!

A hetedik fiú (Teremtő Alvin 1.) 60 csillagozás

Orson Scott Card: A hetedik fiú Orson Scott Card: A hetedik fiú

Alvin Miller reménykedve, de szívében félelemmel várja gyermeke születésének napját. Tudja, hogy egy hetedik fiú hetedik fiának lenni különleges hatalmat jelent, de azt is tudja, hogy egy ilyen varázslatos gyermeknek az ellenségei is nagy hatalmúak, s nem téved: a fia csak úgy születhet meg, hogy bátyja életét áldozza érte és anyjukért. A kis Alvin úgy nő fel az Amerika nyugati tóvidékét elözönlő telepesek körében, hogy örökös veszélyben az élete. Ördögi ellenfele addig akarja elpusztítani, amíg a fiú rá nem ébred mágikus erejére. Alvint azonban szüleinek, öt bátyjának, és cserfes, de szerető nővéreinek szakadatlan figyelme kíséri mindenhová. Kilenc éves, amikor megérkezik közéjük egy profetikus vándor, a fiú életére törő hatalom pedig nyíltan is támadásba lendül… Teremtő Alvin története egy olyan XVIII. századi, alternatív Amerikában játszódik, ahol a folklór valóság: a ráolvasás, bűbáj, hexák és igézések a telepesek mindennapi életének részei. Angliában elmaradt a hosszú életű… (tovább)

Eredeti mű: Orson Scott Card: Seventh Son

Eredeti megjelenés éve: 1987


Hirdetés

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Dominik_Blasir

Orson Scott Card fantasy-je látszólag alig rendelkezik azokkal az elemekkel, melyeket szívesen látok a történetekben, sőt, bizonyos pontokon mintha ő maga akarná megcáfolni az elterjedt nézeteket. A hetedik fiú egyszerűen túlmutat ezeken. Nála nem csupán megismered az általa bemutatott világot, hanem úgy érzed, te is ott élsz, te is azokat a tájakat látod, te is ugyanazt a levegőt lélegzed, mint a szereplők. Nem csupán elmerülsz az izgalmas cselekményben, hanem mintha te is részt vennél benne. Nemcsak olvasol a szereplőkről, hanem jobban megismered őket, mint saját maguk, s hiszed, hogy ott állsz mellettük, és onnan figyeled minden mozdulatukat. Ezért aztán tényleg nem olyan meglepő, ha olyan mélyen megérint a történetük, mintha a legjobb barátaid lennének.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-10-05+09%3A00%3A00/orson-scott-card-a-hetedik-fiu

+
>!
ponty 

Értő és tartalmas elemzéshez kérem lapozzon: http://moly.hu/ertekelesek/1472505

Annak aki itt marad, csak annyit tudok elmondani, hogy szeretek az amerikai földrész történelméről olvasni, Észak-Amerikáról egy picit tán jobban is, és mivel itt Card nagyszerű arányérzékkel szőtte a történetébe a misztikumot és a vallást, ebbe a jó kontra rossz mesébe könnyedén bele tudtam feledkezni miután felvettem az írás ritmusát. A legjobban tán azokat a részeket élveztem, mikor egyes szereplők, gondolati, érzelmi síkon ingoványos talajra tévedtek, vagyis még konkrétabban azt a vége felé lejátszódó, minden szempontból nagyszerűen komponált, feszült templomi jelenetet a tiszteletes és Vértezet között, melyben már mindketten letévedtek eredeti útjukról és… na, hát ezzel a szerző igazán felcsigázott a folytatásra nézvést. Mi több a fordító utószavát olvasva még szebb, még teljesebb munkának éreztem a regényt, pedig már addig is igen tetszett a visszafogottsága és lélektan központúsága. Egyetlen negatívum, hogy – főleg az elején – néha bántotta kicsit a fülemet az elbeszélői stílus. Ez mondjuk az én beállításomon is múlik. Amúgy remek.

