Oszip Mandelstam válogatott verseinek első magyar gyűjteménye ez a kötet. Ez a nagy költő, akit higgadtabb irodalomtudósok is Majakovszkijjal és Blokkal emlegetnek együtt, ma felfedezés – legalábbis nekünk, mert a fiatal orosz költőnemzedék nagy hatású atyjai közt tartja számon, az orosz költői nyelv és kifejezésmód megújítóját tiszteli benne.
A század második évtizedének legelején jelentkezik, s míg roppant tehetsége szét nem feszíti a mindenkori skatulyák oldalait, a szimbolizmus és futurizmus közt „középen” elhelyezkedő akmeista csoporthoz tartozik. Klasszicizáló költőnek szokás nevezni, egyik korabeli kritikusa szerint benne valósul meg az a bonyolult egyszerűség, ami „ma a vágyálma minden klasszikus-epigonnak”. És valóban, első kötete s kivált első kötete célkitűzéseit magasabb szinten megvalósító utolsó versei a bonyolult egyszerűségben fogantak: Mandelstam bonyolult, mert nem egynemű és nem könnyen fogalmazható életérzéseket közöl, és egyszerű, mert… (tovább)
Csillapíthatatlan szavak 8 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1973
Európa, Budapest, 1975 Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
ha nincsenek nővéreim, akik oroszból doktoriznak, valószínűleg sosem olvasok Mandelstam verseket (kb. pontosan egy éve kellett megkeresnem egy Mandelstam vers magyar fordítását ezügyben, és persze ebben a kötetben nincs benne az a vers, viszont a kötetet böngészve annyit sikerült leszűrni, hogy érdemes lenne egyszer sort keríteni ezekre a versekre).. ami meg mondjuk elég nagy hiba lenne..
azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül, minden bizonnyal manapság kevesen olvasnak Magyarországon Mandelstamot, pedig a legmeghatározóbb/legkedveltebb XX. századi orosz költők között tartják számon.
ez a vékonyka kötet elég heterogén témáit és műformáit tekintve, talán épp ez adja frissességét, lendületét. Mandelstam sokszor olyan életérzéseket ragad meg, amire azt hinné az ember, nincsenek is szavak.
Verseskötetről értékelést írni?
Jókor találtak meg a fordítások – bár már jó régóta ott állt a polcomon a könyv.
Szeretem az antikvitást, a görög-római-zsidó-keresztény kultúra ötvözetét, az európai gyökereinket. Mandelstam verseiben olykor-olykor felbukkannak a római költő-elődök, Horatius, Vergilius és a szintén száműzetését megszenvedő Ovidius nyomai, s mindehhez az a zavaros időszak szolgáltatja a költő számára az élet (?) helyszíneit, amit 1908-tól 1937-ig Orosz- majd Szovjet-Oroszország, végül a Szovjetunió adni akart vagy tudott.
Félelmetesen döbbenetes, fájdalmasan gyönyörűséges líra született meg a lapokon.
Népszerű idézetek
Finom vitorlát szeg a hangnak
a fül, a meredt szem kihal,
éjféli madarak suhannak
által a csenden, néma kar.
Mint a természet, olyan árva,
s egyszerű vagyok, mint a menny,
és mint az éjféli madárhang,
szabadságom oly testtelen.
Nézem a dermedt holdvilágot,
mely vászon-halott égre hág.
Beteges, különös világod
elfogadom, nagy pusztaság!
1910
Finom vitorlát szeg a hangnak; Lator László fordítása
A tengermély szomorúság
két óriás szemét kitárja,
és ahogy felriad a váza,
kiloccsantja kristály-magát.
A szobát lankadt nyugalom
itatja át – ó, drága gyógyszer!
Milyen sok álmot nyel mohón el
egy ilyen kis birodalom.
Egy kis vörösbor bíbora,
egy sugárnyi májusi napfény –
a sütemény vékonyka testén
vékony-vékony kezek hava.
1909
A tengermély szomorúság; Pór Judit fordítása
FÖLDI BÖRTÖNÖM
Földi börtönöm sötét bilincsét
sehogy sem tudtam letörni én,
s tetőtől-talpig a szégyen, mint vért
zárul rám: zord, súlyos és kemény.
Hasonmásom minden szent időben
kedves hozzám, mellettem marad;
nem kerülöm, mint magamat, őt sem,
szolgálatkészen hozzám tapadt.
S eltitkolva magamtól, mi várhat,
magam ellen vívok, bús lovag;
megvetőn becézem a világot,
felhúztam sisakrostélyomat.
Bánatomhoz méltatlanul élek,
s álmom üldöz – érteni tanít
díszes vértemen a repedések
kurta, vészes roppanásait.
