A ​kegyelem ára 116 csillagozás

Orson Scott Card: A kegyelem ára

A mágia örök törvénye, hogy az árát vérben kell leróni: annál forróbban és drágábban, minél hatalmasabb. Még az istenek sem mentesek ez alól, hisz ők is így születtek, vérben és varázslatban. A mágia előtt nincs lehetetlen – amíg arányosan megfizetnek érte…

Mekkora áldozatot ér meg egy zsarnok bukása? Egy száműzött bosszúja? Egy ország megszabadítása? És mennyi vért kell kiontani hozzá, hogy valaki dacolni tudjon az istenekkel?

Ennek a történetnek három hőse van; felváltva törnek egymás romlására. Mindháromnak felelnie kell ezekre a kérdésekre; és mindhárman más választ adnak. Bölcsen teszik-e vagy sem, de nem mindenki hajlandó megfizetni közülük a kegyelem árát…

Orson Scott Card 1983-ban élénk felbolydulást keltett ezzel a regényével: ez volt az első kirándulása a fantasy területére, és rögtön halomra döntötte vele a hagyományokat.

Az igazság kegyetlen – de kegyelemmel enyhíteni még kegyetlenebb.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: MesterMűvek: Fantasy Delta Vision · MesterMűvek Delta Vision

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
ISBN: 9786155314742 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Delta Vision, Budapest, 2012
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161490 · Fordította: Farkas Veronika

Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

kvzs P>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Orson Scott Card kegyetlen író. Nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasóit. Olyan lehetőségeket kínál ugyanis, amiknél nem létezik jó döntés. Nem létezik boldog befejezés. Mert bármit választanak a szereplői, le kell mondaniuk valamiről ami fontos, ami azzá teszi őket, ami. Ebben a könyvben ráadásul mindkét oldalt bemutatja. Ezért a „jót” sem tudjuk feltétel nélkül szeretni, és a „rossz” is megértést és sajnálatot érdemel.
A történet háttere és a felépített világ a régi mítoszokra emlékeztet, ez pedig ha lehet még jobban erősíti a szinte archetipikus szereplők cselekedeteinek súlyát, közben pedig a mesékre emlékeztetve visszarepíti az olvasót a gyerekkorba.
Egyszerre gyönyörű és rémisztő ez a történet, amit mindenkinek érdemes elolvasnia, aki fel mer magának tenni nehéz kérdéseket, és meg is meri őket válaszolni.

2 hozzászólás
pat P>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Hú, hát én nem is tudom, mit gondolok erről a könyvről.
Card ugye kedvenc íróm nekem, az ötleteit, a hangját, a gondolatiságát is nagyon szeretem, bár időnként kifejezetten az agyamra megy – és simán tud egy regényen belül is váltani. Többször.
Itt például az elején nagyon nehezen hangolódtam rá (vagy kétszer is próbáltam már elolvasni az elmúlt években, de csak most sikerült), a végére pedig egészen elkápráztatott.
Biztosan van egyébként a történetnek olyan mélye, olvasata, szimbolikája, ami nekem valahogy nem jött át – nyilván, hisz hemzseg az archetípusoktól, a metaforáktól, és szinte hallom, ahogy valahol mélyen visítozik a kollektív tudattalanom, hogy helló, ő itt meg lett szólítva, hé, figyeljek már oda. De valami miatt nem volt érkezésem mindenre figyelni – ezt majd egyszer megfejtem, megígérem.
Szórakoztatott, hogy szinte minden eleme ismerős, jellegzetes, tipikus fantasy kellék – majdnem. Csak épp meg van nagyjából minden csavarva 8.7 fokkal, épp csak annyira, hogy valami furcsa, szokatlan módon épp ne úgy történjenek a dolgok, ne úgy viselkedjenek a szereplők, ne arra fussanak a szálak, ahogy a rutinos olvasó elvárja.

Különös, furcsa, bizarr, kicsit kegyetlen, nagyon hangulatos, inkább elgondolkodtató mint elringató – érdekes élmény volt, köszönöm.

Razor P>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Számos Card által írt sci-fivel a hátam mögött, kíváncsi voltam, hogy mit is alkotott eme korai fantasy regényében. Nos, a Végjátékhoz hasonlóan ezúttal is gyermek fejlődéstörténetét kaptam, ám még annak univerzumánál is kegyetlenebb világban.
Elsőre kicsit furcsa volt a narráció, ill. a fejezeteken belüli rövid fejezetek, de ezt hamar megszoktam, és elmerültem a történetben. Őszintén szólva egy jó ideig nem is tudtam merre akar kerekedni a sztori, ki lesz egyáltalán a tényleges főszereplő, ám különösebben ez nem aggasztott, a lapok így is szépen pörögtek. Itt-ott számomra kicsit leült a történet, ill. a végére érve se volt az a „húbammeg” érzésem, de ezt leszámítva ismét egy jó történetet olvashattam Cardtól.

