A ​szekta 84% 159 csillagozás

A szekták, a fanatizmus, a zárt közösségek mindig is nagy hatással voltak rám. Mármint úgy hatással, hogy mindig is érdekeltek ezek a témák, mi, vagy ki vesz rá egy embert, hogy kiforduljon önmagából, képtelenül viselkedjen valami nagyobb eszme nevében.

Azt hittem, hogy ez a könyv is egy őrült, szektás thrillerféleség lesz, és végül is így volt, csak meg volt még bolondítva az egész egy földöntúli és ijesztő szállal, amit annyira még nem sejtetett a fülszöveg. Egy kicsit meg is lepődtem, amikor szembesültem a könyv főgonoszával, olyan „ó, ilyesmire én egyáltalán nem számítottam, de azért olvasom csak tovább” módon.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2017/11/nick-cutter-szekta.html

Többször is Kinget idéző a könyv hangulata, de Nick Cutter írói stílusa minden hasonlóság ellenére másfajta megközelítésen alapszik, sokkal direktebb és véresebb, talán kevesebb összetettebb gondolattal, de ugyanúgy foglalkoztatják a jó és a rossz küzdelmének színterei. Nagyon nyomasztó, helyenként gusztustalan, érzékelhetően táplálkozik a horror modernebb, filmes megközelítéseiből és egyfajta reményvesztettség jellemzi. Erőssége a három fő karakter (három egykori bérgyilkos) bemutatkozó története, engem legalábbis szórakoztatott, ráadásul a regénynek ez a része nem horror, hanem szinte western. Bár magának a szektának a belső működése gyakorlatilag csak mellékszál a cselekmény sötét főszála mellett, mégis értő bemutatása az elnyomás, az akaratgyengeség és a szuggesztív erő pszichológiájának. Vizuális hatásaiban a történet nagyon erős, háborodott elmék fantáziáit idézően beteg és groteszk. Olyan tudatalatti félelmekre játszik rá, amelyeknek egyikét-másikát jóformán minden ember ismeri. Az emberi psziché vad aljnövényzetébe nyúlik le ihletért, de valós szenvedély vezeti, nem érzem hatásvadásznak. Egyébként felhasználja a klasszikus német legenda, a hamelni patkányfogó történetét is, de több megoldás idézi Cutter másik könyvét, A falkát is. A regény elnyújtott végkifejlete a naturalista ábrázolás és a természetfeletti megközelítés közös szerelemgyereke.

A horror talán az egyetlen zsáner, amelynél kifejezetten szeretem a kevésbé nívósabb darabokat is, legyen szó filmről vagy könyvről. Cutter regényei nem kimondottan eredetiek, vérbeli B kategóriás ponyvák, de egyszerűen imádom őket. Izgalmasak és nagyon betegek.
A szekta érzésem szerint sokkal jobban sikerült mint a Mélység. Lovecraftiánus weird western kaff-kaff-csihipuhi, némi barkeri szenvedés fetisizmussal. Ami kiemelkedő, azok a szereplők. Cutter hősei megveszekedett zsoldosok és bérgyilkosok, tulajdonképpen antihősök, és mikor szembenéznek az iszonyattal, reakciójuk inkább Robert E. Howard horror hőseit idézi. Nem őrülnek bele a felfoghatatlanba, mivel a józan eszüket már úgyis otthagyták valamelyik mészárszéken, vagy a legutóbbi megcsonkított álduzatuk mellett. Annak rendje és módja szerint betojnak, viszont harcba szállnak, végül is aközött, hogy gránát repeszek vagy démoni lények agyarai tépik szét őket csak technikai különbség van. És ahelyett, hogy menekülnének, inkább betáraznak egy rakás,skulót, rágyújtanak egy utolsóra és elindulnak a mumus fészkébe, hogy valagba rúgják a leírhatatlant meg a kimondhatatlant. Az ilyen hősök mindig is közelebb álltak hozzám, mint a sipítozó fajták.
A regény két, váltakozó idősíkban játszódik, ami jelen esetben nem egy olcsó, felesleges húzás, hanem hozzáad a feszültségkeltéshez; baljós árnyékot vet a múltbéli történésekre, hogy ismerünk pár tudásmorzsát a jövőből és vice versa.
Több ilyen horror ponyvát is kiadhatnának, a kedvenc strandzsánerem.

