És meglátá a szamár az Úrnak angyalát 31 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az És meglátá a szamár az úrnak angyalát ószövetségi hangvételű, démoni könyv, az evilági pokolról szól. Valahol Amerikában egy különös vallási szekta, az ukuliták külvilágától elzárt városába – ahol már három éve egyfolytában esik az eső – szélhámos prédikátor vetődik. A sátánnal cimboráló bajkeverő elhiteti a városka lakóival, hogy a katasztrófa egyedüli módja, ha megölik a városka kurváját. Az ukulitákon eluralkodik a lincshangulat, dühük az utcalány szentként őrzött lányába szerelmes Euchrid ellen fordul. Mindenkit elkap az erőszak ösztöne, senki sem veszi észre: a sátán karmai közé keveredtek. Euchrid, a közösséggel szembefordult, különös érzékenységgel, kegyetlen elevenséggel – első személyben elmondva a történteket – tárja elénk az eseményeket: végigélhetjük egy városka civilizációjának, s Euchrid családjának nyomorúságos pusztulását.
Az antikrisztus eljövetelét feldolgozó, evangéliumi epizódokkal átszőtt, fantasztikus nyelvi leleménnyel, keserű humorral megírt regény az ezredév eldurvult világának legsikerültebb irodalmi tükörképe. Az ukuliták történetében korunk eseményeire és tévképzeteire, saját életünkre és fenyegetettségünkre ismerhetünk. Nick Cave könyve megrázó, megdöbbentő, lebilincselő, letehetetlen olvasmány.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Holnap, 1992 | 9633450985 | 336 | Széky János | Ugrás | |
| Ulpius-ház, 2003 | 9639475548 | 368 | Széky János | Ugrás |
Most olvassa 4
Várólistán 24
Kívánságlistán 11
Népszerű értékelések
Minden benne van az emberi gonoszságról, az emberi lélek sötét oldaláról, és a vallási fanatizmusról. Érdemes elolvasni.
Sátáni. Szenvedtem tőle, a legnyomasztóbb könyv, amit valaha olvastam, és mégse bírtam letenni.
Hát ez tényleg maga a földi pokol. Néha olyan durva volt, hogy azt vettem észre, hogy félig csukott szemmel olvasom, mint mikor egy véres jelenet megy a tévébe és nem tudok odanézni, de azért nem kapcsolok el, mert tudni akarom, hogy mi történik. Az tény, hogy hatással volt rám nagyon, de nem tudom eldönteni, hogy ez most nekem jó, vagy nem. Azért mindent egybevetve örülök, hogy elolvastam, de most megyek és nézek valami habkönnyű vígjátékot, hogy jobb kedvre derüljek :-)
Nick Cave műve nehéz olvasmány. Nehéz a nyelvezete, és a témája miatt is. De mindezek mellett nagyszerű. Olyan érzékletességgel tár elénk mindent momentumot, gondolatot, amely csak keveseknek adatik meg. Tehetsége, melyet zenéjén keresztül már megtapasztalhattunk, megmutatkozik ebben a prózai alkotásában is.
Bővebben a linkeknél.
Ha szereted a kicsit elvont, beteg könyveket, akkor ezt csak ajánlom :)
A címéből kifolyólag nagy reményeket fűztem hozzá, aztán azon ritka két könyv mellé soroltam, amelyek féligolvasottan állnak a polcomon. Talán ismét nekifutok…
Népszerű idézetek
Isten érettebb lett. Nem az az izgága, kákabélű figura a Testamentumokból – a megszállott üdvösségárús a Maga tömérdek olcsó, vásári trükkjével és az Ő bömbölő hangjával –, nem az a pukkancs vigéc az Ő égő bokraival meg varázsvesszőivel. Isten manapság tudja, hogy mit akar, és tudja, hogy kit akar. Ha Őmagasztossága kiszemelt arra, hogy az Ő Általános Tervének eszköze legyél, akkor közlöm, hogy jól teszed, ha fogod, megérted és követed az utasításait, minden kérdezősködés meg visszaszólás nélkül.
185. o
Isten nem érzelgős. Nem tudjátok rajtakapni se jópofáskodáson, se haszontalan fecsegésen. Azonkívül a prédikálósdira se hajt rá olyan fene nagyon. Hol van már a régi rámenősség – a tűz- meg a kénkőstand a piacon. Isten manapság különleges áruban utazik – az emberek ma már nem szívesen mondanak le a drágalátos komfortjukról és e világi örömeikről a halál utáni mennyei birodalom ígéretéért. Isten vevőköre kicsi és választékos. Az ördög meg tarol.
Habár e főzetet még a legviharedzettebb szittyós is épp csak le tudta nyelni, Varjú Jane-nek mégiscsak sikerült alkalmanként rásóznia egy-egy pintet a völgy elvadultabb részeit járó hobókra vagy egy teherautónyi részeg nádvágóra, aki túlságosan szarrá itta az agyát, semhogy olyan kisded akadályokkal törődött volna a pocsolyarészegséghez vezető úton, mint amilyen az ihatóság.