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161490 · Fordította: Farkas Veronika
Fallen_Angel>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Orson Scott Card könyvei közül eddig csak a Végjátékot olvastam. Bár A kegyelem ára teljesen más műfajba tartozik, annyi közös van bennük, hogy mindkettő mély benyomást tett rám, a nehezen felejthető (és emészthető) olvasmányok közé tartoznak.
Szépen megfogalmazott, szinte lírai történet, de a szépség kegyetlenséget és fájdalmat takar, illetve egy idő után már nem takar, párhuzamosan vannak jelen. A szereplők tetteinek, döntéseinek következménye van és az árat nem csak az fizeti meg, akinek kellene.
A szerző a szereplőin kívül az olvasót is kínozza: a fejezetek előtti rövid leírásokból előre lehet tudni, hogy mi fog történni, miről fogsz olvasni. Ennek ellenére úgy csuktam be a könyvet, hogy percekig csak néztem ki a fejemből. A narrátor személye is váratlanul ért, pedig kitalálhattam volna, de annyira vitt a történet, hogy nem is gondolkoztam rajta.
Nem véletlenül került ez a könyv a kiadó Mesterművek sorozatába, jár rá az öt csillag.

Deidra_Nicthea I>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

@Laren_Dorr -hoz hasonlóan nekem sincsenek szavaim.

Köszi, @chibizso, hogy megkegyelmeztél rajtam és kölcsönadtad. Ki tudja, mi ennek az ára… :D

5 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Orson Scott Cardtól mindeddig semmit sem olvastam, de A kegyelem ára után biztosan megpróbálkozok science ficiton regényeivel is, ugyanis egy egészen lenyűgöző művet vehettem kézbe, mely nemcsak hogy annyira elvarázsol, mint amennyire a zsáner nagymesterei teszik, de egyben rendkívül izgalmas és érdekes, karaktereiben is kitűnő könyv.
Tobzódik egyedi és káprázatos ötletekben, szárnyal a szerző fantáziája, miközben lenyűgöző stílusa azonnal magával ragad – majd valami durván realisztikus jelenetnek köszönhetően hirtelen visszazökkenünk a kegyetlen valóságba. Egymást váltják a költőien szép jelenetek és a meglepően naturalisztikus pillanatok, Card nem ismer tabukat, de nagyszerűen bonyolítja a cselekményt, így minden hibátlanul simul egybe.
Általánosságban is elmondható, hogy semmi megszokott vagy sablonos sincs a könyvben, minden frissnek és izgalmasnak látszik, talán ettől lesz olyan hatásos. Karaktereiben is ez az egyediség érvényesül – eltérő értékrend alapján épülnek fel, gyakran már-már szimbolikusnak tűnnek, talán nem is cselekszenek helyesen, ám valahogy mégis szimpatikusak a szemünkben. Tetteikkel morális problémákat vetnek fel, de a szerző ügyesen kikerüli az állásfoglalást, az olvasóra bízza a döntést.
Card egyedi látásmódjával és rendkívüli megoldásaival rögtön lebilincsel, lendületes történetvezetése mellett kényelmesen elmerülhetünk a sajátos hangulatvilágában, s akkor még nem is szóltam az erkölcsi dilemmákról vagy a szereplők tettei mögött rejlő tartalomról.
Ilyen nyitány után csak remélni merem, hogy a MesterMűvek fantasy alsorozata hasonló minőségű művekkel folytatódik.
Bővebben az ekultúrán.

4 hozzászólás
Shanara>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Az író sci-fi műfajában írt művei közül olvastam párat és szeretem is őket. Ez a regény az író első kitérője volt a fantasy műfajában. Őszintén mondom, hogy nagyon erőset alkotott. Ugyanakkor a MesterMűvek sorozaton belül a fantasy alfolyamban ennek a műnek a magyar megjelenése lett az első kiadvány. Nagyon magasra tette ezzel azt a bizonyos lécet, mint az olvasóknak, mint saját magának a kiadó. Remélem, hogy a további kötetek színvonala is alkalmazkodni fog ehhez a kötethez.
De nézzük a regényt. A már megtörtént eseményeket utólag bemutató és értékelő elbeszélés szépirodalmi igényességgel megfogalmazott történetben kerül az olvasó elé. Rögtön kitűnik a fogalmazásból, hogy van egy narrátorunk, aki végig visz minket az eseményeken, újra felidézi a történéseket. Személye azonban nem található ki egyszerűen, de nem is lehetetlen. A regényben megtalálható a Card írásaira oly jellemző karakterfejlődés, a szereplők külső hatásokra való reakcióik általi reagálása. Akár pozitív, akár negatív irányban is történik ez a változás. Szereplői összetett jellemek. Mivel az író kellő energiát fordít arra, hogy megismerjük a jellemek kialakulását, ezért egyedi reakcióikat kellőképpen át tudjuk élni és bizony a legtöbb esetben elgondolkoztam rajta, hogy én vajon hogyan döntöttem volna egy hasonló szituációban.
A regény más szempontok alapján is összetett és elgondolkodtató. Vannak itt egymásra épülő vallások, mitologikus utalások, filozofikus fejtegetések.
A történet nagyon komoly, nagyon sokrétű és nagyon mély gondolatok egész tárháza. Igazán elgondolkodtató és megfontolandó. Olyan ez a könyv, amelyet ha elolvastál, akkor még napokig keringenek a fejedben a gondolatok, a kérdések, az érzések. Nem hagy nyugodni. A keltett érzéseket pedig nagyon nehéz visszaadni, mert mélysége és sokrétűsége miatt minden olvasót máshogy érint meg a mondanivalója.
Igazán komoly és elgondolkodtató regény, amelyet bátran ajánlok minden igényes fantasyra szomjazó olvasónak. Az író sci-fi műveit ismerőknek is teljes nyugalommal tudom javasolni, hogy kísérjék el a szerzőt a fantasy területén tett látogatására. Nem fogják megbánni.
Bővebben közvetlenül blogomon vagy a bloglinknél.