A szekta

Quentin Tarantino forgatókönyve alapján, a filmet rendezte: Robert Rodríguez Craig Davidson

Volt egyszer egy Alkonyattól pirkadatig c. film, aminek a történetvezetése teljesen ledöbbentett anno. (Aki látta, tudja, aki meg nem, nézze meg.)
Na itt akkora döbbenet nem volt, mert Vágó István távoli rokona, Vágó Nikolasz (a barátainak "Nikk") csepegtetett annyi információt, amiből lehetett következtetni arra, hogy hová is tart a sztori, mégis a recept hasonló.
Végy három bérgyilkost.
Mesélj el róluk mindent; honnan jöttek, hogyan találkoztak, meg ilyenek. (Csak vigyázz, hogy ne legyen unalmas!)
Adj hozzá egy eldugott, titokzatos helyet.
Keverj bele némi vallási fanatizmust.
Fogd a szereplőket és küld el erre az eldugott helyre, ahol éjszakánkét elszabadul a gonosz.

Nos. Itt nincsenek vámpírok, viszont van vér, belek, kifolyó szemek (az író szokásos részletességével), rettegés, természetfeletti, meg mindenféle ártó szándékú kreatúra.
Mint említettem, döbbenet nem volt, mert Cutter két idősíkon szövegeti a szálakat, a múlt (1965-66) és a „jelen” (1980) közt váltakozva, és utóbbiból lehet egy-két dologra „számítani”. Nem beszélve a bevezetőről, ami már eleve érezteti, hogy itt bizony nem a „szokásos” őrületről lesz szó. Persze meglepetés és fordulat így is akad sőt, jut belőle a végére is.
A könyvben fellelhető illusztrációk adnak némi pluszt az egészhez, habár helyenkét kicsit el vannak csúszva a szöveghez képest (de lehet, hogy ez szándékos, spoiler elkerülése miatt).
Negatívumként talán a terjedelmet tudnám felróni, van benne néhány – számomra – felesleges rész, de az összképen ez nem ront.
Nekem baromira bejött.
5-ös.

Édessssjézuuuuus. Csak pislogok. Ez valami borzalom volt. Nagyon nagyon nagyon beteg. Felváltva éreztem azt, hogy magába szippant a könyv, aztán meg legszívesebben elhajítottam volna jó messzire vagy elkaparom valahol.
spoiler
Nagyon meglepődtem, hogy a tiszteletes szavai valóban megtörténtek. El sem hiszem. Borzalom.
Sokkal brutálabb volt mint A falka. Pedig az is kegyetlenre sikerült.
Ahogy leírja a gyilkolást, trancsírozás, a lényeket…gyomorforgató. Ez Cutternek nagyon megy. Ilyenkor éreztem azt, hogy leteszem egy kicsit a könyvet.
Volt, hogy kicsit összevisszának, túlírtnak éreztem egy két részt, vagy nem értettem igazán.
Attól a pár képtől, ami található a könyvben a frász kerülgetett. De nagyon jó ötlet.
Kíváncsian várom, hogy milyen a Mélység című könyve. Remélem az sem okoz csalódást. Bár még várok vele egy kicsit…

Nagyon lassan indul be a történet, de a visszaemlékezésekkel elviselhető volt. Talán Eb karaktere volt az egyetlen akit bírtam. Jó lett volna ha egy kicsit többet megtudhatunk a természetfeletti háttérről. Helyenként elég gyomorforgató részekkel tarkított, szerintem a Falka után ez a másik legjobb történet, de azt nem tudta überelni. A mélység annyira nem jött be. Onnantól, hogy beindult a történet már szinte letehetetlen volt, izgalmas, borzongató. De nem ilyen végre számítottam :( persze ezzel jóval drámaibb lett spoiler. A képek nagyon tetszettek, bár volt köztük olyan amiből semmit sem láttam ki :O

„A gonosz sosem hal meg, csak alszik. És amikor felébred, azt hangtalanul teszi – vagy majdnem.”

Nem csalódtam ebben a könyvben sem, bár egy leheletnyivel A falka jobban tetszett, izgalmasabb (és gyomorforgatóbb volt). No persze itt is kapunk olyan részeket, amelyek tényleg horrorisztikusak a javából, ráadásul egy igazán kiváló helyszínt, egy sötét, állatok nélküli (hah…) erdőt, nehéz megközelítéssel, távol a kisvárostól. A két időben játszó cselekmény fő szála a múltbeli, az segít megérteni a jelen eseményeit, míg össze nem érnek a szálak. Külön tetszett a főhősök személye, három bérgyilkos (na jó, a múltbeli részben a nőt nem tekinteném annak, meglehetősen csődöt mondott éles helyzetben)… A kezdeteknél még egymás ellen harcolnak, de végül összefogva indulnak egy közös munkára Little Heaven-be, ami nevével ellentétben maga lesz a pokol…

„Az ördög eszén nem lehet túljárni. A szerencsések és az őrültek egy darabig ellenállhatnak neki, de fekete szem végül úgyis mindenkire rátalál.”

