Omar Khajjám egyike a világirodalom nagy rejtélyeinek. A legnagyobb költők között tartják számon, jóllehet egyetlen írott verssora sem maradt ránk. A kortárs krónikások mint kiváló matematikust, csillagászt, filozófust becsülték, a költőt csak halála után száz évvel fedezték fel. Attól fogva egyre szaporodtak a neki tulajdonított négysorosok, ma már több százra tehető a számuk. Omar Khajjám egyműfajú költő: a perzsa négysoros, a rubáí nagymestere. A rubáí a rögtönzésen alapul: kollektív műfaj, közösségi alkalmakkor születik, fontos ismérve a megjegyezhetőség, különlegessége a kettős rímelés. A költő Khajjám alakját a rubáí hagyománya alkotta meg. Azt a kristályos magot, amihez hozzátapadtak a versek, a keserű bölcs, a dacos szabadgondolkodó, a bor és a szerelem apostolának mintáját azonban bizonyára ő maga szolgáltatta. A „khajjámok” jellemzője a létfilozófiai mélység, az erkölcsi tartás, az illúziókkal való leszámolás. Legfőbb érték az élet, legfontosabb dolgunk az öröm,…(tovább)
293 Rubáí 3 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistán 2
Kívánságlistán 2
Népszerű értékelések
Megint elfelejtettem, hogy nem értek a versekhez: nincs fülem a ritmushoz és a rímhez, így ezen versek szépsége elveszett számomra. Ráadásul itt ennek a verstípusnak (rubáí) a rímképlete (AAXA) a vers tartalmával is gyakran összefügg: két sorban egy téma, arra valamiféle ellenvetés, aztán visszatérni a témához, vagy valami választ adni az utolsó sorban.
A versek nagy többsége borvers, illetve a verselő amellett próbál érvelni, hogy jó dolog a borivás, illetve, ez az egyetlen igazi örömforrás. Ez nem annyira tetszik, egyrészt, mert elég béna érveket szokott felhozni, másrészt pedig nem tetszik, amikor valaki az alkoholizmust próbálja legitimizálni.
Ja igen, borversek. Mert ugyan a muszlim kultúrában íródtak, vagyis ahol az alkohol tiltott, az utószó magyarázza, hogy ennek ellenére az akkori Perzsiában gyakran szoktak bort inni. Mindenesetre a versek stílusa és érvelése az akkori keresztény Európában is talán dekadensnek számítottak volna – nem csoda, hogy miután a Nyugat felfedezte őket, nagy népszerűségnek kezdtek örvendeni.
A borversek mellett persze másról is van szó. Szenvedés (ami okot is ad az ivásra), szkepticizmus (a világ még a tudósok számára is kiismerhetetlen), nincs szabad akarat, minden előre meg van írva, meghalunk mind. Erre legtöbbször sztoikus (mindebbe bele kell törődni), vagy hedonista (igyunk meg nőzzünk) választ ad. Miközben az erősen hívőket és a vallási vezetőket kritizálja (például képmutatónak vagy ostobának nevezi őket, amiért felesleges dolgokkal foglalkoznak), és saját magát menti a versek beszélője, gyakran tér létfilofóziai kérdésekhez. Mi az élet célja, és hogy egyáltalán van-e? Porból lettünk, porrá leszünk, és ezt tovább morbidan gondolva, körülöttünk minden (így az ivókorsó is) egykoron élt emberek testéből lett porát tartalmazzák.
Ugyan a verseket átjárja a muszlim gondolkodásmód, a nyugati ember számára is könnyen érthető. A versek egyébként sem nevezik meg Allahot, és így pl. a predesztináció, vagy a „maktub” csak úgy jelenik meg, hogy a sors már meg van írva.
Vannak tehát jó versek, de a témák nagyon repetitívek, ez a forma pedig nem ad lehetőséget az elmélyülésre, csak frappáns gondolatokra. Lehet, valakinek bejön, de nekem ez nem elég, különben is, mivel gyorsan lehet olvasni a verseket, a csattanók hamar elvesznek, és összefolynak.
Népszerű idézetek
Minthogy kenyered kimérte jó előre,
hozzá sem ad Isten, el sem vesz belőle.
Ne nyugtalanítson hát, se a „van”, se a „nincs”:
a lelki nyugalmad ne veszítsd el tőle.
10. rubáí
Uram! Agyagom te égetted – mit tegyek én ?
Gyapjúm, szövetem te szőtted meg – mit tegyek én ?
Fölírtad a homlokomra mind-mind ama jót
s rosszat, ami csak belőlem lesz – mit tegyek én ?
5. rubái
Ládd, ellened esküdt ez a forgó bolt-héj,
nincs senki barát már, a világ vas-rostéy.
Légy hát, magadért légy, amikor mód van rá.
Mit számít a tegnap vagy a holnap ? Most élj!
14. rubáí
Vénség, fiatalság, szakadatlan vonulás,
létért a tolongás, terelődés, nyomulás:
egy perc a királyság e világon, és már
mennek, mehetünk, megy, aki jön, nincs maradás.
3. rubái