Északi ​fény 82% 49 csillagozás

Nagyon tetszett, Roberts újabb remekművet alkotott. Az eleje icipicit lassúra sikerült, de az alaszkai környezet, a később pörgőssé váló sztori, illetve Nate és Meg párosa bőven kárpótolt érte.

Olvasás közben egy sármos színész vadító mosolya járt az eszembe. Nate a szívembe lopta magát. Tetszett a stílusa, a szövege, ahogy bánt az emberekkel. Tetszett, ahogy nyomozott. Meg szimpatikus nő, bátor, erős. Hát az anyja nem semmi figura. Az elején sokat mosolyogtam rajta, ahogy megpróbált Nate ágyában bújni. Tetszett a hely, ahol játszódott a történet, a valóságban is megnézném. Jó volt figyelni, ahogy felgöngyölítették az ügyet, ahogy mi minden összefüggött mindennel.

Nate, a Baltimore-i gyilkossági nyomozó rémálmoktól és súlyos depressziótól szenved, önmagát vádolja társa haláláért, és bár a sérüléseiből felépül, a mocskos fasorban történt éjszakai hirtelen lövöldözés emléke, társa haldokló tekintete nem hagyja nyugodni, nem tud ott megmaradni, ezért fogadja el a felkérést, hogy a pár száz állandó lakosú alaszkai városka seriffje legyen, legalábbis egy évre. Aztán a helyiek kertelés nélküli őszintesége, érdeklődése, a folytonos küzdelem a téli időjárással és a három fős kis csapat, ami az ő irányítására vár, lassan megteszik a magukét. Mire kitavaszodik Nate nemcsak visszatalál lassan régi tevékeny, bizakodó önmagához, de rátalál a szerelemre is, aminek már a létezésében sem hitt, de még meg kell küzdenie saját kétségeivel, hogy egy zsaru is élhet jó családi életet és szerelmének is be kell bizonyítania, hogy igazán komolyak és kitartóak a szándékai.

A főhős egy magánéletbeli (válás) és egy munkahelyi tragédia után vállalja el egy alaszkai városka seriff állását. A helyiek fogadásokat kötnek, hogy „gyüttment”-ként marad-e legalább 3 hónapot vagy visszamenekül oda, ahonnan jött. A depresszió az új körülmények között is kerülgeti, de egy véletlen baleset során megtalált holttest felkavarja a városka és hősünk életét is.
Részben személyes érintettség, részben pedig a kihívás miatt – illetékesség híján – önálló nyomozásba kezd, mert tudja a megoldás kulcsa és a gyilkos a városkában lehet. A nyomozás során szerelmes lesz az áldozat lányába, egyre inkább megtalálja helyét a városkában és a végén természetesen a gyilkos kilétét is kideríti.

A történet jó, bár hamarabb láttam filmen, mint ahogy elsőnek olvastam volna, így a sztori megvolt. Az elején kicsit elnyújtottnak tűnt nekem a történet, és kb az utolsó 1/3-ban gyorsultak be az események.
A természet leírásai részletesek, nagyon tetszenek, és mivel karácsonykor, a szabadságom alatt szeretném ha hó lenne, el tudtam magam képzelni ebben a környezetben.

Lassan indult a történet, az eleje inkább a szereplők, táj bemutatásáról szólt. Volt egy kis „Miért éppen Alaszka?” feelingem a szereplők bogarassága, Meg miatt. Tetszett, hogy nem csak a krimire fókuszált, szinte végig láttam magam előtt a helyszínt. A gyilkosságok megoldásában túl sok meglepetés nem volt, ennek ellenére nagyon tetszett.

Annyira sajnáltam, hogy ilyen hosszú és néha unalmas volt.
Én ezt a könyvet lerövidítettem volna, mert igazából két részből állt. A nyomozásból, meg a két gerlice egymásra találásából. Így külön sokszor unalmassá vált. Viszont a csodálatos hely és az izgalmas nyomozás megvan benne. Bár, utálom a hideget, erősen elgondolkoztam azon, hogy egyszer megnézzem-e az északi fényeket.
A szereplők nagyon cukik voltak, és amúgy élveztem is, csak néha unatkoztam. Ettől függetlenül még mindig imádom Norat.

Nahát, átrágtam magam rajta. Nem volt ez olyan rossz, mint amire emlékeztem. Igazság szerint a történet egész érdekes. A krimi része nem rossz, az alaszkai világ pedig csodaszép szerintem. Nagyon érdekes, hogy mennyire máshogy folyik ott az élet. Azért bevallom, szívesen lennék én is kisebbségben nőként a sok férfi között. :)
A könyv nagy hátránya a lassúsága. Túlságosan hosszú, a történésekhez képest, elunja az ember a végére.
A főszereplőt kedveltem, bár voltak részek, ahol nagyon hülyén viselkedett szerintem, főleg a vége felé inkább. A női oldal pedig nagyon üdítő volt. Semmi kényesség, semmi nyáladzás, semmi huza-vona. Jó volt végre egy valóban talpraesett nőről olvasni.
A fordítással voltak gondok. Nagyon sok furcsa mondat van benne, fura kifejezések. A csirkefogó szót, pedig indokolatlanul sokszor használja. Ha valaki megpróbál megölni, akkor nem feltétlenül a csirkefogó szót használnám rá…

Tetszett. A történet, a helyszín, a szereplők, minden. Bár Meg anyja kicsit idegesítő volt, főleg az elején, de a végére mondhatni megkedveltem.
Kicsit meglepődtem a gyilkos kilétén, mert rá pont nem gondoltam, de így, hogy már tudom, hogy ő volt, érthetőbbé válik néhány dolog.
Meg és Nate nagyon aranyos páros (eddig mindegyik Nora Roberts páros az volt számomra :)). De a kedvenceim Rock és Bull! :)

Egyszer régen láttam a film változatot és sajnos, az nem hozta a könyv szintjét. A történet izgalmas, fájdalmas, bár nekem ez az anya-lánya kapcsolat szörnyű! Az, hogy azon versenyeznek, ki szerzi meg magának Nate-et.
Szerettem a tájat, illetve azt a közeget, amit az írónő lefestett és sokkal könnyebb volt magam Meg helyébe képzelnem, amiért a magányt szereti.