Megjelölve (Éjszaka Háza 1.) 74% 272 csillagozás

Nekem tetszett,mert lekötött..mostanában az nálam jó jelnek számít. :)
Az alapötlet tetszik…vámpírsuli, ahol még nem vámpírok, csak szép lassan alakulnak át, HA sikerül nekik.
Furcsa volt, hogy rögtön „durr bele a közepébe” érzéssel indítunk. Megjelöltek, oké..Éjszaka háza oké…de WTF? Nem szeretem azt se, ha 80 oldalas előzmény van a könyvben, de itt azért egy pici elkélt volna.
Az egész cselekmény 2-3 nap alatt lezajlik…és mégis minden megváltozik, barátok, szerelem, ellenségek, új élet…3nap alatt???ne máár. :)
Tetszettek a szertartások,de sok volt belőle. Sok ismétlődés volt, ugye a szertartások, a szertartások alatt megélt érzések,minden nap ugyanazok az órák…
Rengeteg erkölcsi „tanítás” van benne a fiatalok számára, de ezek egy tizenéves szájából úgy hangzottak, mintha épp a nagymamám mondaná. Lehetnek egy tininek is ilyen véleményei a dolgokról, csak épp nem így fejezi ki magát.
Sztárok, költők vámpírok?! Azért ehhez pofa kell…
Ezek ellenére tetszett, és érdekel a folytatás. :)

A Gossip Girl-t mixelték egy vámpíros-romantikus regénnyel, az írónőre megtermékenyítőleg hatott pár tipikus Mary-Sue fanfiction, mélységet adott a mondanivalónak a káromkodással, és hopp, kész is van a történet. De a sok hiányosság vagy nevetséges túlzás ellenére szórakoztatott a kötet, egy este alatt átrágtam magamat rajta, mert voltak nagyon ötletes megoldások benne: tetszett, hogy az Éjszaka Házába kerülő fiatalok még nem vámpírok, az átalakulás csak lassan megy bennük végbe – erről a tiniknek akad némi személyes tapasztalatuk, azt hiszem –, hogy folyamatosan ott lebeg a halál a fejük felett. Érdekes volt a vallási háttér, ahogy vegyítette Cast a természeti vallásokat az ókori mondavilággal. Az elemek első megidézése miatt toltam ki az estém az éjszakába, hogy a könyv végére érjek, a kötet vége viszont nekem semmiféle tényleges veszélyt nem sugallt, de értem, tiniknek íródott a könyv, idővel talán komolyabb konfliktusok is kialakulhatnak a sorozatban, mint némi csajos hajtépés, meg füstszerű szellemek.

Ami viszont nagyon sokat levont a regény értékéből, az a folyamatos erkölcsi oktatás, hogy mit tegyél, illetve ne tegyél, ha menő tizenéves lány vagy: ne füvezz, ne smárolj a barátnőiddel azért, hogy a pasik rád induljanak, legyél toleráns a másság iránt, ne feküdj le fűvel-fával, stb. De ehhez mérten a folyamatos káromkodás, az alaptalan előítéletek (hogy ki a ribanc, ki a barát, ki a jópasi, ki a lúzer), a család iránti tökéletes közömbösség (Zoey az öccsét trollnak, a nővérét kurvának hívja, és meg se próbál kötődni hozzájuk), meg a tény, hogy Zoey annnnnyira különleges, mégis a felületes dolgokon túl, mint pasik-ruhák-haverok-csoki-"hogynézekki?" más nem nagyon érdekli, némileg rossz úton jár Cast ezzel a népneveléssel.

Mary-Sue/Zoey egy tökéletesen átlagos lány, aki valamiért kiszakad a tökéletesen átlagos életéből, és az ő csodás erkölcsi tisztasága, lényeglátása, köteléke a transzcendens világokhoz arra predesztinálja őt, hogy az új életében kiválasztott legyen. Bullshit, de működik.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én inkább mégis a könyvre gyanakszom.

A történet klisé klisé hátán. A főszereplő nem találja a helyét, hopp, vámpír lesz, minden tuti, csak a gonosz ne lenne folyton az orra előtt! De nem baj, ezt is megoldja, sőt, összeszed egy álompasit meg hű társát, a Macskát. A vége Happy End, de azért tudjuk, hogy a béke csak a következő részig tart…
Agyzsibbasztás felsőfokon.
A karakterek néha már a nevetségeshez közelítenek, és a folyamatos káromkodás – bármily menőnek is lett szánva – csak tovább tiporta a színvonalat.
Számoltam az oldalakat, kínkeservesen kényszerítettem magamat, hogy befejezzem. Azért kapta azt a másfél csillagot, mert rövid, és szép a borító. Holnap viszem is vissza a könyvtárba, ne is lássam többet!
Most nézem, mennyi pénzt kérnek érte… Jellemző.