+
>!
Marcus

Orson Scott Card könyve a 18-19. század fordulóján játszódik egy alternatív Amerikában. Bár az Egyesült Államok létezik, csak töredéke az „igazinak”, és az angolok mellett részei a rézbőrűek, a hollandok, a svédek, és más bevándorlók is. Ugyanakkor a kontinens egyelőre megmaradt az európai hatalmak játékterének, a britek, a spanyolok, no meg a franciák továbbra is dominálni akarnak, és az indián nemzetek sem akarnak csak úgy asszimilálódni. (Az indiánokat hajlamosak vagyunk egy egységes népként/birodalomként kezelni, de valójában ők is rengeteg kisebb-nagyobb „nemzetbe” szerveződtek, amelyek nem feltétlenül léptek fel közösen, még a közös érdek kedvéért sem.)

A kontinens szerepe azonban ugyanaz maradt: „Európa szelepeként” ide jönnek az onnan kitaszított, vagy csak szerencsét próbáló emberek, akik sok esetben a partot érés után sem maradtak meg a civilizált vidékeken, hanem továbbmentek nyugatnak, a határvidékre. Így tehát Card egy elég jó keveréket rakott össze, amelyben végül is megmaradt az amerikai történelemben annyira fontos „frontier” (határvidék) és „manifest destiny” (eleve elrendelés) elve. De nem lenne Card Card, ha nem hozna be még egy ötletet, ez pedig az amerikai folklór valóságossága. Ebben a világban a bűbájok, ráolvasások, hexák valóban működnek, bár nem mindig egyértelmű a hatásuk – ezért is lehet alternatíva vele szemben a „tudományos és racionális” keresztény vallás. Ugyanakkor sokak szemében az Istenben való hit nem zárja ki a bűbájos praktikák használatát sem.

A hetedik fiú a Teremtő Alvin első része, és ellentétben az Ender sorozattal, már eleve (hosszú) sorozatnak szánta az író, így erősen bevezető jellegű az egész történet. Alvin Miller egy hetedik fiú hetedik fia, ami nagyon különlegessé teszi őt. Az ő gyermekkorát követhetjük nyomon, egészen tízéves koráig. Miközben a egyes hatalmak már most az elpusztítására törekednek, addig mások védeni és terelgetni igyekeznek őt. Miközben Ender sokszor egy „egyedül a világ ellen” figura, aki csak komoly megpróbáltatások után juthat el a boldogsághoz valaki más oldalán, addig A hetedik fiú egy erősen család-, illetve közösségcentrikus történet, amelyben Alvin és családja, barátjai kölcsönösen segítik és védelmezik egymást. Card-ra jellemzően ne számítsunk pörgős cselekményre, jóval inkább a párbeszédek és gondolatok dominálnak, amelyek az olvasót is a szereplőkkel való együttgondolkodásra készteti, így egy pillanatig sem válik unalmassá. Eközben a világot mintegy mellékesen, történetek, említések szintjén ismerjük meg, de a valódi történelem ismeretével kombinálva ez elegendő is.

Extra hangulati elemként a regény enyhén mesélős-régies nyelvezetet használ, ami szerintem a fordítás elég jól visszaad. Külön pirospont jár a fordítónak az informatív és korrekt utószóért, amelyben érdekes összefüggéseket tudhatunk meg a könyvről és Card-ról.

Egyedüli negatívumként a bevezető jellegét tudnám felhozni a regénynek, de ettől eltekintve ez egy újabb kitűnő Orson Scott Card mű, amelyet nemcsak a fantasy vagy az alternatív történelem rajongóinak ajánlanék, hanem gyakorlatilag mindenkinek.

>!
Kalandor, Budapest, 2002
284 oldal · ISBN: 9638627158 · Fordította: Horváth Norbert
8 hozzászólás
+
>!
Berindea_Petra

