Bonaca 79% 11 csillagozás

A könyv egy hágai bírósági tárgyalás lefolytatását mutatja be, ahol Zlatko Simic szerb háborús bűnös a vádlott. Személy szerint én nem sokat tudok erről a háborúról, a könyv segített egy kicsit megértenem, nekünk kívülállóknak ez egy televíziós hír volt, ami elborzasztott, felháborított, sajnálkozásra késztetett bennnünket, de mindezt a kényelmes otthonunkból néztük végig. A könyv Robert és Ana kapcsolatán keresztül azt a kérdést (is) feszegeti, hogy bűnösek-e a gyerekek az apáik vétkeiért. Mi zajlott le Anában, amikor kiderült, hogy a szeretett, bálványozott apját háborús bűnökkel vádolják, és bár személyesen nem ölt meg senkit, de több mint 42 ember megölésében működött közre a vád szerint. El tudta-e hinni, fel tudta-e dolgozni, hogy az apja ilyen szörnyűségekre képes? Hogyan élte tovább az életét?
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/10/nicol-ljubic-bonaca.html

„A višegradi az egyike a balkáni háború legsikeresebb etnikai tisztogatásainak.”

A délszláv háború idején a szerb vezetőség elrendelte a helyi muzulmán vallású bosnyákok kiirtását nacionalista alapon.
1992. július, Bosznia, Višegrad.

Helyszín: hágai bíróság
Vád: háborús bűn
A tárgyalás zajlik…

A sorok között ott ül Robert, aki Németországban született, horvát apától és német anyától, a kötetben az ő nézőpontját követjük végig.

Sokkoló ez a regény. Érzékletesen mutatja be Robert és Ana kapcsolatát, kivár, nem tolakodik. Mindeközben zajlik a tárgyalás, és nem olyan egyszerű eldönteni, hogy bűnös-e a férfi, aki a vádlottak padján ül.

Idővel csökkent a lelkesedésem a kötet iránt. Nagyon érdekfeszítően indul, de túl nagy teret kap a kapcsolat fejtegetése. A kötet végére azt éreztem, hogy túlfeszült a húr.

Pedig érdekes kérdéseket vet fel, érdekes nézőpontokat mutat meg a regény.

A regényszereplőket mind megcsapta a háború, kit így, kit úgy.
Mindenki máshogy látja ugyanazt…
Mennyiféle alakja, formája, mélysége lehet az átéltek okozta sebeknek. Vagy azoknak, amiket nem is mi magunk, hanem a hozzánk közel állók éltek át.

Pár gondolat, ami megragadt bennem:

Ezt a tévé előtt ülve nem érthetjük meg: hangzik el a regényben többször is.

„Nem tudnám megtenni a családommal, hogy szerb nőt/férfit szeressek.”

Megoldást jelenthet olyan embert szeretni, aki maga is átélte ugyanezt a borzalmat? Nehéz kérdés…

Néha olyan egyszerűnek tűnik, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan. Ebben a könyvben éppen az az érdekes, hogy megmutatja nekünk mennyire nem egyértelmű ennek a kérdésnek az eldöntése. Amit láttunk, amit hallunk sokszor befolyásolja a gondolkodásúnkat. Ítéletet mondunk a nélkül, hogy meghallgatnánk a védőbeszédet.
A népirtás a legbecstelenebb büntet, amelyért az elkövető(k)nek felelnie kell, de mi történik akkor, ha a bizonyítékok nem egyértelmű? És a mértekre nem kellene, hogy fény derüljön, vagy az túl valóságossá, emberivé tenné az elkövetőt, ami megnehezítené, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül ítélkezzünk?
A könyv inkább csak egy történet, amely kérdéseket vett fel, de nem add rá egyértelmű válaszokat, ezáltal rákényszeríti az olvasót, hogy gondolkodjon, és saját döntéseket hozzon. Egy remek lehetőség arra, hogy mi is górcső alá vegyük önmagunkat milyen előítéletekkel felruházva nézzük a körülöttünk lévő világot.

Nagyon érdekes könyv.
A háborúról szól, miközben ténylegesen csak pár bekezdésben említ konkrét eseményeket. Érzések, benyomások, gondolatok – gyönyörűen megfogalmazva, egymás után fűzve, ide-oda „ugrálva” az időben, túlzások és hatásvadász jelenetek nélkül.

Kár, hogy a végén átment sablonosba: az egyik nép az áldozat, a másik az agresszor, és ettől talán ha kétszer tud elvonatkoztatni. Mintha csak az egyik oldalon lett volna szenvedés, csak az egyik oldalon lettek volna emberi tragédiák. Másrészről teljességgel megértem: a szerző az egyik nemzetiséghez tartozik, nem lehet nem elfogult.

Mivel semmit sem tudtam érdemben a szerb háborúról, hasznos tényeket, és sokszor annál sokkal többet is megtudhattam róla. Ugyanakkor a fő témája, hogy egy szerető családapa, férj, és irodalomprofesszorról elképzelhető-e hogy háborús bűnös is egyben. Illetve ha igen, akkor miért, és hogyan válhatott azzá. A könyv szerintem főleg kérdéseket tesz fel, megpróbálja a tanúk vallomásaiból és a környezet/helyzet leírásával erre közvetetten választ adni, de igazából konkrét választ nem kapunk. Inkább csak további gondolkodásra serkent a témát illetően.

Nagyon profin megírt könyv, nem egyszerű kérdésekről. A könyvet horvát származású író írta. A főhősnőn keresztül például felmerül többek között egy érdekes kérdés is – anélkül, hogy a tetteseket igazolni, az áldozatokat pedig megbántani akarná –, hogy a közvélemény a rémtettek végrehajtóit szinte közhelyszerűen általában miért csak a szerbekkel azonosítja.
Adalékul a könyvhöz ajánlanék 2 filmet: A megmentő (részben a horvát terrorról is) és a The Balkan Line (bosnyák-albán terror).
A képlet nem egyszerű. Mint ahogy a Balkánon sosem volt az.

volt benne valami kis megcsillanás, de kevés összességében, hogy jó könyv lenne tőle. ez az ugrálás a tárgyalás illetve a nagyon egyoldalúnak érzett szerelem között nem sikerült jól, talán más szerkesztéssel jobban sikerült volna.
a háborús része jó volt, de ismétlem: kevés.