A szektás szál kissé idegesített, mivel alapból a szektákat, vagyis az azokban részt vevő embereket megvetem, s ha történik velük valami, egyszerűen nem vagyok képes sajnálni őket (itt sem tettem). Az viszont, hogy gyerekeket rángatnak ilyen helyzetekbe, dühítő. A könyv olvasása közben egyébként többször King-érzésem volt, gyerekek, Mr. … nevű egér, vidámpark (nem, nem Kinget olvasol, ez Cutter!) :-D Cutternél tény, hogy jobban pörögnek az események, de ugyanúgy eléri a gyomorszorító érzést is.

-"Pokolra küldtelek – gondolta kétségbeesetten a Tiszteletes.
– Visszajöttem – válaszolta a fiú."

A történet haladós, tele horrorhoz igazán illő jelenetekkel, emberi gonoszsággal.. Kissé meglepődtem, mert nehéz volt elhinnem, hogy anno spoiler. Illetve az is, hogy tizenöt évvel később is spoiler. Akkor is, ha ezek a könyvek úgy jók, hogy spoiler.

Felmerült viszont bennem egy kérdés, valaki segítsen, aki olvasta :-D
spoiler

Ó és még valami! Meglepődtem az illusztrációkon, de jó volt :-D

Rég olvastam már tényleg, igazán horror könyvet, mert szerintem ez tényleg és igazán az volt. (ez főleg akkor derült ki számomra, mikor tegnap este ki kellett mennem a garázsba, ami teljesen sötét és a villanykapcsoló persze nem az ajtó mellett van, még jó hogy jöttek velem a macskák is, hisz azok egyből érzékelik a veszélyes lényeket:))
A könyv eleje annyira zagyva, hogy komolyan elgondolkodtam hogy abbahagyom az olvasást, de elolvastam @Lénaanyukája értékelését, és megnyugtatott hogy ez majd elmúlik, és igaza lett.(ismét:)) Ne adjátok fel leendő olvasók, kell az oda és majd értelmet nyer.
Elég sok véres rész volt benne, persze ezeket mind akkor olvastam mikor étkeztem, fej letépés, kilógó belek mikor az embert ketté harapják, és ilyen és ehhez hasonló dolgokkal fogtok találkozni. Ezek az „erdő-gyermekei” lények, tele fogakkal-lábakkal-szemekkel , hát ezek helyett valami mást is kitalálhatott volna, valahogy nem jöttek elő bennem a képek hogy megszemélyesítsem őket. No de, az elvetemült szekta és a még elvetemültebb prédikátor és a bátor harcosok kik a sztori lényegét képezték, azok jók voltak. Ajánlom horror rajongók figyelmébe a könyvet, van benne minden mit a műfaj megkíván.

Már a Mélység is ígéretes kezdet volt, de azt a szememben még kicsit „lerontotta” a regény végén a túl sok szürreális jelenet, ám ezek később szinte teljesen eltűntek, A falka már olyan stílusban íródott, ami után valóban nem túlzás kijelentenünk, hogy a szerző Stephen King irodalmi örököseinek egyike. A szekta ennek a jelenleg négy (horror) könyvből álló szerzői termésnek a megkoronázása, tulajdonképpen tökéletes rémregény az elejétől a végéig, amit – meglepő módon – a könyvben található illusztrációk is csak még jobbá tettek. Ebből a történetből kérek egy filmet, de gyorsan!

Bővebben a blogon:
https://profunduslibrum.blogspot.hu/2017/09/nick-cutter…

Tetszett a történet keretes szerkezete, és a vallási közösség, illetve fanatizmus bemutatása. A horror részekkel sem volt túl sok bajom (bár egy-két kérdésem maradt a végén, amik a történet logikai bakugrásaira vonatkoznak), viszont olyan érzésem volt, mintha Cutter rétestészta készítő versenyre készülne ezzel a könyvvel… Iszonyatosan el volt húzva az egész, és ezért számomra az izgalom sokszor unalomba fulladt.
Sajnos a szereplők sem mentették meg a helyzetet, ugyanis nagy részük egyáltalán nem volt kidolgozva, akik viszont igen, azok elég felemásra sikerültek.