Lisie87>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

Bevallom ez az első könyvem Card-tól, de tervben van, hogy megismerkedem a SF műveivel is.
Hogy tetszett e a könyv? Igen. Hogy különleges volt a nyelvezete és az írásmódja? Igen. Nem erre számítottam, de bevallom, hogy kellemesen csalódtam. Az biztos, hogy nem egy boldog történet, talán éppen a negatív példázatok ellenére lesz kiemelkedő mű. A döntéseknek ára van, legfőképpen a kegyelemnek, az ember nem is gondolja, hogy hogyan hat ki egy apró irgalom egy egész ország jövőjére és megtudjuk a bosszú mértékét. Az egész könyvben Orem-et sajnáltam a legjobban, aki a hatalmasok játékszere lett és a történet végére mindent elveszített.

Isley I>!
Orson Scott Card: A kegyelem ára

1983-ban, a 32 éves Orson Scott Cardnak ez volt az első fantasy regénye. Még négy évvel vagyunk ekkor A hetedik fiú előtt, de már számos olyan motívum megjelenik itt, ami az Alvin sorozatban forrott ki igazán. Megjelent a hetedik fiú ötlete például már itt is, de nagyrészt kihasználatlanul maradt. Talán már ekkor tudta, hogy arra a motívumra egy teljes sorozatot akar majd építeni. Alvin történetében nem annyira használja a mágia szót, de itt is, ott is megjelennek a képességek, vagy fortélyok. Keskenycsípőjű Orem és Szépség képessége is egyaránt simán olyanféle volt, melyek jól passzoltak volna a Teremtő Alvin sorozatba is. Valamint Cardnak már ekkor megvolt az a képessége, hogy „mágikus” erőket könnyen elképzelhetővé és megfoghatóvá tegye a legmegfelelőbb cselekvőigék és hasonlatok segítségével.
A képességeken túl a regény nagy erénye az igazán jól átgondolt sztorija volt. Az ok-okozati összefüggések nagymértékben szőtték át a regényt, de a játékmesterek inkább csak a feltételeket teremtették meg, és a főszereplőkön múlott, hogy ők hogy döntöttek. Vagy legalábbis részben. A kegyelem ára azért is érdekes könyv, mert nagyon izgalmas lenne azon elgondolkozni, hogy például a Kis Király mennyire volt ura a saját akaratának, és mennyiben volt csak egy bábfigura.
A történet I./2 személyben írodott, s végig van egy példabeszéd hangulata. Néhol tényleg szinte allegorikussá válnak a karakterek, de Orem talán a legjobbkor jön, és az ő története ebből a szempontból is helyre billenti az egyensúlyt. Emellett a regényben elég sok naturalista stílusban írt jelenet is helyet kapott.


Népszerű idézetek

Deidra_Nicthea I>!

Miért dolgozik az ember? Hogy életben maradjon. De akkor miért éljen? Hát ezért ne.

184. oldal

3 hozzászólás
Shanara>!

Ha kívülről tudnánk nézni az életünket, és azt, amit csinálunk, oly sok sérülésnek elejét vehetnénk, mielőtt bekövetkezik.

306. oldal (Delta Vision, 2012.)

nrb>!

Ah, Palicrovol, mikor tanulod meg, hogy az irgalom annyit ér, amennyit az a személy, aki kapja?

Shanara>!

Amikor a hús felbolydul, a lélek nem létezőnek tűnik.

102. oldal (Delta Vision, 2012.)

Hush_Campo>!

Az otthon az a hely, ahol az ember ismeri az összes barátját és az összes ellenségét.

Hush_Campo>!

Egy férfitól azt kérdezni, hogy megbízható-e, ugyanolyan, mint egy hajadon lánytól azt kérdezni, hogy szűz-e. A kérdés fontos, de a feltétele komoly sértés.

Hush_Campo>!

— Én Isten embere vagyok. Csak azt csapom be, aki azt akarja, hogy becsapják.

Hush_Campo>!

Felső kapunál egy katona szólt a foglyokhoz. Elmondta nekik a jogaikat: nincsenek.

Hush_Campo>!

— Egyesek annyira jól tudnak mindent, hogy soha nem tanulnak semmit.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Peter V. Brett: A Rovásember
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia
Greg Keyes: Kriptaherceg
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg