– Másodszor bizony jól van megírva. Tartalmas, hatásos, és a végén ragyogóan sodorja össze a szerző a cselekményszálakat.
– Harmadszor méltányolom az írónő szellemességét. Vigyázat, döntő spoiler következik, csak utólag olvasható: nagy tartalmi bravúr spoiler, és gondolom ezért kapta a listás helyet a regény. (Eddig ilyet csak Wahlöönél láttam.)
Update: Megfejtettem a könyv erejét. Lényegében egy közepes- vagy új generációs „skandináv krimi” (a szerző lehetne akár Alvtegen is), és mint ilyen, néhány évtizeddel megelőzte a korát. :)
* Jellemző módon: nem cinikus az írónő, de az érdemi rehabilitáció szerinte reménytelen, elsősorban a szervezeti tehetetlenség determinizmusa miatt.
Alaposan, a részletekig felépített cselekményt kaptam, amit ugyan előfordult, hogy kissé vontatottnak éreztem vagy nem tudtam eldönteni egyes információk milyen célt szolgálnak. Ám a végére összeállt a kép és értelmet nyert minden leírás, beszámoló.
Összességében egy egyáltalán nem megszokott történetet, krimit kaptam, hiszen egy különös örökbeadásról hullt le a lepel, majd fény derült az örökbeadó anya előéletére, végül a főszereplő különös útját ismerhettem meg, ahol megtalálta, megismerte a gyökereit, majd sikerült továbblépnie.
Sok évvel ezelőtt több krimit olvastam a szerzőtől. EZ nem az.
Őszintén szólva szenvedtem vele, mert krimiként vettem a kezembe, és hetek teltek el, mire beletörődtem, hogy ez inkább egy lélektani? pszichológiai? regény. Annak nem volt rossz, jól megírt karakterekkel (sajnos mindenki negatív volt, ez fájt), lassú tempóval, itt-ott csavarokkal, számomra sokkoló befejezéssel.
Egy dolog volt pozitív az egészben: Philippa az édesanyja hatására, megtanult szeretni. És ez nagy pozitívum.
Nagyon szeretem P. D. James regényeit, ez azonban vagy egy kicsit gyengébb darab, vagy egészen egyszerűen nem elég erős fordítás – a régi kiadású krimijeit körüllengi egyfajta finom, méltóságteljes légkör, legyen bármilyen kegyetlen a történet. Gyengéim a jól megírt szövegek, a hangulat, amit a mondatok ritmusa és a képi világ ad. Itt ez bizonytalan volt, inkább csak tartalmat, információt átadó text, fordítás, de semmi több.
Mondom úgy, hogy nem olvastam az eredetit, szóval, ki tudja, talán egyszerűen tényleg csak maga a nyersanyag volt gyengébb, mint általában.
Népszerű idézetek
– Egyikünk sem képes túl sok realitást elviselni. Senki. Valamennyien egy olyan világot teremtünk magunknak, amelyben elviselhető az életünk. Te alighanem több képzelőerővel teremtetted meg a magadét, mint a legtöbben. Ha már vetted hozzá a fáradságot, miért rombolnád le?
122. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér 92% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ne jöjj vissza… ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az alibi 91% ·
Összehasonlítás - Lisa Jewell: A föld nyelte el 90% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - Jane Corry: Csak egy pillanat 90% ·
Összehasonlítás - S. J. Watson: Amnézia 90% ·
Összehasonlítás - Graham Greene: A genfi Doktor Fischer 87% ·
Összehasonlítás - S. J. Watson: Mielőtt elalszom 86% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Felhőatlasz 85% ·
Összehasonlítás