Csalódást, okozott O. Scott Card ezen könyve.
Nem olvastam mások értékelését, amit általában szoktam, de mivel dijnyertes fantasy ennél sokkal többre és jobbra számitottam.
Wild wild west, ameriaki folklór, babonák, hiedelmek, amerikai nacionalizmus, vallásos hisztéria, éppenhogy alternativ történelem, tömören, és szinte semmi akció, vagy érdekes fordulat. Persze látom, hogy egy sorozat első része, de egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz Alvinnal. Lehet, hogy csak számomra volt unamas a regény, és a rejtett értékek számomra rejtve is maradtak, de pár nap gondolkodás után sem tudok sok jót irni róla.
Nem nagyon kedvelem a gyermek hősöket, és általában a népi babonaságok sem jönnek be, mégis a könyv egyetlen erőssége ez, a misztikum, a természetfölötti erők, bűbájok, hexák világa, és én ezt éreztem a fő konfliktusnak is, a vallás/tudomány és a hagyományok közti összefeszülést.
Nem találtam eredetinek a fura személyneveket, és tudom, hogy szemtelenség de Alvinról, Alvin és a mókusok jutottak eszembe, ezáltal olyan komolytalanná vált az egész, és maga a gonosz hatalom is vesztett az erejéből.
Kiemelném, hogy az anyák sorsa, főleg a sokgyermekes anyák sorsa nem egy leányálom, és ezt egész jól átadta.
Eléggé negativra sikerült az értékelés, amit annak tudok be, hogy ezen kivül csak a Végjátékot olvastam O. Scott Cardtól, ami klasszisokkal jobb.

3 hozzászólás
+
>!
nagydviktor

A regény egy alternatív XIX.század elején játszódik az amerikai telepes határvidéken, egy olyan világban ahol az Egyesült Államok mindössze néhány – többek között indián – államot tömörít, ahol George Washingtont lázadásért kivégezték, mert nem volt hajlandó amerikaiként amerikai vért ontani és ahol a babonák, népi bűbájok élő, működő hagyományt alkotnak. Ebbe a világba születik egy telepes család 7. fiúgyermekeként (ráadásul egy hetedik fiú hetedik fiaként) Alvin Miller. A hetedik fiú a hagyomány szerint különleges erővel és nagy hatalommal születik, Alvin pedig egy hetedik fiú hetedik fia.

A regényben megjelennek a korabeli Amerika és Európa nagy alakjai, találkozhatunk Benjamin Franklinnel, Te-Kumszával a nagy indián vezérrel és Napóleonnal, akit a Bastille ostromát hagymázas álmaiban sem képzelő Anciene Régime irányította Franciaországból száműznek Kanadába nehogy véletlen megkívánja a koronát. A díszletet pedig a telepes határvidék formálódó, vad világa szolgáltatja, ahol fehér ember és indián próbál a békés vagy feszültségekkel teli együttélésben boldogulni, ahol számtalan világi és nem világi erő munkálkodik saját ágendája megvalósításán.

Az Ender regények 2. és 3. része után kifejezetten féltem tőle, attól hogy Card megint túlzásba viszi a didaktikusságot, hogy a lélek(nem)ábrázolás közben elveszik minden ami izgalmassá tesz egy könyvet, de nem így történt. Az Ender könyvekben (Végjáték után) Card tanítani vágyása kifejezetten zavaró volt, amit úgy hiszek egy európai ember egyébként is nehezebben visel, mint a történelem viharait kevéssé elszenvedő amerikaiak. A Hetedik Fiúban viszont a könyv nyelvezete, a teremtett világ idősíkja és környezete, valamint a szereplők közege olyan egységet alkot ahol ez a fajta moralizálás jól érvényesül.

Card karakterábrázolása felületes és néha kifejezetten mesés, naiv, de ebben a regényben egyáltalán nem zavaró, mert réseket kitölti az ismeretanyag és a teremtett világ sokszínűsége a regés, mesés jelleg pedig szinte kívánja ezeket a jegyeket, amelyekben Card egyébként is erős.
A könyvre erősen hatottak a mormon vallás alapítójának, John Smith életének eseményei ez pedig meglátszik Alvin karakterén is. Valójában épp a főszereplő fiú az, akit az író már a történet legelején erkölcsi és történetmesélési burokba zár. Alvin korrumpálhatatlan, és valójában jórészt mindenható. A főszereplő képességei és az író által felállított korlátok előrevetítik a Superman szindróma létrejöttét, vagyis azt a pontot, ahol a ciklus történetében Alvinnak nem lesz igazi ellenfele sem erkölcsi sem fizikai téren, amikor a karakter elveszíti életképességét. Azt, hogy Card hogyan fogja feloldani (ha egyáltalán) ezt a csomót nem tudom, erre az eddigi olvasásaimból nagyon kevés jó megoldást tudnék mondani.

