!

A hetedik fiú (Teremtő Alvin 1.) 53 csillagozás

Orson Scott Card: A hetedik fiú

Alvin Miller reménykedve, de szívében félelemmel várja gyermeke születésének napját. Tudja, hogy egy hetedik fiú hetedik fiának lenni különleges hatalmat jelent, de azt is tudja, hogy egy ilyen varázslatos gyermeknek az ellenségei is nagy hatalmúak, s nem téved: a fia csak úgy születhet meg, hogy bátyja életét áldozza érte és anyjukért. A kis Alvin úgy nő fel az Amerika nyugati tóvidékét elözönlő telepesek körében, hogy örökös veszélyben az élete. Ördögi ellenfele addig akarja elpusztítani, amíg a fiú rá nem ébred mágikus erejére. Alvint azonban szüleinek, öt bátyjának, és cserfes, de szerető nővéreinek szakadatlan figyelme kíséri mindenhová. Kilenc éves, amikor megérkezik közéjük egy profetikus vándor, a fiú életére törő hatalom pedig nyíltan is támadásba lendül… Teremtő Alvin története egy olyan XVIII. századi, alternatív Amerikában játszódik, ahol a folklór valóság: a ráolvasás, bűbáj, hexák és igézések a telepesek mindennapi életének részei. Angliában elmaradt a hosszú életű… (tovább)

Eredeti mű: Orson Scott Card: Seventh Son

Eredeti megjelenés éve: 1987


Hirdetés

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Marcus
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Orson Scott Card könyve a 18-19. század fordulóján játszódik egy alternatív Amerikában. Bár az Egyesült Államok létezik, csak töredéke az „igazinak”, és az angolok mellett részei a rézbőrűek, a hollandok, a svédek, és más bevándorlók is. Ugyanakkor a kontinens egyelőre megmaradt az európai hatalmak játékterének, a britek, a spanyolok, no meg a franciák továbbra is dominálni akarnak, és az indián nemzetek sem akarnak csak úgy asszimilálódni. (Az indiánokat hajlamosak vagyunk egy egységes népként/birodalomként kezelni, de valójában ők is rengeteg kisebb-nagyobb „nemzetbe” szerveződtek, amelyek nem feltétlenül léptek fel közösen, még a közös érdek kedvéért sem.)

A kontinens szerepe azonban ugyanaz maradt: „Európa szelepeként” ide jönnek az onnan kitaszított, vagy csak szerencsét próbáló emberek, akik sok esetben a partot érés után sem maradtak meg a civilizált vidékeken, hanem továbbmentek nyugatnak, a határvidékre. Így tehát Card egy elég jó keveréket rakott össze, amelyben végül is megmaradt az amerikai történelemben annyira fontos „frontier” (határvidék) és „manifest destiny” (eleve elrendelés) elve. De nem lenne Card Card, ha nem hozna be még egy ötletet, ez pedig az amerikai folklór valóságossága. Ebben a világban a bűbájok, ráolvasások, hexák valóban működnek, bár nem mindig egyértelmű a hatásuk – ezért is lehet alternatíva vele szemben a „tudományos és racionális” keresztény vallás. Ugyanakkor sokak szemében az Istenben való hit nem zárja ki a bűbájos praktikák használatát sem.

A hetedik fiú a Teremtő Alvin első része, és ellentétben az Ender sorozattal, már eleve (hosszú) sorozatnak szánta az író, így erősen bevezető jellegű az egész történet. Alvin Miller egy hetedik fiú hetedik fia, ami nagyon különlegessé teszi őt. Az ő gyermekkorát követhetjük nyomon, egészen tízéves koráig. Miközben a egyes hatalmak már most az elpusztítására törekednek, addig mások védeni és terelgetni igyekeznek őt. Miközben Ender sokszor egy „egyedül a világ ellen” figura, aki csak komoly megpróbáltatások után juthat el a boldogsághoz valaki más oldalán, addig A hetedik fiú egy erősen család-, illetve közösségcentrikus történet, amelyben Alvin és családja, barátjai kölcsönösen segítik és védelmezik egymást. Card-ra jellemzően ne számítsunk pörgős cselekményre, jóval inkább a párbeszédek és gondolatok dominálnak, amelyek az olvasót is a szereplőkkel való együttgondolkodásra készteti, így egy pillanatig sem válik unalmassá. Eközben a világot mintegy mellékesen, történetek, említések szintjén ismerjük meg, de a valódi történelem ismeretével kombinálva ez elegendő is.

Extra hangulati elemként a regény enyhén mesélős-régies nyelvezetet használ, ami szerintem a fordítás elég jól visszaad. Külön pirospont jár a fordítónak az informatív és korrekt utószóért, amelyben érdekes összefüggéseket tudhatunk meg a könyvről és Card-ról.