35. o
Megdördült az ég. Megdördült a valami. Az égbolt bőre felszakadt, s a feszítő teher kizúdult a völgy teknőjébe. Rothadtan, bűzösen, szégyentelenül süvített a mocsok, és rastogott a moslék – gonosz és mérgező vizek zuhogtak, mintha a felhők égi epét szippantottak volna ki a Pokol csatornáiból, s okádták volna vissza fekete és dühödt áradatban a kunyhóra és a nádra, hogy csontig áztam, mielőtt még eszembe jutott volna, hogy fölemeljem a fejem. Néztem, ahogy a vörösokker por megragyásodik, aztán kavargó sárrá válik a csizmám körül.
Első könyv - Az eső - I.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Mer tudjátok, néha egészen elképedek – még één is, az Úr Zászlóvivője és Botjának Forgatója, akit Ő maga szemelt ki legszédületesebb küldetésének küldetésére –, hogy a Mindenható az Ő végtelen jóságával és kegyességével hogyan tudott kieszelni egy olyan förtelmet, mint az anyám. Vagy tán egy másik, rémségesebb kéz formázta ezt a boszorkányt? Talán valami pokoli kozmetikus főfusermunkája volt? Lucifer ujja? Miféle rohadt áristomokban fakadt az ő vize? Melyik kibaszott csatornából szippantották? Ti tudjátok? Nem? Igen?
158. o
"Hogy némának születtem, egy halott fivér oldalán, egy tócsa krumplihéjpálinkába, egy kiégett autóroncs hátsó ülésére, egy szeméthegy tetejére – ez csak a nyitólap volt, csak egy szimatnyi előzetes abból, amit számomra tartogatott a végzet. Van valami, amit én talán nem tudtam, de a halott bátyám tudott: hogy mind a ketten nagyon ramaty porontyok vagyunk. Az egyik néma, a másik tökhalott, mélységesen ocsmány ágyékok beteg sarjadékai – idétlen ivadékok, akik az anyaméh nyomortanyájáról kidobattak egy gonosz, gonosz világba, ami túlontúl kegyetlen két ilyen félrefogant vakaréknak.”
***
Bátyja tépte föl a burkot erre az egészre, születésük reggelére; s az akkor még névtelen Euchrid – mintha egyetlen határozott gesztusával saját eljövendő életének inerciájához adott volna fordított példát – jól belekapaszkodott fivére sarkába, és a hívatlan vendéghez illő teljes díszben a napvilágra szuttyant.
A nap olvadt mennydörgésként pörgött a déli égen, egyre ütlegelte a kunyhó bádogtetejét és kátrányozott deszkaoldalát. Apu odabenn ült az asztalnál, körötte agyafúrt, csupa rugó acélszerkentyűi. Folyt róla a víz a dögforróságban, míg csapdáit olajozta. Hiába igyekezett elzárni fülét nejének részeg óbégatása elől, aki az öreg, kiégett Chevy hátsó ülésén elnyúlva zagyvált szüntelen. A szemétdomb ékessége volt ez a kocsi, téglákon nyugodott a kalyiba mögött, mint egy jókora páncél, amit undorodva vedlett le magáról valami túlméretezett csúszómászó.
Benne tiltakozott a vajúdó rángásban rikoltozó, részeges hitves a hasában duzzadó és rugdalózó csoda ellen, meg-megszopva saját főzetű Fehér Jézusát, hogy csak úgy rázkódott állásán a Chevy, és a nő nyüszített és visított, és visított, és azt nyüszítette: – Aa! Puú! Aa-puuú! –, míg azt nem hallotta, hogy nyílik a kunyhóajtó, aztán csukódik, annak utána pedig elbúcsúzott a reggeltől, s eltávozott az eszméletlenségbe.
– Úgy beszívott, hogy tolni se bírt – mondogatta később Euchridnak Apu.
Még ájultában is csak szorította, szorongatta a pálinkásüvegét; Apu kitépte felesége mocskos mancsából az üveget, és vigyázatosan széttörte a kocsi rozsdás hátsó uszonyán.
Bábának fogadta intuícióját, szikének vett egy nagy üvegcserepet, kiterítette a magatehetetlen szülő asszonyt, és krumplihéjpálinkával lötybölte intim részeit. És miközben egy sorozat káromkodás zúdult ki a száján, és a nyár összes rovarja ott zümmögött, és a nap pörgött az égen, és sehol nem látszott egy felhő, pokoli sivítással, latyaközönben két nyáladzó batyu bukott elő.
– Jézusom! Kettő! – kiáltotta Apu, de az egyik nemsokára meghalt
És a csend egy pillanatig se bírta tovább, nem tudta már tartani a lélegzetét.
Bőrből és fából készült, ütött-kopott hengeres tokot húztam elő a ládából, kinyitottam az egyik végén, mire kicsúszott belőle egy fekete távcső. Három csúsztatható darabban. Egy teleszkópos harmadik szem! Percre kész kulcsluk, ami rést üt a távolság összes szemétkedésén – ami kiküszöböli a leleplezés összes veszélyét! Sosem pislogó látószerv egy megnyújtható kocsányon!
229. o