A regény egy hosszabb ciklus bevezető kötete, ez érződik is rajta, de szerintem egyáltalán nem válik kárára. A teljes első kötet gyakorlatilag a szereplőkkel, a világgal, és a gondolati áramlatokkal való ismerkedésről szól. Az egész kötetet valahogy átitatja egyfajta naiv amerikai szemlélet, ami nem áll messze a regény világában elképzelt korszellemtől sem. A bevezető jelleg az egész történetszövést meghatározza, ne várjunk tehát nagy ívű eseményeket, vagy pörgő cselekményt. Mostanság nagyon szeretem az ilyen lassú, mesélős regényeket, úgyhogy nekem személy szerint egyáltalán nem volt zavaró ez a dolog.

A Hetedik fiú minden hibája vagy vélt hibája ellenére ajánlott olvasmány a fantasztikumban utazóknak, de akár azoknak is akik itt kezdenék az ismerkedést a fantasyvel.

+
>!
Isley

A hetedik fiú egy eddig hat regényből álló sorozat első kötete, érződik is rajta bevezető jellege, a folytatások egyértelműen következnek belőle, de ez semmit sem von le a regény értékéből, ami önmagában is kerek egész, a hangulata és a világa magával ragadó, a dialógusok pedig, hasonlóan Card Ender-sorozatához, nagyon magvasak és több, fontos gondolat vissza is köszön itt.
Érdekes a regény cselekményének helyszín választása is. Megtudjuk innen-onnan, hogy Card itt bemutatott alternatív történelmében az Egyesült Államok egyes nagy formátumú elnökei és történelmi személyei itt más szerepet töltöttek be a hőskorban, azonban maguknál az ország születésének sorsfordító eseményeinél nem vagyunk ott, hanem néhány kisebb faluban játszódik a történet, de így is hozzájutunk épp kellő mennyiségű információhoz a külvilágról, amennyire kell, így is megtudjuk mi zajlik a nagyvilágban.
A bevezetőben olvashattuk, hogy Orson Scott Card milyen előzetes kutatásokat végzett regénye elkészítéséhez, az amerikai folklórt és népi hiedelmeket igazán plasztikusan és szépen építette be a könyvébe.
Nagyszerű regény! Várom, hogy a Delta kiadja a folytatásokat!

+
>!
Noro MP

Card sutba dobja az alternatív történelem egyik íratlan szabályát, amely szerint sorsfordító eseményekről, nagy történelmi alakokról kell szólnia az ilyen történetnek. Közvetlenül nem mutat többet, mint egy fogadót és néhány tanyát a vadonban, mégis tökéletesen átadja a világ lényegét, még jobban is, mintha évszámokat és kronológiákat közölne. Az amerikai babona/folklór beépítése a fantasybe szintén remekül sikerült, akárcsak az egymással szembenálló világnézetek ütköztetése, amelyek közül önmagában egyik sem rosszindulatú, egymásnak ugrasztva mégis halálosan komoly konfliktust generálnak. Bár a cselekményen nagyon érződik, hogy csak egy sorozat bevezetője, a hangulat és a világ felépítése mégis teljes értékű könyvvé teszi a szememben.

+
>!
gyoengyi

Nem túl eseménydús történet, de olvasmányos, az író stílusa magával ragadó, olyan meseszerű hangulata van az egésznek. Az események a kis Alvin körül forognak, illetve a történetben fontos szerepe van az őt körülvevő embereknek, a családnak, a családi értékeknek. A karakterek hitelesek, reálisak, vannak jó és rossz tulajdonságaik, a gonosz karakterek sem kifejezetten gonoszak. Tényleg nem az a pörgős fantasy, mondjuk ez az első kötet elég rövid is volt, de ettől függetlenül tetszett.