Egyedüli negatívumként a bevezető jellegét tudnám felhozni a regénynek, de ettől eltekintve ez egy újabb kitűnő Orson Scott Card mű, amelyet nemcsak a fantasy vagy az alternatív történelem rajongóinak ajánlanék, hanem gyakorlatilag mindenkinek.

>!
Kalandor, Budapest, 2002
284 oldal · ISBN: 9638627158 · Fordította: Horváth Norbert
8 hozzászólás
+
>!
nagydviktor P
Orson Scott Card: A hetedik fiú

A regény egy alternatív XIX.század elején játszódik az amerikai telepes határvidéken, egy olyan világban ahol az Egyesült Államok mindössze néhány – többek között indián – államot tömörít, ahol George Washingtont lázadásért kivégezték, mert nem volt hajlandó amerikaiként amerikai vért ontani és ahol a babonák, népi bűbájok élő, működő hagyományt alkotnak. Ebbe a világba születik egy telepes család 7. fiúgyermekeként (hetedik fiú hetedik fiaként) Alvin Miller. A hetedik fiak pedig ahogy számos néphagyományból ismerős lehet különös képességekkel jönnek a világra. Ilyen fiú Alvin is, a történet főszereplője. A regényben megjelennek a korabeli Amerika és Európa nagy alakjai, találkozhatunk Benjamin Franklinnel, Te-Kumszával a nagy indián vezérrel és Napóleonnal, akit a Bastille ostromát hagymázas álmaiban sem képzelő Anciene Régime irányította Franciaországból száműznek Kanadába nehogy véletlen megkívánja a koronát. A díszletet pedig a telepes határvidék formálódó, vad világa szolgáltatja, ahol fehér ember és indián próbál a békés vagy feszültségekkel teli együttélésben boldogulni, ahol számtalan világi és nem világi erő munkálkodik saját ágendája megvalósításán.

Az Ender regények 2. és 3. része után kifejezetten féltem tőle, attól hogy Card megint túlzásba viszi a didaktikusságot, hogy a lélek(nem)ábrázolás közben elveszik minden ami izgalmassá tesz egy könyvet, de nem így történt. Az Ender könyvekben (Végjáték után) Card tanítani vágyása kifejezetten zavaró volt, amit úgy hiszek egy európai ember egyébként is nehezebben visel, mint a történelem viharait kevéssé elszenvedő amerikaiak. A Hetedik Fiúban viszont a könyv nyelvezete, a teremtett világ idősíkja és környezete, valamint a szereplők közege olyan egységet alkot ahol ez a fajta moralizálás jól érvényesül.

Card karakterábrázolása felületes és néha kifejezetten mesés, naiv, de ebben a regényben egyáltalán nem zavaró, mert réseket kitölti az ismeretanyag és a teremtett világ sokszínűsége a regés, mesés jelleg pedig szinte kívánja ezeket a jegyeket, amelyekben Card egyébként is erős.
A könyvre erősen hatottak a mormon vallás alapítójának, John Smith életének eseményei ez pedig meglátszik Alvin karakterén is. Valójában épp a főszereplő fiú az, akit az író már a történet legelején erkölcsi és történetmesélési burokba zár. Alvin korrumpálhatatlan, és valójában jórészt mindenható. A főszereplő képességei és az író által felállított korlátok előrevetítik a Superman szindróma létrejöttét, vagyis azt a pontot, ahol a ciklus történetében Alvinnak nem lesz igazi ellenfele sem erkölcsi sem fizikai téren, amikor a karakter elveszíti életképességét. Azt, hogy Card hogyan fogja feloldani (ha egyáltalán) ezt a csomót nem tudom, erre az eddigi olvasásaimból nagyon kevés jó megoldást tudnék mondani.

A regény egy hosszabb ciklus bevezető kötete, ez érződik is rajta, de szerintem egyáltalán nem válik kárára. A teljes első kötet gyakorlatilag a szereplőkkel, a világgal, és a gondolati áramlatokkal való ismerkedésről szól. Az egész kötetet valahogy átitatja egyfajta naiv amerikai szemlélet, ami nem áll messze a regény világában elképzelt korszellemtől sem. A bevezető jelleg az egész történetszövést meghatározza, ne várjunk tehát nagy ívű eseményeket, vagy pörgő cselekményt. Mostanság nagyon szeretem az ilyen lassú, mesélős regényeket, úgyhogy nekem személy szerint egyáltalán nem volt zavaró ez a dolog.

