Vissza ​hozzád 87% 331 csillagozás

Szép, ugyanakkor fájdalmas regény, nem kevés szívszorító jelenettel és ennek semmi köze ahhoz, hogy 2 szerelmesnek elválnak az útjai a család nyomására. Nem, ennél fájdalmasabb dolgok ütik fel a fejüket. Az utolsó 60-80 oldalon, bár nem sírtam, de hatalmas súly ült a mellkasomon és még mindig érzem, ha a könyvre gondolok. Hogy Happy end lesz-e végül? Azt megtartom magamnak, tessék elolvasni. :)

Gyönyörű történet és az még szebb, hogy az én szerelmi kapcsolatom is így kezdődött, nagy családi ellenállás és tiltakozás a származás miatt, most pedig lassan egy éve a férjem és hihetetlen nagy boldogságban éljük meg a mindennapjainkat. :)
KÜZDENI KELL AZÉRT, AKIT MINDENNÉL JOBBAN SZERETÜNK!

„Igazi varázslat az, ami köztetek van, minek tagadni. A varázslatot meg nehéz elfeledni.”

Kedves, drága Dawson! A szívem csücske maradsz ezek után. Nagyszerű ember vagy, akit csak szeretni lehet és egyszerűen nem lehet elfelejteni. Egy hős vagy, aki habozás nélkül feláldozza magát másokért, ha szükséges.

(…)

A történet kissé szövevényes, nem csak Amanda és Dawson kapcsolatára éleződik ki, ennél sokkal több, cselekményben és mondanivalóban egyaránt. Spoiler nélkül nehéz lenne írni ezekről, így nem teszem. Legyen elég annyi, hogy kerek, egész történetet kapunk.

Szép, ugyanakkor fájdalmas regény, nem kevés szívszorító jelenettel és ennek semmi köze ahhoz, hogy 2 szerelmesnek elválnak az útjai a család nyomására. Nem, ennél fájdalmasabb dolgok ütik fel a fejüket. Az utolsó 60-80 oldalon, bár nem sírtam, de hatalmas súly ült a mellkasomon és még mindig érzem, ha a könyvre gondolok. Hogy Happy end lesz-e végül? Azt megtartom magamnak, tessék elolvasni. :)

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.in/2017/06/nagyon-szeretem-…

„Igazi varázslat az, ami köztetek van, minek tagadni. A varázslatot meg nehéz elfeledni. Tudta, hogy a lány örökre a jobbik fele marad, az a fele, amely után az idők végezetéig vágyódni fog.”

Annyira elmélyülten imádom Nicholas Sparks munkásságát, hogy arra szavak nincsenek. Minden könyve egy újabb élménnyel ajándékoz meg, amit őszintén köszönök neki! Amikor olvasási válságba kerülök, tudom, hogy az egyik kötete azonnal segít és megteremti az egyensúlyt.
Még remélem rengeteg regénnyel gazdagítja a szerző a XXI.századi romantikus irodalom palettáját.

Ui. A könyvből készült film is kötelező darab! :)

Számomra ez is a szerző jobb könyvei közül való. Sparks a tőle megszokott érzékenységgel kezd egy szerelmi történet mesélésébe. Aztán középtájon kissé megfeneklik a cselekmény, hezitálás , döntésképtelenség , bizonytalanság. Egy helyben toporognak a szereplők, majd hirtelen felgyorsulnak az események, sűrűn váltogatva a történések fonalát, snitt – szerűen ugrálnak az olvasó előtt a képek.
Tény, hogy kissé szirupos, tény, hogy eléggé sablonos, s az is tény, hogy szörnyen kiszámítható minden ebben a művében is. De szórakozásra, kikapcsolódásra vágytam, és ez a vágyam teljesült. A regény a maga fordulatos, izgalmas cselekményével hozta a várakozásomnak megfelelő szintet.

Másodjára kezdek bele az értékelésbe, de egy normális mondatot nem tudok összeeszkábálni.

Sajnos én nagyon megfeledkeztem erről a történetről. Újra is kellett néznem a filmet, amivel az előbb végeztem.
És nem! Nem azt mondom hogy kalap kabát rohanj és nézd meg. NEM!

Olvasd! Miért?
Hogy elund az első 200 oldalt, majd az utolsó 80-100 oldalt olyan meghökkenéssel és összeroskadással olvasd el, hogy csak na. Igen! Azt kívánom!

Kívánom.. mert én eluntam mint az állat, majd a fejemet fogtam, hogy Nicholas Sparks hogy teheted ezt? Miért csinálod ezt velem? Hát van neked szíved? Nincs.
Erre rájöttem.

Felépít egy habos babos történetet, örök szerelemmel kecsegtet, belédrúg, eltaszít, rádtalál, felidézi veled a régi szép pillanatokat, elalszol, ömlengsz, szidod az anyját hogy lehet 2 meglett ember ennyire fafejű, hát miért nem válik valóra az, ami ott van az orruk előtt?
Miért?

Hogy van az, hogy bármennyire untam a háromnegyedét, most itt ajánlgatom?
Talán azért mert a könyv ez esetben mégis jobb, mint a film.
Nem is úgy van, rengeteg minden nem ugyanaz mint a könyvben.

És.. talán mert míg olvasod, egy olyan katyvasz világba csöppensz bele, ahol minden megtörténhet.
Mert meg is fog történni, de te csak utólag fogod majd a fejed, és a végén már vissza hiába lapoznál..
Dawson..

Ez a mű megmutatta nekünk a szerelmet, az elengedést egy kissé drámai köntösbe bújtatva.
Ez egy olyan alkotás, amit igenis meg kell ismernie minden romantikus zsánert kedvelőnek.
Kihagyhatatlan mű, tele érzelemmel!
Ha belekezdesz, már nem fogsz tudni menekülni előle.. Csak a végére akarsz majd érni, hogy lásd mi is történik a két főhőssel. A zsebkendőt ne felejtsd el a közeledbe tenni, mert szükséged lesz rá!