És találtam képet, ami mindent elmond (jobb oldalit tessék figyelni):
http://browse.deviantart.com/?qh=§ion=&q=mary+sue#/d399c5

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Első, és legnagyobb hibája a könyvnek, hogy túl sok jót akart összesűríteni a írópáros ebben a könyvben, és most a kevesebb tényleg több lett volna, mivel voltak itt vámpírok, amiket elég kreatívan alkottak meg, görög mitológiából is szemezgettünk, amit amúgy imádok és ráadásul behozták még a négy öt elemet is, ami megint jól jöhetett volna ki, ha nem lett volna ilyen tömény az egész történet. Sokszor eszembe jutott a WITCH c. animációs sorozat, amikor voltak ezek a föld, tűz, víz, levegő megidézős részek.

Másodszor, nem értem, hogy minek kellett ide a vámpírság, ezek nem is vámpírok, hanem inkább valamiféle boszorkányok és varázslók voltak, hiszen vannak macskák, akik számomra a boszorkányokhoz köthetőek, és varázsolnak közben valamilyen szinten. És sokszor r*banc boszorkáknak hívnak egyes vámpírjelölteket, amit csak érdekességként említek meg.

Harmadik hibának említeném, hogy az egész könyvet, úgy ahogy van hozzácsatolnám a másodikhoz, mert ez a könyv csak egy elnyújtott bevezetés.

A többiek mentorairól nincsen szó, csak egy fiú mentorának a kilétére derül fény, de ő meg eléggé mellékkarakter szóval nem igazán érdekes.

Rengeteg zárójel van a könyvben, aminek semmi értelme nincsen, hiszen a legtöbb esetben, egy vesszővel simán utána lehetett volna illeszteni az adott mondatnak, és már nem is tűnt volna olyan töredezettnek és szétszakítottnak az egész.

Gigantikus mennyiségben fordulnak elő márkák, filmcímek és hírességek a könyvben, amik nagyon idegesítőek, még a müzliket is külön márka szerint nevezi meg, a végére már az is felmerült bennem, hogy ezért fizettek nekik, hogy említést tegyenek egyes termékről.

Vannak olyan dolgok, amiket halálra ismételnek egy fejezeten belül, például Zoey fejfájásának elmúlása, és, hogy Aphrodité majdnem úgy néz ki, mint Neferet, de csak MAJDNEM, és még voltak mások, de nem írtam ki azokat.

Akkor most kitérek a karakterekre is…
Eriknek tetszettek a humoros megnyilvánulásai.
Az Ikrek nagyon idegesítőek voltak, amikor vízhangként egymás után beszéltek a falra tudtam volna mászni.
Zoey szép, különleges, egyedi, bátor és minden, ami kell, kár, hogy nem koronázták meg a végén.

A könyvben voltak elírások, ezek közül egyet említenék meg, amit fel is jegyeztem.
„Elizabeth és a legjobb barátai valószínűleg maguk alatt lesznek néhány napig… ”
Ez lenne az a bizonyos mondat, pontosabban az eleje, és ebben az a pláne, hogy az Elizabeth nevű lány meghalt, szóval nem igazán tud maga alatt lenni, és nem is humoros jelentését akarták megfogni ezzel a mondattal.

De, hogy mondjak még valami pozitívumot Thoron, a homofóbon felnevettem! :D

Végeredményben, kaptam egy elnyújtott prológust, melyben kicsit merítettünk innen is, onnan is. A folytatást még elolvasom, mert egy icipicit érdekel a végére kihozott függővégszerűség.

Mivel vámpír könyvről van szó nagyon féltem, hogy egy tipikus Twilight könyv lesz. nagyon örülök neki, hogy hatalmasat tévedtem. Fantasztikus a történet és alig várom, hogy olvashassam a folytatásait! Stivie Rae az első számú kedvenc szereplőm, annyira egy szeretni való lány! :) Aphrodité-hez pedig minden egyes alkalommal egy egész hegyet vágtam volna hozzá számomra nagyon ellenszenves egy személy. Kíváncsi vagyok, hogy a fiúkákkal és Zoey között mi újság lesz… :p

Vámpírsuli. Bocs. Internátus.
(Uhh erről jut eszembe. Gossip Girl. Már az a pár rész a mit láttam belőle.)
Szóval most komolyan. Nekem tetszett, úgy ahogy az egész, de nem is ilyenre képzeltem. Kicsit kiábrándított a melankolikus világból, amit hozzáképzeltem cím alapján. Mármint érted… Az Éjszaka Háza és arra gondoltam, hogy valami vámpír szekta dolog van kilátásban…
(Nem tévedtem olyan nagyot a szektás résszel, mert még az is van!)
És suli volt. Erre nem számítottam. Pontosan erre az egyre nem… minden mást felsoroltam, ami lehetséges, de erre nem gondoltam. Meglepett.
Fiatalos volt és ifjúsági, ha a káromkodást és a felszínes viselkedést egyes emberektől leszámítjuk.
Iskola. Kollégium. Barátok. Ellenségek. Szerelem. Szülők. Minden volt benne, ami kellett egy igazi ifjúsági könyvbe. Vagyis szerintem minden közhely benne volt.
Átlagos sulis, inetnátusos, kollégiumos szóval olyan volt, csak egy apró bibivel.
A különleges főhőst már mindenki megszokta és azt is, hogy vérszívó. Vagyis, hogy előszeretettel kerül elő a vér szó.
Főleg az olyanok szokták meg a vér szó leírt változatát, akik egészségügyi szakterületen vannak és/vagy szeretik a vámpíros könyveket. Amúgy én irtózom a vértől, de vámpíros könyveket meg nagyon csípem. Ezt egyszer majd kifejtem… egyszer…
De kérem én a pszichopatákon meg a sorozatgyilkosokon és a kattantakon kívül melyik ember kívánja még a vért? Kinek van vérszomja?
Ez a „bibi” nekem igazán tetszett, meg a jeles dolog. A zafír szín amúgy is gyönyörű pláne, ha az arcoson vannak nonfiguratív tetkók ezzel a színnel. Állat.

