!

Tóték 848 csillagozás

Örkény István: Tóték Örkény István: Tóték
Könyvtár

„A Tóték… a magam szándéka szerint a kiszolgáltatottak tragikomédiája. …Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben vagyunk zsarnokok és áldozatok. …hitem szerint az Őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat… …A mű azt kérdezi, hogy véges-e vagy végtelen az elnyomottak tűrőképessége, és azt válaszolja: van ennek is végpontja, amelyen túl béketűrésünk elfogy, és föllázadunk.” Örkény István

Ez a regény színdarabként is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1967


Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Eger


Hirdetés

Kedvencelte 94

Most olvassa 19

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

+
>!
ppeva MP
Örkény István: Tóték

Azt hiszem, legtöbbünk számára a „dobozoljunk egy kicsit”, az „édes jó Lajosom” és a „háromba vágtad?” bekerült az alap szófordulatok közé.
Az Isten hozta, őrnagy úr! filmet többször is láttam, Sinkovits és Latinovits főszereplésével. Őket láttam-hallottam most olvasás közben is. Nagy író, nagy könyv, nagy színészek.

+
>!
havas
Örkény István: Tóték

„ – Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit…”

Hát akkor dobozoljunk, „édes, jó Lajosom”!
Kacagnék, mert komikusan abszurd az egész, úgy, ahogy van, de csak ritkán esik jól ez a kacagás. Úgy értem igazán jól. Inkább szánom az egész Tót pereputtyot; a postást, lehet, hogy makacsul megfüröszteném a hordó vizében – amibe a ki nem adott leveleket dobigálja –, az őrnagyot meg feltenném pontosan egy bombára, és egyenesen a fenyőillatú tájakra repíteném.

Komolyan. Hőbörögtem-háborogtam, míg olvastam. Groteszk. A javából. És abszurd. Mocsokul idegesített néha. Máskor meg muszáj volt felcsattantsak egy kiadós kacagást. Persze, Örkény nagyon tudja (tudta) a dolgát.

Felemás érzésekkel maradtam, az az igazság. Kétségtelenül nagyon jó kisregény [DE nem übereli (nálam) az Egyperceseket (egyelőre). Ez van.]
„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik” – olvasható valamelyik oldalon. No, hát tőlem most ennyi tellett. :))

+
>!
Why_Doboz 
Örkény István: Tóték

Nem tudok írni róla, verhetetlen. Inkább dobozoljunk egy kicsit, különben kénytelen leszek bebújni az ágy alá.

11 hozzászólás
+
>!
Tintapatrónus P
Örkény István: Tóték

Nagyszerű írás! Rövid, de nagyon velős. Abszurd, de tökéletesen emberi. Képtelen, mégis hihető.
Komikus, de elgondolkodtató. A humora pedig külön irodalmi inyencség. Ez is egyike azon könyveknek, amelyiket biztos többször el fogok olvasni életem során. A filmet se láttam eddig, úghogy a „Tóték” filmélmény még hátravan :)

+
>!
Frank_Spielmann I
Örkény István: Tóték

Utálom ezt a kifejezést használni (vagy inkább elhasználni), de ez tényleg zseniális. De hát ezt úgyis tudjátok. Ki jön dobozolni?

10 hozzászólás
+
>!
colorstar 
Örkény István: Tóték

„…az ember egyetlen kiútja a tett”, olyan sokat segített már nekem ez a mondat.

2 hozzászólás
+
>!
PandaSára
Örkény István: Tóték

Sokadszor olvasom el, és még mindig imádom, annyira jó.
Több, mint zseniális :)
Hogy lehet így kezdeni egy könyvet, mint Örkény teszi ebben a műben, a budival, a szagokkal? Nagyszerű ötlet, ezzel meg is adja az alaphangot a műnek.

