Szent ​bűnök (D.C. Nyomozók 1.) 85% 76 csillagozás

Röpke 1,5 éve vár rám ez a könyv a polcon. Milyen kár, mivel nagyon jó sztorit kaptam.
Anno a második résszel kezdtem és ott feltűnt, hogy ennek lehet valami előzménye és igazam is volt. Sajnálom, hogy nem ezzel kezdtem, de így legalább újra olvashatom a Tünékeny szerelemet is.
A sztori izgalmas volt. A karakterek meg egyszerűen imádni valók. Kicsit olyan Gyilkos elmék hangulat lengte körül. De közben meg sokkal több romantika volt benne, így nem teljesen hajaz arra. Csak a pszichopata szál, ami nagyon beteg. :DD

Na ez is egy jó kis sorozat. Tess és Ben egy újabb jó kis páros. Bár az elején volt köztük kis feszültség, mivel Ben nem sokra becsüli a pszichológusokat. De ahogy együtt dolgoznak és az ahogy dolgozik a kémia köztük, sok mindent más megvílágításba helyez. Persze, megoldják az ügyet, de közben sok fura helyzet adódik. Ben társa Ted nagyon jópofa, mindig feldobja a napjait :) A történetben ott van még Tess egyik betege története is, ami külön feldobja az egészet.

Nagy Nora Roberts rajongó vagyok, legalábbis régen a könyvei 99%-t imádtam. Volt egy nyár, úgy 7-8 éve, amikor angolul egyhuzamban elolvastam egy halom regényét, és hiába egykaptafa, remekül szórakoztam mindegyiken. Az utóbbi időben viszont azokat a könyveit, amik a kezembe kerülnek, alig bírom végigolvasni. Nem tudom, hogy ennyit változott az ízlésem, vagy pont kevésbé jó regényeket fogtam ki, mindenesetre ezzel a Szent bűnökkel is az volt a bajom, mint az utóbbi jó pár NR olvasmányommal:
A történet krimi része nem elég hangsúlyos ahhoz, hogy izgalmasnak érezzem. A románc nem elég szenvedélyes, hogy elvarázsoljon. Az elbeszélési stílus túlságosan távolságtartó az én ízlésemnek. A szereplők vagy feketék, vagy fehérek, nincs semmi átmenet. A főszereplők túl hibátlanok, emiatt nem érzem őket valóságosnak, és nem is bírok drukkolni nekik.
Maga a történet is nehezen indul, belekapunk egy halom szereplő (a két főszereplő, nyomozók, áldozatok, gyilkos) nézőpontjába, de egyik sem elég hosszú vagy részletes ahhoz, hogy megismerjük őket, és együtt tudjunk érezni velük. A nyomozás is hullámzó, nem éreztem, hogy egyre nőne a feszültség a regény végéhez közeledve, pedig a jó krimi mindig hozza ezt. A szerelem is annyiból áll, hogy spoiler. Valahogy semmi íve nincs se egyik, se másik szálnak. Az utolsó 50 oldal azért kicsit beszippantott, annak ellenére is, hogy az elejétől jól tippeltem a gyilkos kilétére.
Az is sokat rontott az olvasási élményen, hogy a fordítás borzalmas (félrefordítások, magyartalan, nyakatekert mondatok…).
Csak azért adok 3,5 csillagot, mert még mindig úgy gondolom, hogy Nora Roberts rajongó vagyok. Legalábbis a régi nagy kedvenceimre még mindig olyan jó visszagondolni, de azért inkább nem olvasom őket újra, nehogy csalódjak.

Robertstől egy újabb klasszikus történetre leltem ebben a könyvben, mely az izgalom keveredik az érzéki szenvedéllyel, amit ő olyan módon tud hozni, amit én szeretek tőle.
Szeretem ha nem csak a történet karaktereit ismerhetem meg, de magát az egyes adott ügyek kimenetelét és okát is. Mint ahogyan ebben is megvolt ez. Érdekes volt ahogyan pszichológiai tekintetben is végig vezethető volt a nyomozás, és a „gyilkos” tetteinek miértjére a válasz keresések.
Tess és Ben remek párost alkottak. Tetszett, hogy az amellett, hogy vonzódtak egymáshoz, megpróbálkoztak azzal, hogy kiderítsék, hogy miként tudnák elfogadni a másikban azt, ami az első benyomás során nem tetszett nekik.
A gyilkos valódi kiléte meglepett, de értékeltem, hogy a végén derült ki a valódi kiléte, mert ez csak lendített a történet menetén. Mármint, hogy vártam, ki lehet az..