Negatív: Utálom, hogy ilyen sok nagybetűs dolog van benne. A Jel. Az Átváltozás. És még sorolhatnám. Ez csak a két leggyakoribb volt. A nevek… sok nagyon ellenszenves volt. Sok érdekes. És KIMONDHATATLAN!
A Zoey az nagyon tetszett. A családnevén néha jókat nevettem. Vörösmadár Zoey neve nem sok embernek van…

Eloszor az egyik baratnom mutatta be nekem a konyvet. A boritoja nagyon tetszett, igy azonnal elmentem a konyvtarba, es kivettem. eloszor unalmasnak talaltam, mert nem ertettem, majd miko Zoey beverte a fejet, es szellem lett…na onnantol kezdtem elvezni. rengeteg esemeny tortent allandoan, nem ertettem hogy lesz ebbol egy egesz sorozat. mikor ezzel a konyvvel vegeztem, azonnal rohantam, es ki is vettem a kovetkezo ket reszt, amit 2-2nap alatt fel is faltam. mivel beteg voltam kozben, gyorsan tudtam haladni…az egyetlen egy negativuma annak, hogy hamar kiolvastam az egesz sorozatot, az az, hogy hamar el is felejtettem mik tortentek a konyvben. igy hat elovettem megegyszer, es nekiindultam ujra az olvasasanak, Nagyon szeretem, ez volt az elso olyan konyvsorozat, aminek az osszes kiadott reszet elolvasta:)

Ez a könyv hónapokig nézett velem farkasszemet, de mindig én néztem el másfelé előbb. Nem érdekelt. El sem olvastam, miről szól, de biztos voltam benne, hogy nem tetszene. A formája, a borítója, a lapok keménysége… Esküszöm, sosem gondoltam volna, hogy valaha elolvasom.

Nem volt rossz, bár valószínűleg nem is fogom újraolvasni. Túlságosan „tiniregényes” volt nekem, hogyha fogalmazhatok így. Vannak benne jó lehetőségek,de szerintem nem így kellett volna kibontakoztatni. A hirtelen nagy erő és szerelem, mászkáló zombik és persze a legidegesítőbb csitri is megvolt benne, de mindez nekem túl negatívan bontakozott ki. A vége sem volt valami nagy szám. Gondoltam,hogy ilyesmi vonalon fog továbbmenni.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miért vártam én eddig az elolvasásával? Miért?? Szerintem lassan egy éve már, hogy az egész sorozat itt van a polcomon, de sosem volt olyan hangulatom, hogy elkezdjem…mindig valami más akadt a kezembe. De ma úgy gondoltam, hogy na, itt az ideje elolvasni. Ha tetszik, szuper, ha nem, akkor sincs baj mert rövid és gyorsan túl leszek rajta. Hát gyorsan végigértem rajta, de azt nagyon sajnálom, ugyanis nagyon tetszett!
Tény, hogy van egy érdekes stílusa, amit meg kell szokni. Ha valaki erre nem képes, annak nem fog tetszeni. Viszont ha túl vagyunk a kezdeni nehézségeken, a könyv máris rabul ejt minket! :)
A vámpírok még itt sem azok a jó öreg vámpírok, akik elégnek a napon…de legalább nem csillognak :) Van persze egy különleges főhősünk is, ám üde fényfolt, hogy nem vár megmentésre. Kiáll magáért, megvan a magának való esze és bővelkedik különleges felmenőkben kedvencem a nagyija Nekem nagyon tetszett ez az Éjszaka Háza dolog is, bentlakásos iskola vámpíroknak…ötletes :) A főhősnőnk mellett van persze egy Supermenünk ügyeletes szépfiúnk, bár é még nem bízom benne, ki tudja hogy kibújik-e még a szög a zsákból. Vannak persze jó barátok is, akik jóban-rosszban főhősünkkel tartanak. És ott van Neferet…vele szemben is vannak még fenntartásaim.
A kötet végére kialakul és megoldódik egy bonyodalom, de bőven marad még olyan dolog, ami fejtörést okozhat :) Úgyhogy már állok is neki a következő kötetnek!!