Voltomiglan 30 csillagozás

Nyerges András: Voltomiglan Nyerges András: Voltomiglan Nyerges András: Voltomiglan

Családtörténet, ​felkavaró önéletrajzi regény, melynek eseményei a második világháború végén budapesti helyszíneken, polgári lakásokban, a vészkorszakban és az azt követõ „konszolidációs” idõszakban játszódnak. Emlékirat, amelynek alakjai, mulatságos történetei vérbeli regénnyé nemesítik a hiteles társadalomtörténetet. Závada Pál írja Nyerges András regényérõl: A szerzõ Voltomiglan címû regényével elérkezettnek látta az idõt, hogy visszatekintsen saját családjának, felmenõinek, s ezáltal saját gyermekkorának történetébe, márpedig tudnivaló, hogy az innen fakadó élmények a legfontosabb és leghihetõbb forrásai lehetnek egy írói programnak – feltéve, ha az író nem csupán emlékezni, meríteni és szembesülni bátor, hanem a megformáláshoz is megtalálja a szükséges invenciót. Nyerges Andrásnak mindez sikerült. Úgy döntött, hogy helyesebb, ha nem kitalálni próbál hiteles figurákat és történeteket, hanem a valóságos családtagokat idézi föl és jeleníti meg cselekvõ, beszélõ figurákként. Mivel… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2009
112 oldal · ISBN: 9789632993027
>!
Noran, 2007
180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639716285
>!
Argumentum, Budapest, 2002
152 oldal · ISBN: 9789634462071

Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dorqa>!
Nyerges András: Voltomiglan

Nem voltam különösebben elragadtatva ettől a könyvtől, pedig a családtörténet az egyik kedvenc műfajom. Ez sűrített családtörténet, már a könyv oldalszámából is kiindulva lehetett tudni, hogy nem egy Saga-val állunk szemben. Az író a gyerekkorba nyúl vissza, azon belül is azokra az évekre és eseményekre amelyek a második világháború utolsó éveiben zajlottak, illetve közvetlenül utána. Ebben a szélsőséges légkörben ismerjük meg az egyáltalán nem békés kapcsolatokat a család különböző tagjai között, pontosabban konfliktus csak az apai nagymama (akivel együtt élnek) és mindenki más között van.
Rettenetesen furcsa volt számomra egy rosszindulatú, bigott, elnyomó és hatalmaskodó nagymamáról olvasni, akit mindenek ellenére az író igyekszik kimenteni az olvasó szemében. A többi családtag nem egyszer magyarázatot próbál találni a nagymama viselkedésére, hogy valamilyen szinten tolerálható legyen a jelenléte.
A családtagokat, szülőket és nagyszülőket, a pár éves kisfiú szemeim keresztül ismerjük meg legelőször. Majd van a történetben néhány ugrás a fiatal felnőttkorba, amikor a főszereplő más családtagoktól tud meg további részleteket felmenőiről, így egészülve ki a családi körkép.
A regény stílusa nekem nem nyerte el tetszésemet. Modern akart lenni, ezért a ponton és a vesszőn kívül nem használt semmilyen más írásjelet, nincsenek mondatok, hanem teljes paragrafusok folynak egybe oldalakon keresztül úgy, hogy még a dialógusok sincsenek megjelölve (arra is a veszőt használja), ami számomra rettentő idegesítő volt. Szerintem értelmetlen ilyen elrugaszkodott módszerekkel élni, hiszen ez semmilyen pluszt nem adott a történetnek. De lehet csak az én begyepesedett agyam hibája, amelyik szereti a klasszikus regény formát, ahol vannak tisztességes bekezdések, egy gondolatot egy mondat jelez, aminek van egyértelmű eleje és vége, és a párbeszédek megfelelő módon emelkednek ki a szöveg testéből :)
A levonást az is indokolja az én esetemben – és szintén csak a begyepesedésre tudok hivatkozni – hogy nekem minden családregény mércéje továbbra is a Forsyte Saga és A Thibault család. Ugyanakkor belátom, hogy ez inkább valahol a családregény és az emlékirat között helyezkedik el, szóval nem feltétlenül kellene élnem ezzel az összehasonlítással, de most már maradjon így :)

Tóth_László_7>!
Nyerges András: Voltomiglan

Nagyszerű önéletrajzi történet egy zűrös családról.


Népszerű idézetek

Dorqa>!

Kisanyám, nyugi, nicht beszáren, ahogy a német mondja, beszarni ráérünk, ha nem lesz mit enni.

70. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz
Palotás Petra: A kastélykert álma
Szabó Magda: Pilátus
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Tapodi Brigitta: A hajtű
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
Pataki Éva: Ami elveszett
Kőrösi Zoltán: Magyarka
Kékesi Dóra: A holnap érintése