A Meztelen Juliet 84% 104 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valahogy engem jó életkorban találnak meg a Hornby regények. Így voltam kb. harminc évesen a popcsajokkal és az egyfiúval is, és így vagyok most a Meztelennel is.
Nem mintha ötvenöt éves kiéget rocksztár lennék, vagy negyvenéves gyerektelen nő. Bár a negyvenes lúzer zenebuzi…, hát az már határeset.
Maradjunk is nála egy pillanatig, Duncannél, mert bár a regény központi figurája Annie, Duncan Tucker Crowe-mániája nélkül nem indulna el az eseménysor.
Duncan kattant, ez nem is vitás, de szerintem a mániája nem annyira spirituális rajongás, mint inkább valamiféle életrendező-elv. Életpótlék akár. Olyan pótlék, amit Annie is bekajált, de mostanra megfeküdte a gyomrát. Elege lett az elcseszett kapcsolatából, és a Meztelen Juliet körül kialakuló esztétikai vitájuk csak ürügy a kapcsolat lezárására. [Egyébként is ízlésről vitatkozni… pfffff. Arról, hogy valakinek mitől lesz fontos és zseniális egy lemez (film, könyv) nincs értelme vitát nyitni. És az, hogy valakinek mi tetszik, még csak nem is róla mond ítéletet, hanem megint csak rólunk, hogy mi miért gondoljuk azt, hogy ami nekünk tetszik, annak neki is tetszeni kellene. Szóval, sajnos soha nem mondhatjuk tiszta lelkiismerettel azt, hogy ha neked ez nem tetszik, akkor egy korlátolt tehén vagy.]

Három elpocsékolt(nak tűnő) élet keresztezi egymást ebben a történetben. Duncan és Annie illeszkedni akar egymáshoz, és ez tizenöt éven át ment is nekik többé-kevésbé. Annie és Tucker pedig idegenként megnyílnak egymásnak – sokszor egyszerűbb így –, és belebonyolódnak egy virtuális flörtbe. [Mindnyájan ismerjük az érzést, ugyebár.] Úgyhogy valaminek történnie kell, a kérdés csak az, ki mennyire ragaszkodik az élethazugságához, ki mennyire elégedett a megszokással, hajlandó-e valaki robbantani?
Persze ez az elpocsékolt élet duma is megérne egy misét. Mert kinek nem elpocsékolt az élete? Aki valami maradandót alkot? OK. Aki vagyont szerez? OK. De még így is döbbenetesen kevesen vannak. Aki gyereket csinál? Hát, ebben már nem vagyok biztos.
De biztos-e, hogy aki csak él, a viszonylagos elégedettségével és a csalódásaival, jó könyvekkel, filmekkel, zenékkel tölti ki a napjait, az elpocsékolja az életét. Nem vagyok benne biztos. Szóval akkor ki pocsékolja el? Mindenki? Vagy senki? Érdemes ezen eltöprengeni.

Nagy varázsló ez a Hornby, úgy fonogatja a regényalakjai sorsát, mint a Párkák, és úgy barkácsol hepiendet a könyv végére, hogy az nem csöpög ki a kezeim közül.
Ha figyelmesen olvastatok, akkor tudjátok, hogy nem érdemes vitatkozni a véleményemmel: ez egy jó regény.

Hornby nagyon ért az elcseszett életek groteszk megírásához. A recept itt is a jó, mindenki által elérhető alapanyagokból áll. Rajongását fetisizáló férfi, eseménytelen eseményekkel sodródó nő, beékelődött unalom, sehová sem tartó kapcsolat, kicsúszott idő. A kész produktum fogyasztható, bár csípi kicsit a szemet, kaparja a torkot, de csak annyira, hogy még megmosolyogtató legyen az olvasói krákogás, zavart pislogás.
Átlagemberék átlagéletüket szépen csöndben, különösebb kirívó dolgok nélkül , simán elcseszik. majd amikor erre rádöbbennek, elkezdenek kicsit kalimpálni meg nyújtózkodni, de csak más elcseszett életeket tapintanak ki. Viszont kiderül, hogy a kisvárosi hmcs-k kisstílű népszerűsége sem sokkal gázabb, mint a nagyvilági nagymenők élhetetlen népszerűségátkai.

