Táncrend (Bannion család 2.) 84% 31 csillagozás

– Gyakoroltál, Davidov, hogy ilyen elviselhetetlen legyél, vagy született tehetség vagy?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– Mindig mindenkitől elvárod, hogy vidáman engedelmeskedjen a parancsaidnak – füstölgött tovább. – De mondok én neked valamit, ami nagyon meg fog lepni. Nem akarok a beosztottad lenni. Partnerek leszünk, Davidov, minden értelemben. És még valami. Nem fogok veled élni, nekem ez kevés. Ha engem akarsz, el kell venned feleségül. Pont.
Ruth karba fonta a kezét maga előtt, és várt.
Nyikoláj lassan felegyenesedett, majd várt egy keveset, végül felállt.
– Ez most ultimátum?
– Még szép, hogy az!
– Értem – bólintott a férfi, és fürkésző pillantást vetett rá. – Ezek szerint nincs más választásom. New Yorkban szeretnél összeházasodni velem?
Ruth kinyitotta a száját, és mivel nem jött ki rajta hang, megköszörülte a torkát.
– Igen… gondolom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– Gyere! – utasította Nyikoláj, és megnyomta a lejátszás gombot. Megszólalt a zene. A férfi odament a terem Közepére, és kinyújtotta a kezét. Ruth odament hozzá, és szótlanul felvették saját pózukat a grand pas de deux-höz.
Nyikoláj nem csak zseniális táncos volt, hanem követelő tanár is. Minden részletet tökéletesített, minden gesztust pontosított. Újra és újra megállt pontosítani, és igazítani.
– Nem jó. Rossz szögben tartod a fejed. Tartsd így! – forgatta a lány fejét a megfelelő tartásba. – A kezedet pedig így – tette hozzá. Ruth habozás nélkül engedelmeskedett.
Nyikoláj szakavatott kézzel igazgatta a lány vállát, forgás közben finoman megérintette a derekát, erősen megragadta a combját, hogy felemelje. Ruthnak semmi kifogása nem volt az ellen, hogy a mester olyanná formálja, amilyenné csak szeretné.. Valamiért mégis úgy érezte, hogy a férfi nem elégedett vele. Nyikoláj egyre türelmetlenebbé, ő pedig egyre csalódottabbá vált.
– Végig rám kell nézned! – füstölgött a férfi, ismét leállítva a mozdulatot.
– Rád néztem! – vágott vissza a lány, és összevonta a szemöldökét.
Nyikoláj oroszul káromkodott, majd odalépett a lejátszóhoz, és leállította.
– De érzés nélkül! Nem érzel semmit! ez így nem jó!
– Állandóan leállítasz – kezdte Ruth.
– Mert nem jó.
– Rendben – morogta, és letörölte az izzadságot a homlokáról az alkarjával. – Mit kellene éreznem?
– Szerelmet – felelte a férfi. Ruth szeme lekerekedett, de tanára addig már a CD-lejátszónál volt. – Szeretsz engem , de van benned büszkeség és tartás. Nem adod magadat egykönnyen. Vagy egyenlő kapcsolat, vagy semmi.
Nyikoláj visszafordult, és a lány szemébe nézett.
– A vágy ettől még ott van. Szenvedély, Ruth. Perszelő szenvedély. Érezd! Azt mondtad nekem, hogy már nem vagy gyerek. Nő vagy. Akkor hát hadd lássam!
Visszament a lányhoz, és a derekára tette a kezét.
– Újra!
Ruth ezúttal hagyta, hogy magával ragadja a képzelete. Cigány lány volt, aki hercegbe szeretett bele. Vad, büszke szenvedélyes nő. A zene egyre gyorsult, felfokozva a hangulatot. Érzéki tánc volt, elemi ösztön fűtötte át a lépéseket és gesztusokat. Szoros közelségben voltak, összeért a testük, találkozott a tekintetük. Ruth igazi vágyat érzett, olyannyira, hogy felforrósodott a vére tőle.
Mohón, mintha ki akarná égetni magából amit érez, végrehajtotta a soubresauts-oo. Csapdába esett a képzelet és a valóság között félúton. Kívánta a férfit, és már nem volt biztos benne, hogy csupán Carlotta érzéseit érzi. Nyikoláj megérintette, magához vonta, ő pedig mindig visszavonult – nem menekült el, éppen csak észt vett a viadalban.
A zene egyre hevesebbé vált. Egyre messzebb pörögtek egymástól, mindketten elutasították a másik iránt érzett vonzalmukat. Elszökkentek egymástól, de akkor, mintha képtelenek volnának ellenállni egymásnak, kört megtéve ismét elindultak egymás felé. Még egyszer elhaladtak egymás mellett, majd visszafordultak, és végül egymás karjában kötöttek ki. A zene úgy ért véget, hogy szorosan összeölelkeztek.

71-74. oldal

– Nyikoláj, bármilyen messze is távolodik az ember, bármilyen régen is táncolt utoljára, minden vele marad. Nemcsak a vérében, hanem a húsában és az izmaiban

– Jobban vagy? – kérdezte Seth.
– Jobban ismersz, mint bárki – mosolygott rá a felesége.
– Jobban szeretlek, mint bárki – súgta oda neki Seth, és megölelte.

– Neked megvan a magad világa, mint ahogyan Donaldnak is az övé. Ha szerelmes lennél, otthon éreznéd magad mindkettőben.
Ruth eltöprengett egy ideig a hallottakon.

Tudta, mi az a fájdalom, képes volt együtt élni vele, de szándékosan nem akart elmerülni benne.

– Ne pózolj nekem a premier danseur szerepében! – figyelmeztette a férfit, és szúrós pillantást vetett rá.
A mester felvonta a szemöldökét, és hűvösen végigmérte kék szemével.
– De hát én vagyok a premier danseur.

– (…) Ha az a férfi még egyszer lepúderezi az arcom, beleharapok!

– Az élet nagy kérdéseiben mindenkinek magának kell döntenie – mutatott rá Nadine, és a lány szemébe nézett. – Én nem hiszek az eleve elrendelésben. A tetteink alakítják az életünket.