Múltfigyelők 87% 76 csillagozás

Újra egy Card könyv! Az író felvázolta távoli jövőben az emberiség – bár ezt nehezen vallják be – elvesztette lendületét, hitét a fejlődésben, erejét a mindennapi betevő megteremtésére fordítja. Az átélt katasztrófák ellenére az egyes emberek alapvetően nem változtak meg (továbbra is megmaradtak rossz tulajdonságaik), de az emberi faj ráébredt: felelősséggel tartozik környezetéért, A Földért, nem tehet meg bármit. Mire eljutottak idáig, ez eredeti népességnek (hétmilliárd ember) töredéke maradt életben.
Közéjük tartoznak a múltfigyelők, olyan tudósok, akik műszereikkel a múltat vizsgálják, és a civilizációk, a társadalmi összefüggések kialakulására keresnek magyarázatot.Bár ennek az elképzelt technológiája nem részletezett, nem is hiányzik – az írás feltételezi, hogy már adott. Így a jövő eseményei mellett Kolumbusz életét követjük egészen addig a napig, amikor is a spanyol királytól kapott három hajó parancsnokaként elindul az általa elképzelt mesés kelet felé, hogy felfedezze Amerikát. Sajátos közelítése a tudományos fantasztikus irodalomnak, de igen nívós. Ajánlom!

Nagyon érdekes. Kimondottan szeretem a mi lenne ha könyveket, ez megpréselve egy időutazással nem lehet rossz kombó. Kolumbusz elhajózik és ezzel megváltoztatja az ismert világképet, mi lenne ha nem érne haza. Érdekese, izgalmas, viszont többekkel egyetértve kicsit befejezetlen regény. Többet agyaltam rajta, mint amennyit olvasással töltöttem.

Belekezdtem, de rájöttem, hogy még a molylétem előtt ezt a könyvet olvastam, és még emlékeztem is rá valamelyest, tehát rossz nem lehetett, bár annyira jóra sem emlékszem, mint inkább elgondolkodtató, hiszen az időutazás témájához, az ebből fakadó problémákhoz köthető.

Miért nincs hat csillag?!

A vágyteljesítő írás akkor is az, ha olyan írja, aki egyébként jó író.
Szerencsére mintha Card maga is jelezné, hogy ez csak egy gondolatkísérlet. Különbözőek vagyunk, én nem tennék ennyi energiát bele, mert azért ez fan fiction, csak Kolumbusszal. Ha ettől eltekintek (nem tudok), akkor kapok egy gyenge történetet, amelyben az emberi motivációk itt-ott megbicsaklanak, de hát ez egy lassan húsz éves könyv, a humanizmus ünneplése, hol van még a grimdark? Na persze, nem kérhetem számon rajta, legfeljebb azt mondhatom, hogy számomra az emberi lélek mocskát (is) megmutató történetek érdekesebbek.
Szóval, szerintem Card nem vette figyelembe, hogy az ember nem ilyen. És ez szerecsenmosdatás lesz így. Ezen kívül pedig kevés esemény fakad a szereplők jelleméből, inkább tabló az egész. Ettől függetlenül, Card jó író, és ez érződik a szövegen.

Nagyon egyedi változata a megváltoztatható-e a múlt kérdéskörének. Noha a történelmi háttere – Kolumbusz utazása – egyáltalán nem érdekel (nem vettem észre itt a borítón, csak akkor, amikor kikölcsönöztem, de akkor már mindegy volt), mégis jó példa volt ennek révén a téma körbejárására.
A múltkereskedő után olvastam, „véletlenül” egyszerre hoztam ki őket, és bár az elején volt bennem egyfajta furcsa hatás, érdekesnek ígérkezett az összehasonlítás és egymásba vonatkoztatás, mégsincs közük egymáshoz a cím hasonlósága ellenére. spoiler
Fantasy és sci-fi címke is szerepel rajta. Hát, nem tudom. Fantasy egyértelműen nem és sci-fi is csak annyira, hogy egy részletesen ki nem fejtett ismeretlen technológia, a múltfigyelő berendezés: Tempoview és TruSite a Pastwatch cég irányításával és egy időgép, aminek a működése még annyira se volt kifejtve, mint az előbbiek. Az egész egy spekulációhalmaz, és antropológiai megfigyelések összessége, amik etikai szempontból közelítik meg a múlt megváltoztatását és annak lehetséges következményeit. Történetírás a múltban megfigyelt apró részletekből, amikből feltételezéseken keresztül kialakul, hogy mi történt, és ebből feltételezéseken összeáll, hogy mi lehetne még és mi lehetett volna, ha…?
Kicsit lassan és részletesen halad a cselekmény, rengeteget tanakodik és vár mind Kolumbusz a döntésekre és konkrétan a hajón, mind a Pastwatch kutatói, amíg rájönnek a kulcseseményekre és felépítik a tervet. Ez a folyamat sokkal érdekesebb volt, mint a felfedező élete egészen gyerekkorától, mert több fordulat is volt benne. De párhuzamosan halad, amit a berendezésen megfigyelnek, az a múltban lineárisan halad tovább.
spoiler
spoiler
A politikai részében kissé elvesztem, nem igazán értettem, hogy miért kell az uralkodókra várni, miért kell szövetség és az hogyan alakul ki, vagy miért rossz/jó, ami van/nincs (lévén történelem), de komplexen összeállt belőle egy (nem) gyarmatosítási folyamat.
Nagyon alapos volt Card, 8 hivatkozást felsorol, amit felhasznált a karibi törzsek és Kolumbusz életének bemutatásához.
Ijesztő, fájdalmas, ugyanakkor nagyon izgalmas és kissé abszurd történet a múltról, nagyon bele tudtam veszni a részletekbe (vagyis ahol nem politika és várakozás volt). Nem igazán erre számítottam, de örülök, hogy véletlenül rátaláltam. Történelem rajongóknak élvezetesebb élményt nyújt.

