A ​világ végén megtalálsz 81% 172 csillagozás

„ A világ végén megtalálsz… ám a világ végéhez nem kell okvetlenül a világ végére menni. ”

Nem találom a szavakat, annyira tetszett.
Kevés ilyen szépen megírt romantikus könyvet olvastam még. Annyira elgondolkodtatott és egy percig sem engedte, hogy unatkozzam az olvasása közben. Tetszett a felépítése is, lassan-lassan bontakozott ki csak, hogy megalapozza az extázist a végére.
Ez a második könyvem Nicolas Barreau-tól és, úgy, mint A nő mosolya ez is telitalálatos volt.
Már a könyv felénél tudtam, hogy ki a titokzatos Principessa.
Pedig az író próbált ködösíteni és rengeteg nőt felsorakoztatni, de azért én a sas szememmel kiszúrtam azt a bizonyos egyet. Annyira imádtam az ő karakterét, szerintem ő vitte az egész történetet a hátán. Itt nem fogom lelőni a poént, nem árulom el, ki a titokzatos levelező, mert szerintem hatalmas élmény ez a könyv és, aki kíváncsi rá az úgyis el fogja majd olvasni. Megéri! Én is biztos fogom még olvasni és az író következő könyve is nagyon várom már.
Azt még hozzáteszem, hogy anyával is elolvastattam és neki nem tetszett annyira, mint nekem, és neki nem esett le ki a titokzatos Principessa. Azt mondta az utolsó pár oldalon már tudta. Furcsának találta, hogy férfi az író és a történetet is férfi meséli el. Nekem ez már fel sem tűnt igazán, annyira összeszedett volt. Mondjuk ő nem szereti annyira a romantikus történeteket mint én. Így érthető volt miért nem jött be neki. De azért ő is elég gyorsan kivégezte. Nem bírta ő sem letenni.
Gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát. Ritka gyöngyszem.

”Talán nem úgy látjuk a legtöbb embert, hogy közben nem látjuk őket? Milyen könnyen megeshet, hogy valami elkerüli a figyelmünket, például az az ember, akit valamennyien keresünk?”

Nicolas Barreau ezúttal is egy nagyon bájos romantikára invitálja az olvasót, amelyből természetesen a rejtélyes üzenetek és a csodálatos párizsi helyszínek sem maradhattak ki. A főszereplő, Jean-Luc kálváriája avval kezdődik, hogy postaládájában egy égszínkék borítékot talál, amelyben nem más rejlik, mint egy igen csöpögős szerelmi vallomás. A magát Principessa néven emlegető hölgy azonban nem fedi fel kilétét, csak annyit jelez, hogy ismerik egymást, ám a férfi nem látja őt igazán. Mindez teljesen felbolygatja a barátai által Duc-nak becézett galériás életét, és teljes más szemmel kezd nézni a körülötte lévő nőkre. Ahogy azonban a krimikben, a “nyomozás” során itt sem az első számú gyanúsított a keresett személy. A több mint kétszáz, olykor igen pikáns, elektronikus levélváltás, és a sok sikertelen ötletelés után végül csak fény derül a leveleket író hölgy személyére, akiben én sem voltam teljesen biztos, ugyanis két igen reálisnak tűnő tippem is volt. A kikapcsoló, olvasmányos történet rávilágít arra, hogy a boldogság sokszor a szemünk előtt van, csak nem vesszük észre.

Jó volt, olvastatta magát, és imádtam a leveleket, de miután letettem a könyvet, muszáj volt feltennem azt a kérdést, ami már A nő mosolyánál is megfogalmazódott bennem: hol vannak a mélyebb érzelmek? Hol a mindent elsöprő szerelem, az „egymás nélkül nem tudunk élni” érzés? Hol a 220-as pulzus, a térdremegés, az izzadó tenyér? Hol vannak a harangok és a „miattad megváltozok” gondolatok? Hol, hol?! (…) Hiába a 224 oldal és a viszonylag tartalmas mondanivaló, a könyv lényege mégsem jön át.

Ez a történet szinte egyből visszaadta a hitem a Nicolas Barreau regényekben. :)
Kimondottan jól haladtam vele és szinte egy nap leforgása alatt elolvastam.
Könnyed volt, végtelenül szórakoztató, ráadásul hozta a nemrég oly nagyon megszeretett levélregények hangulatát.
Az az igazság, hogy már a történet közepe fele kezdett kirajzolódni számomra az igazság és reméltem, hogy az a nő lesz a Principessa, akire én magam is gondoltam.
Szerencsére igazam lett és ennek nagyon örültem.
Ők ketten jó párost alkottak a valóságban és a virtuális levelek színterén is. Szerettem kettejük levelezését, mert egyszerre voltak végtelenül romantikusak és pirulásig pimaszak.
Tetszett, hogy a Principessa valamilyen szinten jól móresre tanította ezt a szoknyavadász férfit és megtanította arra, hogy milyen az igazi szerelem.
Jó szívvel ajánlom olvasásra, hiszen vicces, élvezetes, tele régimódi romantikával és szerethető karakterekkel, na meg persze, a jó öreg véletlenekkel és egy csomó, csodálatos párizsi helyszínnel.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/10/konyvkritik…