Számomra letehetetlen volt a könyv, végig fenntartotta a figyelmemet, így örültem, hogy elolvastam, és nem késleltettem az olvasását. :D :)

Sajnos, ez nem az én könyvem volt. Gyorsan haladtam vele, de mégsem volt az igazi. A történet romantikus szála nekem gyengére sikerült, nem volt benne elég szikra, szenvedély, hogy magával rántson. Nem éreztem a vonzalmat Tess és Ben között, a munkájukból adódó ellentétet, ellenszenvet igen, aztán randiznak, és máris ott a kapcsolat. A nyomozás, a gyilkosságok nem volt túl nyomórészt hangsúlyos, sőt néhol kidolgozatlannak éreztem, főleg a könyv végét. Egy ilyen dolog – a gyilkos személye –, ahhoz képest ki volt, kevés vizet zavart a könyvben, nekem túl gyorsan lett lezárva a dolog, hiányérzetem maradt.
Hiába van olyan Nora Roberts könyv, amit szeretek, ez most nem az. A klasszikus, mesélő stílusa off, itt nyomokban sem volt meg, túl messzi, túl személytelen vol nekem.

Könnyed krimi, kevés romantika. És egy váratlan megoldás a végén.
A második részt hamarabb olvastam, és láttam is a belőle készült filmet, így a főbb szereplőkhöz tudtam arcot társítani, ez megkönnyítette az olvasást.
De még mindig nem leszek krimi rajongó, sem Nora Roberts rajongó.

Nagyon tetszett Ben karaktere, az erős férfi, a rendőr, aki mély sebeket hordoz magában, ezáltal megkérdőjelezve mindent. Tess egy borzasztóan erős női szereplő, mégis nőies és vágyik a gyengédségre. Tűz és víz, mégis egységet alkotva szállnak szembe a gyilkossal. Tetszett a krimi szál, bár nem rajongok ezért a témáért, de a cselekmény fenntartotta az érdeklődésem.

Nagyon jó kis történet, a régebbi írásai az írónőnek valahogy jobban tetszenek mint a mostaniak. Olvastam a régi (Titkos bűnök) és az új kiadást is hiába mindkétszer ugyanúgy tetszett :)

Egy igazán izgalmas, olvasmányos könyv vot ez Nora Robertstől. Kicsit talán túlsúlyban volt a nyomozás, de nem bántam, mert nagyon izgalmas volt.
Ben érdekes karakter, szereti feszegetni a határokat, de alapjában véve nagyon jó nyomozó. Szerintem ha akarna sem tudna nagyobb ellenszenvvel viseltetni a pszichiáterek iránt, erre pedig személyes oka van. És ekkor találkozik Tess-szel, akit az egyik folyó ügyében kértek fel, mint pszichiátert. Nos, innen szép nyerni. :-) Mindkettőjüknek hamar felül kell vizsgálniuk az első benyomásait egymás iránt és rádöbbennek, hogy egyikük sem olyan, mint elsőre gondolták. Sokkal több van a másikban, mint először gondolták és bizony rájönnek, hogy fontosak egymásnak. Érdekes volt, ahogy Tess munkján keresztül belepillanthattunk egy pszichológus életébe, munkájába. Sokszor nem minden az, aminek látszik, ismét bebizonyosodott, hogy nem minden fekete vagy fehér. Tess nagyon jól tudta titkolni az érzelmeit, de bizony nagyon megviselték őt az egyes esetei, igazi érző lélek, ezért is lehet jó a munkájában.
A krimi szál, a nyomozás nagyon izgalmas volt, egészen a végéig nem derült ki, hogy ki is áll a háttérben. Őszintén mondom, hogy a fordulat nagyon meglepett, sosem gondoltam volna, hogy ki a gyilkos, remekül keverte a lapjait és rejtőzött el. Amikor kiderült én egy picit nagyobb drámát vártam volna, de nagyon hamar megoldódott az egész. A vége kicsit hirtelen volt, befejezetlennek tűnik, de az egészet tekintve nagyon jó történet volt.
Ben társa, Ed nagyon jópofa karakter, fel is keltette az érdeklődésemet rendesen, jöhet a következő rész.

Imádtam ezt a könyvet. A két főhőst minden szempontból a szívembe zártam. Tökéletesen volt felépítve a gyilkos és a romantikus szál is! Nagyon nehezen tettem le. Hatalmas meglepi volt a gyilkos kiléte is!
Jó volt a pszichológusok emberpróbáló munkájába egy kicsit mélyebben betekinteni.