Érdekes történet, de nem vagyok teljesen elégedett.
A történet eleje elég unalmas. Főleg a jövőben játszódó részeknél éreztem úgy, hogy talán ez a könyv nem nekem való, pedig a téma nagyon is érdekel. Szerencsére a regény utolsó negyede rendkívül izgalmasan alakult, kárpótolva a kevésbé izgalmas részekért.
Az író részletesen és főleg érthetően vázolta elképzeléseit az időutazásról, és a lehetséges következményeiről. A végkifejlet nagyon meglepő, mivel valahogy végig mást vártam. Emésztgetnem kellett a gondolatot, hogy mi történt volna, ha másképp alakul a történelem.

zseniális, a végjáték után a második. jó lenne ha lenne külön jelzője az orson scott card féle íróknak, akik baromira nem science fictiont írnak, még akkor se, ha van benne egy rakás fikció, és tudomány is, mivel az átlagember számára a scifi sajnos egyet jelent a villogó űrhajókkal, mindenkit felzabáló űrlényekkel, és kevésbé végtelen világűrrel, amin le fel rohangálnak a villogó űrhajók, és persze a mindent felzabáló űrlények. ennek a könyvnek a kiadása, épp úgy mint a legtöbb o.s.c. könyvé félreértés; itt legjobban a borító dühít, aki nem ismeri az írót, aligha venné le a polcról egy ilyen ufós, viharos, romantikus hajós képű könyvet. a végjátékok kiadása is borzasztó bosszantó, ha neil gaimennek felvásárolta az agave a jogait, akkor miért nem tudja egy kiadó ugyanezt csinálni orsonnal is, közönsége lenne, én azt hiszem. hogy a könyvről is beszéljek: bradburry mennydörgő robajához hasonlít a legjobban, főleg azoknak ajánlom, akiknek nem tetszett a pillangó hatás című film, mert ez a könyv azt az alapgondolatot járja be, csak éppen ezerszer okosabban.

Nem emlékszem rá, hogy olvastam volna jobbat ebben a témában. Arra viszont emlékszem, milyen szemekkel néztek rám a történelem szakos bölcsész-kollégák amikor meglátták a kezemben… :)

–
2013.08.10
Ezidáig kétszer olvastam el (és biztos, hogy nem utoljára), a kettő közt évek teltek el. A hatás mégis ugyanaz, mint ahogy a véleményem is: egyszerűen tökéletes. Mindenből éppen annyi van benne, amennyi kell. Ez vonatkozik az időutazás-paradoxon kérdésére is, amit szerencsére nem kíván túllihegni a szerző (ez szokta nálam eldönteni, hogy azonnal letegyem-e a könyvet, vagy folytathatom az olvasását).
Persze az időutazás itt a szó minden értelmében csak eszköz, a könyvből „kinyerhető” mondanivaló egészen mély is tud lenni – ez már csak az olvasó befogadókészségétől függ s hogy mennyire korlátozzák előítéletek (világnézeti, erkölcsi, vallási de akár magával az időutazással mint „ténnyel” kapcsolatban is). Jobb, ha az ember ezeket néhány órára kirekeszti, míg a végére ér ennek az olvasmánynak.
Második olvasatra egyébként azt vettem észre, hogy Kolumbuszon kívül egyetlen más szereplővel sem tudok azonosulni, néhol még ellenszenvet is éreztem az egyébként elvileg pozitív hősként kínált szereplők iránt. Talán mert nekem sem sikerült minden előítéletet kívül hagyni…

nem lattam a boritot soha :) de lehet ugyis nekifogtam volna :) nagyon tetszett a konyv. nem ugyanaz a szint, mint a Vegjatek, de nagyon ott van, orulok hogy kiolvastam