Második találkozás Hornbyval. Ismét telitalálat.
Lehet hülyének néztek, de engem a sztori eleje és annak alapossága úgy magával ragadott, hogy muszáj voltam utána keresni, hogy Tucker Crowe létezik- e. Persze, hogy nem. De tudnom kellett. Annyira kíváncsi lettem volna a Julietre, illetve a Meztelen Julietre is.
Imádtam a sztorit, azt ahogy a szálakat vezette,és ismét egy érdekes párkapcsolati szituációt jelenített meg. Zenével fűszerezve természetesen.
Megyek is kivenni a következő Hornby könyvet :)

Hornbynak már megint jövök eggyel: ezúttal megmentett egy családi nyaralást, bár az első pár fejezet után azt hiszem még akkor is olvastam volna megállás nélkül, ha van jobb dolgom. Nálam a Pop, csajok, satöbbi még mindig megközelíthetetlen tőle, de ez is egy olyan szórakoztató könyv, hogy kár kihagyni.
Ami biztos, hogy ezek után kétszer is jobban odafigyelek arra, hogy a zene iránti rajongásommal ne őrjítsem meg a barátnőm. :)

Az volt a szigorú terv, hogy ha ez sem jó, akkor megválok a Hornby-gyűjteményem tévedésnek bizonyult darabjaitól. Azok miatt nagyon csalódott voltam. De most már nem baj, elférnek :) Majd úgy hivatkozom rájuk, hogy tessék megenni a répát az édesség előtt, vagy valami ilyesmi.
Szerintem ez a Juliet talán a legjobb könyve Hornbynak! Jó téma (back to the roots), jó ötletek (szerintem nagyon klasszak voltak az IRL utalások a fiktív zenekarral kapcsolatban), mókás részek, szórakoztató irodalomnak több mint színvonalas. A vége is tetszett, egyedül a főszereplő lányt nem találtam különösebben érdekesnek.

SPOILER
Ja, és a legvége, a netes fórumos üzenetekkel… nos, vannak olyan rockzenészek, akiktől én őrületesen zokon venném, ha saját kertjükben nőtt zöldbabos dallal kedveskednének :) Lehet, hogy még egy fórumba is beírnék!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ismét telitalálat, akárcsak a Pop, csajok, satöbbi volt. Elpocsékolt évek, döglött kapcsolatok és természetesen popzene. Egy szinte lehetetlen szerelmi háromszög, amelynek egyik csúcsa a kiégett popsztár Tucker Crowe, a fanatikus rajongó Ducan és Annie, aki kétszeresen hagyja el Tucker miatt Ducant. Egyrészt, mert – Ducannak más témája nem lévén – Tucker versenytársává válik Annienak. Legyőzhetetlen versenytársává…

És mi a másrészt? Tessék elolvasni a könyvet!

ez egy jó regény

Nagyon ritkán használom a szeretem szót, érezni vélem a súlyát.
Ezt a regényt nagyon szerettem, örülök, hogy eljutott hozzám.
Zseniális, mert a történet fantasztikusan kitalált, közben pedig azt érzed, hogy „valóság” is lehet(ne), ha épp nem tudnád, hogy ez fikció. Játék, de elég nagy a játéktérben kószáló karakterek tétje. Szóval adott egy nagyon mai, nagyon kortárs történet párkapcsolati zűrökkel, rajongással, elvesztegetett évekkel, internettel, koincidenciákkal és a többivel; és adott ez a mai világ a maga rengeteg kérdésével. Az olvasó pedig egyszerre szórakozik és van kényszerítve arra, hogy gondolkozzon. Ilyen kérdéseken például:
Mikor élek értékes életet? (?)
Mik lehetnek a tényként kezelt igazságok mögött? (Banális tévedések.)
Megtalálhatja-e az ember a társát?
Hogyan viselje, ha valami nem úgy működik, ahogyan kell?
Légy-e bátor változtatni?
És a többi…..
Az meg már csak a mazsola a kuglófban, hogy mindemellett humoros is.
És, hogy ki az a Juliet? Mi köze ennek az egésznek 5 gyerekhez, akiknek egy 20 éve inaktív amerikai rockzenész az apjuk? Egy vidéki tengerparti városban élő, 40 körüli, nagyon élő karakterrel rendelkező Annie nevű múzeumvezetőnek? És a rajongó Duncannek?
A szöveg megadja a válaszokat, de a saját magad életére kivetített kérdésekre neked kell megadnod a választ, kedves olvasó.