Egy gyönyörű, bájos, megkapó szerelmi történet. Rengeteget mosolyogtam, s olyan jó érzés volt olvasni ezt a könyvet, a levelezésüket. Ahogy egy nő Duc elé teszi a szívét, s ahogy eljut Duc a felismerésig, annyira aranyos volt. Olyan nosztalgiám van a régi (papír alapú) levelek iránt. Ma már, tisztelet a kivételnek, nem írunk a hagyományos értelemben vett szerelmes, vagy bármilyen levelet. Most visszagondolva az első szerelemre, majd 20 évvel ezelőtt, amikor még telefon se nagyon volt, vagy az ikervonalak voltak divatban, emlékszem, mennyire vártam a leveleket az akkori páromtól :) A Férjem szerintem soha nem írt levelet, sms, azt annyi. Pedig milyen szép szokás.
Bocs, teljesen eltértem a tárgytól. Szóval, gyönyörű a szerelem kibontakozása, pedig Duc nem is tudja, ki a nő. Aztán a végén, briliáns :) Imádtam minden sorát. Ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy szép szerelmes történetre, de elég neki, ha csak az első csókig jutnak el a felek a valóságban :)

Határozottan jobban tetszett a másodiknál, viszont az elsőt ez sem üti meg! Ezáltal nyílván jobb sem lett, pedig bíztam benne.
Vannak könyvek, amikről szinte regényt tudnék írni.. de ez nem az volt. Én nem is limonádénak hívnám, inkább citromhabnak. Hab; mert könnyed volt. Citrom; mert csalódás is. Kicsit kalandosabb és cselekményesebb mint az előző kötet, de még mindig monoton és kiszámítható. Ennek ellenére, valahol aranyosnak tartottam.
Őszíntén bízom, igen még mindig.. spoiler, a fejlődésben.

Ui.; Csak én érzek furának néhány mondatot?

Ezek a piros ruhás hölgyek a borítón, no meg a párizsi környezet, mindig elcsábítanak.
Aztán szinte mindig csalódottan teszem le a könyvet, hogy többet vártam.
Jónak indul, de ….
Most talán a rövidsége miatt nem volt unalmas, jobb volt mint az eddig olvasott három könyve. Amikor befejeztem ,jöttem rá, hogy a kihívás miatt kellett volna találnom benne egy idézetet az Eiffel – torony említésével. Nem is volt benne ? Nem figyeltem ? De ha a borítón ott van, akkor kell lennie valami kapcsolódásnak…
Így elkezdtem ismét olvasni, fókuszálva a toronyra, és mosolyogva olvastam, mert tudtam már ki a rejtélyes szerelmes levelek írója, tetszett hogyan sikerült titokban tartania hosszú időn át, megvezetve főhősünket.
Tehát ez az eddigi legjobb Nicolas Barreau könyv, amit olvastam.

Nagyon szeretem a szerző stílusát, olyan fülbemászóan szépen tud írni, hogy azt öröm olvasni. Úgyhogy ez a könyve is nagyon tetszett, sőt egy kicsit még jobban is, mint az előző, amit tőle olvastam.
Bővebben: http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2016/03/nicolas-barre…

Könnyed, szórakoztató romantikus történet, aminek még üzenete is van.
Szeretem az olyan romantikus könyveket, amiknek könnyed humora van, de nem csinál hülyét a szereplőiből. És ez egy ilyen kötet. Az, hogy közben kapunk egy tanulságot is, már csak hab a tortán.
Ráadásul egy megoldandó rejtély is van a könyvben, mivel a történet arról szól, hogy Jean-Luc egy nap szerelmes levelet talál a postafiókjában egy titokzatos idegentől. A történet akörül forog, hogy megpróbálja kinyomozni, ki lehet a titkos hódoló, miközben egyre inkább belehabarodik Principessába, a titokzatos levélíróba.

Kedveltem ezt a könyvet, nagyon jól esett a lelkemnek ez a kis szívmelengető olvasmány. Akkor miért a fél csillag mínusz? Csak azért, mert a szerzőtől olvasott másik könyv, az Egy este Párizsban, nekem egy icipicit jobban tetszett. Igazából csak egy negyed csillagnyit, de olyan opció nincs. :)
Visszatérve ehhez a történethez. Nagyon könnyed, aranyos, humoros, kedves szereplőkkel, csodás párizsi helyszínnel. A stílusa magával ragadó, könnyen lehetett vele haladni, szép a nyelvezete, jó a történetvezetés. Tetszett a titokzatosság, amely végigkísérte az egészet, ahogy fokozatosan megismertünk apró részleteket, és együtt nyomoztunk, izgultunk végig a főszereplővel. spoiler
Szerelem, romantika, mese… ennél több nem akar lenni a történet, de a műfajában szerintem tökéletes. Élmény volt (ismét), jöhet a szerző többi könyve is.