Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

A téma zseniális, a stílus nem gördülékeny, inkább vontatott. Dorian Gray arcképe a lélek tükre, egy valaha jó léleké. Kedvenc karakterem Lord Henry Wotton, a kiégett, cinikus, hímsoviniszta gazember, a legjobb mondatok is az ő száját hagyják el. Miközben olvastam erős késztetést éreztem, hogy horrorként címkézzem meg. Nem olvastam az eredetit, de Kosztolányinak azért beírok a fordításért egy ötöst.

az a helyzet hogy nekem az elso magyar kiadas van meg mar nem emlekszem hogyan jutottam hozza antikvarium nyilvan nagyon szep szecesszios boritoja van namost wilde egy zseni volt eletmodjat tekintve is csak hat az nem megy sokaig hogy ket vegen a gyertya es a harmadik meg negyedik vegen irodalom politika filozofia es minden az alaptortenet nem igazan erdekes szerintem o maga is lopta valahonnan a szimbolikaja annal erdekesebb de ami a fo az a vegtelenul lepusztult lelek aki vegignezi onmaga lepusztulasat na az akar camussal rokonitja csak hat mas az iraly meg a stil ennyi

Hümmkönyv. Nem lehet róla beszélni

horrorsztori, úgyhogy a történet ismeretében azt vártam, hogy szeretni fogom, de a világból ki lehet kergetni ezzel a bölcsességes hímsoviniszta stílussal

Nem tetszett. Szenvedtem az olvasásától. Lord Henry a legutálatosabb figura, akiről valaha olvastam. Minden szava manipulatív és ostoba. A paradoxon herceg…
A zárás viszont a helyén van.

Ezt a könyvet inkább nem csillagozom, mert nem lenne igazságos. Kb. a 2/3-ig bírtam, és feladtam. Annyira idegesített már, és elvette az olvasás örömét, hogy félbehagytam. Nem bírtam sem a stílusát, sem a szereplőit. Az elején próbáltam nagyon koncentrálni, hogy le ne maradjak egy-egy magvas gondolatról, aztán belefáradtam, és inkább taszított az egész. Sajnálom…

Hihetetlen, hogy az emberi lélek kezdetben milyen tiszta, s mennyire megromolhat. Mert bárhogy nézzük, a mi életünkkel is ez történik; csecsemőként tökéletesek vagyunk, az évek múlásával pedig egyre nagyobb lesz a lelkünk fekete foltja. Az apró hazugságok, füllentések, csalások rajtunk is meglátszanak. Csak nekünk nincs olyan portrénk, amelyen kiütközhetnének a bűneink. Nekünk az arcunkon hagy barázdákat az életünk.

Elismerem szívbemarkoló mivoltát, mert tükröt tart Wild saját életének kettőssége elé, és megelőlegezi későbbi bukását. Tanmese, ami elrettent minket a bujaságtól és az erkölcstelenségtől..de bevallom, hogy borzalmasan untam! Mire elértem a végére, már szinte az összes hajszálamat kitéptem szenvedésemben! Nem fogott meg benne semmi…a szereplőktől pedig egyenesen rosszul voltam, nem tudtam egyikkel sem azonosulni. A mondanivalóját, üzenetét levontam és felfogtam, de nem lesz a kedvenc könyveim egyike…

Egyszerűen fantasztikus.

Ezt sikerült sokszor elolvasni. De magyarul még sosem olvastam.