1911
Garai Gábor fordítása
20. oldal
A FÉLELEMNEK ZUHANÁS A TÁRSA
A félelemnek zuhanás a társa,
a semmi érzése a rettenet.
Odafentről követ elénk ki vet –
por törvénye a követ nem igázza?
Szerzetes-lépted merev ritmusára
a kő-udvar hányszor megméretett –
elnagyolt álmok és macskakövek:
halálvágy, lendület csontjukba zárva…
Légy átkozott, csúcsíves menedék,
hogy vándorod szédülettel igézed,
és tűzhelyeden víg faláng nem ég!
Hány ember él az örökéletért?
Pedig akit a perc visszfénye éltet,
a háza ing, s félelmes sorsot ér meg.
1912
Pór Judit fordítása
25. oldal
ŐSZ MORD HOMÁLYA
Ősz mord homálya – rozsdás vas – csikordul,
zeng, emészti a húst iszonyuan…
A Krőzus-kincs, a kísértés kicsorbul
szomorúságod pengéjén, Uram.
Mint kit imbolygó kígyó kínoz, ímhol
vagyok, merő gyötrődés, remegés.
Megcsömörlöttem belső hurkaimtól,
nem kell a Múzsa és a józan ész.
A fortélyos tagadásnak mi haszna
gubancát szétszálaznom-bontanom?
Nincs pontos szó vallomásra s panaszra,
és serlegem sekély s nehéz nagyon.
Mért élni? Tekeregve-gomolyogva
táncol a beteg kígyó, imbolyog
érdes sziklán, öntestét körbefogja,
s egyszerre csak elernyed s visszarogy.
És mint a rab, kivégzésére várva,
– dal s látomás villámlik rajtam át –
csak hallgatom, félelmetlen s hiába,
vas szisszenését, szél sötét jaját.
1912
Lator László fordítása
27-28. oldal
A KÖNNYŰ ÉLET MÁR MEGŐRJITETT
A könnyű élet már megőrjitett.
Reggeltől bor, és mámor éjszakára.
Hogy tápláljuk üdeséged, hiába
izzó vígságod, részeg szédület?
kezek, kínos szertartás-kézfogás,
az utcán éjszakai csókok esnek,
mikor a gyors vizek elnehezednek,
s az utcalámpa fáklyalobogás.
Mese-farkasra, várunk a halálra,
az hal meg legelébb, kinek vadul
kígyózó haja a szemébe hull,
és olyan veszélyes-piros a szája.
1913
Pór Judit fordítása
29. oldal
A KEZDETI RIDEG IDŐKNEK
A kezdeti rideg időknek
tanui itt a lópaták.
Bundás udvarosok ledőltek,
lócán töltik az éjszakát.
Vas-kapun döngő kopogásra
királyi lustán jön s rivall
a kapus – szörnyű ásitása,
szkíta, a te képedre vall,
midőn Ovidius, szerelme
fogytán, Rómát s havat kevert
a dalba, s barbárok terelte
ökrös-szekérről énekelt.
1914
Garai Gábor fordítása
34. oldal
NEM VAGY MÉG EGYEDÜL
Nem vagy még egyedül, nem haltál mégse meg,
míg veled koldus-feleséged,
míg puszta és homály, éhség és fergeteg
gyönyörűsége megigézhet.
Fenséges koldus-lét, gazdag nyomoruság –
élj békétlen, megigazulva:
áldott napod, áldott az éjszakád,
s tiszta az édes szavu munka.
Boldogtalan, kit ugatás kisér,
mint önnön árnyéka, és szél ijesztget,
az a szegény, aki csak félig él,
és egy árnyéktól kér kegyelmet.
1937
Pór Judit fordítása
114. oldal
VORONYEZS, 1937
Hová legyek ebben a januárban?
A város eszelősen nem ereszt.
Támolygok, zárt kapuktól részeg lázban,
vonítva kérlelek lakatot és reteszt.
A sikátorok ugató harisnyák.
Az utcák dülöngélő fészerek.
Sötét sarkokon ácsorgó borisszák
lapulnak és előözönlenek.
Gödörben élek, szakállas sötétben,
csúszkálva a jeges csaphoz megyek.
Fúldoklom, fagyott levegő az étkem.
Hideglelős varjak keringenek.
Halkan utánuk jajdulok, és dermedt
ököllel egy doboz falát verem:
– Olvasót! Orvost! Jótanácsot! Embert!
A szálkás lépcsőn váltson szót velem!
1937
Rab Zsuzsa fordítása
120. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vlagyimir Majakovszkij: Nadrágba bújt felhő 77% ·
Összehasonlítás - Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték 75% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Tajtékos ég 97% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ady Endre összes költeménye 98% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Válogatott versek 92% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Versek I-II. ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Vér és arany 91% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Új versek 90% ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából 88% ·
Összehasonlítás - Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag ·
Összehasonlítás