Teleny 79% 123 csillagozás

„ Nem szabad soha előítéleteket táplálnunk magunkban. Csúnya dolog, nem szólva róla, hogy később nevetségessé is tehet minket önmagunk előtt. "

Ez az idézet az egész könyvre ráillik. Oly sokan vannak, akik megvetik azokat, akik különböznek tőlük. Vajon jogukban áll-e? Szerintem nem. A különlegesebb embereket mindig nagyobb becsben tartottam…Ez a kötet is különleges a számomra.
Fel mernéd-e vállalni teljes valódat, igazi lényedet? Szembe szállnál-e az un. erkölcsi értékekkel, emberi kritikákkal és szokásokkal azért, hogy önfeledten elmerülj a boldogságban? Sokan nem merik ezt a lépést megtenni, aztán szenvednek is életük végéig…
Kiben bízhatsz vajon? Mi a jobb? Álca és álarc mögött élni (megbecsülésben) vagy nyíltan felvállalni magad (sok ember megvet)…? Illetve ez fordítva is igaz. Soha nem lehetsz elég jó mindenkinek, nem felelhetsz meg minden ember számára. És nem is kell! Merj élni és ne törődj az emberek véleményével! Ők sem törődnek majd a tieddel! A kivétel pedig erősíti a szabályt.
A történetről : ez nem pornóregény. Aki azt hiszi, az valamit nagyon félre értett. Ez egy tanító jellegű irodalmi műalkotás, mely arra hivatott, hogy ne legyünk szűk látókörűek lehetőleg.
Kérek egy esélyt. Jó?

Bevallom, eléggé pironkodós könyv volt számomra az elején. Sőt, az első pár oldalon azt hittem, hogy női-férfi viszonyról van szó. Miután elolvastam a fülszöveget, rájöttem, hogy nem.
Hasonló könyvet nem olvastam, számomra csak ezért furcsa ez a téma.
Suliban attól féltem, hogy valamelyik osztálytársam kiveszi a kezemből, és felolvassa azt, ahol tartok (van egy ilyen osztálytársam, tett már ilyet :D). Ha mondjuk egy kényes résznél veszi ki… Lehet hogy rosszul jövök ki belőle. De hála égnek senki nem vette ki. Maximum buszon a mögöttem ülő ember részesülhetett abban az örömben, hogy belepillantson eme könyv szépségeibe. ( múltkor én is tisztán láttam, hogy valaki olvas valamit, csak voltam olyan édes, hogy nem olvastam én is vele együtt.. Mögötte :D).
Viszont, tényleg… elég… fantáziadús
Na meg a csattanó a végén!
Szinte még emlékeztem arra a mondatra, ahol éppen elképzelhetetlennek találja azt a dolgot, hogy pont vele legyen.
Illetve amikor kivettem a könyvtárból, csak arra gondoltam: „ Óóóh, Oscar Wilde”. Minek is olvassuk el a fülszöveget?
Mindenesetre nagyon jó könyv, annak ajánlom, akinek nincs ellenére ez a téma.

Aludtam párat erre az értékelésre, de nem jelenteném ki, hogy közelebb jutottam a megoldáshoz, vagyis, hogy egyértelműen meg tudjam fogalmazni, hogy mi a véleményem erről a könyvről.
Nagyon szókimondó, nem finomkodik a dolgok megfogalmazásával, kendőzetlenül tárja elénk a történetet, az érzéseit, a vágyait. Ez már önmagában botrányos lehet egyeseknek.
Van benne pár felkavaró jelenet is, szóval el tudom képzelni mekkora port vert fel, amikor megjelent. Közben, azt állítani, hogy a könyv (kizárólag) a megbotránkoztatásról szól, nem lenne igazságos, mert nagyon is valós társadalomkritikát fogalmaz meg több esetben, ami még ma is ugyanúgy érvényes, mint akkor volt. Ráadásul, nagyon tetszik az író természetes humora, az a jó kedély, amivel mesél a dolgokról.
Tulajdonképpen arra jutottam, hogy vannak olyan könyvek (ahogy ez is), amelyeknek nem az a céljuk, hogy tetsszenek, nem feltétlenül fontos még az sem, hogy jónak tartsa az emberek többsége. Egyszerűen az a jelentőségük, hogy valaki először (vagy legalábbis az elsők között) mondott ki valamit, ami igaz, valódi, létezik, még ha sokan szeretnének is úgy tenni, mintha nem. Az a butaság pedig már az emberi természet része, hogy sokan nem fogadják el valakinek a véleményét pusztán a homoszexualitása miatt, sokan diktálni szeretnék, hogy hogyan kell viselkedni, és hogy mi számít bűnnek, pedig bőven van a rovásukon.