A Hetedik fiú minden hibája vagy vélt hibája ellenére ajánlott olvasmány a fantasztikumban utazóknak, de akár azoknak is akik itt kezdenék az ismerkedést a fantasyvel.

+
>!
Noro MP
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Card sutba dobja az alternatív történelem egyik íratlan szabályát, amely szerint sorsfordító eseményekről, nagy történelmi alakokról kell szólnia az ilyen történetnek. Közvetlenül nem mutat többet, mint egy fogadót és néhány tanyát a vadonban, mégis tökéletesen átadja a világ lényegét, még jobban is, mintha évszámokat és kronológiákat közölne. Az amerikai babona/folklór beépítése a fantasybe szintén remekül sikerült, akárcsak az egymással szembenálló világnézetek ütköztetése, amelyek közül önmagában egyik sem rosszindulatú, egymásnak ugrasztva mégis halálosan komoly konfliktust generálnak. Bár a cselekményen nagyon érződik, hogy csak egy sorozat bevezetője, a hangulat és a világ felépítése mégis teljes értékű könyvvé teszi a szememben.

+
>!
gyoengyi
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Nem túl eseménydús történet, de olvasmányos, az író stílusa magával ragadó, olyan meseszerű hangulata van az egésznek. Az események a kis Alvin körül forognak, illetve a történetben fontos szerepe van az őt körülvevő embereknek, a családnak, a családi értékeknek. A karakterek hitelesek, reálisak, vannak jó és rossz tulajdonságaik, a gonosz karakterek sem kifejezetten gonoszak. Tényleg nem az a pörgős fantasy, mondjuk ez az első kötet elég rövid is volt, de ettől függetlenül tetszett.

+
>!
Eltiron
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Ehhez most nem írnék egyelőre értékelést, csak röviden annyit, hogy egyszerűen tökéletes volt. Most pedig kezdem a folytatást, majd menet közben visszatérek ide és elmélkedek egy kicsit hosszasabban.

+
>!
Mandragoria 
Orson Scott Card: A hetedik fiú

A vallás és babonaság, beleöntve egy 18. századi alternatív Amerikába, meghintve némi folklórral… nem az én világom!
Ahogy megláttam az első fejezet címében Marós Marist, szidtam magam, hogy micsoda könyvet választottam, hogy lehet középpontban egy tyúk fantasy-környezetben? :O Hát hamarosan tévedtem is, de a kedvemet nem hozta meg a folytatáshoz.
Maga a történet biztosan jól fel van építve, ahogyan a kötet végén írják a Card-ról szóló részben. Csak meg kell találni a jó közönséget.
Kicsit lassúnak és egysíkúnak éreztem, és az elején túl sok szereplő túlságosan is különböző szemszögéből egymáshoz alig kapcsolódó szálak derültek ki, mikor is már-már a feladás kavargott a fejemben. Aztán összeállt, teljes egészében, és Mendemondó alakja igazi színt és izgalmat vitt az egészbe! Sőt, a végén pedig már azon kaptam magam, hogy hopp, elfogyott…!
Menet közben volt némi huzavona, ami bár lényegében a szereplők részletes megismeréséhez járult hozzá, mégis inkább tölteléknek éreztem, és igazán fontos momentumként sem szolgáltak. Mintha csak azért lettek volna ott, hogy ne 200 oldalas legyen a könyv.
Nem igen olvasok fantasyt, így az ilyen mágia meg tud lepni. A nevek érdekesek, bár egységtelenek voltak: Erély, Mérték, Keres, Talál, Józan… Dávid, Alvin, Calvin, Eleanor, Mary és a többi a lány. Hogy jött ez ki? Gondoltam először. Elvileg mindenki bírt egy kis extra tulajdonsággal, a lányoknak akkor miért nem az alapján osztottak (vagy utóbb módosították?) nevet?
Az amerikai dolgokat túlságosan keverték, bár ez a tény engedte behatárolni az időt és a teret. Egyébként ezeket a részeket kifejezetten untam.
Mindent összevetve nem volt rossz, a végére belejöttem, csak simán nem nekem írták.

13 hozzászólás
+
>!
Szencsike
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Egy alternatív világgal óvatosan kell bánni. Mivel Card nem mutatott belőle sokat, csak azt a kis közösséget, akihez, amihez a főszereplő húz, így ezzel a résszel sok gond nem volt. Boszorkányok, varázslók még mindig népszerűek, és Card ügyesen építette fel Alvint és a világot. Kicsit elvont, de nem annyira, hogy ne legyen élvezhető a történet.

