Két képről, vagy inkább két kép ürügyén íródott a könyv. Az egyiket Holbein festette, de a másik alá is valaki valamikor az ő nevét hamisította. Egykor a képek egy teremben függtek, a megrendelő, a 16. századi francia nagykövet, Jean de Dinteville kastélyában, ma egy óceán választja el őket. Tudós elemzés, értelmezési kísérlet, irodalmi fikció, és egy kortárs képzőművész írott és rajzolt jegyzetei – mindez együtt a könyv. Orosz István, Holbeinhez hasonlóan maga is gyakran dolgozott megbízásra, és az egyik festmény különös ábrázolási technikáját, az anamorfózisnak nevezett optikai illúziót többször is kipróbálta. Az sem mellékes körülmény, hogy volt alkalma parancsuralmi diktatúrában élnie, olyanban, vagy legalábbis hasonlóban, mint amely a német festőt és a francia követet Londonban, VIII. Henrik udvarában körülvette. Több, olykor egymásnak ellentmondó szál között vezeti olvasóját, elénk teszi a politika, intrika, festészettechnika és… (tovább)
A követ és a fáraó 3 csillagozás
Kedvencnek jelölte 1
Várólistán 9
Kívánságlistán 1
Népszerű értékelések
Befejeztem az olvasását, de az olvasgatását tán sosem fogom. Teljesen magába szívott a világa a megállapításaival, a kérdéseivel, a felvetéseivel, a szakmai hozzáértésével. Elemzése, sok-sok megállapítása olyan szerény, egyszerű és kézenfekvő, hogy nincs is értelme vitatkozni vele. Egyszerűen élvezni kell. A művészettörténeti elemzés ugyanis lassan (vagy inkább időnként) szépirodalommá, olykor lírává változik. Játékos, finom vonalú versek teszik egyértelművé, hogy a szöveg nem kíván tudományos értekezés maradni.
…csak ajánlani tudom az elolvasását. Nem javaslom, hogy bárki túl gyorsan haladjon vele, mert bőségesen akad emészteni való a sorok között, viszont bátran állíthatom, hogy hiba kihagyni. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy elolvashassuk, s a könnyed megfogalmazásnak köszönhetően ha figyelmesek vagyunk, rengeteg új ismeretre tehetünk szert.
(Bővebben lásd a linkeknél.)
Népszerű idézetek
A folyó, melybe arcod ejted,
mára már százszor elfelejtett,
mit koptatott lovad patája,
nem emlékszik ott rád a járda,
az udvaronc, ki szembejön,
rád néz, de másoknak köszön,
a parti szélbe szórt szavak
között egy sincs, mi megmarad
s árnyékod ott a délutánban
addig nyúlik, míg önmagába
visszaér, bár az is lehet,
hogy mindezt csak te képzeled.
Végére jár a nagy kaland:
az élő él, haló haland.
122. oldal
A Követek nemcsak a legnagyobb méretű, de messze a legösszetettebb és a legtöbb kérdést felvető festmény Holbein fennmaradt életművében. A megsemmisült, a hírből vagy másolatok alapján ismert munkák közt is kevés akad, amelyik versenyezhetne vele. Az itt következő írással nem is vállalkozom a kép tudós elemzésére, az értelmezési kísérlet már valamivel jobb megnevezés lenne, mégis inkább egy olyan képzőművész jegyzeteinek hívnám, aki Holbeinhez hasonlóan gyakran dolgozott megbízásra, aki a festmény különös ábrázolási technikáját, a kép alsó harmadát uraló, de az egész festmény üzenetét áthangoló anamorfózisnak nevezett optikai torzítást már többször kipróbálta; és talán az sem mellékes körülmény, hogy volt alkalma parancsuralmi diktatúrában is élnie, olyanban, vagy legalábbis hasonlóban, mint amilyen a német festőt Londonban, VIII. Henrik király udvarában körülvette. Több irányból fogok tehát a képhez közelíteni, technikai, tartalmi, politikai, sőt az intimitás határát súrolóan személyes szempontokat is meg szeretnék mutatni. Igyekszem majd őrizni a tények primátusát, de nem hallgatom el a sejtéseket, a megérzéseket, a hipotéziseket sem. Nem akarom jobban érteni Holbeint, mint ahogyan ő értette saját magát, de egyre inkább hiszem, hogy egy alkotásnak valahogy részévé válnak azok a gondolatok is, amelyeket a megszületése óta eltelt idő sodor mellé.
12-13. oldal