(Majd, ha még egyszer elolvasom, remélhetőleg értelmesebbet is tudok írni róla, most csak a rajongást tudtam érzékeltetni. Jó, hogy van ilyen könyv. )

A mínusz fél csillag azért, mert az első kötetei óta nem érzek igazán változást Hornby-nál, nem sok új mondanivalót veszek észre ebben a regényében sem. Ennek ellenére a stílusa még mindig több, mint élvezhető, nagyon szeretem olvasni az írásait.
(Annie személyében azt hiszem kivételesen újra egy olyan női alakra bukkantam, akivel képes vagyok azonosulni. Azt hiszem, ez jó. Bár vitatható.)
A könyv fizikai megjelenésével viszont elégedetlen vagyok. Az egy dolog, hogy nekem maga dizájnkoncepció sem tetszik, amit a Hornby-köteteknél alkalmaznak, de a helyesírási szarvashibák, és a szembeötlő névfelcserélések olyan dolgok, amik fölött nem olyan könnyű nyugodtan elsiklani.

Nekem ez volt az első könyv Hornbytól. Láttam a pop, csajok… -at filmben és akkor fedeztem fel, hogy Hornby egy élő kortárs író. A nevét sokszor láttam már a könyvesboltban, de valahogy elkerültem. A választás azért esett erre, mert a nő nevű könyvesboltba, egyik népszerű kötet se volt tőle. Így emlékeim szerint találomra választottam ezt.

Nem bántam meg a választást. Az eleje kicsit nehezen indult nekem, de legtöbb esetben kell mindig egy kis idő nekem a ráhangolódásra egy-két kedvencet kivéve. A könyv nekem nagyon tetszett. Valódi emberi dolgokról szól, ami szerintem átvitt értelemben mindannyiunkkal megesik. Keressük önmagunkat, próbáljuk értékelni az életünk és merengünk afelett, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, vagy mi történt volna, ha minden egészen másképp alakul. Mindenkinek vagy egy meg nem értett mániája is, amit talán már maga sem ért igazán, de kapaszkodik bele mint Duncan a Tucker Crowe rajongásából. Nála ez a mérce, ettől érzi magát valakinek, hogy valaminek a tudója és egy közösség tutora. De mindezek a dolgok átmennek önzésbe, megmondásba, nem törödömségbe. Szerintem ez nap mint nap megtörténik emberekkel, hogy annyira próbálják magukat erősíteni és fenntartani, hogy végül elvesztik önmagukat és elvesztik a társakat embereket maguk körül.

Annie vívódása számomra szintén egy általános dolgot feszeget. Ugyan ő 15 év után érezte úgy, hogy vége és most mit kezdjen az életével vagy, hogy mi jöhet most még, és mire van ideje, ereje. De mindez szerintem az emberben hamarabb is előjön, nem kell 15 év és nem kell 40 évesnek lenni hozzá.

A könyv számomra az emberi kapcsolatok milyenségét és dilemmáit mutatja meg. Ez tetszik benne a legjobban, hogy életszerű. A valódi élet eltitkolt hülyeségeit hozza fel, amit krízisként kezelünk, mert az életben minden a színes, szagos, rózsaszín dolgokról szól, pedig sokszor az élet és a kapcsolatok kis papírban nagy … De annyit láttuk már a filmekben, olvastuk, hogy milyen tökéletes is lehet az élet, hogy el is hisszük, hogy olyannak kell lennie. Erre világít rá nekem a könyv, hogy nem az élet lehet olyan, mint a városka a könyvben, ahogy már valaki előttem is idézte egy középkorú kurva smink nélkül. De ebben is meglehet lelni azt, ami fontos és érdekes és jó.

A könyv elírásai, félrefordításai tényleg botrányosak. Sosem értem, hogy hogyan kerülhet a polcokra könyv elírásokkal. Én mikor olvasom észreveszem őket, más miért nem? Akinek ráadásul ez a munkája. Nem hiszem, hogy olyan nagy üzleti bukta, ha a Meztelen Juliet mondjuk 5 nappal később kerül a boltba, de hibátlanul.