Egyszer ​volt… (Egyszer volt... 1.) 80% 63 csillagozás

Én is azt hittem, kicsit több lesz a történetben a sci-fi rész, de leginkább „csak” a romantikus szál a domináns. Amivel nincs is gond, csak már kicsit elég a csöpögős érzelmekből :) Kár hogy nem dolgozta ki jobban a sci-fi szálat is, kicsit felpörgött volna a könyv. Ahogy néztem a 2. részt, majdnem ugyanez, csak más szereplőkkel, ahogy a több részes sorozatoknál csinálja az írónő. Ezért nagyon ritkán olvasom el a sorozatait, mert majdnem ugyanaz mind.

Mit tesz az ember lánya, ha véletlenül egy jóképű 23. századbeli pilóta kerül az útjába? Naná, hogy beleszeret. Kellemes humoros történet, bár néhol picit meseszerűnek éreztem. Jó lett volna valamivel többet megtudni a jövőbeli dolgokról. Libby és Caleb között nagyon hamar kialakult a vonzalom, de ebbe egy cseppnyi tartózkodás vegyült, ugyanis mindketten meg voltak győződve arról, hogy kapcsolatuk rövid időn belül véget ér, hiszen a férfinek vissza kell térnie a saját korába. Mivel ez egy romantikus könyv, természetesen a happy end nem maradt el. Én azért picit szomorú voltam, hogy Caleb többet nem találkozik a családjával.

Végre rá tudtam venni magam hogy elolvassam, mert nem igazán szeretem az időutazós könyveket. De ahogy elkezdtem olvasni utána már alig bírtam lerakni annyira jó volt. Azt hittem hogy nagyon unalmas lesz, de tévedtem. :)

Nem kell megijedni. Ez nem valami nagy scifi történet. Ha nem nézzük azt a pár jelenetet, ahol a hajó is szerepel vagy azt a pár eszmecserét, gondolatot erről vagy az időutazásról, akkor ez egy sima romantikus történet. Sajnálatomra. Az alap ötlet nagyon jó. De nem használta ki az írónő a lehetőségeit.
Így is olvasatta magát a történet. Aranyosak voltak a szereplők. Mosolygos szituációk, pl. mikor Caleb ismerkedett ezzel az évvel és a szokásokkal, használati tárgyakkal. Több ilyen kellett volna még bele.
Összességében tetszett. Könnyed esti kikapcsolódás.

Nem igazán olvasok fantasyt, de N.R. könyveit szeretem. A történet megmaradt a szokásos romantikus történetnek, annak ellenére, hogy a főszereplő férfi a jövőből érkezett. Nagyon szórakoztató olvasmány volt. Jókat mosolyogtam Caleb beilleszkedésén. Kíváncsi voltam, hogy mennek vagy maradnak. :)

Romantikus lelkem elégedett újra. Ez a regény örömmel töltötte el.
Mert szeretem az időutazós könyveket, s ebben mindkét főszereplő kedvemre való volt. Az aranyszemű lány is, a roppant férfias fiú is. A történet épp annyira volt romantikus, mint amennyire kellett, de szerencsére a humort sem nélkülözte. Szerettem, ahogy Libby különösen félénk és gyanakvó lányból magabiztos, kezdeményező, kacagó és szenvedélyes szerelmessé vált, s kedvesének sokszínű lényét is, aki annyiféleképpen tudta szeretni és becézni a lányt. Jó lett volna többet megtudni a „jövőről”, de itt nem az volt a fontos. Hanem az, ahogy egyre jobban megbíztak egymásban, egyre közelebb kerültek egymáshoz, én pedig elégedett sóhajjal, édes nyugalommal eltelve tettem le a könyvet, mint a macska, amely épp egy nagy adag tejfölt kebelezett be.

Caleb az (űr)hajóbalesetét követően Libby kanapéján eszmél magára. Az agyrázkódás, a zúzódások fájdalma, és a közelmúlt eseményeire vonatkozó emlékeinek feltöredezettsége mellett is hatalmas megrökönyödést okoz neki a környezet, a hegyi ház, ahol a falak kőből, a padló fából van, és a tűz a kandallóban igazi lánggal ég és valóban füstszagú. El kell fogadnia, ha nehezen és lassan is, hogy nemcsak lezuhant, de visszafelé is haladt, cirka 250 évet az időben, ez itt nem egy különös skanzen, nem egy tudományos kísérlet, hanem Libby családjának a háza, és a nő, bár tényleg gyönyörű, segítőkész és gondoskodó, de alapvető bizalmatlansággal fogadja a férfi érdekes, idegennek és lekezelőnek ható hozzáfűzéseit. Aztán viszont neki kellene valahogy megbarátkoznia a gondolattal, hogy a férfi őszinte és tényleg a távoli jövőből pottyant ide. Ez persze mit sem változtat azon, hogy mágnesszerűen vonzzák egymást és olyan szokatlanul heves szenvedélyt ébresztenek egymásban, amilyennel még egyikük sem találkozott.

Aranyos kis történet volt,aranyos kis jelenetekkel.Az alaptörténet tetszett,de szerintem ebből többet is ki lehetett volna hozni.Elég sablonosra sikerült,de mégis magával ragadott,és vitt magával.spoiler Rengeteg párbeszéd miatt gyorsan haladós és nem terheli le az agyat,tökéletes kis kikapcsolódás.

Nora Roberts könyvei off a könnyed, aranyos romantikus történeteket jelentik számomra. Ez a könyv is ilyen, azt hittem az időutazás, a sci-fi vonal erősebb lesz benne. Libby és Caleb ketten elzárva a külvilágtól ismerkednek, miután Libby megtalálta az eszméletlen férfit. Caleb eleinte haza akar jutni a jövőbe, miközben ismerkedik a számára a történelemből ismert tárgyakkal, aztán ahogy dolgozik a haza úton Libby és ő közelebb kerülnek egymáshoz. Sajnos, az első közeledés után számítottam a végkifejletre, de ettől függetlenül ez egy szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó könyv volt számomra ☺️☺️

Az alapötlet nagyon jó volt. A kidolgozása sajnos felszínesre sikeredett.
Mindenesetre a műnek a számlájára írható, hogy csak a felénél vettem észre, hogy mindössze két szereplővel találkoztam addig az egész könyvben. Valahogy nem volt szükség többre. A részletek kidolgozottságát ugyan nem pótolta az érzelmek gazdag leírása, és tele volt jó ötletekkel és briliáns átkötésekkel, a végén mégis csalódva tettem le a könyvet. A történet felétől már szükség lett volna több szereplőre, több párbeszédre, az utazás előkészületeinek kicsit részletesebb leírására, és így tovább. Ezek nekem nagyon hiányoztak.