Az ajánlót itt érheted el teljes egészében: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/08/16/nichola…

Valahogy most nagyon magával sodort, hogy Sparksot akarok olvasni, úgyhogy azt hiszem itt nem is hagyom abba, van még a tarsolyban :D. Ami a könyvet illeti meg kell jegyezzem, hogy az a borító, ami nekem meg van, illik szerintem legjobban a történethez :). Ami pedig a történetet illeti egy igazi, elsöprő, első szerelem története, amit sajnos a körülmények szétszakítanak, de 20 évvel később mégis találkoznak a szerelmesek egy sajnálatos haláleset kapcsán, ami újra felszínre hozza a köztük lévő érzelmeket. Nem is tudnám nagyon ragozni, hiszen Sparks az Sparks és ebben a könyvben is benne van a szívfacsaró fordulat, ami most csak azért hatott kisebb erővel, mert már láttam a kapcsolódó filmet, ahol viszont emlékszem igencsak arcul vágott a dolog. Szintén egy nagyon jól megírt történet, nincs bőlére eresztve, pont jó, ahogy van :). Egyelőre azt kell mondjam, hogy a jó Nicholas nem tud hibázni a maga műfajában :).
És most megyek megnézem újra a filmet :D.

Olyan sokszor írtam már le,hogy egyes könyveknél milyen nehéz megírni egy értékelést,hogy néha már én is elcsépelt frázisnak érzem.Mégis mindig jön egy történet ami annyira felforgatja a lelki világomat,hogy újra és újra ebbe a cipőbe lépek,ami persze borzasztóan megnehezíti számomra hogy véleményt alkossak az adott könyvről.Jelen pillanatban a Vissza hozzádot apró darabokra tudnám széttépni,közben meg mégis magamhoz szorítanám a gyönyörű pillanataiért,szóval az most tényleg csoda lesz ha itt normális gondolatok születnek.Utoljára ezt az érzést ilyen intenzíven az Időutazó feleségénél éreztem:hiába olvastam már régen a mai napig nem tudom elfogadni,hogy az írónő képes volt lezárni úgy a történetet ahogy.Az a könyv azóta is tüske maradt bennem,és Nicholas Sparks-nak köszönhetően kaptam még egyet.Tökéletesen megértem,hogy az élet nem tündérmese,és vannak akik pontosan a kegyetlen valóságot öntik szavakba amikor megírnak egy könyvet,de itt szintén képtelen vagyok elfogadni mindezt.Az is elég valóságos és fájdalmas lett volna,ha a szereplők élete ugyanúgy megy tovább mintha az újra találkozás meg sem történt volna mert a hamis remény önmagában szörnyen pusztító tud lenni,de az író úgy döntött lök még rajtunk olvasókon egy nagyot,és bár elismerem hogy így sokkal nagyobbat ütött az egész,engem viszont rendesen padlóra küldött.Hála az én érzékeny lelkemnek,na meg az elmúlt néhány napban bennem felhalmozódó érzelem áradatnak köszönhetően sikerült úgy szétbőgni a fejem,ahogy már rég nem.Egyszerre szerettem és utáltam a könyvet,és elgondolkodtam azon hogy nem fogom csillagozni,mert vagy lepontozom,vagy épp ellenkezőleg.De tudom hogy igazán egyikre se lennék képes,és 5 csillagot ugyan nem tudok adni neki,nyugodtabb fejjel végig gondolva viszont 4-et,vagy annál rosszabbat se.Mert minden dühömön és szomorúságomon felülemelkedve pontosan tudom,hogy a jó könyvek azok amik kimozdítanak minket a komfort zónánkból,és nem csak álmodozni tanítanak meg minket,hanem elfogadtatják velünk azt is,hogy az élet kegyetlen és az alakulásába sokszor nincs beleszólásunk.
Ui: Azért a filmet egyszer megnézem,ha majd elég erőt érzek hozzá.

Csodálatos és egyben szívszorító történet.
Pár éve láttam a filmet, imádtam. De a könyvet még jobban. Sokban különböznek egymástól, de külön- külön mind a kettő megható.
Csodálom az a szerelemet, amely kettőjük között volt, egyszerűen az évek múlásával sem tudták egymást nem szeretni. Hiszem, hogy ez nem csak a könyvekben létezik. :)

A végén még romantikus lélek lesz belőlem, pedig annyira küzdök…
De néha, amikor az ember lelkét kikészíti a saját egyszerű élete és megnyugvásra vár, nincs is jobb, mint más búján-baján sírva fakadni.
Így jártam én is, belefeledkeztem NP soraiba.
Némelyik karakter nem sikerült teljessé, pl. a gonosz családtagok, a rossz életű barátok.
Sajnáltam Dawsont a régmúlt lelki sebeiért, Amanda kissé – nem is olyan kissé – sekélyes lett, idegesítő volt, hogy nem járt utána, Dawsonnak mi baja lett a múltban, hanem választotta a könnyebb és egyszerűbb életet egy anyagi biztonságot nyújtó gazdag spoiler pasi mellett. Igaz őt is utolérte a katasztrófa, bár ezt azért nem kívántam volna neki.
Itt-ott lelassult a történet, de azért nem panaszkodhatok, mert a végén csak előkerült nálam is a papírzsebkendő.
Azért el tudtam volna képzelni romantikusabb véget is.
Annak ellenére, hogy Amanda sosem tudta eldönteni mit akar, csak „szerencséje” lett megint a végére, százezer idézőjel közé téve ezt a szerencsét.