Az élet titka a művészet (Füveskönyvek) 95% 21 csillagozás

Pimasz, beképzelt, végtelenül szellemes, sziporkázó, ugyanakkor cinikus, arrogáns és szókimondó is. És művész. Oscar Wilde üde színfoltja a világirodalomnak, és elérte műveivel, hogy örökké éljen. Ez az író, a költő, a művész legnagyobb dicsérete. De ezt ők sosem tudják meg.
Érdekes, elgondolkodtató bölcselkedések ezek, amik rém igazak, de irtó viccesek is egyben. És pont ez adja a vonzerejét. Túlságosan komolyan vesszük az életet és magunkat is. Sokszor annyira igyekszünk élni, hogy elfelejtünk igazán élni.
A humor egy nagyon jó eszköz, arra is megfelelő, hogy a szomorú, rossz dolgokat úgy tárja elénk, hogy ne roppanjunk össze a súlyuk alatt. Ami pedig jó és boldog, annak mindig jót tesz egy kis plusz fényezés.
Nagyon nagy igazságok vannak ebben a könyvben, úgyhogy a felhőtlen szórakozás mellett ne csak nézve, de látva is olvassuk őket. Így nem csak az olvasás élményével fogunk gazdagodni. Félelmetesen örök igazságok vannak leírva.
Oscar Wilde-ot nagyon közelinek érzem magamhoz, még akkor is bólogatok, ha nem értek egyet vele. Nagyon szeretem a stílusát, ahogy megválogatta a szavait, és főleg az, hogy nem félt élni. Tud adni az embernek, és manapság már ez is ritka kincs egy írótól.
Ha eddig megkérdezték, kik a kedvenc íróim, ő valahogy sosem volt a sorban, pedig ősidők óta ismerem és szeretem.
Ezek után az első négyben fogom megemlíteni.
Vegyétek, vigyétek, és olvassátok nyitott szívvel és lélekkel! Majd meglátjátok, mi történik:).

A XIX. század irodalmi fenegyerekével füvezni (persze csak szépirodalmilag) felejthetetlen élmény; olyasmi, ami után az ember (lánya) azon veszi észre magát, hogy egy Kaláka dal (Kányádi Románc versének feldolgozása) egy bizonyos sorát dúdolgatja magában akárhányszor eszébe jut valami Wilde: “kísértésbe szédítőbe/estem véled szerelembe”.

Az élet titka a művészet – Oscar Wilde füveskönyvét nem lehet, és szerintem nem is szabad csak egyszer elolvasni. Mert elsőre a vad (wilde) füvek illata úgy behálózza az ember tudatát, hogy semmi mást nem akar csak még szédülni, még kábulni, még ámulni, még örülni… hogy valaki ilyet és így látott a világból és mert a világgal szemben. “elmét ilyet soha én még” (hogy Kányádinál maradjak, kicsit átfogalmazva). Ezenkívül még volt oly kegyes velünk és le is írta, hogy egy kicsit mi is ezen a furcsa felhőn át tekintsünk az élet dolgaira.

Elsőre az óvatlan olvasó mindig túladagolja magát…
Folytatás itt: http://dorqa.wordpress.com/2012/01/05/fuvezzunk-oscar-wilde-al/

Egy élmény volt a gondolatait, az élet titkait olvasni. Valamit nagyon tudott, az egyszer biztos. Mindenképpel többször is elő fogom venni, annyira jó.

Ha tudnék utazni az időben, mindenképpen találkozni akarnék ezzel az emberrel, és megkérdezni pár mondásáról, hátha kapnék még frappánsabb mondatokat.
Oh, Oscar! Te megismételhetetlen. You're very very witty.

Drogom, Bibliám, vallásom, istenem, hitem, világszemléletem, antropológiai nézetem egy kötetbe sűrítve. Némi cinizmus, töménytelen szarkazmus, határtalan, olykor pofátlanságba torkolló pimaszság és természetesen páratlan ész imádnivaló keveréke.
Simplement parfait.

Nagyon jó volt ismét Oscar Wilde szavait olvasnom, főleg, hogy a Dorian Gray arcképe óta nem olvastam semmit tőle (ami 3 évvel ezelőtt volt). Az érdekes azonban az, hogy még mindig felismertem az abból vett idézeteket – látszik, hogy ezt az embert nem lehet elfelejteni, s nem is ajánlatos.
Fantasztikusan ír, maga is sziporkázó egyén… csodálatos volt ez az összeállítás, egy élmény volt olvasni.

Tetszenek a gondolatai, az olvasó olyan örvénybe kerül, amely teljesen elmossa. A kötet utószavában Molnár Miklós az önimádat torreádorának nevezi. George Bernard Shaw szerint „ő volt korának legjobb társalgója- vagy talán minden idők legjobb társalgója”. Ebből a kötetből látszik, hogy mindkettőjüknek igaza volt.

Néha ellentétes dolgokat mond, nem mintha ez zavarna, mert más-más helyzetben, és események hatására változik az ember véleménye. Csak mikor pont egymás alatt vannak, elég élesen szembetűnik.

Én ezt a könyvet imádtam, mert az, hogy Oscar Wilde stílusa milyen sziporkázó és szórakoztató, szerintem pont ezeken az idézeteken keresztül nagyon jól látható.
Oscar Wilde olyan író, akiről nem tanulunk az iskolában, de amikor meghalljuk a nevét, mégis rettenve húzódunk hátrébb: Jaj, szépirodalom!
És bár valóban az, nem is gondolnánk milyen humort és iróniát képes csepegtetni a komolyabb műveibe is.
Ő maga is roppant érdekes ember lehetett az élete alapján, és a művei is ezt tükrözik.
Ha valaki fél Wilde-ot olvasni, vegye kezébe ezt a könyvet, és rájön, hogy nincs mitől tartania. Aki pedig már amúgy is szereti, annak pedig jó szórakozást nyújt…

Jó hangulatot keltő.