+
>!
ursus P
Örkény István: Tóték

Régi restanciám volt. A filmet szerettem, s miután tudtam, hogy szinte szóról szóra megegyezik a regénnyel (már amennyire egy film képes erre), sokáig nem hiányzott a könyv. Jó, hogy most elolvastam, és jó, hogy létezik ez a fajta fájdalmas humor, meg a képességünk, ami lehetővé teszi, hogy befogadjuk. A sziporka mögött, fölött, alatt, mindenhol ott a sötét, többrétegű tragédia. Röhögünk – magunkon…

+
>!
Azazello
Örkény István: Tóték

Rég olvastam, milyen jó volt most újra! Nem nevettem ennyit könyvön a 22-es csapdája óta. Ennek hatására most el is határoztam,hogy havonta legalább egy olyan könyvet is elolvasok, amin nevetni lehet (kell?szabad?). Úgy érzem, Örkény többször segítségemre lesz. :)

2 hozzászólás
+
>!
encsy_eszter MP
Örkény István: Tóték

Számomra Örkénytől „a” tragikomédia a Macskajáték, a Tótékat azonban már jóval hamarabb ismertem. Nem most olvastam először, mégis mindig egészen új élményt nyújt.
Az ember tényleg nem tud mihez kezdeni. Nevetne egy mondaton, de a következő sort olvasva már elszontyolodik, aztán felfordul a gyomra, megundorodik a világtól… és aztán megint jön valami képtelenül nevettető, és így tovább. Örkény borotvaélen táncol, és zseniálisan csinálja. Nem véti el a lépést, mindig megkapaszkodik valamiben, és bámulatos egyensúlyt tart. Sem a magyar, sem a világirodalomban nem ismerek hozzá foghatót.


Népszerű idézetek

+
>!
Judy_

Már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is tetézni, hogy valaki folyton odanéz?

+
>!
Bi_bi_bi

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?

(első mondat)

4 hozzászólás
+
>!
Bi_bi_bi

Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.

3. fejezet

+
>!
z

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!

(első mondat)

+
>!
malenca

– És mi zúg itt?
– Egy bogár – mondta Tót.
– Hogy hívják?
– Zöld húslégy.
– Szép név – mondta az őrnagy.

negyedik fejezet

+
>!
zsofigirl

Tóték már-már megnyugodtak. Ekkor azonban újabb félreértés felhője borult erre a találkozásra, melyre a két őrnagy összetévesztése már némi árnyékot vetett.
Tény, hogy az őrnagy kissé fátyolozott hangon beszélt, mintha a hosszú utazás minden pora-korma a hangszálaira rakódott volna. Ez azonban nem mentség, mert ha fakón is, elég érthetően beszélt.
Mégpedig ezt mondta:
– Nem is hittem volna, hogy már ekkora a kedves lánya!
Ezt az udvarias kijelentést azonban Tóték – kivétel nélkül mind a hárman! – a következőképpen értették:
– Csak azt szeretném tudni, kinek ilyen büdös a szája!
Döbbenten álltak. A legdöbbentebben Tót, aki – minthogy más választása nem volt – rögtön visszatartotta a lélegzetét. […]

– Vajon miért ilyen szilvaszínű a papa? – érdeklődött a vendég.
– Mert nem meri kilehelni a fokhagymaszagot – mondta Mariska.
– Azonnal tessék lélegzetet venni! – szól rá az őrnagy Tótra.
Ez meg is történt. Tót szabályosan lélegzeni kezdett, amitől a szeme visszatért üregébe.

Első fejezet

+
>!
nagy_csilla

Erre csönd lett. Olyan csönd, hogy azt nem is lehet leírni. Ilyen csönd lehet abban a sírban, ahol egy süketnéma van eltemetve.

+
>!
elle

A némaságot nem lehet se rosszul érteni, se félremagyarázni. Vannak percek (órák, évek, korszakok), amikor a hosszú élet titka a hallgatás.

+
>!
psn

Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet.

19. oldal

+
>!
Nandi

…Én csak azért ülök a budin, mert ott jó. Nem háborgat senki, zümmögnek a bogarak, és ha beriglizem az ajtót, szinte az anyám ölében érzem magam… Hát akkor miért dörömbölnek? Rossz ez? Bűn ez? Vagy talán valami betegség?


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is