+
>!
Profundus_Librum
Orson Scott Card: A hetedik fiú

A telepesek életét bemutató részek, a gyerekek szemén/gondolatain keresztül bemutatott részek lenyűgözően szórakoztatóak. Sok könyv van, aminek a nyelvezete szép, van pár, amiben nagy bölcsességeket fogalmaz meg az írója, rengeteg, amit könnyeden, gyorsan lehet olvasni, de ebben ezek mind annyira együtt vannak, hogy igazi ÉLMÉNY elmerülni ebben a világban, és kívülállóként figyelni a jó és gonosz, a „normális” és a vajákos-temészetfeletti világnézet összecsapását. Az író nyelvezete briliáns, humora sziporkázóan ötletes, a szereplők szócsatái élvezetesek. Erről a könyvről csak áradozni lehet.

+
>!
ftamas
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Egy alternatív Amerikában játszódik, amely kiegyensúlyozottnak tűnik. A világ része a mágia és a vallás, mindkettő része az életnek, de az utóbbi másként jelenik meg a világban mint manapság. Az egész egy mese, de olyan mese, ami magával ragad és amelyet el tud hinni az ember. Egy szép történet és nem bántam meg, hogy elolvastam.

+
>!
Krisztina_Martina_Varsányi
Orson Scott Card: A hetedik fiú

Tipikus Orson Scott Card könyv, feldob egy világot, amivel azonosulni tudunk, ámde mégis más, mint a miénk. Egy alternatív Amerika, ahol nem úgy történt a történelem, mint ahogy mi ismerjük, s ahol a bűbáj sem ismeretlen.

Nem pörgős, ám olvasmányos, sokféle üzenettel, tanulsággal. Még akkor is figyelmesen olvastam, amikor vontatottnak tűnt, s ahogy a Végjáték évenként új tanulságot adott, úgy fog ez a könyv újdonsággal szolgálni, amikor majd később újra a kezembe veszem.

Nem tudom, hogy a sorozat többi tagja lesz-e ilyen jó, mint ez, de az biztos, hogy olvasásra érdemesek lesznek azok is.


Népszerű idézetek

+
>!
Shanara

Gyenge ember az, ki saját kudarcát más hatalmára fogja.

226. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
FFG

Idővel megtanulja, hogy szeressen minden jóságot, amit talál, a többit pedig megbocsássa.

+
>!
Shanara

– (…) Az egész világmindenség négyféle dologból áll, kicsi Peggy, és mindegyik azt akarja, hogy az ő kedvére történjen minden. (…) A tűz melengeti a tárgyakat, fényessé teszi őket, aztán elemészti. A levegő hűsít, és mindenhova befurakszik. A föld szilárddá és tartóssá teszi a dolgokat. De a víz, a víz lerombolja, ami az útjába kerül, az égből is lezuhog, hogy elsöpörjön mindent, amit tud, egészen a tengerig. Ha a víz kedvére lennének a dolgok, az egész világ sima lenne, egyetlen hatalmas óceán, amiből semmi sem lóg ki. Minden holt és sima volna.

35. oldal (Kalandor Kiadó)

1 hozzászólás
+
>!
Shanara

Anya persze figyelt, és mindent hallott. Apa egyszer azt mondta, hogy ha anya úgy istenigazából odafigyelt, hát meghallotta egy mókus szellentését az ersőben fél mérföldnyire innét, egy vihar közepette, miközben a lányok csörögnek-zörögnek az edényekkel, a fiúk pedig fát vágtak.

65. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
Shanara

Az igazság, ha meglátják, nevetséges, ezért ha imádni akarjuk, sosem szabad meglátnunk.

112. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
FFG

Enyém az egész világ, csak az emberek nem fizetnek túl jól

+
>!
Eltiron

Olykor, bizonyos alkalmakkor, mint amilyen a szülés is, az asszony is jószággá változik; jámbor és nem gondolkodó jószággá, amint a teste átveszi az irányítást. Máskülönben hogyan bírná elviselni a fájdalmat? Mintha a föld lelke szállna meg, úgy, ahogy az állatok lelkét uralja, és az egész világ életének részévé teszi: elszakajtja a családtól, férjtől, az emberi faj minden kötelékétől, és egy olyan völgybe vezeti, ahol minden érik, és az aratást várja, s eljő egyszer a betakarítás, és a véres halál.

+
>!
Shanara

Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.

110. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
Shanara

– (…) „Az ember nem építhet állandó dolot múlandó dologból.” Ez a törvény. De ahogy te mondtad, az a törvény közmondása: „Korhadt rönkből nem lehet kunyhót építeni”.

154. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
Melchiadesian

Inkább hallanék ezernyi kemény és keserű igazat a szádból, leányom, mint egy könnyű hazugságot.

17. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján