!

Összekötve (Összekötve 1.) 80 csillagozás

Oravecz Nóra: Összekötve Oravecz Nóra: Összekötve

Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem… az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ.
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből?
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát.

„Pörgős, fordulatokban gazdag könyv. Egy percre se unatkoztam az olvasása közben.” – Festy, blogger (Festy in style)


Hirdetés

Kedvencelte 6

Most olvassa 20

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 6

Elcserélné vagy eladná

>!
★★★★★ Eladó Elcserélhető
Natika könyve Oravecz Nóra: Összekötve

Kiemelt értékelések

+
>!
Ciccnyog

„Oravecz Nórának például négyszer kellett átírnia a könyvét, és bár a végeredmény a szerkesztő szerint sem tökéletes, hiszen egyértelműen érződik rajta, hogy első könyv, azt mondja, nagyon elégedett az eredménnyel.”

Ez volt az a mondat, ami alapján úgy döntöttem, elolvasom a könyvet. Hogy vajon mit láttak meg az eredeti kéziratban (naivan reménykedtem, hogy a névtől és divattól függetlenül megcsillant valami, de tévedtem).

Coelho (akit én amúgy olvasok és nincs vele különösebb bajom) valószínűleg szivárványszínben adná vissza a vacsoráját eme (és hadd idézzek egy klasszikust) szellemi kútmérgezést olvasva.
Konkrétan fogalmam sincs, ki a célcsoport (de, az önálló véleménnyel nem rendelkező tinik és huszonévesek, akiknek az a jó, amit mondanak). Meg, hogy milyen értékeket akart ezzel közvetíteni (már ha akart egyáltalán, én nem fedeztem fel erőlködésen kívül több dolgot). Persze, éld az életed, ne add fel, megváltozhatsz, a vonzás törvénye működik, vannak fontos emberek az életünkben, okok és okozatok, meg minden, csak marhára nem jött át ez az egész. A történet sablonos, nincs ezzel gond, de nulla, azaz kettő mínusz kettő egyediség jellemzi, a főszereplő ritka unszimpatikus, egy r*banc, komolyan, aki aztán egy fordulat miatt (igyekszem a cselekményleírást kerülni, bár nem vesztenétek sokat) megváltozik és jó útra tér. Ami annyit tesz, hogy a csóró kislány (aki rávágja a szüleire az ajtót, mert nem vesznek meg neki valamit,lenézi őket, miközben ők meg güriznek érte), az osztály (iskola) r*bije lesz, hogy felfigyeljenek rá a srácok (ez teljesen korrekt…), a sminkjét lopja, mert az szerinte menő, strigulázza a kivel-mikor-hol-hányszorokat (középiskolában járunk még) aztán később nem érti, miért olyan igazságtalan vele az élet párkapcsolati téren. De azért élvezi az életét, van egy menő menedzseri pozija (igen, pozi), budai lakása, shoppingol, saját taxisa van (Béla bá a vadnyugaton), és amióta nem p*csa, észrevette, hogy vannak barátai. Akik ugyancsak rém irritálóak és mellé még semmilyenek is. A főszereplő „férfihoz” való viszonya (aki csupa rejtély és furcsaság) kimerül olyan néhány, soronként változó színvonalas belső megnyilatkozásban, mint mondjuk jajj, de helyes, de nem, nem lehet semmi, olyan édes, nem gondolok rá, nem leszek pótlék, miért dobog ennyire a szívem, hagyjon csak békén, vajon milyen lehet az ölelése, nagyképű bunkó, jajj, azok a bociszemek… Igazán eldönthetné már, mit akar vagy mit nem. Egy életképtelen zigóta. Néha felderengett a mamiporn*k szürke világa, vártam egy-egy párbeszéd után, hogy most aztán a konyhapadlón és nagyon.
A párbeszédek amúgy borzalmasak, a magánhangzók sokszorozása idegesítő (tééényleeeeg?), a véletlenek nincsenek itt új értelmet nyernek (nahát!!! még ilyet!!! nem furcsa?? ez nem lehet véletlen!!! és egyéb magasröptű gondolatok), az életszerűség kimerül a Holdudvarban és a Deák térben (ja,amúgy ha nincs pénzed, egy senki vagy és nem lehetnek ilyen fantasztikus kalandjaid – Balaton Sound még pl.), a szappanopera szint a lapok fogyásával egyre nő, hogy aztán az utolsó 10-20 oldalon teljesedjék ki (arckaparás level 100, abszolút mélypont), a cím megmagyarázása és a spirituális vonal elképesztő mélységekben szánkázik, fényt nem látott soha, néha természetesen muszáj közbeszúrnia egy-egy életbölcsességet, a legközhelyesebb fajtából, mellé egy kis tanítás (tudjuk, Tolle meg Coelho, na és Oprah), de minek, a márkák hangsúlyozása kellett, mint halnak a bicikli, az sem érdekelt, hogy most a szürke platform cipőjét vette fel a zöld miniruhával vagy csak fekete nacit csőtoppal a mi kedves Kloénk. Komolyabb fontosságú dolgok közé egy-egy ilyet beszúrni… Egy-egy barna fürt, kék szem, szőke haj, kidolgozott felsőtest volt az összes karakterábrázolás, elképzelésem sincs, hogy nézhetnek ki a szereplők. Legalább lett volna egy kóbor macska, akivel szimpatizálhatok, de senki, egyetlen árva mellékszereplő sem volt, aki kiváltott volna belőlem valamit, vagy legalább érdemben meg lett volna írva. De a legrosszabb, hogy hiteltelenek voltak. És a vége… Az mindent vitt, de leginkább az idegeimet.
Az a jó benne, hogy gyorsan el lehet olvasni és könnyen el lehet felejteni. Annyi sebből vérzik, hogy erre még az sem mentség, hogy első könyv. Garantált WTF élmény.

De most komolyan, ezt négyszer kellett átírnia Nórának? Nem kétszer, nem háromszor, négyszer!!!! És utána vállalják, hogy nem az igazi, de azért jó lesz? Na neeeeee!
Más tehetséges embernek, akinek meg nincs pénze, neve, saját idézetekkel kivarrt, árusítani való párnahuzatja meg telefontokja, annak meg visszadobják a kéziratát? Meg se nézik? Vagy elég lenne egyszer átírnia, de hát Nórika több pénzt hoz? Szükség van ezekre a könyvekre? Jesszus, ha valami nem jó, az NEM JÓ. Azért arra kíváncsi lennék (költői kérdés, nagyon jól sejtem a választ), ha ezt egy noname valaki küldi be a kiadónak, akkor is kiadták volna?

Nem értettem meg? Szerencsére még nincs 60 alatt az IQ-m.
Tetszett a barátaimnak, akkor most leh*lyéztem őket? Tisztelet a kivételnek (meg ők olvasnak irodalmat is).
Irigy vagyok? Nem, csak fel vagyok háborodva.
Írjak jobbat? Írok is.

Összekötve. Össze kellene kötni Nórát Arthur Madsennel.

update:
természetesen én is szeretem, ha egy könyv csak simán kikapcsol, ha azt nézzük, sem Rejtő Jenő, sem Vavyan Fable vagy épp Lee Child sem döngeti a szépirodalom kapuit, távolról sem, de ettől még nem kell rajtuk agyalni és érdekes módon mégis élvezhetőek és jók (ami mindenkinek más és más – ezt pedig nekem is jogom van eldönteni)

75 hozzászólás
+
>!
Algernon ×+SP

Az a helyzet, hogy van az a könyv, ami alulmúlja a Szürke50-t és a Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója-t.

Kloé-nak tökéletes élete van. @Algernon-nak is jó napja volt. Aztán kezébe vette ezt a szemetet…

Mélyen. Legbelül. Sírok. Zokogok. Fetrengek a könnyeimben.

Továbbra sem sikerült megcáfolni az Univerzum három rendező elvének egyikét: ugyanis mindig van lejjebb másik két törvény: Van az a pénz! Mindig van, csak nem tudjuk elképzelni és a „Nincs az az alkoholmennyiség… hogy… egyszerűen fizikai korlátokba ütközik”.

Az ember lánya jószándékúan kezd molyolni, olvasgatja ismerősök értékelését, hümmög egy-egy könyv számára indokolatlan népszerűségén, kívánságlistáz, kölcsönkér, olvas, adósságba veri magát egy-egy akció során, kísérletezik.
És néha beleakad ilyen szemétbe, mint ez.
Okos moly továbblép.
De nem @Algernon. @Algernon buta. @Algernon hős :)

Amikor befészkeli magát a fejedbe a gondolat, akkor véged, ennyi volt, finito, neked lőtted, te vagy a leggyengébb láncszem, ma nem kapsz rózsát, el kell hagynod a szigetet, a villalakók úgy döntenek, neked kell menned, az utad véget ért, már nem vagy többet játékban, ki vagy rúgva, a desszerted nem sikerült, a törzs téged választott, add oda a kabátod és hagyd el a Pokol konyháját, a művészeted nem működik, nincs meg benned az X-faktor, a viszontlátásra. Barney
Úgy sem nyerhetsz.
Mert a gondolat a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen, mind tudjuk.

Szóval nekiállsz elolvasni.
De feladod.
Mert félted az agyad épségét. Meg a körülötted lévő tárgyakat is :)

Nem az a bajom a könyvvel, hogy olvashatatlan. Lelke rajta. A célcsoport behatárolása sem sikerült, na jó, tegyük fel nem én vagyok. Ma már nem kell helyesírási szótár ahhoz, hogy könyvet írj, elég egy jegyzettömb.
A történet közben a fal, majd az arcom lekaparása szerintem lényegtelen.
Nézőpont kérdése az is, hogy a jelzőktől, leírásoktól hányni támadt kedvem. Talán én vagyok túl földhözragadt, hogy a Coejjó-i magasságokat egyszerűen nem tudtam értékelni. A cukormáz pedig lepergett rólam. Érzékelten tuskó vagyok, ez van, ezt kell szeretni.

Oravecz Nóra életbölcsességeit aranyba kellene önteni, de minimum asztalterítőkre hímezni. Kitenni a falra az étkező fölé, vagy a könyvespolcra, ahol ott sorakoznak az őket megillető helyen a könyvei. Több példányban. Szentélyt emelni Nórikának, a kukájából kiguberált használt rágót és papírzsepit üvegkalitkában őrizni, örökmécsest gyújtani.
Aztán porrá égetni a házat, ledózerolni a p*csába az egészet, és sóval behinteni.
Még írmagja se maradjon.
Azt kellene ezzel az egésszel, még csak emléke se maradjon fent ennek, mert az, hogy ez a könyv megjelenhetett, sőt, újrakiadása van, miközben számos más értéknek esélye sincs kikerülnie az asztalfiókból, vagy sajnálkozva kerülnek visszahívásra, és a 100 Ft-os polcra az eldugott sarokban, az azt jelzi, hogy valami nagyon nincs rendben a világgal.

Nem akarok ilyen világot örökölni, ahol sosemvolt ikerpárok naplói és megnemértett életművészek gondolatai között vezet a sárgaköves út, ahol az a menő, minél hülyébb valaki, pláne, ha ezt ki is adja/adatja.

De talán mi vagyunk a hülyék, hogy ezt olvassuk.

Hiába, ez már nem Kansas, azt hiszem. Köszönjük meg Nórikának.

27 hozzászólás
+
>!
Ngie

Az hogy élj a mának, nem azt jelenti, hogy legyél hülye. Csak mondom.

+
>!
Neito

Muszáj volt elolvasnom, ugyanis kifejezetten érdekelt, hogy ez a könyv végig ilyen sz@r-e. Hát végig… Üdv, fogyasztói társadalom, aki ennek az „írónőnek a tollából” származó, bődületesen nagy marhaságokat és közhelyeket ajándékoz párnán és mobiltokon. Ennél szerintem bárki jobbat ír, és talán nem is kell négyszer próbálkoznia.

2 hozzászólás
+
>!
bej_Kutyej

Hogy mi a véleményem erről a könyvről? A szerző szavaival élve:
Úristen!!! Neee, ezt nem hiszem eeeel! Nem mondod komolyan!!!
Amióta olvastam néhány fikázós cikket és értékelés, azóta el akartam olvasni a könyvet, és nemrégiben megtaláltam e-bookban. A szerzőről eddig azt tudtam, hogy újszerű, soha nem hallott igazságokkal bombázza rajongóit a Facebookon, olyanokkal, amiket megosztáskor azzal a kísérőszöveggel kell ellátni, mint pl. „ez annyira igaz! ez nagyon így van!” stb. Tehát az élet nehéz, a férfiak olyanok, mint a körömlakk stb.
Azt vártam, hogy ebben a könyvben is ilyen közhelyek lesznek, de nem is volt benne annyi, mint amennyire számítottam. A történet inkább egy összefüggéstelen katyvasz volt, de legalább kevésbé volt szájbarágós. Amikor elkezdtem olvasni, az eleje még egy átlagos limonádénak indult, de már rögtön a 2. oldalon beütött a krach. Attól a bizonyos cuki kóbor kutyás mondattól igencsak felszaladt a szemöldököm. Kloé nem vált valami szimpatikussá, de igazából egyik szereplő sem, mindenki felszínes, először rossz volt, aztán hirtelen megjavult. A nevek csak lógnak a levegőben, felbukkannak, eltűnnek, és nem is értettem, hogy akkor minek is voltak benne? Sokszor úgy tűnt, csak az volt a szerepük, hogy kitöltsék valamivel az üres lapokat.
A nyelvezet nagyon gagyi, a barátnőkkel való folyamatos „drágám”-ozás rendkívül idegesítő. És ha már itt tartunk, nem hagyhatom ki, hogy a „műsorszám” termékmegjelenítést tartalmaz. Nincs telefon, csak BlackBerry, és mindig mindent fel kell tolni a Facebookra, Instagramra, inni se lehet simán, csak Somersbyt stb. Egy könyv nem attól lesz kortárs és mai, hogy telerakjuk a mai korra jellemző márkanevekkel. Persze ez is egy jelző, de akkor legyen már funkciója, ne csak öncélúan legyen odaírva, hogy ez a ruha pl. Bershka. Vagy fizettek a reklámért a cégek? Nem hinném. Ha például a Boltkóros naplója c. sorozatra gondolok, ott is van ám bőven márkajelzés, de mivel a főhős egy vásárlásmániás nő, aki legszívesebben boltról boltra járva töltené az életét, van funkciója, jelentése a márkáknak. Itt viszont semmit sem tesz hozzá a történethez, hogy tudjuk: a főszereplő nem Samsungot használ, de még csak nem is iPhone-t, hanem BlackBerryt.
A nyelvezetről még annyit, hogy bátran ajánlom a könyvet azoknak, akiknek magánhangzó- illetve írásjelfétise van, mert tobzódunk az olyanokban, mint: neeeee!!!, ne máááár!!, úristen!!
Nem nagyon tudom összefoglalni a történetet, mert olyan, mintha valakinek a chates beszélgetését olvasnám, vagy kihallgatnám két barátnő beszélgetését. Nem áll össze az egész. Ami szóban még elmegy, írásban már nem néz ki olyan jól. Az amerikai utas rész elég hihetetlen. Engem a fanficek arra a típusára emlékeztet, amikor az író kitalál egy történetet, hogy mi lenne, ha a találkozna a kedvenc együttesével, vagy a kedvenc színészével randizhatna. Nagy ugrások vannak benne, mintha a szerző megunta volna, és nem dolgozta volna ki az egészet. Amekkora felvezetés volt az utazáshoz, úgy el is intézte azzal, hogy gyorsan elrepült az idő. A fogalmazási stílus is olyan maximum középiskolás.
A könyv címe az, hogy Összekötve. De igazából szinte erről az összeköttetésről tudjuk meg a legkevesebbet, igazából mondhatjuk, hogy egy karkötőreklámban és néhány közhelyben (pl. nincsenek véletlenek) merül ki ez az egész. Vagy csak én nem figyeltem eléggé?
Az utolsó pár oldal viszont teljesen meglepett, erre nem számítottam, hogy így ér véget. Ezt kellett volna inkább a könyv közepére tenni, vagy az első harmadába, hogy történjen is valami, és a főhős elinduljon a még nagyobb változás útján.
Szóval összességében: nem tetszett. Egyébként sem vártam el, hogy tetszeni fog, de nem akartam látatlanban elítélni. Sokszor volt, hogy pozitívan csalódtam, de most nem. Külön élmény volt, hogy az e-book, amiben olvastam, szkennelt volt, és látszott, hogy az OCR szoftver hol hibázott: például Beni helyett folyamatosan Béni szerepelt, ettől kicsit olyan Flintstone-os hangulatom támadt olvasás közben.:D

++
>!
cseresznyeszilva

Ha ismered Paulo Coelho-t, ha olvastad már az Eat, pray, love-ot, esetleg A férfi, aki boldog akart lenni-t, akkor ezt a könyvet már ne olvasd el!

2 hozzászólás
+
>!
Mpattus

Nagyon sokat hallottam már Oravecz Nóráról, noha -az üzenőfalamon gyakran megjelenő tocsogós idézeteken kívül- semmit nem tudtam róla, vagy ismertem tőle. Talán még annyit kaptam el személyéről innen-onnan, hogy elég megosztó a „művészete.” Sokan kedvelik, sokan negatív kritikát fogalmaznak meg vele szemben.

Mivel nem voltam álmos, ezért még éjszaka nekiálltam a könyvnek. Nagyjából a negyvenedik oldal környékén megtorpantam. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy megbizonyosodjam róla, hányadik oldalnál járok (azt gondoltam, már legalább 100 oldalon átrágtam magam)…na, nem azért, mintha annyira kellemes és pörgős lett volna az eseménysor, inkább, mert nagyon vontatottnak és unalmasnak találtam azt. A másik ok, hogy itt éreztem elérkezettnek a pillanatot, hogy kicsit utánajárjak az írónőnek. Néhány interjún átsuhanva, kiderült számomra, hogy itt nem egy 14-18 éves hölgyikéről van szó (mint ahogy arra a stílusból következtetni lehetetett volna), hanem egy 24 éves nőről, aki elég vagyonra tett szert…aaa…na, de mi áltlal is?

Ezt a kötetet – véleményem szerint- egy magára valamit is adó lány (!) nem adja közszemlére. Szinte minden 14-18 év körüli lánynak legalább egyszer eszébe jut egy történet, egy „második élet”, amit sok esetben (Oravecz regényéhez hasonló, vagy annál magasabb irodalmi értékkel bírva) papírra is (na, jó…digitálisan) lejegyez. Aztán pár év múlva (úgy 18-20 évesen) egy nagy mosoly kíséretében megjegyzi, hogy „hát, igen…jó, hogy ezt csak magamnak írtam, elég zöld”.

Igen, ez jut eszembe erről a stílusról, történetről, regényről: zöld. A másik pedig Parti Nagy Sárbogárdi Jolánja. Egy dilettáns nő, dilettáns életéről, dilettáns stílusban megírt dilettáns története. Ha valaki megkérdezné, Szepesit vagy Oraveczet ajánlanám inkább, Szepesit mondanám. Megérdemelten jár a félcsillag. (Sajnos kevesebbet nem tudok).

+++Mindazonáltal elgondolkodtató számomra, hogy miért van igény ezekre a nyálgép idézetekre (elég nagy biznisz az Oravecz-párna is pl.)? Miért érzik szükségesnek az emberek, hogy megosszák ezeket a „nagy mondanivalójú”, ámbár semmi értelemmel nem bíró katyvaszokat? Persze, ezek a kérdések (és még sok-sok más, ami felvetődik bennem ezzel kapcsolatosan), költőiek :)

+
>!
Faythe

Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor legelőször beleolvastam könyvesboltban, még tetszett is félpicit. Arra gondoltam, milyen jó lenne elolvasni. Aztán most hogy bele tudtam kezdeni – és örülök, hogy nem vettem meg – már egyáltalán nem az, ami kell nekem.
Oravecz Nóra nagyon jól el tudja adni az idézeteit, amik közül nekem is sok tetszik, de ez a könyv számomra túl egyszerű. Olyan világot ír le – a mostanit – amiben én egyáltalán nem érezném jól magam. Ivászat, egyéjszakás kalandok, szórakozás mások szívével. Ez a pár oldal is elég volt ahhoz, hogy azt mondjam: köszönöm szépen, ennyi elég volt.