Ez a könyv látszólag egy 19. századi (homoerotikus) pornó, elképesztően nyers és naturalisztikus, mégis irodalmi igényességgel megírt stílusban. Ha a felszínt karcolásszuk, akkor ennyivel le is lehetne tudni a kisregényt – elkönyvelni egy száz évvel ezelőtti vad, erotikus vágyálomnak –, de ha kissé mélyebbre ásunk, akkor a szexualitástól fűtött rétegek alatt megtalálhatjuk a mű fő mondanivalóját. A valóságban ugyanis ez inkább egy óriási kritika és bemutatás a korabeli társadalomnak, amely köztudottan elítélte, majd kirekesztette Wilde-ot a mássága miatt.
A Teleny-ben az író lényegében görbetükröt állít a kortársainak, a züllött és képmutató viktoriánus arisztokráciának, a kéjenc és élvhajhász grófnőknek és grófuraknak, akik szinte dúskálnak a mocsokban és perverz titkokban, és semmivel sem különbek, mint maga a főszereplő, Camille, aki a társadalmi béklyók miatt sokáig bűnösnek érzi magát egy férfi iránt érzett szerelme miatt. Camille oldalán és szemén keresztül azonban megbotránkoztatva hullik le a lepel sokkal nagyobb „bűnökről”: hedonista orgiákról, kétes lebújok gyomorforgató titkairól, hűtlenségről, nemi erőszakról, perverz élvezetekről… És talán az a kivételes ebben a műben, hogy hiába több mint száz évvel ezelőtt íródott, még így is tisztán lehet érezni a nyers szavak mögött meghúzódó zaklatott erőt, ami Wilde-ot motiválhatta ezen szégyenteljes sorok leírására.

A mondanivaló tehát nekem abszolút átjött és tetszett is, de mégis miért adok másfél csillaggal kevesebbet? Őszintén szólva a jó alapkoncepció ellenére nekem kicsit se füle, se farka volt a történet (főleg a sok filozofálás meg „asztráltest” élmények miatt), ráadásul olyan brazil szappanoperába hajló fordulatokkal, amik jócskán elvették az események komolyságát. A vége kifejezetten nevetségesre – összecsapottra? – sikerült, amivel nem vagyok túlzottan elégedett. A másik oka a csillaglevonásnak, hogy habár a könyv nyíltan pornó, de még ennek ellenére is indokolatlanul öncélú és kisarkított benne a szexualitás. spoiler
Emiatt nem merném bárkinek ajánlani – a témája miatt amúgy se –, de mindenképp érdekes olvasmány lehet azoknak, akiket érdekelnek a tabuk, nem riadnak meg a szexualitás nyílt, szókimondó ábrázolásától és kíváncsiak Wilde-nak egy igencsak megbotránkoztató, kissé mocskosabb oldalára is.

Ez bizony szerintem is egy irodalmi igényességgel megírt meleg pornóregény. Ilyesmire is számítottam, de még így is megleptek az érzékletes leírások. Döbbenet, hogy mindezt ugyanaz az ember írta, mint a meséket. De nem is ez a lényeg. A csillag-fosztás oka a szerintem kissé se füle-se farka történet, beleértve a rengeteg hablatyolást az asztrállelkekről és egyebekről, illetve a dél-amerikai szappanoperákat is megpironkodtató első látásra történő szerelembe esésről (na meg azért sok helyen kissé céltalanul jelenik meg az a fránya szexualitás is).
Annak ellenére viszont, hogy a cselekményt kidolgozatlannak éreztem, ha nem csak a felszínt kapargatjuk, akkor két dolog lehet mégis érdekes: Az egyik a főszereplő érzelemvilágának aprólékos bemutatása. Camille hol a mennyekbe emelkedik, hol pedig a poklot éli át -a terjedelemhez mérten mindkettőt elég hitelesen. A másik az akkori társadalomnak szánt beintés. Egyrészt azért, mert Wilde egyáltalán meg merészelt írni egy ilyen könyvet az 1800-as évek végén, másrészt pedig azért, mert ez a könyv némileg indirekt módon ki is figurázza az aktuális erkölcsi normákat. Mindenkinek van valamiféle csontváz a szekrényében, mégis kirekesztődik az, akié napvilágra kerül. Ezután sokszor még azok is elítélik, akikkel azonos terhet cipel. Konkrétan nem írja le, hogy amit látunk a társadalomból (kéjsóvár grófnők, orgiák, bordélyházak, hímringyók…), az feltétlenül rossz lenne, az olvasó levonhatja a következtetéseket.
Ezért tartom a gyengeségei ellenére is jó könyvnek (de mégsem ajánlom mindenkinek), még ha az eddig olvasottak közül ez is volt a szerzőtől a leggyengébb.