+
>!
Profundus_Librum

A telepesek életét bemutató részek, a gyerekek szemén/gondolatain keresztül bemutatott részek lenyűgözően szórakoztatóak. Sok könyv van, aminek a nyelvezete szép, van pár, amiben nagy bölcsességeket fogalmaz meg az írója, rengeteg, amit könnyeden, gyorsan lehet olvasni, de ebben ezek mind annyira együtt vannak, hogy igazi ÉLMÉNY elmerülni ebben a világban, és kívülállóként figyelni a jó és gonosz, a „normális” és a vajákos-temészetfeletti világnézet összecsapását. Az író nyelvezete briliáns, humora sziporkázóan ötletes, a szereplők szócsatái élvezetesek. Erről a könyvről csak áradozni lehet.

+
>!
Krisztina_Martina_Varsányi

Tipikus Orson Scott Card könyv, feldob egy világot, amivel azonosulni tudunk, ámde mégis más, mint a miénk. Egy alternatív Amerika, ahol nem úgy történt a történelem, mint ahogy mi ismerjük, s ahol a bűbáj sem ismeretlen.

Nem pörgős, ám olvasmányos, sokféle üzenettel, tanulsággal. Még akkor is figyelmesen olvastam, amikor vontatottnak tűnt, s ahogy a Végjáték évenként új tanulságot adott, úgy fog ez a könyv újdonsággal szolgálni, amikor majd később újra a kezembe veszem.

Nem tudom, hogy a sorozat többi tagja lesz-e ilyen jó, mint ez, de az biztos, hogy olvasásra érdemesek lesznek azok is.


Népszerű idézetek

+
>!
Shanara

Gyenge ember az, ki saját kudarcát más hatalmára fogja.

226. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
FFG

Idővel megtanulja, hogy szeressen minden jóságot, amit talál, a többit pedig megbocsássa.

+
>!
Shanara

– (…) Az egész világmindenség négyféle dologból áll, kicsi Peggy, és mindegyik azt akarja, hogy az ő kedvére történjen minden. (…) A tűz melengeti a tárgyakat, fényessé teszi őket, aztán elemészti. A levegő hűsít, és mindenhova befurakszik. A föld szilárddá és tartóssá teszi a dolgokat. De a víz, a víz lerombolja, ami az útjába kerül, az égből is lezuhog, hogy elsöpörjön mindent, amit tud, egészen a tengerig. Ha a víz kedvére lennének a dolgok, az egész világ sima lenne, egyetlen hatalmas óceán, amiből semmi sem lóg ki. Minden holt és sima volna.

35. oldal (Kalandor Kiadó)

1 hozzászólás
+
>!
Shanara

Anya persze figyelt, és mindent hallott. Apa egyszer azt mondta, hogy ha anya úgy istenigazából odafigyelt, hát meghallotta egy mókus szellentését az ersőben fél mérföldnyire innét, egy vihar közepette, miközben a lányok csörögnek-zörögnek az edényekkel, a fiúk pedig fát vágtak.

65. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
Shanara

Az igazság, ha meglátják, nevetséges, ezért ha imádni akarjuk, sosem szabad meglátnunk.

112. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
FFG

Enyém az egész világ, csak az emberek nem fizetnek túl jól

+
>!
Virágszépe

Az ésszerű vita lehetetlenné válik, ha a tekintély a döntőbíró…

122. oldal (Kalandor Könyvkiadó, 2002)

+
>!
Eltiron

Olykor, bizonyos alkalmakkor, mint amilyen a szülés is, az asszony is jószággá változik; jámbor és nem gondolkodó jószággá, amint a teste átveszi az irányítást. Máskülönben hogyan bírná elviselni a fájdalmat? Mintha a föld lelke szállna meg, úgy, ahogy az állatok lelkét uralja, és az egész világ életének részévé teszi: elszakajtja a családtól, férjtől, az emberi faj minden kötelékétől, és egy olyan völgybe vezeti, ahol minden érik, és az aratást várja, s eljő egyszer a betakarítás, és a véres halál.

+
>!
Shanara

– (…) „Az ember nem építhet állandó dolot múlandó dologból.” Ez a törvény. De ahogy te mondtad, az a törvény közmondása: „Korhadt rönkből nem lehet kunyhót építeni”.

154. oldal (Kalandor Kiadó)

+
>!
Melchiadesian

Inkább hallanék ezernyi kemény és keserű igazat a szádból, leányom, mint egy könnyű hazugságot.

17. oldal


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Teremtő Alvin sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is