+
>!
lin_da

Az első gondolatom az volt a sok negatív kritikát látva, na megint jól belenyúltam. Így utólag örülök, hogy elolvastam mások véleményét, mert én kellemeset csalódtam.
Semmivel sem tartom rosszabbnak ezt a könyvet a mai külföldi írók által írt hasonló stílusú könyveknél. Itt annyi az eltérés, hogy Kloé történetét az írónő próbálta átszőni a szintén divatos spirituális szállal, ami valakinek vagy bejön, vagy nem. Ez nekem sem minden esetben tetszett, ezért kap csak 3,5 csillagot. Egyébként tartalmilag-történetileg nem kaptam kevesebbet, mint ha az egyik felkapott magyar kiadótól olvastam volna, aki szó szerint ontja magából a hasonló, de sokszor élvezhetetlen, sablonos történeteket, melyek általában 5 csillagot kapnak ( másoktól ) én általában félbehagyom, vagy nagy nehézségek árán végigszenvedem. Nem vagyunk egyformák. Sőt! Mondok egy merészet. Ha lesz folytatás én azt is elolvasom.
( Most látom, hogy mát meg is jelent a 2. rész, úgyhogy kalandra fel! )


Népszerű idézetek

+
>!
Dora_Gresp

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.

+
>!
agivagyok

– Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság múlandó, eltűnik, a kötődés viszont a lelkedet köti a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt vele, mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt. Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen.

114-115. oldal

+
>!
Miss_Katalin

Ilyenek vagyunk mi! Falakat építünk magunk köré, aztán bujkálunk mögöttük, ahol apránként darabjainkra hullunk.

25. oldal

+
>!
Miss_Katalin

Csak annyira látok beléd, amennyire engeded.

170. oldal

+
>!
Faythe

Nem szeret. Csak ez jár a fejemben. Monotonon ismételgetem magamban a mondatot, más gondolatoknak esélye sincs beférkőznie az agyamba. A két szó beleeszi magát minden sejtembe, érzem, ahogy egyre hangosabban zakatolnak a fejemben. Néha még az is bevillan, hogy soha nem leszel elég. A szavak hangosak. Idegesítenek. Nagyon.

+
>!
kiruu P

Mire felmentem a Facebookra, már üzenet várt tőle, amiben azt ecsetelte, bár fontos vagyok neki, ő csak ennyit tud nyújtani.

+
>!
kataaa

Az bukkan fel az életedben, akire elég érett vagy, aki most a legtöbbet tud segíteni neked, és akinek te is a legtöbbet tudsz adni, akivel a leginkább passzoltok egymáshoz. Adok- kapok kapcsolat az egész, de mégis van valami olyan mélysége, hogy akár az egész életedet végigkövetheti. Össze vagytok kötve.

136. oldal

+
>!
Csakegylány

A kötődés hirtelen, váratlanul bukkan fel az életedben, mégis tudod, hogy ez valami fontos. Olyan, mintha ezer éve ismernéd az illetőt.

83. oldal

+
>!
zakkant

– De miért kell ehhez teljesnek lenni?
– Mert amíg nem teremted meg magadnak a tökéletes életet, másokéra leszel irigy. Ha viszont már tudod, neked mi a tökéletes, teszel is majd érte. És büszke leszel a másikra, ha neki már sikerült. És arra ösztönöz majd, hogy te is elérd a célodat, ha neki összejött. Ez a jó a kötődésben.

116. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Csakegylány

Sokak szerint a görcs szó negatív jelentésű, pedig a görcsök csak feladatok, amiket meg kell oldani, vagy épp ki kell bogozni. Néha egyedül nem boldogulunk velük, mert túl akarjuk bonyolítani őket, vagy egyszerűen csak olyan sokáig figyeltük a problémát, hogy már észre sem vesszük a megoldást… Ekkor jön a kötelék, és segít.

137. oldal


A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Összekötve sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is