Második könyvem Oscar Wilde-tól. Nem egészen átlagos történet, nagyon is próbára teszi az embert, és el tudom képzelni, hogy amikor az eredeti megjelent 1893-ban, nagyon nagy megdöbbenés övezhette.
Bár azt is olvastam, hogy vannak, akik vitatják, hogy Oscar Wilde a szerző. Nem tudom megítélni.
Ez a könyv nekem leginkább arról szól, hogy túl mutatva a melegpornó részleteken, hogy a világ ilyen, prűd, és elítélünk mindent és mindenkit, aki valamiért kilóg a sorból, de ez álszent dolog, mert sokszor kiderül, hogy a legtöbb embernek van valami takargatnivalója.
Mindenesetre akárki is írta, az nagyon tudott írni.

Gyönyörűen megfogalmazott homopornó, hiába mégiscsak Wilde írta. Mondjuk Tandori fordítása olyan, hogy egyszer ámulok rajta, másszor meg azt gondolom, hogy ezt meg furcsán kitekerte. Van azért benne plusz is, társadalomkritika: a viktoriánus kor előítéleteinek, erkölcseinek kritikája. Akkoriban nyilván tabukat döntögetett Wilde, de a mai anatómiai pontossággal bemutatott pornón szocializálódott nemzedéknek nem hiszem, hogy sok újdonságot mutat. Túlfűtött, testnedvektől tocsogó mű, amiben keveset van jelen a humora. Nem tudok sok csillagot adni, de ennek nem a tartalom az oka, szimplán az, hogy Oscar Wilde tudott ennél sokkal különbet is írni. Nyitott és tágtűrésű embereknek ajánlott, akik nem borzadnak a naturális leírásoktól és homoerotikától.

Végig zavart valami olvasás közben, de egészen addig nem jöttem rá, micsoda, amíg rá nem kerestem a könyvre a neten, hogy pontosan elhelyezzem a keletkezés idejét Wilde életművében. Kiderült, hogy a mű nincs nyilvántartva az életműben, mert – ezt figyeljétek – máig nem tisztázott a szerzőségének a kérdése. A jelen álláspont szerint valószínűleg nem tisztán Wilde, hanem több szerző közös munkája – egy viktoriánus round robin, emberek; a bennem élő bölcsész tapsikol örömében – , ami megmagyarázza a szöveg ingadozó színvonalát és azt is, hogy miért nem szerepel egyetlen gyűjteményes Wilde-kötetben sem.
Írtam ám egy jó hosszú értékelést is, de rájöttem, hogy @atalant és @sztimi53 már az egészet leírta előttem, úgyhogy nem untatlak titeket az ismétléssel :)
Viszont eredetiben elolvasnám, csak hogy tudjam, mennyit tett hozzá vagy vett el a Tandori-fordítás.

A szerelem, az szerelem. Az igaz beteljesülés, a testi gyönyör, mindegy, hova vezet (?). Nemtől függetlenül sodor bennünket a vágy és a szenvedély a másikhoz. A mocsokba ránt és felmagasztal…
Nem olvastam még hasonlót. Őszinte és félelmetesen vakmerő, zavarba ejtően az. Felkavaró.
Kevésbé hittem magam prűdnek, ezért meglepődtem, hogy idegenkedve haladok előre a történet során, ám mire a végére értem, észre kellett vennem, hogy megváltoztam. Más szemmel nézem, elfogadom. A pornográf leírások nélkül nem lenne ereje. Az arcunkba vág és meglepő, hogy mindez az 1800-as évek második felében íródott.
Oscar Wilde képes újra és újra meglepni.

Én még mindig imádom, a maga szókimondásával, pikánsságával együtt. A történet végén most is megdöbbentem (mondjuk nem emlékeztem már, hogy mi volt a sztori vége…). :)
Szerintem sokszor el fogom még olvasni, ha egy kis fülledtségre vágyom. :)